Jobbulást!

Beteg vagyok, úgyhogy bánatomban írtam ezt a ficet. Semmi extra, egy is pornó, meg egy kis aranyosság.



 - Ianto, Ianto!
Arra riadtam, hogy valaki a hűvös kezét a homlokomra simítja, mire azonnal fel akartam pattanni, de olyan kimerült voltam, hogy mindösszesen annyi tellett tőlem, hogy bizonytalanul felüljek. Meglepődtem, amikor kinyitottam csipás szemeimet, és azt láttam, hogy Jack Harkness kapitány az ágyam szélén ül.
- Mit keresel itt? - bukott ki belőlem, mielőtt meggondolhattam volna, hogy mit is mondok pontosan.
- Te adtál kulcsot a lakásodhoz - mondta Jack felemelt szemöldökkel.
- Tudom-tudom - mondtam gyorsan, és megköszörültem a torkom, mert olyan gyengének, és rekedtnek tűnt a hangom. - Nem így gondoltam…
- Csak gondoltam megnézem, hogy vagy - felelte lágy hangon. - Hoztam gyógyszert, meg teát.
Az éjjeliszekrényhez nyúlt, és a kezembe nyomta a kedvenc bögrémet, persze nem tudhatta, hogy ez a kedvencem. Még mindig meglepetten, és hálásan néztem rá, ahogy bekaptam a gyógyszert, és lenyeltem egy korty folyadékkal. A tea túl gyenge volt, túl kevés cukorral, és túl sok tejjel, de legalább jó forró. Jack kapitány egy valamirevaló kávét sem tud készíteni, nemhogy teát, de ettől még ugyanúgy értékeltem a gesztust.
Jack felállt, levetette a kabátját, és a szék karfájára dobta.
- Sokkal nagyobb az ágyad, mint az enyém… Nem értem, hogy miért nem hívtál még fel soha magadhoz. Nem bánod, ha csatlakozom? - Az ágyra bökött, mire én csak forgattam a szemeimet.
- Nem akarlak megfertőzni.
- Nem fogsz. Én sosem betegszem meg.
- Egy kis plusz a halhatatlanság mellé? - kérdeztem majdnem keserűen. Lassan két napja nyomtam az ágyat magas lázzal, és kezdett igazán elegem lenni belőle.
- Valahogy úgy - felelte Jack vállvonogatva.
- Attól még én beteg vagyok, tudod…
- Jaj, ugyan már - vágott közbe Jack. - Nem fogok semmi mocskos dolgot csinálni… megígérem.
Nem mondhatnám, hogy túl hihetőek voltak a szavai, főként, hogy azt a tipikus vigyorát társította mellé, de én azért sóhajtottam egyet, és kicsit kijjebb kúsztam az ágyon. Jack rögtön beugrott mellém, és mielőtt bármit is csinálhattam volna, már a takaró alá is mászott. Frusztráltan nyögtem egyet - két napja nem fürödtem, és jó párszor alaposan leizzadtam már a láz miatt. Visszatettem a félig üres bögrét az éjjeliszekrényre, és visszadőltem az ágyba, mire azonnal éreztem, hogy Jack szorosan a testemhez simul, egyik kezével pedig a hajamat kezdi piszkálni. Bele se mertem gondolni, hogy mennyire lehet zsíros a hajam, de őt szemmel láthatóan ez nem foglalkoztatta.
Kínomban hátat fordítottam neki, mire átölelte a derekam, és még szorosabban bújt hozzám, ami egész kellemes lett volna, ha közben nem kalapál a fejem a láztól, és nem érzem magam gusztustalannak.
- Szóval milyen volt a mai nap? - motyogtam a párnába.
- Semmi különös… ahogy Tosh is mondta, a Hasadéktól nyugtunk lesz pár napig. Akadt egy pár kellemetlenkedő Zsizsik… Kétszer haltam meg, mert majdnem megettek, mire először magamhoz tértem.
- Sssz - sziszegtem fájdalmasan. - Sajnálom.
