Második választás

Gondoltam, írok egy röpke kis Owen/Ianto ficet, mert shipelem őket is, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy hey, ez egész hosszú lett, majd hogy nem volt elég Owenből, úgyhogy írtam egy 2. fejezetet. Aztán rájöttem, hogy így nem fejezhetem be, úgyhogy lett egy harmadik is. XD
Itt van egyben az egész. Plusz 18 természetesen.







1.

Ianto úgy érezte, hogy nem ivott még eleget ehhez, úgyhogy gyorsan lehúzta a sör maradékát, amit már egy ideje a kezében szorongatott.
Owen nagy beleéléssel mesélt valamit, amin Jack teli szájjal vigyorgott, holott valószínűleg fele olyan érdekes sem volt, mint az ő sztorijainak a fele, ellenben Tosh azt sem tudta, hova nézzen zavarában, úgyhogy látványosan a sörébe temetkezett. Ami Iantot illeti, ő egy árva szót sem fogott fel abból, amit a vele szemben ülő férfi magyarázott, és magában örült annak, hogy Gwen úgy érezte, nem mondhatja le egy újabb randiját Rhysszel, így nem tartott velük. Ugyanis biztos volt abban, hogyha valakinek, hát Gwennek feltűnt volna, hogy Jack keze már vagy negyed órája az ölében matat.
Egy nagyjából ártatlan érintésnek indult az egész, közvetlenül miután megérkeztek. Ianto kapásból megértette, hogy miért volt Jack olyan udvarias, hogy betessékelje őt maga előtt az ülésre, amint megérezte, hogy az asztal takarásában a combjára teszi a kezét. Abban legalább biztos lehetett, hogy kintről semmi sem látszik, ugyanis Jack eléggé szorosan ült mellé az egyébként igen kényelmetlen padra, szabad karjával az asztalra könyökölve előrehajolt, így a nyitott kabátja előrehullott, és teljesen takarta, hogy merre jár közben a jobb keze. Ianto ugyan vetett rá cserébe egy figyelmeztető pillantást, de tekintetbe véve, hogy Jack tenyere forró, és kellemes volt a vékony nadrágján keresztül, és egyébként sem láthatta senki, nem igazán bánta. Legalábbis először, de aztán Jack, ahogy észrevette, hogy Ianto nem tanúsít ellenállást, először lassan a belsőcombjára csúsztatta a kezét, majd egyre feljebb, miközben egy pillantást sem vetett rá, kizárólag azzal foglalkozott, hogy élénk társalgást kezdeményezzen Owennel és Tosh-sal.
Ianto kezdte igazán kellemetlenül érezni magát, de hiába pislogott Jackre, annak szemmel láthatóan nem állt szándékában beszüntetni a tevékenységet.
Az első sörük hamar elfogyott, úgyhogy Jack, kihasználva főnöki pozícióját, Owent küldte el a következő körért, aztán Iantora sandított, és egyenesen a lábai közé irányította a kezét.
Ianto összerándult, amikor megérezte a kutakodó ujjakat az ölében, és igazán csúnyán nézett Jackre, aki viszont csak vigyorgott erre, a rohadék. Ianto gyorsan Tosh felé pillantott, és megbizonyosodott arról, hogy a lány mit sem sejt, mivel kizárólag Owent bámulja, ahogy söröskorsókkal teli kezekkel közeledik feléjük, nagyon koncentrálva, nehogy kilöttyenjen az ital.
- Kösz a segítséget! - morogta, miután letette az asztalra a korsókat. Jack csak vállat vont, és a bal kezével maga elé húzta az egyik korsót, miközben a jobbal kitapintotta Ianto erőteljesen éledező férfiasságát, és a nadrágon keresztül céltudatosan masszírozni kezdte.
Ennél a pontnál Ianto már igazán próbált elhúzódni, ami azt illeti, egészen a falhoz lapult igyekezetében, annyira, hogy már kezdett attól félni, a többieknek feltűnik a viselkedése, de Jack elől nem menekülhetett. Mint szomjazó kapott a söre után, és szinte egyhuzamban itta meg az egészet, aztán kishíján belefulladt az utolsó kortyba, mivel, mi tagadás, Jack igazán értett a dolgához.
Eltakarta a száját, amíg újra rendesen levegőhöz nem jutott, ami nem ment könnyen, ugyanis Jack mit sem törődött a köhögő rohammal, ami rátört, egy pillanatra sem hagyta abba az izgatását.
- Ianto, minden rendben? - kérdezte Tosh cseppet aggódva. Noha Ianto tudta, hogy meglehetősen jó pókerarca van, de biztos volt benne, hogy elpirult, ahogy minden tekintet rászegeződött. Szerencsére foghatta arra, hogy épp az imént fulladt majdnem meg.
- Persze - bökte ki gyorsan. - Csak túl gyorsan ittam.
- Nem sűrűn szoktál sörözni, az látszik - tette hozzá Owen piszkálódva.
- Nem lehet mindenki gyakorlott alkoholista - felelte Ianto, helyzetéhez képest eléggé nyugodtan.
 - Oh, te még azt hiszed, hogy én iszom sokat, egyszer találkoztam egy csajjal, aki…
Owen újabb sztoriba kezdett bele, amit Ianto természetesen továbbra sem fogott fel, lévén, hogy kizárólag arra tudott koncentrálni, hogy ne látszódjon az arcán, hogy Jack egyre erőteljesebben mozgatja a kezét az ölében.
Végül nem bírta tovább, és egy diszkrét köhögéssel félbeszakította Owent.
- Jack, kérlek, kiengednél? - Enyhén frusztráltan, és nagyon kéjsóváran nézett a mellette ülő férfira. - El kéne mennem a mosdóba.
- Persze - felelte Jack természetes hangon, eleresztette Iantot, és kicsusszant a padból, hogy a másiknak legyen helye kimenni.
Ianto magában imádkozott, hogy ne látszódjon a nadrágján annyira egyértelműen, hogy merevedése van.
Mondani sem kell, hogy látszott.
Jack nem ült vissza a helyére, csak nézett Ianto után, ahogy sietve, de bizonytalan léptekkel közeledik a férfi mosdó irányába.
- Sok volt a sör - mondta a másik kettőnek, óhatatlanul is villantott feléjük egy vigyort, ezzel csak még egyértelműbbé téve az egyébként is teljesen egyértelmű szituációt, és Ianto után eredt.
Owen forgatta a szemeit, és ivott egy kortyot az italából.
- Nem hiszem el, hogy egy órát se bírnak ki szex nélkül - nyögte szenvedő arckifejezéssel.
- Owen! - pisszegte le Tosh felháborodottan. - Honnan veszed, hogy…
- Nem lányok, hogy együtt járjanak vécére - szakította félbe Owen idegesen. - Amúgy is úgy néztek ki, mint akik már túlvannak az előjátékon… Brr, gondolni se akarok rá. - Fintorgott. - Különben igazuk is van, hosszú napunk volt, sőt, hosszú hetünk… és még mindig csak szerda van.
Hátradőlt a széken, és aznap először rendesen körbenézett a bárban, hogy felmérje a felhozatalt.

