Én még nem tudok aludni

Boldog fluffos pwp, amiben az történik, amit Charles akar (mivel mindig az történik, amit ő akar).





 
Charles szeretett esténként az ágyban fekve olvasni - na jó, persze minden napszakban, mindenhol szeretett olvasni, az ágy csak az egyik kedvenc helye volt a sok közül. Ott mindig lehetett alsónadrágban, mindent, amire szüksége volt, az éjjeliszekrényére halmozott, teát, tollat, és papírt, ha jegyzetelni akart volna, és tartalék könyvet, na meg persze kényelmes is volt - különösképpen most, hogy a nagypárna helyett Eriket használta háttámlának. Erik karjai pedig a dereka köré fonódtak, a két lába végignyúlt Charles mellett, és a fejét a vállán nyugtatta. Olyan komfortos pozíció volt, hogy Charlest még az sem zavarta, hogy Erik lélegzetvétele csiklandozza bőrét, és hogy a könyvét olvassa, és a felét nem érti, ami általában frusztráló szokott lenni, mert Charles gondolatait is összekutyulja vele. Cserébe Eriket nem zavarta, hogy Charles haja csiklandozza az orrát, és hogy a könyvnek a felét nem is érti, a másik fele meg mindenféle képletek meg számítások sora, amit felesleges is megérteni, ha nem tudod, miről szól.
Mire Charles megunta az olvasást, Erik szinte már aludt a háta mögött, a kezei elernyedtek az ölében, és Charles érezte a lassú, ütemes, mély légzését a hajában. Charles az órára pillantott, és megállapította, hogy Eriknek van igaza, már eléggé későre jár - csakhogy neki semmi kedve nem volt még aludni, viszont már olvasni sem.
Volt azonban még egy dolog, amit szeretett az ágyban fekve csinálni - amihez minden, amire szüksége volt, az éjjeliszekrény fiókjában lapult.
Erik felriadt, amikor Charles megmozdult az ölelésében, hogy viszonylag óvatosan a földre ejtse a könyvet. Charles hallotta a szusszanást a füle mellett, és elképesztően aranyosnak találta. Oldalra fordította a fejét, és a szájával megkereste Erik száját. Erik ajkai álom-ízűek voltak, a csókjuk pedig ehhez hűen lassú, ráérős, szinte lusta. Erik még nem tért magához igazán, Charlesnak pedig ez így éppen jó volt. Felemelte az egyik kezét, és Erik arcára simította - persze, lassan, ráérősen akarta, de azért azt mégsem, hogy Erik újra bealudjon a csókjukba. Szóval a hajába csúsztatta a kezét, egy kicsit belemarkolt, és elhúzta magától a fejét, no ha csak néhány centire is, hogy az ajkai közé suttogjon.
- Én még nem tudok aludni - búgta a legédesebb hangján. - Törődnél velem egy kicsit?
Szabad kezét végigfuttatta Erik combján, hogyha a szavai nem lettek volna eléggé egyértelműek a még mindig félálomban lévő férfi számára. Rögtön hallotta, hogy Erik bágyadtan szétcsúszó gondolatai kiélesednek, és az egyik tenyere a hasára simult.
- Mit szeretnél, Charles? - kérdezte halk hangon, Charles szemeinek kékjébe hunyorogva.
- Az ujjaidat magamba - felelte Charles kéjes, elnyújtott hangon, azután lecsókolta Erik mosolyát.
Erik hagyta, hogy Charles kibontakozzon az öleléséből, és míg végignyúlt az ágyon, Erik áthajolt felette, immáron eléggé éberen ahhoz, hogy értékelje a csupasz bőrfelületet maga alatt, érintés nélkül nyitotta ki a fiókot, mert így könnyebb volt, és kivette belőle a síkosítót.
Minden bizonnyal Charles is eléggé bágyadt ahhoz, hogy ezt most ne gyorsan, és durván akarja, szóval szükségük lesz rá.
Charles nem várta meg, míg Erik lehúzza róla az alsónadrágot, gondoskodott magáról, azután magára húzta Eriket - szerette a súlyát magán, az egymásnak simuló mellkasukat, hogy érzi az izmok munkáját a karjában, a leheletét a nyakán. Erik egyszerűen gyönyörűnek találta, ahogyan szétterül a párnán a haja, és ahogyan szétteszi neki a lábait. Szinte már érezte is, ahogyan Charles combjai a dereka köré fonódnak, bilincsbe verve őt.