- Még mindig jobb, mint az influenza. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog, miközben ujjaival megtalálta a pizsamafelsőm alját, és a hasamra csúsztatta a kezét. Megborzongtam - tényleg eléggé lázas lehettem, hogyha a mindig olyan forró keze most kimondottan hűvösnek tűnt.
- Azért erről én nem lennék meggyőződve - feleltem elhaló hangon.
Aztán elhallgattam, mert Jack ujjai finoman köröztek a bőrömön, és élveztem, hogy napok óta először nem kizárólag a láztól libabőrös a karom. Ő persze megérezte, hogy cseppet sem ellenzem a közeledését, vagy pontosabban, ha jól hiszem, első pillanattól kezdve tudta, hogy így lesz, szóval lassan feljebb csúsztatta a kezét, és játszani kezdett az egyik mellbimbómmal. A határán voltam annak, hogy dühös legyek rá, amiért még akkor sem bír a hormonjaival, amikor beteg vagyok, de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem bánom. Egyik kezemmel átnyúltam a vállam felett, hogy a hajába túrjak, és közben az ágyékához dörzsöltem a fenekem - oh igen, tőle aztán lehettem beteg, kimerült, és mosdatlan, attól még ugyanúgy kívánt engem. Ami tökéletesen jellemzi őt, és szánalmas, más szempontból viszont kimondottan jól esett.
- Jack - mondtam rosszallóan, de ez bőven kevés volt ahhoz, hogy leállítsam őt. - Jack - mondtam újra, aztán hirtelen meggondoltam magam. - Vedd le a ruháidat!
Összerezzentem, ahogy válasz gyanánt a mellbimbómba csípett, és ez az egyik dolog a sok közül, amitől garantáltan azonnal merevedésem lesz.
- Azt hittem, beteg vagy - búgta a fülembe pimaszul.
Keményen a hajába markoltam, és nem bírtam ki, elvigyorodtam.
- Azt hittem, nem kaphatod el.
Nem kellett sokat győzködnöm, elhúzódott tőlem, és már láttam is, hogy a ruhái egyesével repülnek át a fejem felett a földre… Azt meg kell hagyni, ha valamit megtanult az örök élete alatt, akkor azt, hogyan lehet a lehető leggyorsabban vetkőzni. Én jelen állapotomban örültem neki, hogy legalább a nadrágomtól sikerült megszabadítanom magamat.
Újra a hátamhoz simult, és szárazon nyeltem, ahogy a farka a csupasz fenekemnek simult. Ezúttal nem tűnt hűvösnek az érintése, ahogy előrecsúsztatta a kezét, hogy az ujjait a már nekem is erősen éledező merevedésem köré fonja. A lehelete szinte perzselte a fülemet.
- Hogyan szeretnéd? - kérdezte sürgetően. Oh, ez új… sosem kérdezi meg, hogyan szeretném, csak csinálja, és őszintén, akármit csinál, én pontosan úgy szeretném. Előfordulhat, hogy mégsem hagyja teljesen hidegen, hogy nem érzem túl jól magam.
- Na? - tette hozzá türelmetlenül, amikor nem válaszoltam elég hamar.
- Egyszerűen… és most rögtön.
Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, felemeltem a bal lábamat, és megtámasztottam a talpam az ágyneműn. Egy ilyen invitálásnak semmilyen körülmények között nem tudott volna ellenállni, és valóban, kapásból elengedte a farkamat, hogy a szájához emelje a kezét. A testem alá szorult kezemmel a takaróba markoltam, mert tudtam, hogy nem sok időt fog hagyni a felkészülésre, aztán már éreztem is az ujjait magamban.