Ianto egy percig sem kételkedett abban, hogy Jack követni fogja őt a mosdóba, úgyhogy egyenesen az egyik vécéfülkébe ment, és lehetősége sem volt becsukni maga után az ajtót, mert a másik férfi már mögötte állt, és benyomult mellé az apró helyiségbe. Éppen csak behajtotta maguk mögött az ajtót, máris Ianto szájára tapasztotta a száját, és mohón szívta az ajkai közé a nyelvét.
Iantonak választása sem volt, visszacsókolt, karjait a kapitánya nyaka köré fonta, hogy még közelebb húzza magához, és érezte, hogy a feje fájdalmasan koppan a vécé koszos falának. Nem foglalkozott vele, már túlságosan ki volt éhezve az érintésre, és amikor Jack egyik combja a lábai közé simult, hangosan, túlságosan is hangosan belenyögött a csókba. A csípője automatikusan mozdult, hogy Jackhez dörzsölje a farkát, és közben érezte, hogy a másik férfi szinkronban mozdul vele. Aztán belemarkolt Jack hajába, és nagy nehezen elhúzta magától, hogy legalább esélye legyen arra, hogy visszanyerje az önkontrollját.
Jack vigyorgott, és mély, csábító hangon búgta Ianto fülébe: - Meg foglak dugni, most azonnal.
Ianto szemöldökei összeszaladtak. - Nem, nem fogsz - mondta gyorsan, és összeszorított szájjal hozzátette: - Egy nyilvános vécében vagyunk! - súgta magyarázatként, és hirtelen kiélesedett érzékekkel figyelt, hogy nem hall-e zajt odakintről. Az Isten szerelmére, annyi zajt csaptak már így is, és ha Jack egyszer komolyan nekikezd…
Jack keményen Ianto lábai közé dörzsölte a combját, elhaló nyögést csikarva ki belőle, és gyorsan megtette, amit eddig elmulasztott, magukra zárta az ajtót.
- Hadd hallják csak, hogy mennyire élvezed, amit csinálok veled - mondta továbbra is pimaszul vigyorogva, miközben akkurátusan kihúzogatta Ianto ingét a nadrágjából, hogy a hasára simítsa a kezét.
- Jack! - lehelte Ianto. - Jack! - ismételte meg aztán szigorúan. - Nem fogjuk itt csinálni - pisszegte dühösen, tudva, hogy úgyis minden szava tisztán érthető odakint. - Gusztustalan, és nem higiénikus.
- Nem érdekel - vágta rá Jack komolyan. - Akarlak.
De Iantot nem hatotta meg a dolog, Jack mellkasára csúsztatta a kezeit, és elkezdte eltolni magától a másik férfit.
- Akkor legalább hadd szopjalak le!
Ianto hangosan nyelt egyet, és megborzongott, olyan mocskosan, és csábítóan hangzott Jack szájából ez az egyszerű mondat, másrészről viszont tapasztalta már jó párszor, hogy mikre képes a szájával Jack Harkness kapitány, szóval ez az ajánlat több, mint kihagyhatatlan volt. Ráadásul Jack ujjai időközben a nadrágjába kúsztak, kiszámítottan végső érvként.
- Jack, kérlek - mondta Ianto majdnem szégyenkezve. - Menjünk haza.
Nem arról volt szó, hogy ne akarta volna ő is itt és most, de egyszerűen képtelen volt túltenni magát azon, hogy a mocskos, összegraffitizett falnak támaszkodik az új, makulátlan öltönyében, enyhe húgyszag terjeng, ráadásul ki tudja, mikor jön be valaki, hogy könnyítsen magán, akár a szomszédos fülkében. Igazán nem sűrűn volt eddig képes nemet mondani Jacknek, holott ennél sokkal extrémebb dolgokat várt el tőle, de azért neki is megvolt a maga határa, és úgy tűnt, hogy itt.
- Rendben - mondta leplezetlenül csalódottan Jack. - Menjünk haza.
Elengedte Iantot, aztán kapkodva kinyitotta az ajtót, és kifordult a vécéfülkéből. Ianto szerette volna, hogyha legalább még megcsókolja előtte, de végülis ő volt az, aki azt mondta, hogy nem hajlandó itt csinálni, úgyhogy sóhajtott egyet, és gyorsan nekiállt rend behozni a ruháját.
Jack már az éppen megüresedett asztaluknál járt, amikor utolérte őt. Tosh pont a kabátját vette magára, miközben váltottak pár szót Jackkel.
- Mi is megyünk - mondta a kapitány Iantora bökve. - Owen merre van?
- Talált magának egy lányt - felelte Tosh rezignáltan, és oldalra pillantott. Jack követte a tekintetét, és mivel Owen épp feléjük fordult, intett neki köszönésképp. A srác mindösszesen a bólintással jelzett vissza, ellenben az előtte ülő vékony szőke, akinek rögtön feltűnt, hogy a ma esti kiszemeltje nem neki szenteli minden figyelmét, felpattant, amint meglátta, hogy Owen kire néz őhelyette.
- Jack Harkness kapitány! - tört ki belőle azonnal hangosan, boldogan, aztán látványosan odatrappolt Jackhez.
Jack szemmel láthatóan nem tudta, hogy hova tegye a lányt.
- Hello - mondta azért udvariasan.
- Mi a helyzet mostanság? - kérdezte a lány Jacktől, látványosan kizárva a figyelméből mindenki mást.
- Csak a szokásos, tudod - felelte Jack gyanakodva.
- Ja, velem is. Még mindig balettozom…
Ahogy ez a mondat elhangzott, Jack szemében azonnal világosság gyúlt, és a mosolya elszélesedett.
- Gondolom még mindig ugyanolyan jó vagy - mondta megemelt szemöldökkel, bizalmasan a lány felkarjára téve a kezét.
- Ha gondolod, megmutathatom - felelte a lány a szempilláit rezegtetve. Milyen ócska trükk! De Jacket ez aztán kicsit sem zavarta.
- Oh igen, ami azt illeti, ráérek ma este - mondta csábító hangon. A lány boldogan sietett vissza a táskájáért, és egy pillantást sem vesztegetett a hoppon maradt Owenre. Jacknek is csak annyi ideje volt, hogy Ianto felé forduljon, és szinte némán tátogja neki: - Sajnálom. - Széttárta a kezeit, és még hozzátette: - De balettozik.
Azután hagyta, hogy a lány megragadja a kezét, és szinte erőszakosan maga után rángassa a kijárat felé.
Tosh szeretett volna kimaradni a dolgokból, ezt az egészet túlságosan zavarba ejtőnek találta, és egyébként sem volt biztos abban, hogy képes lenne elviselni Owen kitörését egy másik lány miatt, úgyhogy összehúzta a vállait, és ő is kisietett a bárból.
Ianto frusztráltan ült vissza az előbbi helyére, és a következő másodpercben Owen huppant le vele szembe.
- Hát ezt kurvára nem hiszem el - mondta mérgesen. - Tőlem az övé lehetett volna az összes pasi a bárban, miért nem tudja meghagyni nekem a lányokat? Már egy italt is vettem neki!
Ianto még idegesebb volt, mint Owen, elvégre körülbelül öt perccel ezelőtt Jack kezei még az ő testén szánkáztak, és ajkai még mindig bizseregtek a forró csókjától, arról nem is beszélve, hogy a nadrágja továbbra is kényelmetlenül feszült.
- Én sem éppen így terveztem ezt az estét - bökte ki, mielőtt még meggondolhatta volna, hogy mit mond.
Owen csak megemelte a szemöldökét, de csodával határos módon nem tett semmilyen megjegyzést erre a mondatra.
- Asszem szükségem lesz valami erősebbre, mint a sör - mondta helyette. - Neked is hozzak?
- Miért ne - felelte Ianto a vállát vonogatva. Ez az este már úgysem hozhat a számára semmit, végülis miért ne rúghatna be Owennel? Nem mintha különösképpen kedve lett volna hozzá, de minden bizonnyal ez is jobb program, mint hazamenni, és kiverni a zuhany alatt, miközben Jackre gondol, aki éppen nagyon jól érzi magát valaki mással.
Ianto elkerekedett szemmel nézte, hogy Owen egy teli üveg whiskyvel, és két feles pohárral tért vissza.
- Te aztán tényleg komolyan gondoltad - jegyezte meg Ianto.
- Légy férfi! - vágta rá Owen grimaszolva, aztán gondosan telitöltötte mindkét poharat, hogy semennyi se csorduljon ki, és gyorsan lehúzta a magáét.
Azt meg kell hagyni, valóban tapasztalt volt már az ivásban, még csak el sem fintorodott, ahogy az erős alkohol végigmarta a torkát.
Ianto elé tolta a neki szánt poharat, miközben már töltötte is újra a magáét.
Így aztán nem fog sokáig tartani, míg berúgnak, gondolta Ianto, és egy korttyal leküldte a saját whiskyjét.
Már a negyediknél tartottak, amikor hirtelen, minden előjel nélkül beütött az alkohol. Túl gyorsan ittak, és egyébként is volt már a gyomrukban némi sör. Addig a pillanatig lényegében egy szót sem váltottak egymással, nem is nagyon tudtak volna mit, hiszen sosem voltak kimondottan beszélőviszonyban, különben is ki-ki a maga bajával volt elfoglalva, nem gondolva arra, hogy az tulajdonképpen egy és ugyanaz: Jack Harkness kapitány.
- Igazából ez a te hibád - jelentette ki egyszer csak Owen, gúnyosan elhúzva a száját, kötekedő pillantást vetve Iantora. Végül is pocsék kedve volt, és kötekedni akart, vagy veszekedni, netán még verekedni is, és a whisky megoldotta az egyébként is meglehetősen csípős nyelvét. - Nyilvánvalóan nem nyújtottál neki eleget a férfi vécében.
- Semmit sem csináltunk a férfi vécében - vágta rá Ianto reflexből, de lesütött tekintettel. Ennyit a pókerarcról.
- Hát ez egyértelmű - felelte Owen egykedvűen. - Annyira talán még Harknessnek sem nagy a libidója, hogy közvetlenül utána vigyen szobára valaki mást.
Valójában Harknessnek elég nagy volt a libidója hozzá, Iantonak volt némi tapasztalata benne, és ahogy néhány, a jelenlegihez hasonlatos emlék eszébe jutott, rögtön érezte, hogy a düh még inkább szétárad benne, és kivörösödött tőle.
- Baszd meg, Owen - vágott vissza Ianto, mivel semmilyen színes visszaszólást sem tudott kiötölni, jelen állapotában csak ennyi telt tőle. Főként, mivel Owennek részben igaza volt: ha nem mond nemet Jacknek a mosdóban, akkor most nem kéne az egyre kínzóbb merevedésével foglalkoznia, ami csak nem akart lelohadni még részegségében sem, Owen pedig éppen azzal a szőkével lenne, akit nyilván még azelőtt hazavitt volna, mint hogy ők ketten kikecmeregnek a mosdóból.
- Ja, azt csinálnám, ha a fiúd nem tett volna keresztbe nekem - folytatta Owen zavartalanul, és kissé már koordinálatlanul újabb pohárral töltött magának, és udvariasan Iantonak is, attól függetlenül, hogy éppen azon gondolkozott, mi mással sértse még meg őt.
- Jack nem a fiúm - mondta Ianto erőtlenül.
- Hát, ez egyértelmű, különben nem lépne le az első balett-táncossal. Bár ki tudja. Amilyen hajlékony lehet, lefogadom, hogy az a lány sok mindenre képes az ágyban…
- Nos, csak úgy, mint én - vágott közbe Ianto önérzetesen. Miután lehúzta az ötödik poharat, egyértelműen volt már annyira részeg, hogy képtelen legyen védekezés helyett támadni. Egyébként sem igazán volt része a személyiségének, ezért is okozott mindig annyi kellemetlenséget neki Owen.
- Túl sok információ - közölte Owen undorodó arckifejezéssel.
Ianto arra gondolt, hogy töltenie kéne magának még egyet, mielőtt erre válaszol, de észrevette, hogy alig tudja megtartani az üveget, szóval úgy döntött, hogy egyenesen abból kortyol egy nagyot, mint hogy a felét az asztalra öntse buzgalmában. Tisztában volt azzal, hogy nem kéne, de már túl volt azon, hogy érdekelje a dolog.
Jackre gondolt, az ujjaira az ölében, a combjára a lábai között, és akkor már biztosan nem mondott volna nemet neki a mosdóban, innen tudta, hogy a határán jár annak, hogy elhagyja az összes szégyenérzetét. Ennek ellenére sem állt ellen, amikor hirtelen rájött, az minden vágya, hogy megbotránkoztassa Owent, és nem tűnt fontosnak, hogy ez együtt jár azzal, hogy megalázza saját magát.
Szóval egy kicsivel közelebb hajolt hozzá, amikor visszatette az üveget az asztalra, egyenesen a szemébe nézett, és lehalkította a hangját.
- A számmal is tudok ám egy-két dolgot - mondta, miközben teljesen szándékos vigyor játszott az ajkain.
- Ianto - mondta Owen halkan, de felháborodottan, és visszahőkölt, éppen csak egy másodperccel később, mint kellett volna. De persze az alkoholtól lelassul az ember reakcióideje.
- Te kezdted ezt - mondta Ianto ártatlanul, vállat vonva. Még sokkal messzebb akart menni, a whisky már alaposan a fejébe szállt, és alig vette észre, hogy továbbra is önelégülten, szinte csábítóan mosolyog Owenre.
Owen egy pillanatra megfeledkezett a felháborodottságáról, és megijedt, ezért gyorsan ivott rá egyet - immáron ő is az üvegből, és bizony nem egyetlen kortyot.
Amikor visszatette az asztalra az üveget, és felnézett Iantora, azt látta, hogy a srác még mindig szakasztott ugyanazzal a tekintettel néz rá, és mélységes zavar kezdett kavarogni a gyomrában. Hirtelen túl részegnek érezte magát, így az asztalra könyökölt - Ianto pedig, úgy tűnt, ezzel megint túl közel kerül hozzá.
- Eszedbe ne jusson! - mondta gyorsan Owen. Ianto összevonta a szemöldökét, őszinte jeleként, hogy igazából semmi sem jutott eszébe. Semmi komoly. Owennel ellentétben. - Én nem vagyok Jack - tette hozzá Owen.
Ianto lassan még szélesebben elvigyorodott, ahogy részeg agyával felfogta az összefüggéseket.
- Igen, tudom - búgta halkan, és bizalmasan még közelebb hajolt Owenhez, aki meg sem próbált elhúzódni tőle. Ami azt illeti, éppen hogy a szavaival ellentétesen viselkedett - félig leeresztett, álmatag szemekkel nézett Iantora, és az ajkai elnyíltak. Ianto régen volt már ennyire részeg, és régen volt ennyire felizgult is - az az igazság, hogy Jack volt annyira szexéhes, hogy ritkán hagyja őt ilyen állapotban.
- Épp ez a lényeg - tette hozzá Ianto nagyjából értelmetlenül, aztán megcsókolta a másik férfit.
Mire realizálta, hogy mit is csinál most tulajdonképpen - megcsókolja Owent, Owent! -, Owen reagált a dologra. Visszacsókolt, mégpedig legalább olyan szenvedélyesen, mint nemrég Jack a mosdóban, csak sokkal ügyetlenebbül, és nyálasabban. A nyelvükkel sem sikerült igazán jól eltalálniuk a ritmust, de mindketten voltak annyira részegek, hogy ez nem is igazán számított, mert minden tökéletes volt, megosztották az alkohol keserű ízét, és az ajkaik forróságát, míg egymásnak nem koccantak a fogaik. Akkor Owen kapásból magához tért, minden előjel nélkül elhúzódott, és egészen hátradőlt a padon.
- Ki foglak nyírni, kávésfiú - közölte mérgesen.
Erre végre Ianto is kinyitotta a szemeit, és látta, hogy Owen meredten bámul rá, a szokásos megvető pillantással, és valami mással is, amit szintén egyértelműen felismert.
Tudta, hogy Owen akarja őt. Talán már eddig is akarta, de mit számít. Ianto újra elvigyorodott, azzal a vigyorral, amit Jacktől tanult el.
Fogalma sem volt arról, hogy ő maga mit akar, csak azt, hogy már nem fog visszakozni.
- Ha striguláztam volna, hogy hányszor mondtad már ezt nekem! - mondta évődve.
Owen végre elválasztotta róla a tekintetét, és futva körbepásztázta a bárt.
- Hé, én sokat járok ide! - mondta Owen továbbra is dühösen, de valahogy erőtlenül. - Elrontod az imidzsem.
- Akkor menjünk innen - ajánlotta fel Ianto természetes magabiztossággal. Mintha tényleg tudta volna, hogy mit csinál. Owen hirtelen nézett vissza rá, és Ianto már nem vigyorgott, megemelt szemöldökkel, kihívóan nézett rá. Owen bizonytalanul elnevette magát, aztán, amikor Ianto arckifejezése továbbra sem változott meg, elhalt a hangja.
- Rendben - felelte végül. - Túl sok whiskyt ittam - tette hozzá magyarázatképp. - És a fiúd elszedte tőlem a ma esti csajomat.
Ianto igyekezett ügyelni arra, hogy ne látszódjon az arcán a megdöbbenés. Ez most egy igen volt Owentől? Az egész helyzet olyan képtelenül szürreálisnak tűnt, és úgy sejtette, hogy jelen pillanatban Owen gondolatai pontosan tükrözik az övéit. 
- Jack nem a fiúm - ismételte meg magát Ianto pikírten, és magához vette a már majdnem üres üveget, amikor felállt az asztaltól.
Owen hátra sem mert nézni, amikor kiléptek a bár ajtaján - a tekintetét egyenesen Ianto háta közepére szegezte, és beharapta az ajkait.
- Itt lakom öt percre - mondta Ianto hátra sem fordulva. Amennyire tartott tőle, annyira reménykedett is abban, hogy mindjárt meghallja maga mögött Owen kárörvendő röhögését, azután élete végéig hallgatja majd tőle, hogy mekkora rossz buzi, még őt is képes lett volna ágyba vinni.
De Owen nem röhögött, csak ment Ianto után, és morgott magában. - Ez kész őrültség.
Ianto ezzel az állítással nem szállhatott vitába.
Alig fél utcányit gyalogoltak szó nélkül, míg végül a hűvös levegő, és a séta kijózanította annyira Owent, hogy megfogja a másik férfi felkarját, megállítva őt. Ianto megtorpant, és felé fordult.
- Mit csinálunk mi most tulajdonképpen? - kérdezte Owen, némi agresszióval leplezve a kényelmetlenségét. Ahogy általában szokta.
Ianto néhány másodpercig behatóan tanulmányozta Owen arcát, miközben azon gondolkozott, hogy tényleg, mit is csinálnak most tulajdonképpen, azután döntött. Nem is volt nehéz.
Különben is, mindketten tudták már a választ.
Hirtelen mozdulattal vállon ragadta Owent, és hátralökte őt, hogy háta keményen csattant a zöldre mázolt fém kerítésnek, ami mellett épp elhaladtak, de nem volt ideje felszisszenni, mert Ianto szája újra a szájához tapadt. Könnyedén, és valahogy természetesen folytatták a csókot ugyanott, ahol a bárban abbahagyták, és ezúttal valamivel még élvezetesebb is volt, valószínűleg azért, mert Owen annyira meglepődött a hevességtől, hogy hagyta a másik férfit irányítani. Ezt nem bánta meg akkor sem, amikor Ianto eleresztette az egyik vállát, és megmarkolta a két lába között.
Owen teste, és maga Owen sem volt biztos abban, hogy készen áll erre, de Ianto igen, és tökéletesen elismételte azokat a dolgokat, amiket Jack csinált vele nemrég az asztal alatt, csak kicsivel erőteljesebben, és sokkal fürgébben. Owennek esélye sem volt. Ianto a legjobbtól tanult, Owen pedig, hát, tagadhatatlan, hogy mindig is könnyű eset volt.
Ianto hamar kibontakozott a csókból, de nem húzódott messzire, csendesen vigyorgott azon, hogy a másik férfi lehunyt szemekkel liheg a szájába. Pedig még bele sem nyúlt a nadrágjába! Ianto realizálta, hogy valójában mennyire élvezi, hogy ilyen hatással tud lenni erre a férfira, aki egyébként nem is találja vonzónak, sőt, még csak nem is kedveli. Kimondottan nem kedveli, gondolta, miközben erőteljesen az ágyékába markolt, amitől Owen felnyögött.
- Azt hiszem, ez egyértelmű - felelte Ianto a rég elfeledett kérdésre.
Owen szemei erre kipattantak, néhány pillanatig csak bámult Ianto arcába, aztán felemelte a kezeit, amik eddig csak tehetetlenül lógtak, és megragadta Ianto fejét, hogy visszahúzza egy kemény, követelődző csókra.
Egy pillanatra Ianto is megfeledkezett a helyzetükről, mert Owen kezei annyira ismerős módon kulcsolódtak a tarkójára, annak ellenére, hogy kicsik, és hűvösek voltak.
De Owen nem Jack. Owen egy bunkó idióta, akivel mióta ismerik, ki nem állhatják egymást, és logikusan belegondolva, most éppen verekedniük kéne feszültség-levezetésként, nem pedig eszetlenül csókolózni.
Ez megint csak Jack Harkness kapitány hibája, gondolta Ianto erőtlenül, aztán dühösen megharapta Owen alsó ajkát, mert nem akart Jackre gondolni.
Percek teltek belé, míg újra elszakadtak egymástól, ezúttal Ianto teljesen elhúzódott a másik férfitől, és nem bírta ki, hogy gyorsan végig ne mérje, ahogy lihegve, nedves ajkakkal, és a szűk nadrágján át kirajzolódó merevedéssel támaszkodik az idegen ház koszos kerítésének.
- Talán menjünk - ajánlotta Ianto maga is lihegve. - Mielőtt még lecsuknak minket közszeméremsértésért.
Ianto újabb győzelemként könyvelte el, hogy Owen arcán látszott a pillanat, amikor visszatér a valóságba, és eszébe jut, hol is vannak pontosan. Gyorsan körbepillantott, ahogy a bárban is, a csókjuk után, és Ianto magában átérezte a helyzetét - törődött volna ő is azzal, hogy nyílt utcán vannak, ha nem lett volna annyira részeg, és kétségbeesett. Mert az volt, mi másért döntött volna úgy, hogy kikezd Owennel?
Különben az utca csendes volt, sehol senki, de még közel sem volt olyan késő, és nem is jártak annyira rossz környéken, hogy ilyesmit megengedhettek volna maguknak.
Ianto számított legalább egy csípős megjegyzésre Owentől, de Owen nyilvánvalóan túl volt már azon, mert csak bólintott egyet, aztán engedelmesen indult Ianto után.
Valóban alig öt percre lakott a bártól, nem véletlenül, ugyanis ez egyben azt is jelentette, hogy tíz percre a Torchwood központtól. Egy héttel azután bérelte ki ezt a lakást, hogy a kapitány felvette őt - mindig elérhető akart lenni, és, hogy egészen messzire nyúljunk vissza az időben, Lisa közelében akart maradni.
Manapság pedig Jack közelében.
Ianto volt annyira részeg, hogy szüksége legyen némi vacakolásra a zárral, mire sikerült bejutnia a közös folyosóra, és akkor még előtte állt a lakása ajtaja is, amit, kicsit talán nevetséges módon, három erős zárral is felszerelt. Megszokta, hogy sok titkolnivalója van, noha nem éppen a lakásában.
Owen gúnyosan, és türelmetlenül ciccegett mögötte, miközben Ianto ügyetlenül zörgött a kulcsaival, azután a hátához simult, és a fülébe lihegett - nem mondott, vagy tett semmit, de a teste meleg, idegen érintése nem sokat segített Iantonak abban, hogy gyorsabban beletaláljon a kulcslyukba.
Nagy nehezen elfordította a kulcsot az utolsó zárban is, és kitárta az ajtót előttük, mire Owen gyakorlatilag belökte őt az előszobába, hangosan bevágta az ajtót mögöttük, és ezúttal ő volt az, aki letámadta Iantot. Újra csókolóztak, de ez annyira nem is volt fontos, az sokkal inkább, hogy az ujjai közben megtalálták az öltönygombjait, és nagyon hamar érezte is, hogy a ruhadarab lesiklik a válláról, és a földre pottyan. Owen nem játszadozott vele egy percig sem, már az ingjének a gombjaival vesződött, hideg keze a mellkasához ért közben, és Ianto karja lúdbőrös lett tőle, nem teljesen negatív, de nem is egészen pozitív értelemben.
Szerette azokat alkalmakat, amikor Jack így letámadta őt, mindig könnyedén vette az alárendelt szerepet, de ezúttal nem akarta kiengedni az irányítást a kezeiből, nem Owennel szemben, így elhúzódott tőle, amint a férfi kész volt arra, hogy megszabadítsa az ingétől is. Elvigyorodott, amikor ki kellett nyújtania a kezét, hogy távol tartsa magától Owent.
- Úgy terveztem, hogy legalább az ágyig eljutunk - mondta, miközben szabad kezével meglazította a nyakkendőjét, ami még mindig a nyaka körül volt, túl szorosan. - De mivel ilyen türelmetlen vagy…
Ahelyett, hogy befejezte volna a mondatát, gondosan térdre ereszkedett, az ujjait Owen övébe akasztotta, és közelebb rántotta magához a srácot.
- Ó igen - nyögte Owen, amikor Ianto bontogatni kezdte az övét, és körülményesen lehúzta a sliccét.
- Megmutatom, hogy mikre vagyok képes a számmal - folytatta Ianto továbbra is vigyorogva, immáron a vékony alsónadrágján keresztül izgatva Owent.
- Oké-oké, csak fogd be, és csináld! - vágta rá Owen türelmetlenül.
Lesz még türelmetlenebb is, gondolta magabiztosan Ianto, és egyetlen mozdulattal a térdéig húzta Owen nadrágját, a bokszerjével együtt.
Egy rövid pillanatra az egész majdnem zavarba ejtő volt, mert Ianto realizálta, hogy még sosem csinálta ezt senkivel sem Jacken kívül, és ez Owen, a francba is, Owen, hogy jutott idáig? De aztán Owen sürgetően a vállába markolt, neki szemmel láthatóan nem voltak efféle aggályai, úgyhogy kinyújtotta a nyelvét, hogy megízlelje őt. Hagyott magának egy kis időt arra, hogy felfedezze Owen farkát, nem mellesleg Owent is az őrületbe kergetve ezzel - lassan nyalt végig az egész hosszán, aztán az ujjait a töve köré fonta, és ráérősen kezdett játszadozni vele. Ez az egész ismerős, és megnyugtató volt, nem csak az íz, de az illat, a visszafogott nyögések, amiket Owen hallatott, és a kéz, ami egyre erősebben szorította a vállát. Ianto nem is sejtette, hogy ő maga is ennyire fogja élvezni a dolgot - Jack már régen a hajába markolt volna, hogy a szájába kényszerítse a farkát, és el sem engedje egészen az utolsó-előtti pillanatig, akkor is csak azért, mert Ianto majdnem megfulladt első alkalommal, amikor egyenesen a torkába élvezett. Nem mintha az után Iantonak bármi oka is lehetett volna a panaszra, hiszen imádta vele a szex minden egyes pillanatát, de tény, hogy Jack nem volt az a türelmes fajta - mindig pontosan tudta, hogy mit akar, és mindig meg is tette. És ami még fontosabb, törődött annyira Iantoval, hogy megkérdezze előtte, megteheti-e.
Owen pedig csak szitkokat nyögdösött maga elé, amikor Ianto ujjai a golyóival kezdtek játszani, a nyelve még mindig a farkát masszírozta, holott annyira türelmetlen volt, hogy már remegtek a combjai, és nem csak markolta Ianto vállát, hanem egyenesen támaszkodott rajta. Akkor Ianto végre az ajkai közé vette a farka hegyét, miközben felnézett Owenre, hogy lássa az arckifejezését, de félhomály uralkodott, így csak az arca vonalát, a nyitott száját, és a lehunyt szemeit tudta kivenni. Majdnem bosszantotta, hogy nem kapcsolták fel a villanyt, amikor megérkeztek, de ez az apróság nem állhatott az útjába annak, hogy kiélvezze a teljes hatalmát a férfi felett. Hiába ő volt az, aki  a földön térdelt, kétség sem volt afelől, hogy ki irányít valójában.
Nagyszerű érzés volt, mert Jack sosem engedi át az irányítást. Sosem.
Owen egyre hangosabban nyögdösött, ahogy egyre több tűnt el a farkából Ianto szájában, és Ianto pontosan tudta, hogy mit kell csinálnia a nyelvével közben, hogy tökéletesen az őrületbe kergesse a másikat.
És pont azért, mert ennyire jó volt benne, nem csinálhatta sokáig. Azt hitte, Owen legalább akkor erőszakosabb lesz majd, ha elveszíti a fejét, és megpróbálja megdugni a száját, de meglepő módon fékezte magát, bár Ianto tudta, hogy nehezére esik. Tévedhetetlenül érezte, hogy Owen egyre közelebb kerül az orgazmushoz, mert egyre hangosabb lett, miközben már mindkét kezével a két vállába kapaszkodott, hogy el ne veszítse az egyensúlyát, ó, még az íze megváltozott, úgyhogy Ianto elhúzódott, a szája lecsúszott Owen farkáról, mielőtt még túl késő lett volna.
- Ianto - mondta Owen magán kívül, összeszorított szemöldökkel, és bosszúsan. Biztos, hogy orrba vágta volna Iantot, ha most lenéz rá, hogy letörölje a képéről az elégedett vigyort. - Nem hagyhatod most abba! - tette hozzá engesztelhetetlenül.
- Muszáj volt - felelte Ianto, és lerázta Owen kezeit a válláról, hogy felálljon. - Nem szopnál le engem utána, úgyhogy… Most be fogunk menni a hálószobába, és meg fogsz dugni engem.
Owen erre végre kinyitotta a szemeit, persze Ianto megértette, hogy miért szereti jobban csukva tartani őket, és büszke volt magára, hogy ő legalább nem fél szembenézni azzal, hogy mocskos dolgokat művel valakivel, akit ki nem állhat.
Owennek kellett néhány másodperc, míg lerúgta magáról a cipőit, hogy ki tudjon bújni a nadrágjából, meg az alsójából, amikkel aztán nem is törődött tovább, ott hagyta őket a zoknijával együtt az előszoba közepén.
Nem volt maradása végignézni a lakáson, amikor beljebb lépett, kizárólag azzal volt elfoglalva, hogy Ianto után siessen. Azt mindenesetre észrevette, hogy Ianto hálószobája apró, ugyanúgy, mint a lakás többi része, viszont az ágya jó nagy, gondosan be van vetve, és Ianto éppen a nadrágját hajítja a földön összegyűlt ruhakupac tetejére.
Owen gyorsan kibújt a kabátjából, ami egyébként is furcsán festhetett rajta úgy, hogy deréktól lefelé már teljesen pucér volt, aztán maga is a földre hajította a felsőjét. Valószínűleg még kellemetlenül is érezte volna magát, ahogy ügyetlenül felmászott az ágyra, de túlságosan be volt indulva hozzá. Feltérdelt, és a karjánál fogva magához rántotta Iantot egy csókra, ami szenvedélyesre, de koordinálatlanra sikerült, mivel valójában egyikük sem csókolózni akart. Owen kizárólag arra tudott gondolni, hogy mennyivel jobb dolgokat is tud csinálni Ianto a szájával, miközben Ianto, kínosan ügyelve arra, hogy ne bontakozzon ki a csókból, az éjjeliszekrénye felé nyúlt, kapásból leverve a könyvet, amit még Jack hagyott ott a napokban, de kit érdekel Jack. Kihúzta a fiókot, és koton, meg síkosító után tapogatózott. Amint megtalálta őket, az ágyra dobta, és végre elszakadt Owen mohó szájától, aztán a mellkasa közepére helyezte a kezét, és hátralökte az ágyra.
Owen megadóan nyúlt ki, különösképpen akkor, amikor Ianto fölé mászott, a combjaira ült, és ügyes ujjait végigtáncoltatta a farkán. Persze számított arra, hogy Iantonak átkozottul jó a technikája, annak kell lennie, hogyha Jack ennyire rá van kattanva a srácra, csupán csak arra nem számított, hogy ezt ő valaha tapasztalni fogja. Megint be kellett csuknia a szemeit, hogy valahogyan megpróbálja kizárni a tényt, hogy Iantoval van - ami egyszerre volt gusztustalan, és a maga bűnös módján izgató, sokkal izgatóbb, mint kellett volna.
Owen hallatott valami boldogtalan hangot, amikor Ianto a hasára csúsztatta a kezét, és mivel az után nem is csinált semmit, Owen rávette magát, hogy kinyissa a szemeit. Ianto egészen fölé hajolt, némán, elragadtatással az arcán, elpirulva, és Owen óhatatlanul is elvigyorodott, aznap este először, amikor realizálta, hogy Ianto ujjai a saját fenekében vannak.
És biztos volt abban, nem fog sokáig tartani, míg felkészíti magát a fogadására. Olyasvalakinek nem, aki hónapok óta kavar Jackkel.
Nem is tévedett - Ianto hirtelen szabadította fel mindkét kezét, aztán elvesztegetett néhány másodpercet azzal, hogy megkeresse az ágyra dobott kotont. Amikor megtalálta, a szájával nyitotta ki, mint egy profi szajha, aztán egy gyors, sima mozdulattal görgette rá Owen farkára.
És szerencsére Ianto már nem tervezte lassúra venni a dolgokat - nem csak Owen, de ő maga sem bírta tovább türelemmel. Eddig élvezte a hatalmát a másik felett, még pedig nagyon is, de ennél a pontnál ez már nem erről szólt. Kizárólag csak a szexről. Nem volt több játszadozás, Ianto egy kicsivel előrébb csúszott, egyik kezét Owen farkára kulcsolta, és magába vezette őt.
Túlságosan régóta állt már készen rá, azóta, hogy beültek a bárba, és Jack titokban a lábai közé nyúlt, azzal a kifejezett szándékkal, hogy ezt tegye vele… Furcsa, hogy végül éppen Owen ölében kötött ki helyette. De attól még jó volt, annyira jó, már a második mozdulattal teljesen leereszkedett, hogy Owen tövig kerüljön belé. Tudta, hogy nem fogja sokáig bírni, de Owen sem, mert szó szerint nyöszörgött alatta, és az ujjait azonnal a csípőjébe mélyesztette, hogy mozgásra bírja. Nem mintha szüksége lett volna rá, mozgott Ianto magától is, és pontosan tudta, hogy milyen pózban kell lennie ahhoz, hogy Owen farka súrolja benne azt a pontot, amitől a legjobban kikészül. És még így sem volt annyira hangos, mint Owen alatta, képes lett volna rá, de nem állt szándékában látványos műsort nyújtani Owennek. Most már csak el akart élvezni, szinte kétségbeesetten, úgyhogy egyik kezét az ölébe eresztette, és megkereste magán ugyanazt az ütemet, amivel a csípője is mozgott.
Még így is Owen volt az első, aki elérte az orgazmust, ami talán nem is csoda az után, amit az előszobában művelt vele, azután az ujjai még mindig a csípőjét szorították, és továbbra is elfelejtett levegőt venni. És Ianto, még ha nem is volt oda Owenért, nem akart fájdalmat okozni neki, úgyhogy már nem mozgott olyan erőteljesen, végül egészen megállt, az ölébe nehezedett, továbbra sem engedve ki magából a farkát, és néhány gyors mozdulattal eljuttatta magát is a csúcsra.
Amilyen rendes, tiszta teremtmény volt, még arra is ügyelt, hogy a tenyerébe élvezzen, és ne mocskolja össze az alatta fekvő férfi mellkasát.
Még néhány, hosszúra nyúlt másodpercig nem mozdultak, csak kapkodták a levegőt, és igyekeztek uralkodni a szívverésükön, aztán Ianto hirtelen lefordult Owenről, aki még egy utolsót, és nem túl boldogat nyögött, ahogy elszakadtak egymástól.
Ianto mit sem törődött vele, szinte rögtön talpon volt, holott még nehezére esett felállni. Ha Jack lett volna ott mellette, akkor még várt volna, míg rendesen kifújják magukat, vagy hagyja, hogy Jack magához húzza a kezét, és lenyalogassa (igen, Ianto tisztában volt azzal, hogy a kapitánynak undorító szokásai vannak, amiket kezdett ő is megszeretni), de jelen pillanatban az egyetlen vágya az volt, hogy megmosakodjon, úgyhogy szó nélkül otthagyta Owent.
Nem maradt távol sokáig, mégis mire visszaért, Owen már aludt, továbbra is teljesen kitárulkozó pozícióban, anyaszült meztelenül. És a használt kotont a földre dobta.
Ianto csak forgatta a szemeit, és megfogalmazta magában, hogy „ezért még holnap számolunk”, aztán felvette a földről a gusztustalan tárgyat, és igyekezett nem hálás lenni, amiért Owen legalább egy csomót kötött rá, hogy ne folyjék ki a tartalma. Miután kidobta a kukába, újra kezet kellett mosnia, azután azon gondolkozott, hogy talán ki kéne mennie a kanapéra aludni. De végülis ez az ő ágya, az ő lakása, és egyébként is túlságosan részeg, és fáradt volt, szóval visszafeküdt Owen mellé, magára húzta a takarót, és szinte rögtön ő is álomba merült.

