Charles
szeretett esténként az ágyban fekve olvasni - na jó, persze minden napszakban,
mindenhol szeretett olvasni, az ágy csak az egyik kedvenc helye volt a sok
közül. Ott mindig lehetett alsónadrágban, mindent, amire szüksége volt, az
éjjeliszekrényére halmozott, teát, tollat, és papírt, ha jegyzetelni akart
volna, és tartalék könyvet, na meg persze kényelmes is volt - különösképpen
most, hogy a nagypárna helyett Eriket használta háttámlának. Erik karjai pedig
a dereka köré fonódtak, a két lába végignyúlt Charles mellett, és a fejét a
vállán nyugtatta. Olyan komfortos pozíció volt, hogy Charlest még az sem
zavarta, hogy Erik lélegzetvétele csiklandozza bőrét, és hogy a könyvét
olvassa, és a felét nem érti, ami általában frusztráló szokott lenni, mert
Charles gondolatait is összekutyulja vele. Cserébe Eriket nem zavarta, hogy
Charles haja csiklandozza az orrát, és hogy a könyvnek a felét nem is érti, a
másik fele meg mindenféle képletek meg számítások sora, amit felesleges is megérteni,
ha nem tudod, miről szól.
Mire
Charles megunta az olvasást, Erik szinte már aludt a háta mögött, a kezei
elernyedtek az ölében, és Charles érezte a lassú, ütemes, mély légzését a
hajában. Charles az órára pillantott, és megállapította, hogy Eriknek van
igaza, már eléggé későre jár - csakhogy neki semmi kedve nem volt még aludni,
viszont már olvasni sem.
Volt
azonban még egy dolog, amit szeretett az ágyban fekve csinálni - amihez minden,
amire szüksége volt, az éjjeliszekrény fiókjában lapult.
Erik
felriadt, amikor Charles megmozdult az ölelésében, hogy viszonylag óvatosan a
földre ejtse a könyvet. Charles hallotta a szusszanást a füle mellett, és
elképesztően aranyosnak találta. Oldalra fordította a fejét, és a szájával
megkereste Erik száját. Erik ajkai álom-ízűek voltak, a csókjuk pedig ehhez
hűen lassú, ráérős, szinte lusta. Erik még nem tért magához igazán, Charlesnak
pedig ez így éppen jó volt. Felemelte az egyik kezét, és Erik arcára simította
- persze, lassan, ráérősen akarta, de azért azt mégsem, hogy Erik újra
bealudjon a csókjukba. Szóval a hajába csúsztatta a kezét, egy kicsit
belemarkolt, és elhúzta magától a fejét, no ha csak néhány centire is, hogy az
ajkai közé suttogjon.
-
Én még nem tudok aludni - búgta a legédesebb hangján. - Törődnél velem egy
kicsit?
Szabad
kezét végigfuttatta Erik combján, hogyha a szavai nem lettek volna eléggé
egyértelműek a még mindig félálomban lévő férfi számára. Rögtön hallotta, hogy
Erik bágyadtan szétcsúszó gondolatai kiélesednek, és az egyik tenyere a hasára
simult.
-
Mit szeretnél, Charles? - kérdezte halk hangon, Charles szemeinek kékjébe
hunyorogva.
-
Az ujjaidat magamba - felelte Charles kéjes, elnyújtott hangon, azután
lecsókolta Erik mosolyát.
Erik
hagyta, hogy Charles kibontakozzon az öleléséből, és míg végignyúlt az ágyon,
Erik áthajolt felette, immáron eléggé éberen ahhoz, hogy értékelje a csupasz
bőrfelületet maga alatt, érintés nélkül nyitotta ki a fiókot, mert így könnyebb
volt, és kivette belőle a síkosítót.
Minden
bizonnyal Charles is eléggé bágyadt ahhoz, hogy ezt most ne gyorsan, és durván
akarja, szóval szükségük lesz rá.
Charles
nem várta meg, míg Erik lehúzza róla az alsónadrágot, gondoskodott magáról,
azután magára húzta Eriket - szerette a súlyát magán, az egymásnak simuló
mellkasukat, hogy érzi az izmok munkáját a karjában, a leheletét a nyakán. Erik
egyszerűen gyönyörűnek találta, ahogyan szétterül a párnán a haja, és ahogyan
szétteszi neki a lábait. Szinte már érezte is, ahogyan Charles combjai a dereka
köré fonódnak, bilincsbe verve őt.
Charles
hallotta, ahogyan a síkosító kupakja kattan, és látta, hogy Erik arcára
felkúszik a ragadozó vigyor - szegény, azt hiszi, hogy csak mert ő van felül,
nem ő a préda. Charles hosszan felsóhajtott a felé tóduló gondolatoktól, és
Erik lassan köröző ujjaitól.