A párnába fúrtam az arcomat, hogy tompítsam a nyögéseim hangját. Általában eléggé csendes szoktam lenni, nem mintha Jack Harkness kapitány ne tenne ki magáért, egyszerűen csak ilyen típus vagyok, de most a láz miatt nem sok önkontrollom maradt. Jack lényegretörően, gyors ütemben mozgatta bennem az ujjait, míg végül már egyenesen haraptam a párnát, hogy ne kiáltsak fel, és elengedtem Jack haját, hogy kapaszkodóként megkeressem a szabad kezét, amivel még mindig a hajamban matatott, és meg is ragadtam, aminek köszönhetően alaposan megtéptem önmagamat. Kimondottan jól esett egy kis éles fájdalom, ami néhány másodpercre elnyomta lázas agyam monoton dübörgését. Úgy tűnik, pontosan megértette, hogy mire van szükségem, mert rögtön erősebben markolt a hajamba, és hátrahúzta a fejemet, mire felszisszentem, és elengedtem őt. Erőtlenül hullott a karom az ágyra, és éreztem Jack száját a nyakamon. Egy pillanatra az eszembe ötlött, hogy nem kéne hagynom, hogy a nyelve érintkezzen az izzadt bőrömmel, aztán belém mélyesztette a fogait, én pedig tökéletesen elfelejtkeztem mindenről.
A keze a hajamat markolta, ajkai a nyakam érzékeny bőrén játszottak, egyre durvábban kóstolgatott, miközben az ujjai ugyanolyan hevesen dolgoztak bennem. Kezdtem úgy érezni, hogy menten felrobbanok, annyira sok volt ez az egész, és mégis annyira kevés, és egyébként is, mégis mikor szokta eddig húzni Jack az előjátékot?
- Feltett szándékod - kezdtem, de aztán nem tudtam végigmondani, mert valami igazán… büntetendő dolgot csinált odalent az ujjaival, és majdnem felkiáltottam. - Ohh - mondtam a levegőt kapkodva, aztán emlékeztettem magam a félbehagyott mondatra. - Feltett szándékod, hogy halálra kínozz?
Éreztem Jack vigyorát a nyakamon, aztán azt, hogy végigharapdálja az útját a fülemig, hogy belelihegjen.
- Csak gondoltam, elterelem a figyelmed a betegségről - búgta szentségtelen hangon, aztán a fülcimpámba harapott. Élesen felkiáltottam.
- Milyen betegség - vágtam rá gondolkozás nélkül. Vennie kell a lapot, most azonnal, gondoltam, és kétségbeesetten döntöttem a fejem hátra, a vállára.
- Oh, hogyne - mondta vigyorogva. Abban a pillanatban szerettem volna leverni a képéről a vigyort, azonban a saját kéjem annyira gúzsba kötött, hogy mozdulni sem bírtam. - Még nem döntöttem - folytatta. - Lehetséges, hogy kipróbálom, meddig bírod elviselni ezt. Szeretem hallani a hangodat.
Tett még néhány az elviselhetetlen mozdulatot az ujjaival, azután kitapintotta azt a bizonyos pontot bennem, és el sem távolodott a közeléből. Perceknek kellett eltelnie, míg észrevettem, hogy hangosan nyögdécselek.
- Jack - nyögtem. Meg kellett nyalnom az ajkaimat, annyira kiszáradtak. - Jack - ismételtem meg kicsit hangosabban. - Dugj meg!
Hallottam, hogy izgatottan felkuncog, oh, az a rohadék, gondolhattam volna, hogy első pillanattól kezdve csak az volt a célja, hogy kimondjam. És én még azt hittem, tekintettel lesz rám, mert beteg vagyok.
De már nem érdekelt, a testem lángolt a lázas vágytól, és a szívem szinte ki akart szakadni a mellkasomból, olyan ütemben dübörgött. Megkapja, amit akar.
- Akarlak, most azonnal, Jack - folytattam. - Szoríts az ágyhoz, és dugj meg! Keményen, és durván akarom!
Te jó ég, nem szoktam beszélni szex közben, kivéve talán az „igen, ott”-ot, és a „mindjárt”-ot, de egyáltalán nem volt nehéz, és túlságosan forró volt már az arcom ahhoz, hogy elpiruljak. Jack egy pillanatra sem állt le, a nyelve valahol a fülemben járt, és kirázott a hideg, ahogy felnyögött, pusztán a szavaimtól.
- Kurvára hangos leszek - mondtam végső érvként, az ajkaimat harapva.