Amikor másnap reggel Owen felriadt, egy pillanatra azt sem tudta, hogy hol van. Persze ez nem volt számára különösebben ismeretlen érzés - noha általában ő volt az, aki felvitte magához a lányokat, azért volt már rá példa, hogy valahol a világ végén ébredt, egy lepukkant kéróban, arról nem is beszélve, hogy számtalan alkalommal töltötte az éjszakát a Torchwood központban, a leharcolt, ronda kanapén, vagy egyenesen az orvosi szobában, azon az ágyon, ahol időnként földönkívülieket szokott boncolni.
Azután megérezte a kávé illatát, és rögtön eszébe jutott, hogy hol is van, és miért. Hirtelen ült fel, ami nem bizonyult túl jó ötletnek, mert a fejébe hasított tőle a fájdalom. Ó, ez egy pokoli másnaposság lesz, dünnyögte magában elhúzott szájjal.
Máskülönben meg előző este lefeküdt Iantoval, és ez mégis hogy a francban történhetett meg? Nem mintha ne élvezte volna, ismerte el magában kedvetlenül, de komolyan…? Ez beteg. Ha nem is a legbetegebb dolog, amit valaha tett.
Erre az sem mentség, hogy a srác átkozottul jól tud szopni.
Nem túl sok kedve volt felkelni, de közben nem is akart tovább Ianto ágyában maradni, szóval nagy nehezen döntött, és kimászott az gyűrött ágyneműk közül. Nyújtózkodás közben észrevette, hogy a ruhái gondosan az ágy támlájára vannak terítve, még az alsógatyája, és a zoknijai is, holott meglepően tisztán emlékezett arra, hogy előző este az előszobában hagyta őket. Ianto igazán udvarias házigazda, gondolta fintorogva, vagy talán csak nem akart részesülni a látványban, hogy Owen pucéran mászkál a lakásában, a ruháit keresgélve. Akárhogyan is, Owen nem bánta a dolgot, és gyorsan belebújt az előző napi, vitatottan tiszta ruháiba, aztán lelkiekben felkészült a kellemetlen pillanatokra, amikkel minden bizonnyal szembe kell majd néznie, miután kidugja a fejét Ianto hálószobájából. Csak ne lett volna annyira másnapos! Így majdnem esélytelen volt, hogy akármilyen rosszindulatú megjegyzés is eszébe jusson.
Előző este, érthető okok miatt, nem sokat látott Ianto lakásából, úgyhogy meglepte, hogy a hálószoba egyenesen a nappaliba nyílik, ami, amerikai módra, egyben van a konyhával. Ahhoz képest, hogy egyenesen a királynőtől kapják a fizetésüket, Ianto kimondottan apró lakásban lakik. De Owennek nem sok kedve volt alaposabban körülnézni.
Iantot a konyhaasztalnál ülve találta, egy nagy bögre kávéval a kezében, és már tökéletesen kiöltözve, vasalt öltönyben, nyakkendőben, megborotválkozva, és jól fésült hajjal. Nem sok látszott rajta az előző estéből, talán csak annyi, hogy valamivel nyúzottabb volt az arca, és karikásabbak a szemei. De ez nem volt szokatlan látvány valakinél, aki a Torchwoodnak dolgozik. Owen fintorgott, mert el tudta képzelni, hogy ő ezzel szemben hogyan fest. Valószínűleg ugyanúgy, ahogyan érzi magát, pocsékul.
- Főztem kávét - mondta Ianto szűkszavúan, és Owen irányába tolta az asztalon lévő másik bögrét.
Owen szó nélkül ment oda hozzá, le sem ült, csak felvette a bögrét, nagyot kortyolt a még forró kávéból, és fintorgott. Úgy érezte, az egész napja fintorgásból fog állni.
- Tudom, erős. Jó másnaposság ellen - mondta Ianto vállvonogatva, és a saját kávéjába temetkezett.
Owen gúnyosan felhorkantott, maga sem tudta igazán, hogy mi miatt, aztán megrázta a fejét.
- Lehet, hogy ennél valami sokkal erősebbre lenne szükségem - mondta szárazon.
- Hát, sajnálom, de a whisky maradékát elhagytam tegnap este valahol hazafelé jövet - mondta Ianto rezignáltan. - Van is egy tippem, hogy mikor - tette még hozzá.
Owen egyáltalán nem akarta ezt. Rosszul volt attól, hogy szexuális megjegyzéseket kelljen hallgatnia Iantotól, ez egyszerűen sok volt, nem bírta elviselni a büszkesége, és egyébként sem akart gondolni arra, hogy mi történt.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk inkább nem említeni azt, hogy mekkora ribanc vagy? - fakadt ki frusztráltan. - „Megmutatom, hogy mikre vagyok képes a számmal” - idézte gúnyosan. - Merre van a mosdó?
Ianto meglepő módon viszonylag nyugodtan bökött a fürdő ajtaja felé. - „Nem hagyhatod most abba” - bökte ki közben bosszúként, nevetséges módon nyavalyogva, ami kicsit sem hangzott úgy, mint Owen előző este, de épp ezért elérte a hatását.
Ianto maga is meglepődött azon, hogy milyen könnyedén veszi a helyzetet. Owen szavai lepattantak róla, annak ellenére, hogy részben igazak voltak, és mindig azokat a dolgokat a legnehezebb elviselni, amik igazak. Ianto kíváncsi volt, vajon Owen is érzi-e azt, hogy mennyire megváltoztak az erőviszonyok azzal, ami tegnap este történt, és hogy egyértelműen Ianto javára. Akinek még fogalma sem volt, hogy mit fog kezdeni vele. Valószínűleg semmit.
- Annyira azért nem voltál jó - mondta Owen csípősen, és betrappolt a fürdőszobába.
- Ó, dehogynem - közölte Ianto a háta mögött, magabiztosan, majdnem szemtelenül, mielőtt még Owen becsaphatta volna maga mögött az ajtót.
Igen, persze, hogy az volt, de ettől csak még rosszabb volt az egész. Owen eddig sem bírta túlzottan Iantot, de biztos volt benne, hogy ezek után kimondottan utálni fogja. Még mindig mérgesen gyorsan vizelt egyet, aztán megmosta az arcát. Ahogy a tükörbe nézett, megállapította, hogy nem is néz ki olyan borzalmasan, mint amire számított. Kétség kívül ment már rosszabb állapotban is dolgozni.
Amikor kilépett a mosdóból, Ianto még mindig ugyanabban a pozícióban ült, továbbra is a kávéját szorongatva.
- Léptem - közölte Owen rá sem pillantva. - Tegnap a bárnál hagytam a kocsimat.
- Nem is terveztem, hogy együtt megyünk dolgozni - felelte Ianto élesen. - És jobb ha sietsz. Jacknek elege van abból, hogy minden reggel késel.
- Tegnap este még egyetértettünk abban, hogy Jack bekaphatja - morogta Owen az előszobából, inkább csak magának.
- És tegyél egy szívességet a munkatársaidnak - kiáltotta utána Ianto. - Vegyél egy rágót odafelé menet!


