Jó álmok rossz dolgokról
Érintések. Egy selymes, csiklandós bizsergés a felkarján.
Csupasz comb simul a csupasz combjához. Lélegzet forró pulzálása a nyakán,
közvetlenül a füle alatt. Hideg lúdbőr a vállán a nyelv útja nyomán.
Halk hangok kúsznak ki az ajkaik közül. Bőr súrlódása a
bőrön. Tusfürdő mandulaillata keveredve az enyhe, érzékborzoló verítékkel.
Forró, és hűvös egyszerre. Kemény, és puha.
Egy kuckó a szerelmeseknek, takaróból, sötétségből, és
hallgatásból.
Mikey álmodott.
A mobiltelefon szintetikus zaja durván szakította ki az
olvatag, szivárványos révületből. Az öntudata bizonytalanul töltötte fel üreges
testét, szívverésenként pumpálva belé a való életet.
Mikey a reggeli fénytől összeszűkült szemekkel tapogatta ki
az éjjeliszekrényen a telefont.
- Hallo – szólt a készülékbe álomittas rekedtséggel.
- Szia – érkezett a szintén rekedt felelet. Gerard hangjával
minden rendben volt, csak a vonal recsegett kissé.
Mikey torka összeszorult, ahogy meghallotta bátyja hangját.
Keményen, rémítően döbbent rá. Az izgatottság és a bűntudat ugyanabban a
pillanatban, ugyanolyan intenzitással áradt szét az ereiben, szokatlan elegyet
keverve a vérével.
Miért pont most?
Ki tudhatta rajta kívül, hogy a kezek, amik álmában simítják
a testét, a bátyja kezei? A bátyja ajkai csókolják az ajkait, a nyakát, a
vállát, a mellkasát, a bátyja ajkai ölelik körbe lüktető férfiasságát. A bátyja
keménységét érzi a lábai között, ahogy éhesen, mindkettejüket felajzva a belsőcombjához
dörgölődzik, bebocsátást kérve.
Gerard hangjára ébredni egyszerre volt szégyen, kín,
vágyakozás, és mohó, önző öröm.
- Mi a helyzet? – kérdezte Mikey, igyekezve a lehető
legáltalánosabb hangnemet megütni, de még a maga számára is furcsán csengett a
hangja. Hogyan őrizhetné meg a hidegvérét, hogyha többé nem színtiszta vér kering
a vénáiban? De mégis, még ez sem ébresztette fel elméjét igazán – félig még
mindig az álom puha karjai között nyugodott a teste. Valósan égtek a bőrén
Gerard kényeztető érintései.
- Felkeltettelek? – kérdezte Gee bűntudat nélküli hangon. –
Bocs.
- Nem gáz – felelte Mikey egyszerűen.
Füléhez szorítva a telefont felült az ágyon, a támlára
támasztotta hátát, és félresimította kócos, nedves haját a szeme elől. Majdnem
belesóhajtott a kagylóba, olyan meglepően érzékinek találta azt az egyszerű
mozdulatot, ahogy a tenyere találkozik a homlokával, és ujjai hajszálai közé
vesznek. Parancsolt magának, hallgatnia kellett.
De a képzeletének nem tudott parancsolni. Érezte, hogy a
teste izzik a vékony takaró alatt, és a farka mohón feszül az alsónadrágjának.
Tényleg szeretkezést szakított félbe a hívás.
- Csak a Prisonnal kapcsolatban, tudod... – Mikey hallgatta
Gerard magyarázását a telefonon keresztül, és lassan a valóság kicsúszott a
látóteréből. Nem értette a szavakat, csak hagyta, hogy a mindigről ismert
selymes hangszín végigborzolja. Gerard újra ott volt mellette, érezte az
illatát, testének súlyát testén.
Lassan leeresztette szabad kezét az ölébe, kicsit lejjebb
húzta az alsóját, és ujjait a férfiassága köré fonta. Fogait keményen egymásnak
szorította, hogy megakadályozza, ha valami kósza zaj fel akarna szivárogni a
torkán. A lehető legcsendesebben, lassan mozgatta a kezét, hogy a vonal
túloldalán a bátyja gyanút ne fogjon. Némi bűntudattal csinálta – tisztában
volt azzal, hogy ez őrültség, és hogy könnyedén vissza tudná fogni magát, míg
Gerard végez a mondandójával, hogy azután egyedül fejezze be amint önszántán
kívül, álmában kezdett el. De nem akarta abbahagyni. Ugyanúgy nem akarta, ahogy
Gerard sem akkor, évekkel ezelőtt.