- Oh, igen, azt lefogadom - tört ki Jackből hangosan. Elértem, amit akartam - olyan hirtelen húzta ki belőlem az ujjait, hogy az szinte fájdalmas volt, aztán a hasamra fordított, és egyik kezét a derekam alá csúsztatta, hogy felhúzza a csípőmet. Remegtek a combjaim, ahogy a térdeimre nehezedtem, és éreztem Jack tenyerét a lapockáim között, még mindig olyan hideg volt az érintése. A fejem alá húztam a párnát, átöleltem, és hangosan felkiáltottam, amikor Jack egyetlen mozdulattal tövig belémvágta a farkát.
Ő is legalább annyira be lehetett már indulva, mint én, mert nem sok idő kellett ahhoz, hogy gyors, vad ütemet dolgozzon ki. Egy percig megpróbáltam a párnába, vagy a karomba harapni, hogy visszafojtsam a hangomat, aztán rájöttem, mégis miért küzdök ellene, úgyis műsort ígértem neki! Szóval oldalra hajtottam a fejem, kinyitottam a számat, és hagytam, hogy a nyögéseim visszhangozzanak a hálószobámban.
És még így sem voltam elég hangos ahhoz, hogy teljesen elnyomjam Jack nyögéseit a hátam mögött. Ő viszont aztán sosem szokott csöndben maradni, az biztos. Csípőjének minden mozdulatára nyögött, csak úgy, mint én, végül egészen a hátamra hajolt, csak az egyik kezével támaszkodott mellém, a másikkal a derekamat markolta, hogy egy helyben tartson, és mocskos dolgokat sziszegett a fülembe, de én olyan messze jártam már, hogy a felét sem értettem annak, amit mond. Aztán elengedte a csípőmet, hogy az ölembe eressze a kezét, és verni kezdte - Oh Istenem, észre sem vettem, hogy még hangosabb lettem, és a nevét nyögdösöm, meg még ki tudja miket! Azok után, amiket művelt velem, nem kellett sokáig csinálnia ezt, alig néhány mozdulat után éreztem, hogy megfeszül a testem, és önkéntelenül reszketni kezdenek a tagjaim. Jack könnyedén, begyakorlott mozdulatokkal vezetett az orgazmus felé.
Azután elélveztem, erőteljesen, mint mindig, és néhány másodpercre lekapcsolódhattam a világról, mert arra eszméltem, hogy Jack újra a csípőmbe mélyeszti az ujjait, hogy egy helyben tartson, és nem lehetett könnyű dolga, mert semmi erő nem maradt a tagjaimban, és továbbra is szitokszavakat nyögdös a nyakamba, amiket továbbra sem értettem. Azután éreztem is, hallottam is, hogy közeledik a csúcshoz, mert a mozdulatai szaggatottakká váltak, még erősebben szorított, majdnem biztos voltam abban, hogy megint rajtam hagyja az ujjlenyomatait jó néhány napra, a beszéde pedig előbb rekedtessé vált, majd kedves motyogássá szelídült.
Elengedte a csípőmet, amint belém élvezett, én pedig nem uralkodhattam kimerült testemen, nem tudtam megvárni, míg magához tér, rögtön a hasamra csúsztam. Felmordult, jelezvén, nem tetszik neki, hogy elszakadtunk egymástól, és végigfeküdt a még mindig túlságosan forró hátamon. Magamban mosolyogtam, mert hallottam, hogy még mindig ugyanazokat a dolgokat motyogja, ezúttal a hajamba temetve az arcát, és igyekeztem megjegyezni a szavakat, talán hogy egy nap visszamondhassam neki.
Sokat szokta emlegetni, hogy én olykor walesiül beszélek, amikor már alig vagyok öntudatomnál… Ki tudja, ő vajon milyen nyelven, miféle dolgokat mondhat nekem ilyenkor. Csak azt tudom, hogy a szavai nagyon idegenek, telítettek hosszú magánhangzókkal, és lágysággal.
Néha szeretném megkérdezni, miket mond nekem, nekem mondja-e egyáltalán, de nem hinném, hogy utólag emlékezne rá, vagy el akarná árulni.
Összerezzentem, Jack olyan hirtelen fordult le rólam.
- Hol a nadrágod? - kérdezte, miután lendületesen felült az ágyban.
Fogalmam sem volt, ami azt illeti, arról is megfeledkeztem, hogy a pizsamafelsőm még mindig rajtam van, és mocskosan gyűrődik a hasamnál.
