-
Ianto, Ianto!
Arra
riadtam, hogy valaki a hűvös kezét a homlokomra simítja, mire azonnal fel
akartam pattanni, de olyan kimerült voltam, hogy mindösszesen annyi tellett
tőlem, hogy bizonytalanul felüljek. Meglepődtem, amikor kinyitottam csipás szemeimet,
és azt láttam, hogy Jack Harkness kapitány az ágyam szélén ül.
-
Mit keresel itt? - bukott ki belőlem, mielőtt meggondolhattam volna, hogy mit
is mondok pontosan.
-
Te adtál kulcsot a lakásodhoz - mondta Jack felemelt szemöldökkel.
-
Tudom-tudom - mondtam gyorsan, és megköszörültem a torkom, mert olyan
gyengének, és rekedtnek tűnt a hangom. - Nem így gondoltam…
-
Csak gondoltam megnézem, hogy vagy - felelte lágy hangon. - Hoztam gyógyszert,
meg teát.
Az
éjjeliszekrényhez nyúlt, és a kezembe nyomta a kedvenc bögrémet, persze nem
tudhatta, hogy ez a kedvencem. Még mindig meglepetten, és hálásan néztem rá,
ahogy bekaptam a gyógyszert, és lenyeltem egy korty folyadékkal. A tea túl
gyenge volt, túl kevés cukorral, és túl sok tejjel, de legalább jó forró. Jack
kapitány egy valamirevaló kávét sem tud készíteni, nemhogy teát, de ettől még
ugyanúgy értékeltem a gesztust.
Jack
felállt, levetette a kabátját, és a szék karfájára dobta.
-
Sokkal nagyobb az ágyad, mint az enyém… Nem értem, hogy miért nem hívtál még
fel soha magadhoz. Nem bánod, ha csatlakozom? - Az ágyra bökött, mire én csak
forgattam a szemeimet.
-
Nem akarlak megfertőzni.
-
Nem fogsz. Én sosem betegszem meg.
-
Egy kis plusz a halhatatlanság mellé? - kérdeztem majdnem keserűen. Lassan két
napja nyomtam az ágyat magas lázzal, és kezdett igazán elegem lenni belőle.
-
Valahogy úgy - felelte Jack vállvonogatva.
-
Attól még én beteg vagyok, tudod…
-
Jaj, ugyan már - vágott közbe Jack. - Nem fogok semmi mocskos dolgot csinálni…
megígérem.
Nem
mondhatnám, hogy túl hihetőek voltak a szavai, főként, hogy azt a tipikus
vigyorát társította mellé, de én azért sóhajtottam egyet, és kicsit kijjebb
kúsztam az ágyon. Jack rögtön beugrott mellém, és mielőtt bármit is
csinálhattam volna, már a takaró alá is mászott. Frusztráltan nyögtem egyet -
két napja nem fürödtem, és jó párszor alaposan leizzadtam már a láz miatt.
Visszatettem a félig üres bögrét az éjjeliszekrényre, és visszadőltem az ágyba,
mire azonnal éreztem, hogy Jack szorosan a testemhez simul, egyik kezével pedig
a hajamat kezdi piszkálni. Bele se mertem gondolni, hogy mennyire lehet zsíros
a hajam, de őt szemmel láthatóan ez nem foglalkoztatta.
Kínomban
hátat fordítottam neki, mire átölelte a derekam, és még szorosabban bújt hozzám,
ami egész kellemes lett volna, ha közben nem kalapál a fejem a láztól, és nem
érzem magam gusztustalannak.
-
Szóval milyen volt a mai nap? - motyogtam a párnába.
-
Semmi különös… ahogy Tosh is mondta, a Hasadéktól nyugtunk lesz pár napig.
Akadt egy pár kellemetlenkedő Zsizsik… Kétszer haltam meg, mert majdnem
megettek, mire először magamhoz tértem.
-
Sssz - sziszegtem fájdalmasan. - Sajnálom.
-
Még mindig jobb, mint az influenza. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog,
miközben ujjaival megtalálta a pizsamafelsőm alját, és a hasamra csúsztatta a
kezét. Megborzongtam - tényleg eléggé lázas lehettem, hogyha a mindig olyan
forró keze most kimondottan hűvösnek tűnt.