Erik
mindig is imádott játszani Charlesszal, aki ezt egy cseppet sem bánta, mert
Eriknek hihetetlenül jó érzéke volt ahhoz, hogy akkor, és azt csinálja, amit
Charles szeretne. Bizonyos szempontból ez meglepte Charlest - nem azt olvasta
ki belőle, hogy bármikor is ennyire figyelmes szerető lett volna. Jó igen, olykor
pokolian jó is, na de hogy figyelmes?
Most
pedig pontosan tudta, hogy mennyire nyújtsa el azt a pillanatot, amikor először
hatol bele Charlesba. Oh, az a bizonyos legelső pillanat! Charles érezte, hogy
a kettejük közé szorult férfiassága egyre gyorsabban merevedik.
Erik
ujjai olyan hosszúak, és szépek voltak, azok a mindig csinosra vágott a körmei,
a sima ujjbegyei, amikkel olyan tehetségesen tudta irányítani a fémet, és
Charles testét.
Charles
könnyűnek, puhának, és forrónak érezte magát, miközben Erik lassan, olyan
tökéletesen mozgott benne, először csak egy ujjal, majd amikor érezte, hogy
Charlesnak többre van szüksége, kettővel - aznap este nem is annyira akartak
elmenni háromig. Éppen elég volt így is.
Charles
terve eredetileg ennyi volt - elélvezni Erik ujjaitól, és nyugodt álomba
merülni. De érezte az Erik elméjéből áradó forróságot, és a merevedését a
combján, pedig Charles még csak hozzá sem ért, Erik attól is beindult, amit ő
csinált vele. Szóval most már Charles is többet akart - azt akarta, hogy
Eriknek ugyanolyan jó legyen, mint neki. Végülis telepata volt, mindig is úgy
itta ki a partneréből a gyönyört, mintha a sajátja lett volna, és persze most
is mindent akart, amit csak megkaphatott.
Visszanézett
Erikre, aki eddig is áthatóan figyelte őt, csillogó, fém-szürke szemekkel.
-
Többet akarok - mondta Charles, és Erik vállára tette a kezeit, hogy magához
húzza egy csókra. Erik persze értette, de azért még kis ideig nem akaródzott
neki kivenni az ujjait Charlesból. Charles olyan szépen, nyugodtan, és
engedelmesen pihegett a karjai között, szinkronban a mozdulataival.
De
persze akkor is ezt fogja csinálni, ha nem az ujjai lesznek benne.
Éppen
elég előjáték volt már ez Charlesnak, több is annál, és éppen elég síkosító
ahhoz, hogy Eriknek elég legyen gyorsan lehúznia a maga alsónadrágját, aztán a
két lába közé helyezkednie, és egy sima mozdulattal belé vezetnie magát.
Charles
már a legelején valamivel hangosabb volt, mint eddig, és Erik máris elképzelte,
hogy még mi mindent fog kihozni belőle, anélkül, hogy különösebben gyorsítana
az ütemen. Továbbra is szinte elviselhetetlenül lassú volt, Charles egészen
közel húzta magához, belésimult, nemcsak a karjaival, de a lábaival is átkulcsolta
őt, felemelte a fejét, mintha még azzal is ölelni akarná. Erik fogai a nyakán
játszottak, nem igazán harapva, inkább csak tartva őt, és hamarosan épp annyira
lihegett, mint Charles.
Nem
sokkal később pedig már jobban is.
Charles
visszaeresztette a fejét a párnára, és csak nézte Eriket, a lehunyt szemeit, és
az arckifejezését, ahogyan a mozdulatai valamivel szaggatottabbakká váltak,
amikor közeledett a csúcshoz.
Charles
még nem akart elélvezni - és azt sem akarta, hogy Erik elélvezzen. Még látni
akarta az arcát egy kicsivel tovább, érezni magában a keménységét, csüngeni a
reszkető testén és szívén.
Erik
kinyitotta a szemeit, amikor Charles a halántékára helyezte az ujjait - persze
felesleges mozdulat volt, de olyan jól esett, egy apró fizikai jele a
hatalmának - és csak úgy, mert ő így akarta, képes volt visszatartani Eriket.
Beletellett
egy kis időbe, míg Erik megértette, hogy mit csinál, és akkor hirtelen nagyon
erőtlenül, és frusztráltan nyöszörögni kezdett. Charles némileg bódultan, de
vitathatatlanul szemtelenül vigyorgott fel rá.