- Nem számít - mondtam nehézkesen a hátamra fordulva. - Úgyis megyek zuhanyozni.
Fel is ültem, bár még gyűjtögetnem kellett némi energiát ahhoz, hogy ki is keljek az ágyból, de Jack a mellkasomra tette a tenyerét, és visszanyomott az ágyneműre.
- Eszedbe ne jusson! - dorgált szigorú hangon. Most úgy hangzott, mint a főnököm, és nem pedig úgy, mint aki épp az imént dugott meg. Elvigyorodtam ettől a mocskos kis gondolattól.
- Újra akarod kezdeni? - kérdeztem felemelt szemöldökkel. Nem mintha akár csak egy cseppnyi erőt is éreztem volna magamban hozzá, de attól még tisztában voltam vele, hogy nem sokat kellene Jacknek tennie hozzá. Azonban ő ahelyett, hogy újra rám mászott volna, az ágyból mászott ki.
- Beteg vagy! Ágyban kell maradnod - mondta ellentmondást nem tűrően. - Hol tartod a pizsamáid? Hozok neked egy tisztát!
- De Jack! Mocskos vagyok - mondtam túl kimerülten ahhoz, hogy igazán frusztrált legyen a hangom.
- Oh igen, mocskos vagy - felelte, és a hangjából ítélve egyértelmű volt, hogy nem kizárólag arra gondol, mint én. Eszembe jutott, hogy tovább ellenkezzek, de Jack csípőre tette a kezeit, ami egyértelmű jele volt annak, hogy valóban nem tűr ellenmondást, bár jelen szituációban kissé mókásan festett, mivel még mindig meztelen volt.
- A jobb alsó polcon - mondtam egy lemondó sóhajjal, és a szekrény irányába mutattam. Még szerencse, hogy az öltönyeimet külön helyen tartom, nem szívesen engedném Jacket a közelükbe.
Elmélyülten kutatott a ruháim között, ami, hogy őszinte legyek, valamiért nevetségesnek tűnt, aztán megfordult, egy túlságosan is vidám vigyorral az arcán.
- Komolyan? - kérdezte nevetve.
Persze, hogy megtalálta Tintines pizsamámat.
- Az unokaöcsém választotta nekem - mondtam, és zavaromban azt sem tudtam, mit csináljak, úgyhogy újra felültem, és magamra húztam a takarót. Ha már teljesen megszégyenülök, legalább ne csupasz alsótesttel tegyem.
- Tényleg? Azt hittem, Owen.
Mindketten tudjuk, hogy mi Owen véleménye a Tintinről, úgyhogy csak forgattam a szemeimet, miközben Jack visszalépkedett az ágyam mellé.
- Biztos vagyok benne, hogy Owen tudja, hogy téged duglak, nem pedig a kutyámat. Amim nincs.
- Vitatkozhatnánk arról, hogy melyikünk dugja meg többször a másikat - mondta felemelt szemöldökkel, aztán az ágy szélére ült, és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon.
Gyorsan a szám elé kaptam a kezem.
- Jack… beteg vagyok - mondtam védekezően.
- Hogyne, tudom. Két perc múlva meg jön a „Vedd le a ruháidat!”
- Komolyan mondom - vágtam rá, mielőtt még elpirultam volna. Lehetséges, hogy már nem vagyok annyira lázas, hogy ne látszódna rajtam. Igyekeztem úgy nézni, hogy rájöjjön, a legfőbb problémám, hogy már két napja nem mostam fogat.
- Jó, rendben! - mondta megadóan, és a kezembe nyomta a Tintines pizsamát. - Menj, mosakodj meg! Ettél már valamit?
- Persze - mondtam, aztán bizonytalanul folytattam. - Reggel ittam egy kávét.
- Oh. - Gyorsan az órájára pillantott. - És már fél öt van. Csinálok neked egy pirítóst. Szereted a pirítóst? Van itthon lekvár?
- Nem muszáj…
- Shh - pisszegett le, aztán gyorsan nyomott egy csókot a homlokomra, ha már a számra nem engedtem. - Indíts!