-
Azért erről én nem lennék meggyőződve - feleltem elhaló hangon.
Aztán
elhallgattam, mert Jack ujjai finoman köröztek a bőrömön, és élveztem, hogy
napok óta először nem kizárólag a láztól libabőrös a karom. Ő persze megérezte,
hogy cseppet sem ellenzem a közeledését, vagy pontosabban, ha jól hiszem, első
pillanattól kezdve tudta, hogy így lesz, szóval lassan feljebb csúsztatta a
kezét, és játszani kezdett az egyik mellbimbómmal. A határán voltam annak, hogy
dühös legyek rá, amiért még akkor sem bír a hormonjaival, amikor beteg vagyok,
de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem bánom. Egyik kezemmel átnyúltam a vállam
felett, hogy a hajába túrjak, és közben az ágyékához dörzsöltem a fenekem - oh
igen, tőle aztán lehettem beteg, kimerült, és mosdatlan, attól még ugyanúgy
kívánt engem. Ami tökéletesen jellemzi őt, és szánalmas, más szempontból
viszont kimondottan jól esett.
-
Jack - mondtam rosszallóan, de ez bőven kevés volt ahhoz, hogy leállítsam őt. -
Jack - mondtam újra, aztán hirtelen meggondoltam magam. - Vedd le a ruháidat!
Összerezzentem,
ahogy válasz gyanánt a mellbimbómba csípett, és ez az egyik dolog a sok közül,
amitől garantáltan azonnal merevedésem lesz.
-
Azt hittem, beteg vagy - búgta a fülembe pimaszul.
Keményen
a hajába markoltam, és nem bírtam ki, elvigyorodtam.
-
Azt hittem, nem kaphatod el.
Nem
kellett sokat győzködnöm, elhúzódott tőlem, és már láttam is, hogy a ruhái
egyesével repülnek át a fejem felett a földre… Azt meg kell hagyni, ha valamit
megtanult az örök élete alatt, akkor azt, hogyan lehet a lehető leggyorsabban
vetkőzni. Én jelen állapotomban örültem neki, hogy legalább a nadrágomtól sikerült
megszabadítanom magamat.
Újra
a hátamhoz simult, és szárazon nyeltem, ahogy a farka a csupasz fenekemnek
simult. Ezúttal nem tűnt hűvösnek az érintése, ahogy előrecsúsztatta a kezét,
hogy az ujjait a már nekem is erősen éledező merevedésem köré fonja. A lehelete
szinte perzselte a fülemet.
-
Hogyan szeretnéd? - kérdezte sürgetően. Oh, ez új… sosem kérdezi meg, hogyan
szeretném, csak csinálja, és őszintén, akármit csinál, én pontosan úgy
szeretném. Előfordulhat, hogy mégsem hagyja teljesen hidegen, hogy nem érzem
túl jól magam.
-
Na? - tette hozzá türelmetlenül, amikor nem válaszoltam elég hamar.
-
Egyszerűen… és most rögtön.
Hogy
nyomatékosítsam a szavaimat, felemeltem a bal lábamat, és megtámasztottam a
talpam az ágyneműn. Egy ilyen invitálásnak semmilyen körülmények között nem
tudott volna ellenállni, és valóban, kapásból elengedte a farkamat, hogy a
szájához emelje a kezét. A testem alá szorult kezemmel a takaróba markoltam,
mert tudtam, hogy nem sok időt fog hagyni a felkészülésre, aztán már éreztem is
az ujjait magamban.
A
párnába fúrtam az arcomat, hogy tompítsam a nyögéseim hangját. Általában eléggé
csendes szoktam lenni, nem mintha Jack Harkness kapitány ne tenne ki magáért,
egyszerűen csak ilyen típus vagyok, de most a láz miatt nem sok önkontrollom
maradt. Jack lényegretörően, gyors ütemben mozgatta bennem az ujjait, míg végül
már egyenesen haraptam a párnát, hogy ne kiáltsak fel, és elengedtem Jack
haját, hogy kapaszkodóként megkeressem a szabad kezét, amivel még mindig a
hajamban matatott, és meg is ragadtam, aminek köszönhetően alaposan megtéptem
önmagamat. Kimondottan jól esett egy kis éles fájdalom, ami néhány másodpercre
elnyomta lázas agyam monoton dübörgését. Úgy tűnik, pontosan megértette, hogy
mire van szükségem, mert rögtön erősebben markolt a hajamba, és hátrahúzta a
fejemet, mire felszisszentem, és elengedtem őt. Erőtlenül hullott a karom az
ágyra, és éreztem Jack száját a nyakamon. Egy pillanatra az eszembe ötlött,
hogy nem kéne hagynom, hogy a nyelve érintkezzen az izzadt bőrömmel, aztán
belém mélyesztette a fogait, én pedig tökéletesen elfelejtkeztem mindenről.