Mikey emlékezett. Gerard hangjának cirógatása, és közben az
önkielégítés visszaidézte azt a régi éjszakát, amikor elkezdődött.
Mikey még csak kilenc éves volt akkor. Semmivel sem tudott
többet a szexről, mint minden kilenc éves gyerek.
Véletlenül történt az egész. Mikey felriadt a éjszaka
közepén (valójában még csak tizenegy óra körül lehetett), és kiment a vécére.
Álmosan, a sötétben tapogatózott végig a folyosón, és csak visszafelé menet
tűnt fel neki, hogy a bátyja szobájának ajtaja nyitva maradt, és a vékonyka
résen ezüst fény szivárog ki, éppen a lábai elé.
Akkortájt, távol Gerard lázadó korszakától, és a
tinédzserkortól, az idősebbik fiú még nem a pincében lakott.
Mikey kíváncsian kukucskált be az ajtón, majd, amikor nem
látott semmit, megkockáztatta, hogy besurran a szobába, annak ellenére, hogy
tudta, Gerard utálja amikor a személyes terében matatnak, és számíthat cserébe
néhány pofonra.
Beljebb lépve látta, hogy a fiú a földön ül, szemeit az előtte
heverő magazinra tapasztja, és keze buzgón jár a vesszőjén. Mivel nem is
sejtette, hogy nincs egyedül, és nyilvánvalóan azt sem, hogy nem zárta be az
ajtaját, a hangját sem fogta vissza, sűrűn, élvezettel nyögdösött. Mikey nem
tudta pontosan, hogy mit csinál a bátyja, de azt ösztönösen érezte, hogy valami
szexuális, és valami nagyon szégyenletes dolgot. Nem tudta eldönteni, hogy
Gerard a fájdalomtól, vagy az élvezettől adja ki ezeket a hangokat, és szörnyen
zavarba jött, arcát forrón elöntötte a pír. Mégsem mozdult. A kíváncsiságtól
éhesen meredt a bátyjára, hiszen a példaképe volt, ahogyan minden kisebb fiúnak
példaképe az idősebb testvére.
Az után Gerard egyszer csak felnézett, és meglátta az
öccsét, aki csodálkozásában, és csodálatában elfelejtett elbújni, hogy titokban
lesse ki a bátyját, ahogyan fiús dolgokat csinál magával.
Gerard egy pillanat alatt legalább annyira elpirult, mint a
másik fiú, és már nyitotta a száját, hogy elküldje az öccsét melegebb
éghajlatra, de végül kiabálás helyett csak valami nyöszörgés-féle bukott ki
belőle. Már túl közel volt ahhoz, hogy elélvezzen, és nehezére esett
abbahagyni. Nem is hagyta abba. Félrenézett, és gyorsabban mozgatta a kezét,
hogy legalább minél hamarabb túl legyen rajta.
A bátyja reakciója után Mikey hirtelen túllett a zavarán. Hiszen
még csak el sem küldték.
- Segítsek? – kérdezte a maga módján ártatlanul. Válaszra
nem várt, odament Gerardhoz, arrébb rúgta a színes magazint, letérdelt mellé,
és a bátyja merev farka köré kulcsolta a kezeit. Felnézett Geere, de az még
mindig nem viszonozta a pillantását, fejét oldalra billentve a földet vizsgálgatta.
De hagyta.
Mikey ugyanúgy mozgatta a kezét, ahogy azt az előbb a
bátyjától látta, és nem kellett sokáig csinálnia, hiszen Gerard már egyébként
is nagyon az orgazmus határán volt. Az idegen érintésről gyorsan, erőteljesen
élvezett el. Mikey némileg értetlenül nézte a kezén folydogáló fehér anyagot,
de mindenképpen büszke volt magára. És szégyellte magát.
Milyen keveset tudott még a dolgokról!
Érezte, hogy az alsójában izgató változások történtek, de
még túl fiatal volt ahhoz, hogy igazán fel tudjon állni neki.
Akkor még.
De ez csak az első alkalom volt.