2.

Egy ideig az üres sörösüvegeket használta hamutálcának, de egy idő után be kellett ismernie, hogy túl nehéz beletalálni a kis lyukba, úgyhogy onnantól kezdve egyszerűen a szőnyegre pöccintette a hamut, és jobb esetben talán letuszkolta a csikket valamelyik üveg száján.
Owen általában nem szokott dohányozni - elvégre orvos volt, és túlságosan is jól tudta, hogy mit tesz az ember szervezetével. Nem mintha nem károsította volna önmagát minden egyéb módon, de cigizni, azt sosem szokott. Ez egy különleges alkalom volt.
Egy különlegesen pocsék nap.
Elővett egy régi esetet, amit minden valószínűség szerint most ugyanúgy nem tud majd megoldani, mint hónapokkal ezelőtt, de szüksége volt arra, hogy lefoglalja valamivel az agyát. A papírok beterítették a tágas nappalijának padlóját, ő pedig térden csúszkálva mászkált közöttük, egyik kezében a cigarettát szorongatva, félig-meddig ügyelve arra, hogy ne az iratokat piszkítsa be a lehulló hamuval, és újra átolvasott mindent. Brutális gyilkosságok, amelyeket bizonyítékokkal alátámasztottan földönkívüliek követtek el. De vajon egyetlen egyén? Vagy egy csoport? Hetek teltek el az esetek között, és a hasonlóságok ellenére talán még csak össze sem függtek.
Túl sok volt az ismeretlen tényező, és a Torchwood semmire sem jutott az üggyel. Owen pedig csak egy orvos volt, nem pedig nyomozó.
A gyilkosságok egy idő után maguktól abbamaradtak, de ez még nem biztosíték arra, hogy nem fognak egy nap újrakezdődni. És azon napon ugyanúgy nem tudnak majd mit kezdeni az egésszel, mint azelőtt.
Nem Owen volt az egyetlen, akit idegesített a tehetetlenség és a tudatlanság, de ez régen történt, és a többiek lassan megfelejtkeztek róla. Ahogyan ő maga is. Mindig jött valami újabb, valami halálosabb.
Éppen valami új, és valami halálos miatt temetkezett Owen most a múltba.
Aznap kora délután, még alig végeztek az ebédjükkel, amikor a Hasadék-figyelő riasztotta őket. Vendégük érkezett, mégpedig Cardiff kellős közepére. Azonnal indulniuk kellett, mielőtt még a hívatlan földönkívüli rátámad az arra járó emberekre - vagy az arra járó emberek támadnak rá, mindkettőre akadt már példa.
Sietve magukhoz vették a felszereléseiket - Ianto volt az egyetlen, aki nem tartott velük, bár az utóbbi időben sűrűn járt ő is pályára, de azért ha valaki ott maradt a központban, hogy irányítsa az eseményeket, vagy távsegítséget nyújtson, akkor általában ő volt az. Kocsival alig néhány perc alatt odaértek. A Hasadék nyílt utcára dobta ki felkészületlen utasait, a Torchwood szerencséjére kevéssé forgalmas helyre.
Humanoidok voltak, de embernél jóval kisebbek, csupaszok, és sötétkék bőrűek. Hárman. És haldokoltak.
Nem tehettek értük semmit, nem volt elég idejük - akármik is voltak ezek a lények, percek alatt befellegzett nekik. Ó, és zokogtak - vékony, panaszos, szaggatott, halk vinnyogással, egészen az utolsó pillanatig.
A boncolás során Owen könnyedén kiderítette, hogy a levegő végzett velük. Nem volt megfelelő az összetétele a számukra - túl sok nitrogén, és nagyon-nagyon kevés hélium. Könnyen megmenthették volna őket… de nem volt rá idejük. A Hasadék beszippantotta őket, ki tudja honnan, és kiköpte a Földre, ahol egyszerűen megfulladtak.
Néhány pillantás a koponyájukba, és Owen megbizonyosodott arról is, hogy fejletlenebb lények voltak, mint az emberek, de nem sokkal. Még Harkness kapitány sem tudta, honnan származhatnak, de, állítása szerint, találkozott már hasonlóval. Ezek csak állatok, ráadásul rendkívül agresszívek, mondta. Egyébként a tűhegyes, több sorban elhelyezkedő tépőfogaik is erre engedtek következtetni.
Biztosan csinos kis vérontást végeztek volna Cardiffban, ha nem pusztulnak el azonnal.
Owen, miután végzett a boncolással, ahelyett, hogy nekiállt volna az ilyenkor esedékes papírmunkának, mindenkit halálra idegesített azzal, hogy egész estig azon panaszkodott, hogy képtelen lesz kimosni a fehér nadrágjából a sötétkék tintát, amivel a földönkívüli összekente, bőrének puszta érintésével.
De valójában sokkal több állt a frusztráltsága mögött.
Nem tudhatta, hogy miféle földönkívüliek voltak, azt viszont tudta, hogy szó szerint a karjai között haltak meg, és ő nem tehetett értük semmit.
Owen tagadhatatlanul egy önző, irritáló fasz volt, ezt ő maga sem tagadta. De nem volt szívtelen. Orvos volt.
És ezért térdelt most a szobája közepén, egy régi, elfeledett, brutális ügy adatain csámcsogva, ki tudja hányadik doboz cigarettáját szívva.
Előrelátó volt. Hazafelé menet egy egész kartonnal vett.