A
keze a hajamat markolta, ajkai a nyakam érzékeny bőrén játszottak, egyre
durvábban kóstolgatott, miközben az ujjai ugyanolyan hevesen dolgoztak bennem.
Kezdtem úgy érezni, hogy menten felrobbanok, annyira sok volt ez az egész, és
mégis annyira kevés, és egyébként is, mégis mikor szokta eddig húzni Jack az
előjátékot?
-
Feltett szándékod - kezdtem, de aztán nem tudtam végigmondani, mert valami
igazán… büntetendő dolgot csinált odalent az ujjaival, és majdnem
felkiáltottam. - Ohh - mondtam a levegőt kapkodva, aztán emlékeztettem magam a
félbehagyott mondatra. - Feltett szándékod, hogy halálra kínozz?
Éreztem
Jack vigyorát a nyakamon, aztán azt, hogy végigharapdálja az útját a fülemig,
hogy belelihegjen.
-
Csak gondoltam, elterelem a figyelmed a betegségről - búgta szentségtelen
hangon, aztán a fülcimpámba harapott. Élesen felkiáltottam.
-
Milyen betegség - vágtam rá gondolkozás nélkül. Vennie kell a lapot, most
azonnal, gondoltam, és kétségbeesetten döntöttem a fejem hátra, a vállára.
-
Oh, hogyne - mondta vigyorogva. Abban a pillanatban szerettem volna leverni a
képéről a vigyort, azonban a saját kéjem annyira gúzsba kötött, hogy mozdulni
sem bírtam. - Még nem döntöttem - folytatta. - Lehetséges, hogy kipróbálom,
meddig bírod elviselni ezt. Szeretem hallani a hangodat.
Tett
még néhány az elviselhetetlen mozdulatot az ujjaival, azután kitapintotta azt a
bizonyos pontot bennem, és el sem távolodott a közeléből. Perceknek kellett
eltelnie, míg észrevettem, hogy hangosan nyögdécselek.
-
Jack - nyögtem. Meg kellett nyalnom az ajkaimat, annyira kiszáradtak. - Jack -
ismételtem meg kicsit hangosabban. - Dugj meg!
Hallottam,
hogy izgatottan felkuncog, oh, az a rohadék, gondolhattam volna, hogy első
pillanattól kezdve csak az volt a célja, hogy kimondjam. És én még azt hittem,
tekintettel lesz rám, mert beteg vagyok.
De
már nem érdekelt, a testem lángolt a lázas vágytól, és a szívem szinte ki akart
szakadni a mellkasomból, olyan ütemben dübörgött. Megkapja, amit akar.
-
Akarlak, most azonnal, Jack - folytattam. - Szoríts az ágyhoz, és dugj meg! Keményen, és durván akarom!
Te
jó ég, nem szoktam beszélni szex közben, kivéve talán az „igen, ott”-ot, és a
„mindjárt”-ot, de egyáltalán nem volt nehéz, és túlságosan forró volt már az
arcom ahhoz, hogy elpiruljak. Jack egy pillanatra sem állt le, a nyelve valahol
a fülemben járt, és kirázott a hideg, ahogy felnyögött, pusztán a szavaimtól.
-
Kurvára hangos leszek - mondtam végső érvként, az ajkaimat harapva.