Végül nem bírta ki. Abban a pillanatban, amikor elélvezett,
hiába igyekezett úgy visszafogni magát, felnyögött. Túl hangosan.
- Hey, Mikey, minden rendben? – kérdezte Gerard a
telefonban, furcsa hangon.
- Persze, bocsi – vágta rá Mikey gyorsan, leplezve a pihegését.
Lehunyta a szemeit. Érezte, hogy a meztelen hasán melegen csordogál a sperma. –
Csak elaludtam – tette hozzá magyarázatképp.
Álom volt az. Egy régi, gyönyörű álom.
- Ó – felelte Gerard. – Ennyire fáradt vagy? Ne haragudj,
hogy zavartalak. Hagylak is... Átjössz később?
- Délután – mondta Mikey.
Tudta, hogy aznap már úgysem fog aludni. De szüksége volt
egy kis időre, hogy összeszedje magát.
Álmok.
Mikey néha azt gondolta, hogy soha nem is történt meg. Csak
elképzelte.
Délutánra már újra önmaga volt. Hagyott ugyan benne némi
árnyékot, és bódultságot az álom, és a szeretkezés... telefonon keresztül
szeretkezett Gerarddal, úgy, hogy az nem is tudott róla. Szégyenteljes
mosolygásra késztette ez Mikeyt. Bűnösnek érezte magát, és szeretett bűnös
lenni.
Gerard hangja üdvözölte, hogy „nyitva van”, ő maga a
nappaliban ült, zavarosan piszmogó tévé társaságában. Három lépés kellett ahhoz,
hogy Mikey megállapítsa, tévedett, Gerard nincs egyedül. Alkoholos üvegekkel
osztotta meg kanapéját, és velük társalgott reklámok aláfestő zenéjében.
- Istenem, már megint – sóhajtotta Mikey inkább csak önmagának.
Frusztráltságának árnyékában izgatottan remegett a gyomra, nem merte sejteni,
miért.
Gerard szélesen mosolygott az öccsére, és bizonytalanul állt
lábra, hogy köszönésképp átölelje.
- Most minek csináltad ezt? – kérdezte Mikey türelmetlenül.
Nem akart a részeg Gerardra ügyelni, jobban szerette ezt Frankre, vagy Rayre
bízni. Igen, a leginkább a Frankre.
- Mert ehhez volt kedvem. Felnőtt ember vagyok – mondta
Gerard kicsit sem sértetten.
Mikey megvonta a vállát, és azért sem ment oda Geehez, aki támolyogva
hadakozott a gravitációval, és a mozgáskoordinációval, hogy megközelítse őt.
- Túl nagy a nyomás – vallotta be végül Gerard, mindenféle
vallatás nélkül.
Mikey végülis megsajnálta a bátyját, odament hozzá, és átölelte.
Gerard, maradék egyensúlyát is elveszítve, teljesen belé kapaszkodott, és a
vállára hajtotta a fejét. Mikey megborzongott, ahogy a fekete hajszálak
megcsiklandozták az arcát.
Hiszen csak most történt. Ma reggel.
Túl korai.
Az orra megtelt az alkohol, és Gerard parfümjének illatával,
és túlságosan akarta. Annyira akarta, hogy a teste önkéntelenül reagált rá.
Eleresztette. Leült a kanapéra, és Gerard közvetlenül mellé
zuttyant.
Hallgattak. Gerardot az alkohol vezette kézenfogva a maga
bágyadt, rejtelmes helyeire, Mikey pedig igyekezett megkapaszkodni a
valóságban. Az álomképek, és az emlékek vegyültek a koponyájában, követelték a
test feletti irányítást. Mikey küzdött ellenük.
- Mi a baj? – kérdezte a bátyjától, elterelésként szipogva.
Önmagát akarta becsapni.
- Csak aludni akarok – mondta Gee halkan. – Sajnálom, hogy
idehívtalak. Csak vigyél el az ágyig, oké?
- Persze – felelte rosszat sejtve Mikey. Ettől a rossztól már
egyenesen rángatózott a gyomra, fájdalmasan. Szerette ezt a fájdalmat.
Kavargott, vadul örvénylett a bensője, ahogy felsegítette Gerardot
a kanapéról, és eltámogatta a hálóig.
Be akart vele menni a szobába. Nem gondolkozott sokat,
bement.
