Problem solved

Az történt, hogy kihúzták a fogamat, és ezt írtam, hogy megvigasztaljam magam. Semmi extra, vicces fic, szexre csak utalnak benne (de azt sokat). Játszódik valamikor a 2. évadban.

Jack már kezdte azt hinni, hogy téves riasztást kaptak, miután lassan húsz perce kommandóztak a rosszul világított, félhomályos mellékutcákban egy, ha minden igaz, különösen agresszív Zsizsik után kutatva. A pisztolyával ugyan továbbra is a kihalt utat pásztázta, de a figyelme túlnyomórészt Ianto felé irányult. Hát igen, nem éppen Zsizsik-vadászathoz volt öltözve, az egyik legszebb (és feltehetőleg legdrágább) öltönyét vette fel reggel, vörös inggel - ami éppen elég indoknak bizonyult ahhoz, hogy őt vigye magával a terepre Owen helyett, főként mivel zűrös nap állt mögöttük, így nem akadt fél órájuk kettesben az Archívumban, vagy a Torchwood-központ valamely más kevéssé frekventált részén. Jack nem is annyira titkoltan arra számított, hogy miután a kocsi hátuljába pakolják az elkábított Zsizsiket, lesz esélye a hátsó ülésre, vagy akármilyen sötét helyre rángatni Iantot.

Ehhez képest úgy festett a dolog, hogy feleslegesen jöttek ki, és Jackben egyre inkább növekedett a frusztráció.

A Zsizsik persze ezt a pillanatot választotta arra, hogy hátba támadja őket.

Egyetlen mozdulattal sikerült Jacket levennie a lábáról - amit ez esetben szó szerint kell venni, ugyanis a kapitány elterült a földön, és az eleddig kezében szorongatott „rovarirtó spray” ismeretlen helyre gurult. A következő pillanatban pedig Ianto is háton fekve találta magát, egy vérszomjas állkapocs közvetlen közelségében. Mindkét kezére szüksége volt ahhoz, hogy valahogy távol tartsa magától a tőrszerű fogakat, és annyira pánikolt, hogy fogalma sem volt arról, hogyan juthatna a tőle alig fél méterre ejtett fegyveréhez.

Jack Harkness kapitány két másodpercen belül újra talpon volt, ám arra nem volt ideje, hogy az elveszített spray után kutakodjon, így két marokra fogta a pisztolyát, és becélozta a dögöt… Azután hezitált. A Zsizsik egy nagy kupacba gabalyodott Iantoval, és nem akarta véletlenül a férfit találni el, így aztán idegesen felnyögött, és inkább a puszta kézzel rángatta le Iantoról a támadóját. No annak sem kellett több, rögvest felé fordította minden figyelmét és gyilkos kedvét, és Jack vállába mélyesztette a tépőfogait. Jack újfent a földre került, ezúttal, roppant dicstelen módon,  arccal lefelé, éles fájdalom hasított az orrába, és már érezte is a vér tömény ízét a szájában, ahogy a durva aszfalt felsértette az ajkait. A pisztolyát keményen markolva megfordult a földön, hogy szembenézzen a Zsizsikkel, aki időközben azzal volt elfoglalva, hogy az oldalába is belemarjon.

Jack felüvöltött a fájdalom újabb hullámától, aztán hangos dörrenést hallott, és érezte, hogy a Zsizsik állkapcsának szorítása az oldalában elernyed. Villámgyorsan lelökte magáról a dögöt, aztán felnézett Iantora, aki egyenesen felé irányította a pisztolya csövét, hatalmasra kerekedett szemekkel nézett rá, és a fél arca merő vér volt.

- A francba - közölte Jack összevont szemöldökkel, grimaszolva, aztán nehézkesen felkönyökölt, és kiköpte a szájában összegyűlt vért. - Azok ott a fogaim? - kérdezte rosszallóan nézve a nyállal keveredett vérfoltot az aszfalton, aztán elájult.