Még mindig meglehetősen bizonytalan lábakon álltam, bár a gyógyszer már hatott, és kicsivel lejjebb ment a lázam, ettől függetlenül Jacknek igaza volt, nem lett volna jó ötlet beállnom a zuhany alá. Mindazonáltal jól esett egy kis felfrissülés, hideg vizet locsoltam az arcomba, fogat mostam, és felvettem a tiszta pizsamát. Nevetségesen festettem benne.
Amikor végeztem, magamra mosolyogtam a tükörben.
Nem csak Cardiffban, nem is csak Nagy-Britanniában, sőt, gyanítom, nem is csak Földön tudja mindenki, hogy nem nagy kihívás Jack Harkness kapitányt az ágyadba vinni. De az, hogy éppen pirítóst csinál neked a konyhádban, miközben beteg vagy… az már valami.
Nagyon szerencsés srác vagyok.

6 megjegyzés:

  1. váááá édes!
    A cybermacás részt nézem épp, látom ahhoz is van ficced <3
    nah ez az a sorozat amitóről sose hittem volna hogy meg fogom nézni, erre itt ülök, alig a negyedik rész megy és lelkesen vigyorgok a shippeden.
    Tündériek voltak!
    Köszi hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aww, örülök, hogy tetszett. Én is bírom ezt a kettőt. <3
      (Bár a Torchwood még össze fogja ám törni a szívedet.)

      Törlés
    2. O.O Miért? Kezdjek félni?

      Törlés
    3. A második évad második fele kegyetlen, amit szegény kis Owenemmel tettek... Nem mintha Jacknek sokkal jobb dolga lenne. Nem, azt hiszem, Jack szenved a legjobban a sorozatban, de azt majd a 3. évad végén meglátod. Asszem a szőnyegből porszívóztam ki az összetört szívem apró szilánkjait. Azt hiszed szomorú, hogy Sherlock levetette magát az épület tetejéről? Vagy hogy a Doktor meg Rose tapogatják a falat? Oh no. Vagyis igen, szomorú, de amit a Torchwood csinál, az tragédia. De azért jó szórakozást! XD

      Törlés
    4. xD Te aztán tudod hogy kell kellemes mozizást kívánni.
      Oh egyébként Sherlock nem igazán ejtett kétségbe, Rose meg kimaradt az életemből.
      Az elején még néztem a Dokit, de hamar ráuntam. Mikor meg, megláttam ki lett a 3. doki öhm... az a csokornyakkendős faszi... hát elvette a kedvem attól hogy megnézzem. Valahogy úgy néz ki mint akit az anyja tucatszor kitett az árokpartra, de valahogy reggelre mindig visszamászott a bölcsőbe. xD Elnézést ha rajongó vagy, de az arca komoly horror.
      Jack... nah ő most nagy szerelem. Mindjárt végzek az 1.évaddal és imádom a pasit! Owent annyira nem, Gwent egy pohár vízben, miközben plüssmackóval gyepálom... öhm... Ianto aranyos ^^ de tényleg szüksége van egy alapos ágytornára hogy megtalálja magát.
      De mondom, baromi jól írsz kekszjelenetet. xD Rohadt irígy vagyok. *nagy csillogó szemekkel reménykedik hogy lesz még Janto ficced*

      Törlés
    5. Mit mondtál Matt Smith-ről! I will find you and I will ssssssssssskin you! Ő az én Doktorom. <3 De igaz, az arca kissé horror, viszont kompenzálja a hajával, a hangjával, meg azzal a lenyűgöző mozgáskoordinációjával. XD
      Különben Sherlock halála engem sem érintett túl mélyen, mivel tudtam, hogy nem is halt meg igazából, csak gondoltam példának jó lesz. De nem... semmi nem ér a Torchwood 2. meg 3. évadzáró nyomába. Lehet, hogy csak én érzem így? Na mindegy, majd meglátod. XD
      Ianto valóban aranyos, csak sajna alig tudunk meg róla valamit... de az ágytorna tényleg jót fog tenni neki. =P
      Van néhány elkezdett Janto ficem, egyszer majd biztosan eljutok addig, hogy be is fejezzem őket. XD

      Törlés