Le akart feküdni mellé az ágyra. Belenézett Gerard zavaros
szemeibe, és lefeküdt.
Furcsamód cseppet sem érezte magát zavarban, ahogy a háta a
puha paplanhoz simult, és a feje formát préselt a párnába. Gerardot már semmi
sem zavarta – túlságosan részeg volt hozzá.
Körülölelte őket a félhomály, a kellemes tisztaság-illat, és
kifújt levegő meleg párája. Gerard elaludt, Mikey pedig tovább álmodott...
...egy másik éjszakát.
Amikor tizenhárom éves volt, már tudta, hogy mi az orgazmus.
Tudta, mi a titok, a színlelés, a szeretet, a düh, a fájdalom. Tudta, hogy
milyen a bűn.
És csodálatosnak találta.
Akkor már órák óta mélyen aludt, és arra ébredt, hogy a
pihék égnek merednek a karján. Gerard forró, meztelen teste a hátának simult,
érezte szuszogását a tarkóján, és érdes ujjait a köldöke körül. Sóhaja elhaló
nyögésként született meg, vére felbolydult, és egyetlen tagja felé áramlott.
A bátyja karjai ölelték hátulról, egyik lábát átvetette
Mikey vékony combján, és merevedését szégyen nélkül nyomta a behálózott öccse
fenekének.
Nem volt szükségük szavakra.
A Mikey köldökénél köröző ujjak, a vér útját követve,
lejjebb kúsztak, végigszaladtak a csak épphogy pelyhedző, puha fanszőrzeten, és
az áhítozón lüktető, keményedő szerven.
Szuszogások mélyültek zihálássá.
Gerard lefejtette végtagjait az öccse testéről, azután megszabadította
őt a pizsamájától. Mikey reszketve mocorgott, meg akart fordulni, csókért, és
még több érintésért. Homályos bódultságában a szájában összegyűlt nyálban
Gerard ondójának jellegzetes, sós ízét érezte.
De a bátyja már újra ölelte őt, szorosan, és a nyakát
csókolgatta pihekönnyen.
Túlságosan is szerette átkarolni ezt a kicsi, törékeny
testet.
Ezúttal nem az öccse ölébe irányította a kezét, hanem a
gerince vonalán húzta végig az ujjait, és mosolygásra késztette, ahogy Mikey
összerándult tőle. Nem állt meg a derekánál, konokul folytatta útján ugyanazon
a vonalon lefelé.
Mikey pedig szinte reflexszerűen emelte meg az egyik lábát,
hogy Gerard odaférjen, ahova akar.
- Nem vagy már gyerek, ugye? – kérdezte kéjes, izgató
hangon, és feltolta egyik ujját Mikey szűk fenekébe.
Sok mindent csináltak már egymással négy év leforgása alatt,
de sosem jutottak még el addig, hogy igazán szeretkezzenek. De Gerard már
tizenhat éves volt, és nem akart tovább szűz maradni, különösképpen azzal a
tudattal, hogy hány ezerszer élvezett már el Mikey kezei, és szája által.
Tinédzser volt, és őrülten szerelmes volt a kisfiúba, a
tulajdon vérébe.
Azt akarta, hogy vele történjen meg.
- Nem – nyögte Mikey választ. Melyik tizenhárom éves fiú nem
hiszi magát már félig felnőttnek? Ökölbe szorította a kezeit a furcsa érzéstől,
a gyomrában félelem táncolt. Persze számtalanszor elképzelte már eddig a
pillanatig is, hogy megtörténik. Kívánta.
És az ölében lüktető izgalom felkúszott a gyomráig, amikor
Gerard mozgatni kezdte az ujjait benne, és nyomtalanul eltörölte a félelmet.
Csak egyetlen csókot kért, mielőtt teljesen átadta volna
magát a bátyjának.
Az első alkalom teljesen fájdalommentes volt, mindkettejük
számára. Csak a kéj hangjai, kezek perzselő útja, csókok nyálas nyoma a
testeken, a pokol forrósága. Mert semmihez sem hasonlítható bűn az, amit
megosztottak egymással. De ezt nem foghatták fel, amikor izzó testtel, egymás
izzadtságában fürödve átadták magukat a gyönyörnek.
Mámorító, szivárványos boldogság áztatta a testüket,
ajkaikra soha le nem hervadó mosoly költözött, és lelkük egymásba röppent.