Charles hallotta, ahogyan a síkosító kupakja kattan, és látta, hogy Erik arcára felkúszik a ragadozó vigyor - szegény, azt hiszi, hogy csak mert ő van felül, nem ő a préda. Charles hosszan felsóhajtott a felé tóduló gondolatoktól, és Erik lassan köröző ujjaitól.
Erik mindig is imádott játszani Charlesszal, aki ezt egy cseppet sem bánta, mert Eriknek hihetetlenül jó érzéke volt ahhoz, hogy akkor, és azt csinálja, amit Charles szeretne. Bizonyos szempontból ez meglepte Charlest - nem azt olvasta ki belőle, hogy bármikor is ennyire figyelmes szerető lett volna. Jó igen, olykor pokolian jó is, na de hogy figyelmes?
Most pedig pontosan tudta, hogy mennyire nyújtsa el azt a pillanatot, amikor először hatol bele Charlesba. Oh, az a bizonyos legelső pillanat! Charles érezte, hogy a kettejük közé szorult férfiassága egyre gyorsabban merevedik.
Erik ujjai olyan hosszúak, és szépek voltak, azok a mindig csinosra vágott a körmei, a sima ujjbegyei, amikkel olyan tehetségesen tudta irányítani a fémet, és Charles testét.
Charles könnyűnek, puhának, és forrónak érezte magát, miközben Erik lassan, olyan tökéletesen mozgott benne, először csak egy ujjal, majd amikor érezte, hogy Charlesnak többre van szüksége, kettővel - aznap este nem is annyira akartak elmenni háromig. Éppen elég volt így is.
Charles terve eredetileg ennyi volt - elélvezni Erik ujjaitól, és nyugodt álomba merülni. De érezte az Erik elméjéből áradó forróságot, és a merevedését a combján, pedig Charles még csak hozzá sem ért, Erik attól is beindult, amit ő csinált vele. Szóval most már Charles is többet akart - azt akarta, hogy Eriknek ugyanolyan jó legyen, mint neki. Végülis telepata volt, mindig is úgy itta ki a partneréből a gyönyört, mintha a sajátja lett volna, és persze most is mindent akart, amit csak megkaphatott.
Visszanézett Erikre, aki eddig is áthatóan figyelte őt, csillogó, fém-szürke szemekkel.
- Többet akarok - mondta Charles, és Erik vállára tette a kezeit, hogy magához húzza egy csókra. Erik persze értette, de azért még kis ideig nem akaródzott neki kivenni az ujjait Charlesból. Charles olyan szépen, nyugodtan, és engedelmesen pihegett a karjai között, szinkronban a mozdulataival.
De persze akkor is ezt fogja csinálni, ha nem az ujjai lesznek benne.
Éppen elég előjáték volt már ez Charlesnak, több is annál, és éppen elég síkosító ahhoz, hogy Eriknek elég legyen gyorsan lehúznia a maga alsónadrágját, aztán a két lába közé helyezkednie, és egy sima mozdulattal belé vezetnie magát.
Charles már a legelején valamivel hangosabb volt, mint eddig, és Erik máris elképzelte, hogy még mi mindent fog kihozni belőle, anélkül, hogy különösebben gyorsítana az ütemen. Továbbra is szinte elviselhetetlenül lassú volt, Charles egészen közel húzta magához, belésimult, nemcsak a karjaival, de a lábaival is átkulcsolta őt, felemelte a fejét, mintha még azzal is ölelni akarná. Erik fogai a nyakán játszottak, nem igazán harapva, inkább csak tartva őt, és hamarosan épp annyira lihegett, mint Charles.
Nem sokkal később pedig már jobban is.
Charles visszaeresztette a fejét a párnára, és csak nézte Eriket, a lehunyt szemeit, és az arckifejezését, ahogyan a mozdulatai valamivel szaggatottabbakká váltak, amikor közeledett a csúcshoz.
Charles még nem akart elélvezni - és azt sem akarta, hogy Erik elélvezzen. Még látni akarta az arcát egy kicsivel tovább, érezni magában a keménységét, csüngeni a reszkető testén és szívén.
Erik kinyitotta a szemeit, amikor Charles a halántékára helyezte az ujjait - persze felesleges mozdulat volt, de olyan jól esett, egy apró fizikai jele a hatalmának - és csak úgy, mert ő így akarta, képes volt visszatartani Eriket.
Beletellett egy kis időbe, míg Erik megértette, hogy mit csinál, és akkor hirtelen nagyon erőtlenül, és frusztráltan nyöszörögni kezdett. Charles némileg bódultan, de vitathatatlanul szemtelenül vigyorgott fel rá.