Arra ébredt, hogy az arca, és az oldala még mindig pokolian fáj. Kipattantak a szemei, és felült - ami rossz ötletnek bizonyult, mert kishíján majdnem vissza is ájult az ágyra. Ugyanis ágyon feküdt, a Torchwood orvosi helyiségében, és Owen kezei a vállán nyugodtak, igyekezvén vízszintben tartani őt.

- Nem haltam meg - mondta Jack enyhe ámulattal, és érezte, hogy a hangok valahogyan furcsán jönnek ki a szájából. Rosszat sejtve végigfuttatta a nyelvét a felső fogsorán, és konstatálta, hogy az első két foga hiányzik, illetve a bal második apró, éles csonkja rögtön felsérti a bőrét. Még egy kis vér már meg sem kottyant. - Ne már, a fogaim - nyögte idegesen.

- Oh, Ianto elhozta azokat is - világosította fel a főnökét Owen, az asztal felé bökve. Két és fél gyönyörű, fehér fog árválkodott ott némi véres körítéssel egy fém tálcán.

- Csodás, és mi a fenét kezdjek velük?

- Tedd be őket a párnád alá - ajánlotta Owen szarrágó vigyorral.

- Nagyon vicces - köpte Jack, és csak kicsit érezte magát rosszul amiatt, hogy szó szerint véve köpött a fogai résein át, egyenesen Owen arcába. - Bár van egy bolygó, ahol tényleg létezik a fogtündér… Vagy legalábbis valami olyasmi, szárnyakkal, három karral, és két nagyon ügyes szájjal. Imádják őket... Szerintem ezért cserélik le évente a teljes fogsorukat. Oh, bassza meg. Mi van Iantoval? Jól van?

Owen csak a szemét forgatta, és újra visszanyomta a főnökét az ágyra. - Kutya baja. Na jó, attól eltekintve, hogy nyolc öltéssel kellett összevarrnom a homlokát… De a legújabb kütyünknek köszönhetően nyoma sem fog maradni. Megkérhetnélek, hogy maradj fekve?

Jack sóhajtott, és felhagyott a próbálkozással.

- Az oldaladat elég rondát megtépázták - tájékoztatta Owen Jacket, akinek még csak most jutott eszébe, hogy lenézzen magára. A derekára erősített nagy kiterjedésű fehér gézen középütt átütött a vére. - Viszont a vállad szinte már meg is gyógyult - fejezte be szárazon. - Nem túl nagy kihívás az orvosodnak lenni.

- Nem akartam csalódást okozni.

- Ami a fogaidat illeti… ismerek egy jó fogorvost - folytatta Owen, a hangjából, szokatlan módon, ezúttal hiányzott a gúnyos él.

- Arra nem lesz szükség.

- Újat növesztesz? - kérdezte, nem is igazán csodálkozva.

- Valahogy úgy - felelte Jack. - Mielőtt megint rám vetnéd magad, előre szólok, hogy most fel fogok kelni.  

- Nem támogatom az ötletet - vágta rá Owen. - Tudom, hogy gyorsabban gyógyulsz, mint a normális emberek, de legalább néhány órára még szükséged lenne…

- Csak a vécéig megyek - mondta Jack, és mosoly bujkált a hangjában, de a jelenlegi fizikai állapotában nem akart szélesen elvigyorodni.

- Oh - reagálta le Owen, aztán tartotta a kezét, hogy felsegítse a betegét.

- Egyedül is menni fog - dörrent rá Jack, és valóban ment is neki. Óvatosan felállt, és bizonytalan léptekkel indult el felfelé a lépcsőn, miközben Owen a szemeit forgatva követte őt, mert nagyon úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elveszítheti az egyensúlyát.

- Ha tényleg segíteni szeretnél, foghatod, miközben pisilek. - jegyezte meg Jack a mosdó bejárata előtt.

- Biztos vagyok benne, hogy az is megoldod egyedül.