-
Oh, igen, azt lefogadom - tört ki Jackből hangosan. Elértem, amit akartam - olyan
hirtelen húzta ki belőlem az ujjait, hogy az szinte fájdalmas volt, aztán a
hasamra fordított, és egyik kezét a derekam alá csúsztatta, hogy felhúzza a
csípőmet. Remegtek a combjaim, ahogy a térdeimre nehezedtem, és éreztem Jack
tenyerét a lapockáim között, még mindig olyan hideg volt az érintése. A fejem
alá húztam a párnát, átöleltem, és hangosan felkiáltottam, amikor Jack egyetlen
mozdulattal tövig belémvágta a farkát.
Ő
is legalább annyira be lehetett már indulva, mint én, mert nem sok idő kellett
ahhoz, hogy gyors, vad ütemet dolgozzon ki. Egy percig megpróbáltam a párnába,
vagy a karomba harapni, hogy visszafojtsam a hangomat, aztán rájöttem, mégis
miért küzdök ellene, úgyis műsort ígértem neki! Szóval oldalra hajtottam a
fejem, kinyitottam a számat, és hagytam, hogy a nyögéseim visszhangozzanak a
hálószobámban.
És
még így sem voltam elég hangos ahhoz, hogy teljesen elnyomjam Jack nyögéseit a
hátam mögött. Ő viszont aztán sosem szokott csöndben maradni, az biztos.
Csípőjének minden mozdulatára nyögött, csak úgy, mint én, végül egészen a
hátamra hajolt, csak az egyik kezével támaszkodott mellém, a másikkal a derekamat
markolta, hogy egy helyben tartson, és mocskos dolgokat sziszegett a fülembe,
de én olyan messze jártam már, hogy a felét sem értettem annak, amit mond.
Aztán elengedte a csípőmet, hogy az ölembe eressze a kezét, és verni kezdte -
Oh Istenem, észre sem vettem, hogy még hangosabb lettem, és a nevét nyögdösöm,
meg még ki tudja miket! Azok után, amiket művelt velem, nem kellett sokáig csinálnia
ezt, alig néhány mozdulat után éreztem, hogy megfeszül a testem, és önkéntelenül
reszketni kezdenek a tagjaim. Jack könnyedén, begyakorlott mozdulatokkal
vezetett az orgazmus felé.
Azután
elélveztem, erőteljesen, mint mindig, és néhány másodpercre lekapcsolódhattam a
világról, mert arra eszméltem, hogy Jack újra a csípőmbe mélyeszti az ujjait,
hogy egy helyben tartson, és nem lehetett könnyű dolga, mert semmi erő nem
maradt a tagjaimban, és továbbra is szitokszavakat nyögdös a nyakamba, amiket
továbbra sem értettem. Azután éreztem is, hallottam is, hogy közeledik a
csúcshoz, mert a mozdulatai szaggatottakká váltak, még erősebben szorított,
majdnem biztos voltam abban, hogy megint rajtam hagyja az ujjlenyomatait jó
néhány napra, a beszéde pedig előbb rekedtessé vált, majd kedves motyogássá
szelídült.
Elengedte
a csípőmet, amint belém élvezett, én pedig nem uralkodhattam kimerült testemen,
nem tudtam megvárni, míg magához tér, rögtön a hasamra csúsztam. Felmordult,
jelezvén, nem tetszik neki, hogy elszakadtunk egymástól, és végigfeküdt a még
mindig túlságosan forró hátamon. Magamban mosolyogtam, mert hallottam, hogy még
mindig ugyanazokat a dolgokat motyogja, ezúttal a hajamba temetve az arcát, és
igyekeztem megjegyezni a szavakat, talán hogy egy nap visszamondhassam neki.
Sokat
szokta emlegetni, hogy én olykor walesiül beszélek, amikor már alig vagyok
öntudatomnál… Ki tudja, ő vajon milyen nyelven, miféle dolgokat mondhat nekem
ilyenkor. Csak azt tudom, hogy a szavai nagyon idegenek, telítettek hosszú
magánhangzókkal, és lágysággal.
Néha
szeretném megkérdezni, miket mond nekem, nekem mondja-e egyáltalán, de nem
hinném, hogy utólag emlékezne rá, vagy el akarná árulni.
Összerezzentem,
Jack olyan hirtelen fordult le rólam.
-
Hol a nadrágod? - kérdezte, miután lendületesen felült az ágyban.
Fogalmam
sem volt, ami azt illeti, arról is megfeledkeztem, hogy a pizsamafelsőm még
mindig rajtam van, és mocskosan gyűrődik a hasamnál.
