Cherik, és fluff, amiben valójában nem sok részük lehetett, szóval megérdemlik.
Charles egykedvűen feküdt a kanapén,
karjai a feje alá gyűrve valami kitekert, mégis kényelmes pozícióban, és a
semmibe meredt. Három óra alatt annyira megszokta, hogy fülei vannak, és hogy
hosszú macskafarka kilóg hátul a nadrágjából, hogy már fel sem tűnt neki, hogy
önkéntelenül is mozgatja őket. A fülei megrebbentek, ahogyan a langyos szellő
megcsiklandozta őket, és a farka a kanapé háttámlájához simult. Teljesen
otthonosan érezte magát. Egy ideig megbabonázottan bámult egy lomha legyet, ami
a szoba közepén keringett, aztán felhagyott vele, mert nehezen tudott uralkodni
a vágyán, hogy felpattanjon a kanapéra, és elkapja, most viszont unatkozott.
Erik gondolataira figyelt, aki valami detektívregényt olvasott vele szemben a
fotelban ülve, ami szerinte nem is volt olyan rossz, de Erik borzasztóan unta,
ráadásul már néhány oldal után rájött, hogy ki a gyilkos, és ezzel Charlesnak
is elrontotta a szórakozását. Pedig ezen kívül nem sok akadt.
Kettesben voltak, miután Violet, a
hirtelenszőke, fiatal mutáns lelépett dolgozni. Komolyan, ki akar elmenni dolgozni, amikor csak nemrég toppant be
hozzá két sorstársa egy egészen új élet lehetőségét hozva? Persze Charles már
tudta, hogy a lány nem fog velük tartani, akármennyire is örült annak, hogy
megismerhette őket. Tökéletesen elég volt neki az, hogy a szabadnapjain részben
darázsként röpködött a házában, pluszban időről-időre poénból a hozzá
legközelebb lévőket is különböző állatokká változtatta. Nem valami nemes
életcél, de tény, hogy szórakoztató, és nem tart a hatása fél napnál tovább. Szívesen
megmutatta a képességét a vendégeinek, amikor megkérték rá, csak hogy neki
lassan dolgoznia kellett indulnia, szóval mit tehetett volna? Charles persze
nem éppen így gondolta a dolgot, de mire megneszelte, hogy mire készül a lány,
addigra már késő volt.
Violet sosem tudhatta előre, hogy kiből
mi lesz, és még sosem csinált cicát, el volt ragadtatva tőle - Charles már
valamivel kevésbé, ugyanis még lett volna hova menniük aznap, és így ott
kellett maradniuk, elvégre mégsem flangálhatott nyílt utcán így, ezzel még Erik
is egyetértett.
Violet előzékenyen felajánlotta, hogy
nyugodtan maradhatnak nála, ha nem szedik szét a lakást, míg távol van, és
Charles fel volt háborodva ezen a kijelentésén, egészen addig, amíg azon nem
kapta magát, hogy tényleg jó lenne egy kicsit szétszedni a kanapét, vagy
megtépni a szőnyeget.
Erik letette a könyvet, mire Charles
felriadt a gondolataiból, és csak akkor tűnt fel neki, hogy a farkát a csuklója
köré tekerte.
- Megyek, veszek valamit enni. Nem vagy
éhes?
Charles hátradöntötte a fejét, és
ráérősen nyújtózkodott.
- Nézd meg, hogy mi van a hűtőben -
mondta. - Végülis azt mondta, hogy érezzük magunkat otthon.
- Nem hiszem, hogy van macskatáp -
jegyezte meg Erik vigyorogva.