Nem sokkal múlhatott tizenegy, amikor csöngettek. Owen összerezzent, és leejtette a cigijét, aztán gyorsan felkapta, mielőtt még lyukat égetett volna az egyik papírba, vagy a szőnyegbe. Ó, milyen nagyszerűen lángolna most ez a szoba, miután úgy kipárnázta iratokkal! Na még csak az kéne.
Idegesen morogva ölte bele a cigijét az egyik, még csak nem is teljesen üres sörösüvegbe. Mégis ki a franc keresheti ilyenkor? Gwenre tippelt. Ugyan sokszor közölte már a lány vele, hogy ez lesz az utolsó alkalom, mégis megjelent nála időről-időre, hogy végigkeféljék az éjszakát, és erről a szokásáról még azután sem mondott le, hogy Rhys eljegyezte. Szerencsétlen fráter nem lehetett valami nagy ász az ágyban, de Owent, őszintén, nem érdekelte a dolog. Sose mondott nemet egy könnyen jött szexnek.
Megdöbbent, amikor kinyitotta az ajtót, és Iantoval találta magát szemben. Ami azt illeti, annyira leesett az álla, hogy egy másodpercig reagálni is elfelejtett.
- Valamit a sütőben felejtettél? - kérdezte Ianto köszönés helyett.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezett vissza Owen.
- Beengedsz?
Nem, Owennek nem állsz szándékában beengedni őt, ennek ellenére ellépett a kijárat elől, hogy Ianto beférjen.
- Hasítani lehet a füstöt - jegyezte meg Ianto az előbbi kérdéséhez hozzátéve.
- Szar napom volt - felelte Owen magyarázat helyett, miközben becsukta az ajtót maguk mögött. Azután kérdő tekintettel Ianto felé fordult, a következő pillanatban pedig az ajtónak koccant a feje, és Ianto megcsókolta, durván lökve az ajkai közé a nyelvét.
Több, mint két héttel ezelőtt történt, ami történt köztük, és azóta még az átlagosnál is kevesebb szót váltottak egymással, minekutána Owen nem köszörülhette rajta zavartalanul a nyelvét, tudva, hogy Iantonak van mivel visszavágnia.
Túlságosan is ismerős volt a helyzet, de ezúttal Owen nem volt részeg, legalábbis nem annyira, mint a múltkor, és esze ágában sem volt viszonozni a csókot. Ellökte magától Iantot, aki még éppen csak ízlelgette ajkai tömény nikotinízét, és gyilkos tekintettel mérte végig.
- Ugyan már, Owen - mondta Ianto hidegen.
- Beléd meg mi ütött? - kérdezte Owen idegesen. - Csak mert egyszer rossz passzban voltam, és kínomban ágyba vittelek, még nem jelenti azt, hogy most már bármikor megjelenhetsz nálam! Az Isten szerelmére!
Ianto elvigyorodott, kimondottan szemtelenül, amitől Owennek azonnal viszketni kezdett a tenyere.
- Tudom, hogy akarsz engem - közölte Ianto merészen.
- Ezt mégis miből gondolod, kávésfiú? - kérdezte Owen utálkozva. 
- Láttalak téged múlt pénteken.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - mondta Owen kényelmetlenül, és sietve elment Ianto mellett, vissza a nappalijába. Ez persze rossz ötlet volt, hiszen ki akarta penderíteni Iantot az ajtón, de így az követte őt a szobába.
- Láttam, hogy nézel engem, és Jacket az archívumban - mondta Ianto felemelt szemöldökkel, és újfent Owen közvetlen közelségébe lépett.
- Igen, láttalak titeket - köpte Owen idegesen. - Az lett volna a csoda, ha nem látlak! Miért kell nektek mindig fényes nappal, munkaidőben esni egymásnak, he? Semmi szégyenérzet nincs bennetek?
- Benned semmi sem volt, amikor negyed órán keresztül bámultál minket? - kérdezett vissza Ianto kihívóan, és még közelebb lépett Owenhez. Így már szinte érezte a forró lélegzetét az arcán, és Owen nem hátrált el tőle. - És tudom, hogy nem ez volt az első alkalom. Jack mondta. Az az exhibicionista rohadék, volt amikor direkt úgy időzített, hogy biztosan ránk nyiss! És sosem szólt volna nekem egy kurva szót sem!
Ianto lassan, érzéssel futtatta végig a tenyerét Owen mellkasán, aki elkapta a csuklóját, hogy elválassza magától a kezet, és keményen szorította.
- Nem érdekelnek a fiúd perverziói - köpte idegesen.
- Dehogyisnem érdekelnek - mondta Ianto vigyorogva. - Úgy bámultál minket, mint egy kiéhezett farkas, megértem, hogy Jack miért indul rá. Imádod a látványt, ahogy az asztalon fekszem előtte, széttárt lábakkal, nem igaz? Ahogy a falhoz szorít, lehúzza rólam a nadrágomat, és keményen dug… Ahogy a lábai között térdelek, és tépi a hajam…
Owennek félbe kellett szakítania Iantot, mert az kezdett igazán belelendülni a dolgokba, és nem ő volt az egyetlen, aki elpirult a mocskos szavaktól, amik annyira nem illettek a szájába, hogy valahogy még obszcénebbnek tűntek, mint amilyenek valójában voltak.
- Meg sem fordult a fejedben, hogy nem téged akarlak, hanem Jacket? - kérdezte mintegy utolsó érvként.
- Nem - felelte magabiztosan Ianto, miközben a szabad kezével Owen ingébe markolt, és olyan közel rántotta magához, hogy a testük egymáshoz ért. - Mert te sem szóltál soha egy kurva szót sem. Ha Jacket akarnád, meg is kapnád, te is tudod. De te kussoltál, és Owen, soha meg sem próbáltál csesztetni vele. Ó, és mielőtt elfelejteném… két hete szerdán megdugtál.
Újabb trágárságok abból a mindig rendes, udvarias szájból… És igaz volt, legalábbis részben. Owen sosem akart semmit sem Jacktől - igaz, nemrég még úgy gondolta, Iantotól még annyira sem. Mégis, amikor Ianto újra megcsókolta őt, már nem ütközött semmilyen ellenállásba, Owen készségesen fogadta az ajkait az ajkán, és a nyelvét a szájában. Owen egy pillanat alatt elfelejtette a dühöt, és eszébe jutott, hogy mennyire elcsigázott, és kimerült a mai nap után, azután pedig, hogy valóban mennyire kívánja Iantot.
Valószínűleg nem volt ez több annál, mint hogy túl sokat látta már őt szex közben - mert Owen mindig is szexuális lény volt, így nem mondhatott nemet egy kis ingyen pornónak, még ha melegpornó is. Arról nem is beszélve, hogy a csók emlékeztette őt arra, hogy mire képes Ianto a szájával, és hirtelen nem is tűnt annyira rossz ötletnek az egész. Különben lenézte őt, nem csak egyszerű titkárnői mivolta miatt, hanem mert Jack kizárólag azért tartja bent a csapatban, hogy legyen kivel szórakoznia az unalmas délutánokon. De ebben nem volt semmi különös, hiszen Owen mindenki mást is lenézett, különböző indokokból. Még önmagát is.
Ianto ajkai nedvesek voltak, a nyelve érdes, és tolakodó, a teste szinte sütött a forróságtól, és a vágytól. Kétségkívül undorítóbb volt most, hogy Ianto vele csinálta, mint amikor Jackkel, mindazonáltal sokkal izgatóbb is. Az elmúlt alkalommal túlságosan részeg volt ahhoz, hogy ezt realizálja.
Lassabb, de kicsivel sem kevésbé szenvedélyes csókot váltottak, mint a múltkor, és Owen nem is vette észre, hogy mikor engedte el Ianto csuklóját, amit már mióta szorongatott, és mikor ölelte át a derekát. Erősen magához szorította őt, tett róla, hogy az ágyékuk egymáshoz érjen, és érezte, hogy Ianto ugyanúgy be van indulva, mint ő, holott semmit sem csináltak, csak beszéltek, és csókolóztak.
Végül csak azért szakadtak el egymástól, mert annyira belefelejtkeztek, hogy muszáj volt rendesen levegőt venniük, és akkor is csak ziháltak egymás szájába.
Zavarba ejtő volt.
- Szóval - lehelte Ianto. - Hálószoba?
- A kurva életbe - szitkozódott Owen megadóan, és a érzéketlenül átvágva a padlót beterítő papírokon, a hálószobájába vezette Iantot.
Odabent valamivel kevesebb volt a füst, és a fény is - a hatalmas ablakok túloldalán derengett Cardiff éjszakai fénye, ami csupán annyira volt elég, hogy a sziluettjüket megfesse, és ez mindkettejük számára megfelelő volt így.
Újfent Ianto volt az, aki először lépett. Maga felé fordította Owent, átölelte a nyakát, és egyszerűen tolni kezdte hátrafelé, míg bele nem ütköztek a szoba egyetlen bútordarabjába. Owen lezöttyent az alacsony ágyra, Ianto pedig elhelyezkedett az ölében, és ugyanazzal a mozdulattal megszabadította őt pólójától, hogy ráérősen végigmérje a felsőtestét. Előző alkalommal mindketten túlságosan részegek voltak, és túlságosan kapkodtak, de ezúttal Iantonak volt ideje végigfuttatni a tenyerét a másik férfi bőrén, a számtalan régi, és néhány frissebb sérülés nyomán. Ez történik az emberrel, ha túlságosan régóta dolgozik a Torchwoodnál - Ianto negyedannyi küldetésen sem vett részt, mint Owen, mégis, már a saját sebhelyeit sem tartotta számon.
Egyedül Jack bőre marad mindig makulátlan.
Ianto ujjai végül megtalálták a fehérre fakult sebet, amit az ő pisztolyának golyója hagyott Owenen, és nem tehetett ellene, elégedetten elmosolyodott, aztán gyorsan Owen állához emelte a kezét, hogy felfelé fordítsa a fejét. Owen már felkészült egy újabb végtelen, felesleges, bár tagadhatatlanul izgató csókcsatára, amikor Ianto a szája helyett a nyakára illesztette az ajkait. Owen Ianto fenekére csúsztatta a kezeit, hogy közelebb vonja őt, és kis híján elröhögte magát, annak ellenére, hogy élvezte, amit Ianto művel. Mert egy dolog részegen lezavarni egy numerát, és más ez a nyálas petting.
De nem szólt semmit, hagyta, hogy Ianto ellegyen, ahogyan akar, miközben ő azzal foglalatoskodott, hogy mindenféle ceremónia nélkül elkezdte vetkőztetni őt. És ez nem ment ám olyan gyorsan, mint szerette volna - az a kurva öltöny, mindig olyan pedánsan, az összes gomb a helyén, a nyakkendő szorosan bekötve… Hosszú percek teltek el, míg Owennek sikerült kihámoznia a ruháiból, és már éppen a nadrágja sliccét húzta le, amikor felkiáltott, mert Ianto a nyakába mélyesztette a fogait, eléggé durván ahhoz, hogy reflexből ledobja magáról. Ianto rendesen le is csüccsent a szőnyegre.
- Mi a faszom - mondta Owen dühösen, a harapás nyomára simítva a kezét.
Ianto nem különösebben zavartatta magát, a földről vigyorgott fel Owenre, bár a mosolya elveszett a félhomályban, mielőtt a másik megláthatta volna. Owen csuklón ragadta őt, egyetlen mozdulattal talpra rántotta, aztán lendülettel az ágyra penderítette. Iantonak csak arra volt ideje, hogy a hátára forduljon, Owen már fölé mászott, és a gyűrött ágyneműre szorította őt.
- Mi vagy te, zsizsik? Tartsd távol tőlem a fogaidat! - morogta fenyegetően, ugyanazzal a hanggal, amivel egy zsizsiknek is morogna, miközben vasmarokkal szorította mind a két csuklóját.
- Puhány vagy - felelte Ianto kihívóan.
- Valóban?
Owen a határán volt annak, hogy orrba vágja Iantot, de azzal megölte volt a hangulatot, és az most már nem állt szándékában. Összeszorította a száját, hogy meg tudja zabolázni az indulatait, az egyik keze elengedte Ianto csuklóját, és a következő pillanatban pedig a hűvös ujjai a nyaka köré fonódtak. Biztos mozdulattal szorította meg Ianto torkát, nem olyan erősen, hogy bármi sérülést is okozzon vele, éppen csak annyira, hogy a másiknak elakadjon a lélegzete. Ianto hallatott valami halk, nyöszörgés-szerű hangot, ahogy a levegő távozott a tüdejéből, de meg sem próbált védekezni. Nem mintha teljesen biztonságban érezte volna magát Owen kezei között, de azt egy percig sem gondolta, hogy képes lenne megfojtani őt. Ami azt illeti, az enyhe riadtsága hamar elillant, és észrevette, hogy a testében keringő maradék vér is a lába közé szaladt. Ez persze nem segített a gondolkozásban, így egyszer csak azon kapta magát, hogy Owen combjához dörzsöli a férfiasságát, aki nem tesz ellene, vagy érte semmit, egyszerűen csak tűri.
Aztán a lepedőbe markolt, amikor Owen fogai fenyegetően siklottak végig az arca vonalán.
De Owen nem volt az a harapós típus, legalábbis nem ebben a szituációban, nem Iantoval, így inkább elengedte a nyakát, sőt, egyenesen elhúzódott tőle. Megszakított minden testi kontaktust, feltérdelt az ágyon, és enyhén elégedetten nézett végig Ianton, aki még kapkodta a levegőt, szemmel láthatóan nem egészen tért magához a hirtelen elszakadástól. Owen nem is gondolta volna magáról, hogy bármi más is érdekelné azon kívül, hogy a lehető leggyorsabban kielégüljön, és ha Ianto segítségével, akkor hát azzal, de akkor ráeszmélt arra, amire Ianto már az előző alkalommal is - ez több annál. Ez egy hatalmi játék, másféle, mint amit munka közben folytattak, de egyértelműen az.
És tudta, hogy nem hagyja magát még egyszer megverni.
- Vedd le a maradék ruháidat, kávésfiú! - parancsolta kimért hangon, de élvezettel. - És fordulj meg! Négykézláb akarlak látni téged!
Owen ellenállásra számított, de túlságosan könnyű dolga volt.
Ianto megborzongott ettől a hangnemtől, ami majdnem olyan volt, mint Jacké, kivéve, hogy minden kedvességet nélkülözött. Ám ettől valahogy csak még izgatóbbnak tűnt, és gondolkozás nélkül engedelmeskedett neki, miközben tisztában volt azzal, hogy önként hagyja magát megalázni, és talán végig ezt akarta, ezért idegesítette fel őt szántszándékkal. Holott előző alkalommal bizonyosodott meg arról, hogy azzal a nagyszerű nyelvtechnikájával képes úgy irányítani Owent, ahogy csak kedve tartja.
És nem tudta, hogy mit keres itt, ha nem valakit, aki nála erősebb, mégis tudja irányítani.
Meztelenre vetkőzött, és a térdeire, meg a könyökeire támaszkodott, hogy aztán a válla felett lessen hátra Owenre, aki felállt az ágyról, és fél lábon egyensúlyozva éppen a cipőjét húzta le, de a leginkább azzal foglalatoskodott, hogy őt nézze. Ianto nem láthatta a tekintetét a félhomályban, de kínosan érezte magát, holott azt viszont nagyon is látta, hogy Owen éppen annyira be van indulva, mint ő.
- Hol tartod a síkosítót? - kérdezte végül türelmetlenül, és hogy véget vessen a zavarának. Futva körülnézett, de a szobában tényleg semmi bútordarabot nem látott az ágyon kívül, amin feküdt. Csak gyűrött magazinokat a földön, meg félig üres poharakat, tányérokat, az imént levetett ruháikat, meg még ki tudja mi mindent, amiket nem tudott kivenni a sötétben.
- Sehol - vágta rá Owen vigyorogva. - Miből gondolod, vagy egyáltalán? Nem vagyok buzi.
- És most nem azt tervezed, hogy megdugsz - felelte Ianto csípősen.
- Az, hogy megdugok egy olyan kis ribancot, mint te, még tesz buzivá - közölte rosszindulatúan Owen, aztán az ágy mellé lépett, hogy visszanyomja rá Iantot, aki már éppen kezdett volna valami kevésbé megalázó pozíciót venni fel. De azután, hogy Owen tenyere a lapockái közé simult, és keményen az ágyhoz szorította őt, már nem ellenkezett.
- Mint ahogy az, hogy megdugod Gwent, nem tesz heteróvá - sziszegte a fogai között. Ianto nem igazán kedvelte Gwent, noha közel sem utálta annyira, mint Owent - akinek éppen az ágyában feküdt, teljesen kitárulkozva, és lüktető merevedéssel.
Owen csak ciccegett, és a kezét lassan Ianto hátáról a fenekére csúsztatta. Ianto látványosan forgatta a szemeit, de nem csak a frusztráltságát nyelte vissza nehezen, hanem az izgatottságát is. Oldalra fordította a fejét, hogy lássa a másik férfit, aki még mindig az ágy mellett állt, és azzal a kezével, amit nem Ianto testén pihentetett, saját magát izgatta. Ianto, akármilyen furcsán is hangozzék, azonnal a szájába akarta venni Owen farkát, de helyette inkább a párnába fúrta a fejét, és arra gondolt, hogy mégis mit művelt vele Jack, hogy olyan dolgokra vágyik, amiknek régen a gondolatától is undor fogta el.
- És nem használsz néha sem, ha lányokkal vagy? - forszírozta tovább Ianto a síkósító-dolgot.
- A lányok annyira szeretnek, hogy akármire is kerül sor, nincs szükségem rá - mondta Owen továbbra is azzal a szarrágó vigyorával, amit Ianto most nem láthatott, mert még mindig az ágyneműbe temetkezett.
- Hát engem nem fogsz megdugni szárazon - szögezte le.
Owen megjegyezte magának, hogy Ianto a diskurzus ellenére sem változatott a pozícióján, ugyanúgy feküdt, széttett lábakkal, a fenekét a levegőbe emelve. És oké, nem az övé volt a legcsinosabb segg, amit valaha látott, de semmi kivetnivalót nem talált benne, szóval érezte, hogy már nem bírja sokáig a cívódást. Pedig még bele sem rázódott igazán.
- Azt hittem, Harkness mellett már hozzászoktál az ilyen dolgokhoz - mondta gonoszul.
Ianto összerezzent, amikor Owen száraz ujjai lejjebb csúsztak, és a bejárata körül kezdtek körözni. Természetesen így nem akarta, de akkor is jó érzés volt - legalábbis egyelőre jó.
- Puhány vagy - ismételte meg Ianto előbbi szavait elégedetten.
- Owen!
Ianto figyelmeztetésnek szánta, csakhogy nem hangzott úgy, mivel közben elcsuklott a hangja, mert Owen tolakodón, és fájdalmasan belé tolta az egyik ujját. Erre persze reflexből elhúzódott volna, de Owen másik keze elkapta a derekát, hogy egy helyben tartsa. Eléggé kellemetlen volt, amit csinált, bár meg kell hagyni, hogy korántsem volt annyira durva, mint a fenyegetései. És az az igazság, hogy Ianto valóban hozzászokott már az ilyenekhez Jack mellett - nem egyszer fordult elő, hogy olyan szituációban estek egymásnak, amikor egy kis nyálnál többre nem számíthatott.
De Owen még ennyit sem adott neki.
Ianto ennek ellenére sem mozdult. Tisztában volt vele, hogy minimum el kéne lökdösnie a közeléből Owent (nem is lett volna olyan nehéz, mert továbbra is csak állt az ágy mellett, és épphogy fölé hajolt), de, be kellett ismernie magának, hogy nyugton tűrni sokkal izgatóbb.
Ianto szeretett nyugton tűrni, és Jack szerette ezt benne.
- Cseppet sem vagy szórakoztató - mondta Owen rövid idő után, és egy sima mozdulattal kihúzta az ujját Iantoból, akitől csak egy halk nyögés telt cserébe. - Persze, hogy nem foglak megdugni szárazon. Az nem csak neked lenne szar… és én, veled ellentétben, nem szeretem a fájdalmat.
Ezzel rávágott egyet fenekére, és kuncogva kisietett a szobából.
Ianto idiótának érezte magát, és legszívesebben a fejét verte volna a falba, vagy inkább Owenét. Hát persze, hogy végig csak szívatta őt! De végülis Ianto volt az, aki úgy döntött, hogy alárendeli magát neki… Hová is gondolt? Az egy dolog, hogy megteszi Jacknek, de Jack sosem alázná meg őt, nem így…
Nem, sokkal rosszabb módokon. De az nem számít, hiszen ő Jack.
Owen alig fél perc múlva visszatért, a dohány szagát hozva magával a nappaliból, és ezúttal rögtön felszökkent az ágyra, és elhelyezkedett a másik férfi mögött, aki természetesen azóta sem mozdult a pozícióból, amiben ott hagyta őt. Ianto műanyag kupak halk kattanását hallotta, és már érezte is, hogy Owen valami hideget ken a bőrére.
Valójában Owen nem hazudott, tényleg nem használt síkosítót soha, tekintetbe véve, hogy tényleg a lányokat szerette, és utoljára még főiskola alatt szexelt férfivel, akkor is csak azért, mert nehogy már pont ezt ne próbálja ki néhányszor.
Aztán kedvetlenül pontosította magát - utoljára két hete szexelt férfivel, és az Ianto volt.
Hozott egy testápolót a fürdőből (lám, milyen hasznos, ha egy férfi ad magára), és ezúttal a rendesen bekent, síkos ujjait tolta fel Iantonak, de abból egyenesen kettőt.
Ianto egy pillanatra azt sem tudta, hogyan reagáljon a nem várt kellemes ingerekre, aztán Owen következő mozdulatára felnyögött, és a párnába markolt. Még mindig hűvösnek érezte Owen érintését magában, és a csípőjén is, amit a másik kezével szorított közben. Az ujjai keménynek, majdnem élesnek tűntek, ahogy türelmetlenül, erőteljesen mozogtak benne, azonnal vad ütemet diktálva. A testápoló erős mandulaillata keveredett a cigarettafüsttel, és különös, érzéki módon elegyedett a levegőben, lassan teljesen átitatta a helyiséget, és az érzékeiket.
És, még ha Owen nem is értett annyira a férfi testhez, pontosan tudta, hogy hová nyúljon - elvégre orvos volt. Ianto felkiáltott, amikor az ujjai súrolták a prosztatáját, még nem készült fel erre, holott a teste égett utána, épp ezért nem tudott parancsolni magának, egyre hangosabban nyögdösött a párnába, és mohón hátratolta a fenekét, hogy Owennek könnyebb dolga legyen.
Megalázó volt, hogy Owen halkan kuncog mögötte, de Ianto már túl volt azon, hogy érdekelje. Túlságosan is akarta Owent - ó persze könyörögni nem fog neki, azt nem, semmilyen esetben. Szerencsére Owen nem kínozta sokáig, nem mintha ne tette volna szívesen, csak hogy a győzelme teljes legyen, de már nem bírta tovább.
Kihúzta az ujjait Iantoból, aki halkan nyöszörgött a hirtelen ürességtől, még úgy is, hogy tudta, nem marad így sokáig. Türelmetlenül helyezkedett az ágyneműn, amíg Owen a gumival vacakolt mögötte, aztán amikor megérezte a még mindig nedves ujjakat a csípőjén, elengedte a párnát, amit észre sem vett, hogy szorongat, és a tarkójára kulcsolta a kezeit. Nem is tudta pontosan, hogy kapaszkodót keres-e a saját hajában, vagy csak igyekszik elbújni a másik férfi pillantása elől, mert előre érezte, hogy ami következik, az valami nagyon erőteljes lesz.
Ó, az is volt.
És Owen még csak nem siette el a dolgokat. Amilyen keményen ujjazta az előbb, olyan ráérősen vezette most a farkát belé, külön kiélvezve minden centimétert, ami eltűnt Ianto testében. Ianto egész teste mozdulatlanná merevedett a lassan növekedő kéjben, és csak akkor vette észre, hogy levegőt venni is elfelejtett, amikor Owen már tövig benne volt. Néhány másodpercig semmi sem történt, aztán Owen felnyögött, szintén meglehetősen magán kívül.
- Bassza meg!
És végre rendesen mozogni kezdett.
Minden egyszerű volt, szavak helyett elfulladt nyögések, a kósza gondolatok elhaltak, mielőtt megszülethettek volna. Csak a két verejtékező, egymásnak csapódó test maradt, ahogy kérlelhetetlenül hajszolták önmagukat, és egymást az egyre követelődzőbb élvezetekbe. Owen tenyerei Ianto hátán, és oldalán szánkáztak, puszta bőr érintkezése a bőrrel, mégis izzó nyomot hagyott maga után, miközben Ianto alkalmazkodott az Owen diktálta ütemhez, és simulékonyan, buján tolta a fenekét a másik ágyékához. Tökéletes szinkronban mozogtak, mintha ráéreztek volna, hogy mire van szüksége a másiknak, holott mindketten csak azt csinálták, ami saját maguknak a legjobb volt.
Nos, attól eltekintve, hogy Owen figyelmes szerető volt - mindig csak a másnap reggel miatt nem akartak a lányok második alkalmat. Úgyhogy, amikor érezte, hogy rohamosan közeledik számára a finálé, eszébe sem jutott, hogy maga mögött hagyja Iantot. Egészen a hátára simult, ahogy az ölébe engedte a kezét, azt, amelyik még mindig sikamlós volt a testápolótól, amivel nemrég összekente. Egyetlen érintése után nyilvánvalóvá vált, hogy Ianto is az orgazmus szélén táncol, mert hangosan felnyögött, és önkéntelenül remegni kezdett Owen alatt. Owen pedig vigyorgott, és könnyedén, néhány erőteljes mozdulattal eljuttatta a csúcsra az alatta reszkető férfit.
Azután már neki magának sem volt sok időre szüksége, még egyszer megszorította Ianto csípőjét, aki immáron nem tolta hátra a fenekét olyan engedelmesen, és keményen, felszínes mozdulatokkal dugta. Meg sem hallotta, hogy Ianto közben elégedetten mormog, még mindig nem igazán térve magához az orgazmusból.
Két perc, és Owen is kész volt, telilőtte a kotont.
Kellett neki is némi idő, hogy a zihálása valamelyest lecsillapodjon, azután realizálta, hogy Ianto hátán fekszik, az oldalát simogatja, és a nyaka hajlatából lélegzik. Túl korai volt még ahhoz, hogy zavarja a testi kontaktus, úgyhogy becsukta a szemeit, és csak élvezte a forró, nedves testet maga alatt. Egészen addig, amíg Ianto mocorogni nem kezdett, akkor majdnem sóhajtva lehengeredett róla, és sietve megszabadította a farkát a feleslegessé vált védelmi eszköztől. És Ianto hálószobájával ellentétben az övében közvetlenül az ágy mellett volt a kuka - no nem mintha ne használta volna az egész padlót szemetesnek, de ennek azért megadta a módját.
Mire végzett, Ianto már az ágy szélén ült, mint aki nem tudja eldönteni, hogy van-e elég erő a tagjaiban ahhoz, hogy felkeljen, vagy inkább terüljön el az ágyneműn.
Tekintetbe véve, hogy kinek az ágyneműjéről volt szó, a második opció nem is játszott igazán.
- Balról a második ajtó - segítette ki Owen, mire Ianto végre felállt, amennyire látott a sötétben, nagyjából összekapkodta a ruháit a földről, és szó nélkül kivonult a fürdőszobába. A fény hirtelen túl soknak, és erősnek tűnt, amikor felkattintotta a villanyt, hunyorogva becsukta maga mögött az ajtót, aztán csak állt a hideg csempén mezítláb, ahelyett, hogy mosakodni kezdett volna.
Owen fürdőszobája nagy volt, és rideg, viszont a lakás többi részével ellentétben legalább tiszta, és a nyitott, enyhén kiforgatott szekrénykétől eltekintve rendes. Nyilván onnan kapta ki sebtiben a testápolót, gondolta Ianto, de valójában nem érdekelte a dolog. Pedig azt is könnyedén meg tudta volna mondani, hogy olyasvalaki fürdőszobájában áll, aki gyors vendégeket szokott fogadni - kicsi, fehér törölközők sorakoztak az akasztón, kis adag folyékony kézmosó a mosdó szélén, apró tusfürdők, és samponos flakonok a zuhany mellett. Egészen szálloda-szerű volt az egész, és minden személyiséget nélkülözött.
Ami talán jobb is, ha Owen személyiségét a hálószobapadlója tükrözi.