-
Nem számít - mondtam nehézkesen a hátamra fordulva. - Úgyis megyek zuhanyozni.
Fel
is ültem, bár még gyűjtögetnem kellett némi energiát ahhoz, hogy ki is keljek
az ágyból, de Jack a mellkasomra tette a tenyerét, és visszanyomott az
ágyneműre.
-
Eszedbe ne jusson! - dorgált szigorú hangon. Most úgy hangzott, mint a főnököm,
és nem pedig úgy, mint aki épp az imént dugott meg. Elvigyorodtam ettől a
mocskos kis gondolattól.
-
Újra akarod kezdeni? - kérdeztem felemelt szemöldökkel. Nem mintha akár csak
egy cseppnyi erőt is éreztem volna magamban hozzá, de attól még tisztában
voltam vele, hogy nem sokat kellene Jacknek tennie hozzá. Azonban ő ahelyett,
hogy újra rám mászott volna, az ágyból mászott ki.
-
Beteg vagy! Ágyban kell maradnod - mondta ellentmondást nem tűrően. - Hol
tartod a pizsamáid? Hozok neked egy tisztát!
-
De Jack! Mocskos vagyok - mondtam túl kimerülten ahhoz, hogy igazán frusztrált
legyen a hangom.
-
Oh igen, mocskos vagy - felelte, és a hangjából ítélve egyértelmű volt, hogy
nem kizárólag arra gondol, mint én. Eszembe jutott, hogy tovább ellenkezzek, de
Jack csípőre tette a kezeit, ami egyértelmű jele volt annak, hogy valóban nem
tűr ellenmondást, bár jelen szituációban kissé mókásan festett, mivel még
mindig meztelen volt.
-
A jobb alsó polcon - mondtam egy lemondó sóhajjal, és a szekrény irányába
mutattam. Még szerencse, hogy az öltönyeimet külön helyen tartom, nem szívesen
engedném Jacket a közelükbe.
Elmélyülten
kutatott a ruháim között, ami, hogy őszinte legyek, valamiért nevetségesnek
tűnt, aztán megfordult, egy túlságosan is vidám vigyorral az arcán.
-
Komolyan? - kérdezte nevetve.
Persze,
hogy megtalálta Tintines pizsamámat.
-
Az unokaöcsém választotta nekem - mondtam, és zavaromban azt sem tudtam, mit
csináljak, úgyhogy újra felültem, és magamra húztam a takarót. Ha már teljesen
megszégyenülök, legalább ne csupasz alsótesttel tegyem.
-
Tényleg? Azt hittem, Owen.
Mindketten
tudjuk, hogy mi Owen véleménye a Tintinről, úgyhogy csak forgattam a szemeimet,
miközben Jack visszalépkedett az ágyam mellé.
-
Biztos vagyok benne, hogy Owen tudja, hogy téged duglak, nem pedig a kutyámat.
Amim nincs.
-
Vitatkozhatnánk arról, hogy melyikünk dugja meg többször a másikat - mondta
felemelt szemöldökkel, aztán az ágy szélére ült, és odahajolt hozzám, hogy
megcsókoljon.
Gyorsan
a szám elé kaptam a kezem.
-
Jack… beteg vagyok - mondtam védekezően.
-
Hogyne, tudom. Két perc múlva meg jön a „Vedd le a ruháidat!”
-
Komolyan mondom - vágtam rá, mielőtt még elpirultam volna. Lehetséges, hogy már
nem vagyok annyira lázas, hogy ne látszódna rajtam. Igyekeztem úgy nézni, hogy
rájöjjön, a legfőbb problémám, hogy már két napja nem mostam fogat.
-
Jó, rendben! - mondta megadóan, és a kezembe nyomta a Tintines pizsamát. -
Menj, mosakodj meg! Ettél már valamit?
-
Persze - mondtam, aztán bizonytalanul folytattam. - Reggel ittam egy kávét.
-
Oh. - Gyorsan az órájára pillantott. - És már fél öt van. Csinálok neked egy pirítóst.
Szereted a pirítóst? Van itthon lekvár?