Erik önkéntelenül is gyorsított az ütemen, nem is igazán realizálva, hasztalanul üldözve az orgazmusát - a gyönyör egyre csak növekedett benne, de el nem érhette a csúcspontját. Végülis rájött, hogy Charles nem is fogja megengedni neki, amíg ő is ott nem tart, így aztán még hangosabban nyöszörgött, ahogyan Charles forrósága az ágyéka köré zárult, a végtagjai pedig mindenhová a teste köré. Érezte Charles merevedését a hasának súrlódni, nedvesen és keményen, de ahogy megmozdította volna a kezét, hogy kettejük közé vezesse, és markába vegye, már hallotta is a fülében: - Oh, ne, kérlek, ne. Ez így pont jó.
Erik hallatott valami kétségbeesett nyögés-félét, ami Charles füleinek gyönyörűen hangzott, és próbálta háttérbe szorítani a saját egyre inkább fájdalomba hajló kéjét, és csak Charleséra koncentrálni - és még ilyen állapotban is, vagy talán kimondottan ezért, hamar az őrületbe kergette őt is. Már csak azért is, hogy ne legyen ott egyedül. Ahogy fokozatosan egyre több lett, túl sok, túl tömény, Erik úgy érezte, hogy mindjárt elájul.
- Drága Erikem - mondta Charles rekedt, szex-ittas hangon. - Ne felejts el lélegezni!
Erik tüdejét szúrta a levegő.
Charles imádta - a saját hatalmát felette, azt is, hogy Erik mit tesz vele, és mindenekelőtt magát Eriket. Egyre nehezebben tudott koncentrálni Erikre, arra, hogy ott tartsa őt az egyre táguló utolsó pillanatban, mert már őt is szinte égette Erik vágya, jobban, mint a sajátja.
Elengedte Erik vállát, az ujjai is lecsúsztak az arcáról, hátradőlt az ágyon, hogy a levegőbe kiáltsa a gyönyörét, és azután elengedte Eriket is, hadd jöjjön utána.
Erik szinte üvöltött, és Charles érezte, ahogyan összerándul felette a teste, ahogyan a forróság belé lövell, azután Erik már nem tudta tovább megtartani magát, és ernyedten Charlesra dőlt.
Charles pedig újra átölelte őt, a hajába fúrta az arcát, és hagyta, hogy a súlya az ágyneműbe nyomja, szinte kiszorítsa belőle a levegőt, és a gondolat-mentes, érzék-mentes, szinte tökéletes Erik-esszencia betöltse az agyát.
Valamennyi idő múlva Erik lefordult Charlesról, az oldalára dőlt, de továbbra sem tűnt el túl messzire, szorosan magához húzta őt.
- Ez eléggé kegyetlen volt, Charles - mondta gyenge hangon.
Charles elégedetten hozzábújt, belélegezte a jelen pillanatban a lehető legkellemesebb izzadtság-, és szex-szagát, az édes leheletét az arcán, és élvezte az elméjének békés csendjét.
- De élvezted - felelte mosolyogva.
Erik még mormogott valamit válaszként, de valószínűleg nem volt az semmi sem, mert Charles az agyából sem tudta kiolvasni, és már aludt is.
Meg sem rezdült, amikor Charles magukra terítette a takarót, és kényelmesen bevackolódott mellé. Sejtette, hogy másnap reggel majd helyénvalóan koszosnak fogja érezni magát, és nyűgös is lesz, de semmi gond. Erik majd berángatja őt a zuhany alá, és jobb kedvre deríti, amíg lemossák egymásról az éjszaka nyomát.

4 megjegyzés:

  1. Édesen gonosz lett. Mint egy savanyúcukros gumimaci. Kellett ennyi fluff nekem mára. Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aww köszönöm. Savanyúcukros gumimaci?? Ez csodás találmány!
      Mióta elkezdtem írni velük rájöttem, hogy Charles egy kis rohadék, csak olyan kis bűbájos közben, hogy erre kevésbé figyelnek fel az emberek. Én legalábbis, amíg nem kezdtem el figyelni rá. XD

      Törlés
  2. Tetszik ez az elkényeztetett, durcás kis Charles ;u; És olyan üdítő, mennyire természetesen megy neked magyarban a PWP. Újra és újra meglep és irigységgel tölt el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez valószínű azért lehet, mert kb egy évig távkapcsolatban éltem, és hasznos msn-beszélgetéseink voltak. XD Charles olyan kis cuki mindig, hát hogy lehet nem elkényeztetni, még Erik sem bírja megállni. köszi, hogy olvastál. ^.^

      Törlés