Owen kis híján elaludt, de még félálomban megfordult az ágyon, és sikeresen belehasalt a nedves foltba, amit Ianto hagyott maga mögött az ágyneműn. Bele tellett némi időbe, míg felfogta, hogy mi történt, de akkor kapásból fel is kavarodott a gyomra, és koordinálatlanul kimászott az ágyából. Biztos volt abban, hogy nem hallotta Iantot távozni, úgyhogy vagy elaludt, vagy a srác azóta is a fürdőszobában van, és még csak nem is engedi a vizet. Owen felkapta a farmerját a földről, és magára húzta (ha egy nő lett volna a lakásában, nem foglalkozik ilyesmikkel, de most a kibaszott kávésfiúról van szó), aztán kibújt a háló rejtekéből.
A nappaliban egészen feloszlott már a cigarettafüst, a szellőztetés hiányának ellenére is, és Iantot az ablaka előtt találta, nagyjából felöltözve, ingben, zakóban, nadrágban, és mezítláb, a nyakkendőjét a kezében szorongatva. Nem ez volt az első alkalom, hogy valamelyik vendégét az ablaknál állva találta, és ilyenkor jutott csak eszébe, hogy valóban milyen impozáns a kilátás a lakásából, különösképpen ilyenkor, éjszaka, amikor a város fényei visszatükröződnek a zavaros vízen.
Owent szemernyit sem érdekelte a kilátás.
A foteléhez trappolt, zajosan belevetette magát, és karba tett kézzel nézte a felé forduló Iantot.
- És még Jacket neveztem exhibicionistának - jegyezte meg Ianto. - Még függönyeid sincsenek.
- Minimum távcső kéne, hogy bárki is ideáig ellásson - felelte Owen egy vállrándítással. - Aki meg csak ezért vesz egy távcsövet, az megérdemli a műsort.
Ianto egykedvűen csóválta a fejét, egészen hátat fordított az ablaknak, és nem törődve azzal, hogy rajta hagyja az ujjlenyomatait, nekitámaszkodott.
- Jutottál valamire? - kérdezte, kifejezéstelen tekintettel nézve végig a földet beterítő papírokon.
- Nem - mondta Owen, aztán kis idő múlva hozzátette: - Egyáltalán mit keresel itt, kávésfiú?
- Mivel olyan rendetlen a hálószobád nem találtam a cipőmet, nem működik a villanyod, te pedig ki voltál ütve - felelte kissé csípősen Ianto. - Gondoltam várok, amíg magadhoz térsz, hogy arrébb hányd az ágy mellől a mocskodat.
- Nem erre gondoltam - morogta vissza Owen. - Minek jöttél ide?
- Azt hiszem, ez egyértelmű - felelte Ianto továbbra is a szétszórt iratokat bámulva. - És azon már túlvagyunk.
- Oh, és nem találtál magadnak senki mást, akivel féltékennyé tedd a kapitányt?
- Nem - felelte Ianto őszintén. - És Jackről beszélünk, mégis mit gondolsz, mit szólna, ha tudná, hogy mit csináltunk? Feltehetőleg megkérdezné, hogy nézhet-e minket közben, vagy még inkább, hogy beszállhat-e harmadiknak.
- Még mindig nem érdekel - szakította félbe Owen gyorsan, mielőtt még Ianto újfent túlzottan belelendült volna.
- Persze, ezt már hallottam - mondta Ianto szárazon, de túlságosan benne volt már ahhoz, hogy hallgatva a józan eszére, befogja. - Tudod, megéri várni Jackre, de néha szeretném, ha nem mindig csak a második választása lennék - bökte ki a nem helyénvaló vallomást fájdalmasan.
- Az a csoda, hogy egyáltalán második vagy - mondta Owen rosszindulatúan.
- Te rajta sem vagy a listán.
- Hála Istennek!
- Azt hittem, másként lesznek a dolgok Jackkel most, hogy randevúzni kezdtünk - mondta Ianto hirtelen, és élesen tisztában volt azzal, hogy egyre szánalmasabban hangzik, és hogy pont azelőtt, aki előtt a legkevésbé kéne.
Owen továbbra is karba tett kézzel ült, és összevont szemöldökkel nézett Iantora. Egy csomó kellőképpen megalázó visszaszólás jutott eszébe egyszerre, de mind éppen olyan szánalmasan hangzott volna, mint Ianto, úgyhogy inkább nem mondott semmit.
És az az igazság, hogy Owen nem volt szívtelen - éppen ezért húzta fel ennyire Ianto nyavalygása. Ő is tudta, hogy milyen érzés második választásnak lenni. „A repülés után ez a második legjobb érzés” - mondta neki Diane, aztán felszállt a gépére, és ott hagyta őt.
- Nem akarom tudni, hogy mivel vetted rá Harknesst valami olyan nyálas dologra, mint a randevúzás - mondta végül Owen hidegen. - Annyira még mindig nem vagy jó az ágyban. De nézz rá, már jó ideje nem csinált ilyesmit! Nem hinném, hogy tisztában lenne a szabályokkal, szóval miért nem neki mész rinyálni? Még az is lehetséges, hogy őt érdekelné.
- Mindannyian az ő szabályai szerint játsszunk - tért ki Ianto.
- Akkor miért nem keresel te is valami balerinát, ha megint lelép egyel? - kérdezte Owen a szemeit forgatva. Végülis ő csak jó tanácsot akart adni. A maga módján.
- Nos, ma este nagyjából ezt tettem - felelte Ianto majdnem mosolyogva.
Owen először fel sem fogta, amit Ianto mondott, aztán olyan hirtelen érkezett a felismerés, hogy nem volt ideje tagadni maga előtt - egy másodpercig sem irányította ő a dolgokat ma este. Egész végig Ianto irányított, még akkor is, amikor neki magának fogalma sem volt róla, és Owen csak azt tette, amit elvárt tőle.
Ami azt jelentette, hogy Owen veszített, megint.
Érezte, hogy a fejébe tódul a vér az idegességtől, és felpattant a fotelből, azzal a szándékkal, hogy most rögtön orrba vágja Iantot. De még időben realizálta, hogy azzal nem érne el semmit - természetesen erősebb nála, verekedésben lenyomná, erről már ezelőtt is megbizonyosodhattak.
Ez egy másféle játék volt, és szégyen, hogy Owen tévedett, amikor azt hitte, ebben is profi. Már alapból a tény, hogy lefeküdtek, nagyon sértette az önérzetét, hát még ez!
De csak állt közvetlenül a másik férfi előtt, és gyilkos tekintettel bámulta.
- Keresd meg a rohadt cipődet, és húzz innen! - sziszegte az arcába.
Ianto grimaszba fojtotta a vigyorát, és szíves örömest engedelmeskedett.