Jack magára csukta az ajtót, aztán a tükör elé állt, és belevigyorgott. Hát igen, be kellett látnia, hogy nyújtott már jóval bizalomgerjesztőbb látványt is. Rosszkedvűen sóhajtott egyet, aztán kivette az övéből a tartalék pisztolyát, és főbe lőtte magát.

Nehéz megítélni, hogy az utolsó, vagy az első lélegzetvétel a megrázóbb.

Ahogy a tüdeje megtelt oxigénnel, Jack egész teste összerándult, és megragadta a mellette térdelő Owen ruháját, mintha az életbe kapaszkodott volna bele, görcsösen, és keményen.

- Jól vagy? - kérdezte Owen megkönnyebbülve. Természetesen tudta, hogy ez fog történni, de attól még nem volt túl kellemes az a fél perc, amíg Jack teste élettelenül feküdt a földön. És lehetséges, hogy Owen egy pöcs volt (sőt biztos), de attól még orvos is, és amellett, még ha nem is verte nagydobra, törődött Jackkel.

Jack, azzal a kezével, amelyikkel nem Owen ruháját markolta, gyorsan ellenőrizte a fogait, és miután meggyőződött arról, hogy mindet a helyén találja, válaszolt. - Aha.

A fájdalom is elmúlt, és Jack tisztában volt azzal, hogy a kötések alatt a bőre újfent makulátlan. Nincs is üdítőbb dolog egy halálnál.

- Akkor esetleg elengedhetnéd a farkamat - ajánlotta Owen rosszallóan.

- Hoppá - mondta Jack, és gyorsan elengedte. Észre sem vette, hogy amikor visszajött a halálból, sikerült éppen a legjobb helyen kapaszkodnia a másik férfibe. - Bocs, reflex volt - tette hozzá szabadkozva, de közben újra elővette a legragadósabb mosolyát.

- Így már értem, hogy Ianto miért akart annyira itt lenni, amikor magadhoz térsz - mondta Owen kissé undorodó arckifejezéssel. - Mit zavarta őt, hogy majdnem betört a feje, alig bírtam hazaküldeni, szerintem végül csak azért ment, hogy legyen ideje még ma éjjel kimosni az öltönyét. Erről jut eszembe: Én biztosan nem fogom a véredet, meg az agyad kibaszott darabkáit lemosni a csempéről.

Jack felállt, és nyújtózkodás közben felmérte a károkat, amiket a mosdó falára, meg talajára sikerült alkotnia.

- Nem probléma, majd Ianto holnap megcsinálja - mondta, legyintve az egészre. Inkább újra a kissé vérpettyes tükör felé fordult, és megnyerően magára mosolygott.

- Nagyszerű lehet a fiúdnak lenni - jegyezte meg Owen felvont szemöldökkel, és gondosan ellenőrizte a kezeit, hogy tiszták-e, mielőtt zsebre vágta őket.

Jack figyelmen kívül hagyta, hogy Iantora a fiújaként céloztak, és vigyorogva nézett a tükörből Owenre.

- Nos, még sosem panaszkodott amiatt, hogy a különféle testnedveimet kell takarítania magunk után.

Owen arca szinte fájdalmasan eltorzult. - Túl sok információ! - vágta rá undorodva. - Most, hogy már jobban vagy, én mennék is - folytatta gyorsan. - Talán még nincs teljesen elveszve a péntek estém.

- Jó szórakozást, Owen! - mondta Jack, és a kijárat felé intett. Legalább neki legyen egy jó éjszakája, ha már Jack, akármennyi energiát is érzett magában az újjászületése után, nem látogathatta Iantot a lakásában. Elvégre mégiscsak nyolc öltéssel varrták össze a fejét, és neki tényleg szüksége van némi pihenésre.

Owen csak biccentett, és magára hagyta a főnökét.

Jack sóhajtva lépett ki a mosdóból. Valójában tudta, hogy Ianto másnap nem lesz odáig a boldogságtól, hogy megint takarítania kell majd utána, de máris megvoltak a tervei, hogyan engeszteli ki őt.