Erik
önkéntelenül is gyorsított az ütemen, nem is igazán realizálva, hasztalanul
üldözve az orgazmusát - a gyönyör egyre csak növekedett benne, de el nem
érhette a csúcspontját. Végülis rájött, hogy Charles nem is fogja megengedni
neki, amíg ő is ott nem tart, így aztán még hangosabban nyöszörgött, ahogyan
Charles forrósága az ágyéka köré zárult, a végtagjai pedig mindenhová a teste
köré. Érezte Charles merevedését a hasának súrlódni, nedvesen és keményen, de
ahogy megmozdította volna a kezét, hogy kettejük közé vezesse, és markába
vegye, már hallotta is a fülében: - Oh, ne, kérlek, ne. Ez így pont jó.
Erik
hallatott valami kétségbeesett nyögés-félét, ami Charles füleinek gyönyörűen
hangzott, és próbálta háttérbe szorítani a saját egyre inkább fájdalomba hajló kéjét,
és csak Charleséra koncentrálni - és még ilyen állapotban is, vagy talán
kimondottan ezért, hamar az őrületbe kergette őt is. Már csak azért is, hogy ne
legyen ott egyedül. Ahogy fokozatosan egyre több lett, túl sok, túl tömény, Erik
úgy érezte, hogy mindjárt elájul.
-
Drága Erikem - mondta Charles rekedt, szex-ittas hangon. - Ne felejts el
lélegezni!
Erik
tüdejét szúrta a levegő.
Charles
imádta - a saját hatalmát felette, azt is, hogy Erik mit tesz vele, és
mindenekelőtt magát Eriket. Egyre nehezebben tudott koncentrálni Erikre, arra,
hogy ott tartsa őt az egyre táguló utolsó pillanatban, mert már őt is szinte égette
Erik vágya, jobban, mint a sajátja.
Elengedte
Erik vállát, az ujjai is lecsúsztak az arcáról, hátradőlt az ágyon, hogy a
levegőbe kiáltsa a gyönyörét, és azután elengedte Eriket is, hadd jöjjön utána.
Erik
szinte üvöltött, és Charles érezte, ahogyan összerándul felette a teste, ahogyan
a forróság belé lövell, azután Erik már nem tudta tovább megtartani magát, és
ernyedten Charlesra dőlt.
Charles
pedig újra átölelte őt, a hajába fúrta az arcát, és hagyta, hogy a súlya az
ágyneműbe nyomja, szinte kiszorítsa belőle a levegőt, és a gondolat-mentes,
érzék-mentes, szinte tökéletes Erik-esszencia betöltse az agyát.
Valamennyi
idő múlva Erik lefordult Charlesról, az oldalára dőlt, de továbbra sem tűnt el
túl messzire, szorosan magához húzta őt.
-
Ez eléggé kegyetlen volt, Charles - mondta gyenge hangon.
Charles
elégedetten hozzábújt, belélegezte a jelen pillanatban a lehető legkellemesebb
izzadtság-, és szex-szagát, az édes leheletét az arcán, és élvezte az elméjének
békés csendjét.
-
De élvezted - felelte mosolyogva.
Erik
még mormogott valamit válaszként, de valószínűleg nem volt az semmi sem, mert
Charles az agyából sem tudta kiolvasni, és már aludt is.
Meg
sem rezdült, amikor Charles magukra terítette a takarót, és kényelmesen bevackolódott
mellé. Sejtette, hogy másnap reggel majd helyénvalóan koszosnak fogja érezni
magát, és nyűgös is lesz, de semmi gond. Erik majd berángatja őt a zuhany alá,
és jobb kedvre deríti, amíg lemossák egymásról az éjszaka nyomát.
Édesen gonosz lett. Mint egy savanyúcukros gumimaci. Kellett ennyi fluff nekem mára. Köszönöm!
VálaszTörlésAww köszönöm. Savanyúcukros gumimaci?? Ez csodás találmány!
TörlésMióta elkezdtem írni velük rájöttem, hogy Charles egy kis rohadék, csak olyan kis bűbájos közben, hogy erre kevésbé figyelnek fel az emberek. Én legalábbis, amíg nem kezdtem el figyelni rá. XD
Tetszik ez az elkényeztetett, durcás kis Charles ;u; És olyan üdítő, mennyire természetesen megy neked magyarban a PWP. Újra és újra meglep és irigységgel tölt el.
VálaszTörlésez valószínű azért lehet, mert kb egy évig távkapcsolatban éltem, és hasznos msn-beszélgetéseink voltak. XD Charles olyan kis cuki mindig, hát hogy lehet nem elkényeztetni, még Erik sem bírja megállni. köszi, hogy olvastál. ^.^
Törlés