3.

Ianto a turista irodában ült, nem is egészen tudta, hogy miért, az ilyen pocsék, borús délelőttökön úgysem járt arra senki. Szórakozottan lapozgatta a bulvárlapokat, olyan cikkek után kutatva, amik esetleg érdekelhetik a Torchwoodot - meglepő, hogy hányszor akadt már komoly ügyekre ilyen helyeken. Hiába látott már annyi mindent Cardiff lakossága, ami azt illeti, az egész Földé, még mindig ritkán vették komolyan azokat, akik azt állították, hogy földönkívülit, vagy valami ahhoz hasonlót láttak.
Ianto felkapta a fejét, amikor az ajtó fölé szerelt csengő megszólalt, jelezve, hogy vásárló érkezett. Aztán rögtön vissza is fordította a tekintetét a színes hasábokra, amikor meglátta, hogy csak Owen az. Aki, ahogy belépett, némi keserű sörszagot, és temérdek cigifüstöt hozott magával.
- ’Reggelt! - morogta Owen.
- 10:46-kor? - szólt vissza Ianto az órára sandítva. Amikor újra Owenre nézett, észrevette, hogy ujjai között ott van a csak félig elégett cigaretta. Nem csoda, hogy olyan erős dohányszagot árasztott!
- Hosszú éjszakám volt - mondta Owen a pultra támaszkodva, nem törődve azzal, hogy a hirtelen mozdulattal majdnem levert egy rakatnyi brosúrát. Ianto frusztráltan hátradőlt a széken, mert zavarta, hogy Owen belemászik a személyes terébe.
- Idebent tilos rágyújtani, nem láttad a feliratot? - kérdezte Ianto a szemeit forgatva. - Különben is, mióta dohányzol?
- Reálisan nézve a dolgokat - felelte Owen még közelebb hajolva Iantohoz. -, szerencsém lesz, ha megélem a harmincötöt, nem valószínű, hogy tüdőrákban fogok elpusztulni.
- Attól még kellemetlen - jegyezte meg fintorogva Ianto.
Owen nagyot slukkolt a cigiből, aztán egyenesen Ianto képébe fújta, csak hogy idegesítse őt. Nem sikerült neki - ami azt illeti, épp az ellenkező hatást érte el vele, Iantonak ugyanis azonnal a múlt hét szombat jutott eszébe. Amikor Owen egész lakása bűzlött a piros pall malltől, és a nikotin keserű ízét nyalta le az ajkairól, amikor eszüket vesztve csókolóztak a füstös nappaliban.
Ianto hirtelen azon kapta magát, hogy közvetlenül közelről bámul Owen arcába, de igazából nem is látja őt, és nyelnie kell egyet.
Szerencsére Owen elhúzódott tőle, mielőtt még Ianto megcsókolta volna.
Közel járt hozzá.
Azután a kezébe nyomta a félig elszívott cigijét, és mint aki jól végezte dolgát, vigyorogva trappolt be a rejtett bejáraton a Torchwood központba.
Valójában az volt a helyzet, hogy Owen pontosan tudta, hogy mit csinál.
Utált veszíteni.
Iantonak nem volt maradása megszólalni, mire összeszedte magát, Owen háta mögött már rég becsukódott az ajtó. Bosszúsan megrázta a fejét, mint egy kutya, amikor szabadulni akar a fülébe folyt víztől, aztán felállt, hogy kimenjen a szemerkélő esőbe, és jó kis szolgaként elnyomja Owen már majdnem elhamvadt cigijét az útpadkán, aztán kidobja a kukába.
Közben már azon gondolkozott, hogy jó lenne egy rövid időre bezárkózni Jackkel az irodájába. Az elmúlt héten, mióta megtudta, hogy hányszor akadt nézőközönségük, meglehetősen ügyelt arra, hogy legalább munkaidőben távol tartsa Jack kezeit a nadrágjából - aminek említett személy nem igazán örült, és ha őszinték akarunk lenni, maga Ianto sem. Az hozzá tartozik, hogy cserébe viszont minden éjjelt együtt töltöttek, ami kimondottan kellemes volt, nem csak a szex, hanem a reggeli ölelkezés része is, annak ellenére, hogy Iantonak emiatt esélye sem volt kialudni magát (úgy tűnt, Jacknek úgy általában nem sok pihenésre van szüksége), és annyi ideje nem járt már a saját lakásában, hogy aggódni kezdett a konyhaablakban lévő kaktuszaiért.
Azonban most, hogy még mindig magán érezte Owen mocskos leheletét, másra sem vágyott, mint minél előbb Jack buja karjai közé simulni, forró bőrén végigfuttatni a tenyerét, és az édes ajkait ízlelni a nikotinszagú emlék helyett, amit Owen fújt az arcába az imént.
Visszaült a pult mögé, hogy újra a magazinok közé temetkezzen, de miután percekig szemezett a sorokkal hiába, mert alig fogott fel valamit a szavakból, úgy döntött, hogy kiteszi az ajtóra „mindjárt jövök” táblát.
Szemmel láthatóan odalent sem akadt sok munka - Gwen, a lábait az asztalán pihentetve vidáman cseverészett telefonon keresztül, feltehetőleg Rhysszel, és feltehetőleg a Torchwood számlájára, Tosh unottan nyomogatta a klaviatúráját, Ianto nem tudta kivenni, hogy min dolgozik, csak azt, hogy eléggé tessék-lássék csinálja, úgyhogy nyilván csak valami régi program lehetett, amit mindhiába tesztelt újra, Owen ellenben kicsit sem titkoltan pornót nézett (ezért valóban kár volt bejönnie).
Csak egy újabb unalmas nap, amikor már majdnem azt kívánja az ember, hogy bárcsak megnyílna a Hasadék, és kiköpne nekik valamit, hogy legyen mivel elfoglalniuk magukat - nem mintha ne akadna ezernyi raktározatlan holmi az archívumban, évek, sőt, évtizedek földönkívüli termése, de azokkal a javarészt értéktelen, vagy ismeretlen céllal készült dolgokkal Ianton kívül senki sem foglalkozott. Motiváció híján ő is egyre kevesebbet.
Gwen villantott egy mosolyt Iantora, amikor az letette elé a kávésbögréjét, Toshtól kapott egy őszintén hálás köszönömöt, Owentől meg vigyort, amit nehéz volt megkülönböztetni a grimasztól. Mostanában folyton csak ezt kapta tőle - vigyort, meg grimaszt. Igaz, valójában mindig is.
Ianto már régóta nem érezte kötelességének, hogy kiszolgálja őket, elvégre az idő alatt, míg Jack távol volt, ő is a csapat teljes tagjává vált, azért mégis megtette. Elvégre ő volt az egyetlen a bagázsból, aki valamirevaló kávét tudott készíteni, és ha ő nem gondoskodott arról, hogy időben legyen étel az asztalukon, vagy, ami azt illeti, hogy időben meglegyenek a jelentések, akkor más nem tette meg.
Miután lefutotta az udvariassági köröket, amivel lemosta magáról a gyanút, hogy kizárólag azért jött le a turista eligazítóból, amiért valóban lejött, kopogtatott Jack irodájának az ajtaján, és meg is várta, míg behívják.
Úgy tűnt, Jack az egyetlen, aki dolgozik - az íróasztala fölé hajolt, és szemmel láthatóan elmélyülten olvashatott valamit, mert az első pillanatban fókuszálatlanul nézett Iantora, míg el nem mosolyodott.
- Hoztam egy kávét, uram - mondta Ianto diplomatikusan, de cseppet sem diplomatikusan hangnemben.
- Te mindig tudod, mire van szüksége az embernek - felelte Jack, és amint Ianto mellé ért, mohón kapta ki a kávét a kezéből, hogy gyorsan igyon egy kortyot.
Ianto csak akkor vette észre, hogy Jack nem is dolgozik - a hivatalos iratok a megszokott káoszban hevertek az asztalán, föléjük csapva egy nyitott könyv. Felvette, hogy elolvassa a borítóját.
- Dylan Thomas? - kérdezte felemelt szemöldökkel. - Nem is tudtam, hogy olvasol verseket.
- Miből gondolod, hogy nem olvasok verseket? - kérdezett vissza Jack, miközben gyorsan visszavette Iantotól a könyvét.
- Nem tűnsz annak a típusnak - mondta Ianto hitetlenkedve. Persze nem ez lett volna az első alkalom, hogy Jack meglepi őt.
- Nem, igazad van - ismerte be Jack. - Nem érdekelnek a versek, csak nosztalgiáztam. Ismertem Dylant, ő aztán tudott élni! Igazi bohém volt fiatalként… Bár, ami azt illeti, idősebb korában is.
- Jack - mondta Ianto a szemeit forgatva. - Mégis hány híres emberhez volt már közöd? Nem, tudod mit, inkább nem akarom tudni - tette hozzá gyorsan.
- Pedig vannak jó sztorijaim… például volt az az alkalom, amikor találkoztam James Deannel… Ianto?
Jack idegesen nézte, hogy Ianto időközben hátat fordít neki, és elindul az ajtó felé, és már azt hitte, hogy most újfent megsértődött valamin, és ott fogja hagyni. De megállt a kijárat előtt, hogy lassú, jelentőségteljes mozdulattal ráfordítsa a kulcsot a zárra, és mosoly játszott az ajkain, ahogy visszanézett Jackre.
- Ianto - mondta Jack újra, ezúttal kimondottan élvezettel pergetve a nyelvén a magánhangzókat, és elterült a képén az a tipikus vigyora. Alig volt ideje felállni a székéből, mert Ianto néhány hosszú lépéssel bezárta kettejük között a távolságot, és az ajkait az övéire szorította. Jack lelkesen nyitotta ki a száját neki, és úgy viszonozta a csókot, mintha legalább ezer éve nem lett volna már része benne, holott éppen csak pár órája, ébredés után volt, hogy pihegve kapkodták el egymás elől a levegőt egy röpke kis reggeli menet során.
Jacket egy pillanatra megdöbbentette Ianto hevessége - azok után, hogy napok óta nem hagyta, hogy munkaidőben akár csak hozzá is érjen, most, nem törődve azzal, hogy a többiek az ajtó túloldalán, alig pár méterre ücsörögnek, lényegretörően megmarkolta Jack máris éledező férfiasságát. Ügyesen, begyakorolt mozdulatokkal dolgozott, és belemosolygott a csókba, ahogy érezte, hogy Jack milyen gyorsan merevedik meg teljesen az érintésétől. Olykor még mindig alig hitte el, hogy ilyen könnyedén képes hatni erre a férfire, aki már megszámlálhatatlanul sok emberrel, és még ki tudja kikkel volt már együtt.
Jack a tarkójára csúsztatta a kezeit, hogy még szorosabban vonja magához Iantot, és még inkább elmélyítse mohó csókjukat De nem bírta sokáig, egy kicsit el kellett húzódnia Iantotól, hogy a másik férfinek legyen helye kibontani az övét. Ezt pedig már tűrhette viszonzás nélkül, ő is lecsúsztatta a kezét Ianto nyakáról, és egy pillanatnyi bajlódással a sliccével, egyenesen az alsónadrágjába dugta a kezét.
Ianto ugyanannyira fel volt izgulva, mint Jack, igazából már akkor fel volt, amikor belépett az irodájába, sőt, valószínűleg akkor is, amikor kitette a „mindjárt jövök” táblát, tökéletesen tudva, hogy nem is lesz az annyira mindjárt. Jack arra gondolt, hogy mennyire tökéletesen beleillik a kezébe Ianto farka, és legalább annyira élvezte a tenyerébe simuló merevedését, mint a mohó ujjak érintését a saját izgalmát.
Kibontakozott a csókból, de nem  húzódott el messzire Iantotól, a homlokát a homlokának támasztotta, és csak az ajkai finom érintésével, és a nyelve hegyével ért a másik férfi csábító szájához, azzal a feltett szándékkal, hogy biztosan az őrületbe kergesse. Ianto ismerte ezt a játékot, és visszanyelve a feszítő vágyat, hogy azonnal Jackre vesse magát, belement. És pontosan tudta, hogyan viszonozza, aminek az lett az eredménye, hogy Jack még hamarabb veszítette el a fejét, mint ő. Hirtelen vette ki a kezét a nadrágjából, mire kénytelen volt Ianto is ugyanezt tenni, hogy Jacknek legyen helye, és módja lerángatni róla a nadrágot.
A következő pillanatban az asztalon találta magát, hassal a hivatalos papírokon, és a Dylan Thomas kötet sarka az oldalába mélyedt. Jack egyik keze bekúszott az inge alá, a hátára, és Ianto egész teste lúdbőrzött a forró érintéstől a lapockái között. Megpróbálta legalább az iratok egy részét arrébb tolni, hogy ne gyűrje össze őket teljesen, de aztán feladta, amikor Jack egészen a hátára simult, hogy benyúljon a legfelső fiókjába. Ianto jól tudta, hogy miatta tartja ott a síkosítót - túl sokszor volt már rá példa, hogy nem jutottak el Jack ágyáig, és már itt megadták magukat a vad vágynak. Éppen ahogyan most is.
- Jack - mondta erőtlenül Ianto, ahogy érezte, hogy a másik lüktető merevedése a fenekéhez ér. Jack már akkor alig bírta ki, neki kellett dörgölőznie Ianto vadító kis fenekének. - Jack! - ismételte meg Ianto hangosabban.
- Mi az? - kérdezte Jack figyelmesen, de türelmetlenül, miközben elvette Ianto hátától a kezét, hogy kinyissa a tubust, és benedvesítse az ujjait.
- Jack, meg akarok fordulni! - mondta Ianto úgyszintén sürgetően. Jack magában dohogva hátrébb lépett egyet, hogy Iantonak legyen helyen megfordulni, és felülni az asztalra, ezzel persze még nagyobb káoszt okozva az egyébként is rendezetlen papírokon. A könyv hangosan puffanva leesett a földre.
- Látni akarlak közben - mondta Ianto szenvedélyesen. - Csókolni akarlak közben!
Jack felkuncogott, és nekiállt teljesen lerángatni Iantoról a nadrágot, mielőtt visszalépett volna hozzá.
- Ianto-Ianto - dünnyögte neki kedvesen.
A térdeire csúsztatta a kezeit, és egészen a mellkasához szorította a combjait, hogy tökéletes hozzáférést biztosítson magának.
Ianto pedig tényleg csókolni akarta őt, úgyhogy nem törődve azzal, hogy később fájni fognak emiatt a combjai, és feltehetőleg a nyaka is, felemelte az egyik kezét, hogy Jack hajába markoljon, és a szájához húzta őt.
Jack ujjai mélyen, és oh, olyan tökéletesen jártak benne, hogy már attól képes lett volna elélvezni - ahogy az meg is történt már sokszor. De most nem ez volt a terv, ezt Jack is érezte, úgyhogy nem húzta sokáig az előkészületeket. Erőszakosan kibontakozott a csókból, hogy közvetlen közelről nézzen Ianto egészen sötétkéken izzó szemeibe, miközben egyetlen, kemény mozdulattal tövig hatolt belé.
Ianto hangosan felnyögött, talán nem is egyszer, ahogy Jack azonnal mozogni kezdett, mielőtt eszébe jutott volna, hogy fényes nappal van, és hiába zárta be az ajtót, közel sem szűrnek ki minden hangot a falak. Inkább gyorsan újra Jack szájára tapasztotta a száját, hogy ezzel visszatartsa a hangját, és Jackét is. Volt már tapasztalata abban, hogy beválik a dolog, még akkor is, amikor az ajkai közé engedte Jack nyelvét, és hagyta, hogy ugyanazt az ütemet diktálja vele, amit a csípőjével is.
Jack tudta, hogy senki sem fogja zavarni őket, különösképpen, mert pontosan tudják, hogy mi történik idefent, különben pedig ő volt a főnök, és úgy döntött, hogy annyi idejük van, amennyit csak akartak. Játékos kedvében volt, és olyan könnyedén tudott játszani Iantoval, ezzel a mindenre éhes, mindenre kész kölyökkel - mert hiszen még annyira fiatal volt! És annyira odaadó, annyira engedelmes, pont úgy nyöszörgött a kezei között, ahogyan Jack akarta, ó és mindeközben annyira szexi, hogy könnyű megfeledkezni minden másról, ha ő a közelben van.
Jack elmondhatatlanul élvezte minden egyes másodpercét, az ujjakat, amik a hajában matattak, végigkúsztak a hátán, ahol az inge nyirkos volt az izzadtságtól, még a fenekébe is markoltak, hogy még vadabb ütemre serkentsék őt. Ianto combjai remegtek alatta, a mellbimbói megmerevedtek, ahogy játékosan a mellkasszőrzetébe túrt, a hasa pedig összerándult a szándékosan túlságosan finom érintésétől.
És Jack pontosan tudta, hogy mikor hová kell nyúlnia, mikor kell lelassítania, és gyorsítania, mikor kell leheletnyit pozíciót váltania ahhoz, hogy Iantot az orgazmus szélén tartsa.
Ianto valószínűleg utolsó koherens gondolatai azok lehettek, hogy úristen, még soha senkivel nem volt ilyen jó, és nem számít, hogy hányadik alkalommal csinálják, és bassza meg, persze, hogy megéri néha várni rá, sőt, valószínűleg egyenesen az emberiség ellen elkövetett bűn, hogy csak saját magának akarja őt. Mert végülis ezt akarta - de nem számított, mert akkor, abban a pillanatban tényleg kizárólag az övé volt.
De aztán a pillanat véget ért, amikor Jack megunta a játékot, és néhány erőteljes lökéssel eljuttatta magát a csúcsra, és vele együtt Iantot is. Az időzítés, mint mindig, most is tökéletes volt, és Jacknek még csak hozzá sem kellett érnie Ianto farkához, így is elérte, hogy pont ugyanakkor nyögjék egymás szájába az orgazmusukat. Percekig maradtak még utána ugyanabban a pozícióban, képtelenül arra, hogy megmozduljanak, vagy akár csak csókolózzanak, zsibbadt, égő ajkaik épphogy összeértek, és egymás tüdejéből kapkodták a levegőt.
- Wow - mondta végül Jack, és elhúzódott Iantotól, aki halkan, kicsit fájdalmasan sóhajtott, ahogy letette a lábait a földre. Akkortájt, amikor komolyabban, rendszeresen foglalkozni kezdtek egymással, Iantonak folyamatosan izomláza volt, de azóta már megedződött az ennél sokkal, de sokkal nyakatekertebb pozíciókon.
- Wow valóban - értett egyet Ianto, ahogy kimerülten, még mindig remegő lábakkal hajolt le a földre a nadrágjáért. Piszkosnak érezte magát, és már megint teljesen tönkretette az ingét, arról nem is beszélve, hogy Jackkel még csak kotont sem használtak, ami talán butaság, de Ianto megbízott Jackben annyira, hogy elhiggye neki, hogy másokkal mindig szokott, mindenesetre ettől még nedvesebb, és ragadósabb lett az alsógatyája is. Ami nem akkora nagy katasztrófa, ugyanis mindig tárolt a központban néhány teljes szett váltás ruhát. Nem kizárólag ilyen alkalmakkor lehet rá szüksége, elvégre ez a Torchwood, földönkívüli-vadászattal foglalkoznak, igaz, javarészt mégis csak az ehhez hasonló szituációk után kellett ruhát váltania.
Ianto igyekezett lesimítani a zakóját, hogy nagyjából elfogadhatóan fessen, amikor kilép Jack irodájából, hogy szembenézzen a többiekkel. Miközben a haját igazgatta, már majdnem arra gondolt, hogy rossz ötlet volt az egész, de még mindig zsibbadt volt a teste a nemrég átélt eufóriától, szóval nem gondolta igazán komolyan. Főleg akkor nem, amikor Jack magához húzta egy lágy csókra, ami nem sokat segített neki abban, hogy legalább kicsit lassabban a dobogjon a még mindig vágtázó szíve, és érezte, hogy felforrósodik tőle az arca. Jack ráérősen kóstolgatta az ajkait, mintha nem ismerné még tökéletesen az ízét, és sokára húzódott csak el, hogy mosolyogva végigmérje Iantot, aki lehunyt szemekkel, piros ajkakkal kapkodta a levegőt. Gyakorlatilag vaknak kéne lenni ahhoz, hogy ne vegyék észre, hogy mit csinált az elmúlt… háromnegyed órában.
Ennek ellenére segítőkészen megigazította a nyakkendőjét, aztán felkapott az asztaláról néhány random, egyébként rendesen összegyűrődött iratot, egymáshoz simította őket, és gondosan Ianto kezébe nyomta. Elkísérte őt az ajtóig, és csak azután szólalt meg, miután kinyitották, elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják odalent.
- Nos, köszönöm a segítséget a papírmunkával - színészkedett látványosan, meg sem próbálva visszafogni az egyértelmű vigyorát. - Lennél szíves ezeket levinni az archívumba, és elrendezni őket?
Nem mintha bármi keresnivalójuk lett volna azoknak a ki tudja milyen papíroknak az archívumban, de ezt a többieknek nem kell tudniuk.
- Igen, uram - felelte Ianto maga is halvány mosollyal.
Lesietett a lépcsőn, és közben igyekezett nem nézni senkire, ami csak megkönnyítette a többiek helyzetét abban, hogy látványosan megbámulhassák őt.
Alig várták meg, hogy eltűnjön a látóterükből, önkéntelenül csekkolták azt is, hogy Jack magára csukta az irodája ajtaját, és csak azután szólaltak meg.
- Láttátok Iantot? - kérdezte Gwen a többiektől halkan kuncogva.
Tosh elpirult, mint akit rajtakaptak valamin, és újra a számítógépe felé terelte minden figyelmét.
- Pff, komolyan!- mondta Owen a szemeit forgatva. - Munkaidőben? - Mindezt olyan hangon, mintha ő eddig nem azzal foglalkozott volna, hogy pornót nézzen. Vagy mintha még sosem lett volna direktebb módon is a tanúja annak, amit Ianto és Jack néha munkaidőben művelnek.
- Jó nekik, ők legalább tudják, mivel foglalják le magukat ezen a dögunalmas napon - mondta Gwen, miközben óvatosan ellenőrizte, hogy megszáradt-e már a frissen felvitt lakk a körmein.
- Hányni fogok - jegyezte meg Owen annyi beleéléssel, hogy az már majdnem őszintétlennek tűnt, majd visszafordult a gépe felé, hogy kilépjen az épp aktuálisan futó pornófilmből, és inkább elindítson helyette valami játékot.