- Ez nem olyan vicces - felelte Charles
durcásan felhúzva az orrát, aztán egy pillanat alatt túl is tette magát rajta,
és felkelt a kanapéról, hogy megfogadja a saját tanácsát. Ahhoz képest, hogy
eddig megmozdulni se volt kedve, most hirtelen teli lett energiával, és
legszívesebben rohant volt a konyha irányába, de uralkodott magán. Kinyitotta a
hűtőt, de kaja gyanánt csak pár szomorúan árválkodó penészes sajtdarabot
talált, meg egy befőttesüveget, ami lehetett lekvár, vagy csemegeuborka is, ezt
ebben a fázisában már nem lehetett megállapítani. Viszont néhány sörre is akadt,
amiknek a címkéjén ä betű volt, szóval feltehetőleg valami német fajtájúak,
gondolta, Erik biztosan értékelni fogja. Meg is ragadott belőle két üveggel,
aztán inkább visszatette őket, kivette a félig teli tejes flakont, és
beleivott. Azután totálisan elfelejtkezve a sörről visszament a nappaliba, és
újra végignyúlt a kanapén.
Erik derülten nézte őt, ujjaival
szórakozottan pörgette a vacak regény lapjait.
- Abbahagynád, hogy arra gondolsz,
aranyos vagyok? - kérdezte Charles hirtelen, a szemeit forgatva.
- Nem az én hibám - felelte Erik
továbbra is mosolyogva. - Füleid, és macskafarkad van.
- Igen, nekem is feltűnt - mondta
Charles enyhén frusztráltan, aztán felült, miközben maga alá gyűrte az egyik
díszpárnát. - Meg akarod megérinteni?
- Inkább nem.
- Dehogynem - mondta megrovóan Charles.
- Gyere ide!
Erik lemondóan sóhajtott, letette a
könyvet a dohányzóasztalra, és engedelmesen átült Charles mellé a kanapéra.
Annak több se kellett, azonnal mellé bújt, és szinte erőszakosan Erik tenyerébe
nyomta a fejét.
Erik még mindig derülten elkezdte simogatni
Charles fejét, miközben arra gondolt, hogy mennyit fogja még ezzel heccelni,
amikor már nem lesz macska többé, azután arra, hogy ez tulajdonképpen egészen
kellemes. Az újonnan kinőtt fülek ugyanolyan puhák voltak, mint a haja, és
Charles bódult örömet érzett, ahogyan a másik ujjai végigszánkáztak rajta. Egyre
közelebb bújt Erikhez, végül átkarolta őt, és szinte már teljesen az ölébe
húzódott, macskafarka elégedetten kunkorodott a másik férfi combjára. Nem
nagyon figyelt, de azt azért érezte, hogy Erik már kezdi kissé kellemetlenül
érezni magát, viszont azt is kihallotta a félig öntudatlan gondolatai közül,
hogy korántsem azért, mert szeretné eltolni magától, épp ellenkezőleg.
Charlesnak már nem volt kedve uralkodni
a macska-ösztönein, vagy talán nem is kizárólag az újonnan kapott ösztönök
voltak ezek, felemelte a fejét, és egy gyors csókot nyomott Erik ajkaira.
Erre Erik keze hirtelen megállt a
hajában, ha el nem is engedte őt, de elhúzta a fejét, és komolyan nézett Charles
arcába.
- Ugyan már - mondta Charles játékosan.
- Egyébként is mindig arra gondolsz, hogy aranyos vagyok.
Charles újra megcsókolta Eriket, de
ezúttal nem húzódott el tőle olyan gyorsan - időt adott Eriknek ahhoz, hogy
visszacsókoljon, és nem is kellett sokat várnia ahhoz, hogy megtegye. Bár Erik arca
csupa szigorúság és él volt, az ajkai mégis puhák, a csókja pedig finom, és
Charles azonnal teljesen elolvadt tőle, és még többet akart. A kezei a világos
hajába kúsztak, a finom, rövid szálak borzongatóan csiklandozták a tenyerét, és
elnyíltak az ajkai, mélyebb csókra invitálva Eriket. Annyira biztos volt abban,
hogy meg is kapja, amit akar, hogy egyenesen sértve érezte magát, amikor Erik
megtagadta tőle.
- Ne legyél nevetséges - morogta panaszosan
centikre Erik szájáról, és továbbra sem engedve el a fejét. - Hogy érted, hogy
nem vagyok önmagam? Csak mert van plusz egy farkam, meg két fülem, nem
változtam át valami mássá.
- Beszélhetnénk erről néhány óra múlva?