-
Nem muszáj…
-
Shh - pisszegett le, aztán gyorsan nyomott egy csókot a homlokomra, ha már a
számra nem engedtem. - Indíts!
Még
mindig meglehetősen bizonytalan lábakon álltam, bár a gyógyszer már hatott, és
kicsivel lejjebb ment a lázam, ettől függetlenül Jacknek igaza volt, nem lett
volna jó ötlet beállnom a zuhany alá. Mindazonáltal jól esett egy kis
felfrissülés, hideg vizet locsoltam az arcomba, fogat mostam, és felvettem a
tiszta pizsamát. Nevetségesen festettem benne.
Amikor
végeztem, magamra mosolyogtam a tükörben.
Nem
csak Cardiffban, nem is csak Nagy-Britanniában, sőt, gyanítom, nem is csak
Földön tudja mindenki, hogy nem nagy kihívás Jack Harkness kapitányt az ágyadba
vinni. De az, hogy éppen pirítóst csinál neked a konyhádban, miközben beteg
vagy… az már valami.
Nagyon
szerencsés srác vagyok.
váááá édes!
VálaszTörlésA cybermacás részt nézem épp, látom ahhoz is van ficced <3
nah ez az a sorozat amitóről sose hittem volna hogy meg fogom nézni, erre itt ülök, alig a negyedik rész megy és lelkesen vigyorgok a shippeden.
Tündériek voltak!
Köszi hogy olvashattam!
Aww, örülök, hogy tetszett. Én is bírom ezt a kettőt. <3
Törlés(Bár a Torchwood még össze fogja ám törni a szívedet.)
O.O Miért? Kezdjek félni?
TörlésA második évad második fele kegyetlen, amit szegény kis Owenemmel tettek... Nem mintha Jacknek sokkal jobb dolga lenne. Nem, azt hiszem, Jack szenved a legjobban a sorozatban, de azt majd a 3. évad végén meglátod. Asszem a szőnyegből porszívóztam ki az összetört szívem apró szilánkjait. Azt hiszed szomorú, hogy Sherlock levetette magát az épület tetejéről? Vagy hogy a Doktor meg Rose tapogatják a falat? Oh no. Vagyis igen, szomorú, de amit a Torchwood csinál, az tragédia. De azért jó szórakozást! XD
TörlésxD Te aztán tudod hogy kell kellemes mozizást kívánni.
TörlésOh egyébként Sherlock nem igazán ejtett kétségbe, Rose meg kimaradt az életemből.
Az elején még néztem a Dokit, de hamar ráuntam. Mikor meg, megláttam ki lett a 3. doki öhm... az a csokornyakkendős faszi... hát elvette a kedvem attól hogy megnézzem. Valahogy úgy néz ki mint akit az anyja tucatszor kitett az árokpartra, de valahogy reggelre mindig visszamászott a bölcsőbe. xD Elnézést ha rajongó vagy, de az arca komoly horror.
Jack... nah ő most nagy szerelem. Mindjárt végzek az 1.évaddal és imádom a pasit! Owent annyira nem, Gwent egy pohár vízben, miközben plüssmackóval gyepálom... öhm... Ianto aranyos ^^ de tényleg szüksége van egy alapos ágytornára hogy megtalálja magát.
De mondom, baromi jól írsz kekszjelenetet. xD Rohadt irígy vagyok. *nagy csillogó szemekkel reménykedik hogy lesz még Janto ficced*
Mit mondtál Matt Smith-ről! I will find you and I will ssssssssssskin you! Ő az én Doktorom. <3 De igaz, az arca kissé horror, viszont kompenzálja a hajával, a hangjával, meg azzal a lenyűgöző mozgáskoordinációjával. XD
TörlésKülönben Sherlock halála engem sem érintett túl mélyen, mivel tudtam, hogy nem is halt meg igazából, csak gondoltam példának jó lesz. De nem... semmi nem ér a Torchwood 2. meg 3. évadzáró nyomába. Lehet, hogy csak én érzem így? Na mindegy, majd meglátod. XD
Ianto valóban aranyos, csak sajna alig tudunk meg róla valamit... de az ágytorna tényleg jót fog tenni neki. =P
Van néhány elkezdett Janto ficem, egyszer majd biztosan eljutok addig, hogy be is fejezzem őket. XD