Ettől függetlenül úgy két óra múlva, amikor összegyűltek az eligazítóban, és mindannyian kínai kaját ettek, egyikük sem említette meg a vidám csevegés közben azt, amire mindannyian gondoltak. Jack még mindig kimondottan vidámnak tűnt, és a szokásosnál is szélesebben mosolygott, miközben teli szájjal mesélt valami viszonylag kevéssé szexuális, de eléggé vicces sztorit. Ianto csendes volt, mint általában, még mindig könnyűnek, és kielégültnek érezte magát, a teste lágyan vibrált a nemrég átéltektől, és úgy általában minden olyan kellemes volt.
Amikor végeztek, felállt, hogy összeszedje az üres műanyag edényeket, és hogy a mosogatóba dobja az evőeszközöket, aztán pár perc múlva visszatért, bögréket egyensúlyozva a tálcáján. Miután kiosztotta mindenkinek a maga kávéját, visszaült Jack mellé, és elégedetten kortyolt bele a saját feketéjébe. Lényegében minden tökéletes volt.
Amíg valami meghatározhatatlan piszkálni nem kezdte az érzékeit - felnézett, és látta, hogy Owen elmélyülten, gondosan kenegeti a kezét. Oké, ez mondjuk fura volt, de nem annyira fura, és kellett még egy kis idő, míg felfogta, hogy ami valójában zavarja, az a mandulaillat. Owen kézkrémjének mandulaillata volt, csak úgy, mint a testápolónak, amit síkosítóként használnak néhány napja.
Ianto felvont szemöldökkel, összezavarodva nézett Owenre, aki viszont, amikor felpillantott rá, csak elvigyorodott. Ianto túlságosan szemtelennek látta ezt a vigyort, és kénytelen volt félrenézni.
- Az a sok kurva földönkívüli vér, nyál, meg egyéb gusztustalan testnedv kikészíti a kezemet - morogta Owen az orra alatt, továbbra is Iantot fixírozva. Elvégre hogyha Jacknek megengedi, hogy megdugja őt fényes nappal az irodájában, miközben tudja, hogy a többiek hallják őt, Owen is igazán megengedhet magának egy árnyalt kis flörtölést.
A többiek vállat vontak rá, nem kimondottan foglalkoztatta őket Owen bőrének az állapota, és tovább beszélgettek a zsizsikről, amelyik beköltözött egy lakópark pincéjébe, és észrevétlenül felfalta az összes háziállatot. Ianto pedig elpirult.
A látszat ellenére nem Ianto volt az egyetlen, akinek feltűnt Owen viselkedése. Jack értett ahhoz, hogy olvasson a jelekből, szóval felismerte a célzást, és bár nem érthette pontosan, azt tudta, hogy Owen mire céloz vele.
Ez még kevés információ volt ahhoz, hogy rájöjjön, hol tartanak a játékban, de azt már legalább biztosan tudta, hogy elkezdték.
Jack számított rá.
Ami azt illeti, várta.
Owen túlságosan sokszor, és túlságosan csendben nézte végig amiket ő és Ianto egymással csinálnak, és Jack tudta, hogy előbb-utóbb meg fog történni, mint ahogy azt is, hogy Owen addigra már túlságosan benne lesz ahhoz, hogy egyszerűen csak megtörténjen, és ennyi.
Nagyon gondosan tervezte meg a dolgokat.
Ez persze nem azt jelentette, hogy mostantól gyökeresen meg fognak változni a dolgok. Azt nem akarta… csak annyit akart, hogy egy kicsit másként legyenek. Mert Jack már régóta érezte, hogy Ianto túlzottan ragaszkodik hozzá. Hogy a szemei túlzottan ragyognak, a mosolya túlzottan lágy, amikor neki intézi, hogy a keze érintése túlzottan törődő.
Ez a 21. század, és természetes emberi reakció, hogy akivel elég ideig együtt vagyunk, azt birtokolni akarjuk.
És Jack ezt nem akarta. Szüksége volt rá, de nem akarta. Persze képtelen lett volna elhajtani maga mellől Iantot, ezért döntött úgy, hogy elintézi, hogy neki is meglegyenek a maga, Jacktől teljesen különálló útjai. Iantonak szüksége volt valaki másra is, többre, mint egy szimpla egyéjszakás kaland, hogy ne érezze úgy, hogy jogot formálhat Jackre.
Owen pedig kellőképpen semleges személynek, és pont megfelelőnek tűnt erre a célra - elvégre ő is a csapat tagja volt, ebből adódóan, még ha nem is tűnt úgy, közel állt hozzájuk. Eddig is elegendő érzelmet pazarolt már Iantora azzal, hogy ki nem állhatta, ami sokat segített, és túl büszke volt ahhoz, hogy, mindenféle beismerés nélkül, ellenálljon a kihívásnak. Nem csak gúnyos volt, és önző, de eléggé érzéketlen ahhoz, hogy figyelmen kívül Rhyst, amikor Gwent dugta, így minden bizonnyal ahhoz is, hogy Jack se érdekelje őt, hogyha Iantot akarja. Ezzel együtt sérült volt a rengeteg feldolgozatlan fájdalomtól, amit cipelt magában, és mindentől félt, ami nem szex, vagy harc, így Jacknek nem kellett attól tartania, hogy túlzásba esnek Iantoval, és fájdalmat okoznak egymásnak. Jack nem csak Iantoval, mindkettejükkel törődött.
Owen sokban hasonlított Jackre, de nem eléggé ahhoz, hogy Ianto őt válassza helyette. Jack volt az, akitől többet akart, és Jacknek muszáj volt rábírnia arra, hogy ez ne legyen így. Tudta, hogy abból semmi jó nem származhat.
Meg kellett találnia a tökéletes módot arra, hogy Iantot boldoggá tegye.
Így mindkettejük számára jobb lesz - valószínűleg még kimondottan szórakoztató is.

Ianto még csak nem is sejtette a teljes képletet, amikor azt mondta Owennek, hogy mindannyian Jack szabályai szerint játszanak.

6 megjegyzés:

  1. Oké, zseniális! xD Érzem hogy szeretlek!
    Többnyire Owen és Gwen haálra bosszant (mondom ezt a 8.résznél, én a nagy tapasztalt xD ) de ez a felállás kifejezetten tetszett. És ember... baromi jól írsz kekszjelenetet. Le a kalappal előtted és még körbe is ugrálom az áhitat jeleként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. <3
      Ez az egész fic úgy ahogy van lényegében egy nagy szexjelenet, úgyhogy felsültem volna, ha elbénázom. XD Örülök, hogy tetszett. :3
      Gwen kiborító, de nekem Owen a kedvencem, mondjuk mindig is bírtam a tapló karaktereket, de azért amit a 3. részben csinál, azzal megmutatja kicsit magát, ésésés... végül csak kiderül, hogy miért ilyen a személyisége, ami valahol várható volt. Csak nézz rá, nagy a pofája, de közben szegénykém olyan kis szánalmas. XD Szeretem.

      Törlés
  2. Még mindig imádlak :3 Annyira jól és mocskosan írsz, hogy az valami csodálatos! <3 Imádom az extrém párosokat és helyzeteket, magyarul az egész ficet nagyon élveztem. Még sok ilyet! =3

    Estilla

    VálaszTörlés
  3. Aww köszi. <3 Azért Owen és Ianto annyira nem extrém páros, sokan shipelik őket... Mindig sokan shipelik azokat, akik folyton baszogatják egymást. Mert annyira hatefuck, túlságosan jó. XD

    VálaszTörlés
  4. Gondoltál már arra hogy ebből amatőr hangosficc legyen? Mert vagy ötvenedjére olvasom és nem bánnám cipelni a hangoskönyveim közt ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, már nem írtam vagy fél éve semmit, és kicsit csodálkoztam, amikor láttam, hogy jött komment. XD Hangosfic? Lol! Maximum, ha a színészek bevállalják. XD

      Törlés