- kérdezte Erik ellentmondást nem tűrően, és az egyik kezét Charles mellkasára
simította, hogy még pár centi távolságot csináljon kettejük között.
Charles csalódottan fújt egyet,
kelletlenül elengedte Eriket, sőt, még az öléből is nagyjából kimászott.
- De azért addig is nem fogsz engem itt
hagyni - jelentette ki.
Összekucorodott a kanapén, és Erik ölébe
hajtotta a fejét, aki annak azért nem tudott ellenállni, hogy ne simogassa a
haját.
Egyszerre riadtak fel, amikor valami
tompa puffanással leesett a földre. Már félhomály volt, a szoba általános
szürkeségéből csak Violet erőszakosan szőke haja vált ki. Charles még mormogott
egy kicsit magában, olyan kényelmesen feküdt, nem igazán volt kedve
megmozdulni. Charlesszal ellentétben Eriket valami sokkal kevésbé komfortos pozícióban
nyomta el az álom, oldalra bicsaklott fejjel, és máris érezte, hogy fáj a
nyaka.
- Bocsánat - mentegetődzött a lány. -
Nem akartalak felkelteni titeket.
Erre már Charlesnak is sikerült
törvényesen felébrednie, és kelletlenül felült a kanapén. A haja elképesztően
kócosan állt, valószínűleg Eriknek köszönhetően, aki ki tudja meddig túrkálta
félálomban, viszont a macskafülei eltűntek.
Ahogy eszébe jutottak a fülek, gyorsan a
hajába nyúlt, hogy ellenőrizze, valóban sikerült-e megszabadulnia tőlük, és más
okból, de szintén kissé ijedten nézett fel Erikre, aki éppen arra gondolt, hogy
még mindig eléggé hasonlít egy macskára.
Erre Charles lassan oldódó idegességgel csendesen
elmosolyodott, és magában, de úgy, hogy Erik is hallja, megjegyezte, tudom, hogy aranyosnak találsz.
Persze mindig is tudta, csak azt nem,
hogy Erik tisztában van-e azzal, hogy mire gondol, vagy hogy ő maga akarja-e
tudni. Ebben a pillanatban majdnem biztos volt abban, hogy akarja.
Violet közben felkapcsolta a villanyt,
és Charles csipásan pislogott a hirtelen fényben.
- Sajnálom, hogy el kellett mennem, és
lemaradtam róla - mondta meg a lány. - Annyira izgalmas látni, hogy ki hogyan
reagál rá. Még sosem csináltam cicát ezelőtt.
- Eldobtam neki egy gombolyagot, és
estig azzal játszott - mondta Erik vidáman.
Charles igyekezett rondán nézni rá.
- Kíváncsi vagyok, te milyen állat
lennél - jegyezte meg Charles. - Lefogadom, hogy teknős. Vagy csótány - tette
hozzá bosszúként.
- Ezt kideríthetjük - csapott le az
ötletre fellelkesülve a lány, tett egy nagy lépést Erik felé, és már emelte is
a karját.
- Ne merészeld! - mondta fenyegetően
Erik.
- Hoppá - mondta Violet, nem igazán
ijedten, és nem is bűntudatosan.
Erik arcán látszott az egyre növekvő
harag, Charles meg a szemeit forgatta.
Bár tényleg kíváncsi volt, hogy Erik
milyen állat lenne.
- Te ugye nem… - kezdte fenyegetően
Erik, de a lány arcára rá volt írva a válasz. - Kinyírlak. Mindkettőtöket -
fejezte be inkább csak lemondóan. - Tényleg lenne jobb dolgunk is ennél - tette
hozzá frusztráltan.
- Majd néhány óra múlva beszélünk róla -
felelte Charles félig flörtölve, félig piszkálódva.
erik cápa lesz.
VálaszTörlésállandóan haladnia kell, hogy meg ne fulladjon.
és két fa---
szóval! khm. fluff. fluffokat mindenüvé. még.
nahh, azt gondoltam, hogy valami ragadozómadár lesz.
Törlésde nem, jó a cápa.
12 órán keresztül fog csücsülni a fürdőkádban, és nagyon csúnyán néz mindenkire.