Nem érezték magukat a pokolban, még ha ott is voltak.
Ölelésük nem testvéreké volt. Még csak nem is fiúké, vagy
férfiaké. Szerelem? Mindketten túl fiatalok volt még ahhoz, hogy megértsék, miféle
méreg az, ami összeköti őket.
A hajnal szürkén köszöntött rájuk.
- Mikey? – Gerard elnyújtotta a hangját, hatalmas
kérdőjelként lebegett a levegőben a név.
- Azt hittem, alszol – felelte Mikey rekedt hangon, és
kihúzta kezeit a feje alól. Elgémberedett a nyaka.
- Nem – sóhajtotta Gee a választ. – Forog velem az egész
szoba.
- Velem is – mondta Mikey. Ez igaz volt. Pedig ő nem is
ivott semmit.
Egy kis ideig nem szóltak. A csend majdnem kínossá feszült
közöttük.
- Álmodtam, amikor ma reggel hívtál – törte meg végül a
némán feszülő, tükörsima jeget Mikey. Ahogy formálta ajkaival a szavakat,
érezte, ahogy a léken át belecsúszik a hihetetlenül hideg, hófehér vízbe.
- Mit? – kérdezte kíváncsian, mosollyal a hangjában Gerard.
- Rólad – köpte ki a szót Mikey.
Nem folytatta, és a hallgatása vallomás volt. Utálta a
csendet, de nem tudott mit tenni ellene.
Gerard felkönyökölt az ágyban, és úgy nézett Mikeyra a
félhomályban, ő viszont lehunyta a szemeit, hogy ne kelljen félrenéznie. Túl
volt már azon, hogy elpiruljon. Túl volt mindenen.
- Emlékszel még? – kérdezte Gerard rekedten,
értelmezhetetlen hangszínnel. Az alkohol nyitotta ki a száját, és úgy szabadult
fel a gyomra mélyéről az érzelem, mint a hányás, megfeszítette a tagjait, és
tovalebegett, hogy körülölelje Mikey testét.
- Emlékszem – felelte Mikey remegve, megérezve a fájdalmas
feszültséget. Tudta, hogy már nem a reggeli álmáról van szó. Hanem egy
másikról. Kettejükéről.
Amikor kinyitotta a szemeit, és oldalra billentette a fejét,
Gerard annyira közel volt, csak ki kellett nyújtania a kezét... Megérintette a
vállát, mire az sóhajtott, évek elfeledett sóhaját.
Most is álmodom – gondolta Mikey, ahogy Gerard felé fordult.
Egy pillanatig elnézte a bátyja vékony, asszimetrikus ajkait, ahogy enyhén elnyíltan
vártak rá. Szüksége volt néhány másodpercre, hogy hagyja elcsábítani magát,
aztán megcsókolta Gerardot.
Vajon az alkohol, vagy valami több vette rá Gerardot arra,
hogy azonnal viszonozza a csókot?
Mikey ajkaira tapadt, mintha még a levegőt is szeretné
kiszívni a tüdejéből, mind a két kezét a hajába akasztotta, és úgy szorította magához.
Mikey majdnem megijedt ettől a hevességtől, de már nem
visszakozhatott. Gerard egészen magára rángatta, és ahogy az alfelük egymásnak
simult, nem tudta nem érezni, hogy a bátyja a nadrágja alatt keményen feszül.
Ő már azóta állt, hogy Gerard odaadta neki az első ártatlan,
részeg ölelést, amikor belépett a házba.
Sokáig csüngtek egymáson áhítattal, de egyszer mégis
kénytelen voltak elszakadni. Egyszer mindig el kell. Csak néhány centire
húzódtak el egymástól, az orruk szinte összeért, ilyen közelről nem is tudtak
egymás szemeire fókuszálni.
És most mi legyen? – szinte lebegett közöttük a kérdés, de
egyikük sem akarta elcsípni, az ujjai közé szorítani, és a szájába tuszkolni.
De mind a ketten a férfiak voltak. És be voltak gerjedve.
Valójában sosem volt kérdés, hogy mi fog történni.
Gerard hirtelen eleresztette Mikey haját, még talán meg is
tépte hevességében, egyikük sem érzékelte, megragadta a fiú pólójának alját, és
ügyetlenül átemelte a feje felett. Ő engedelmesen emelte a karjait, hogy
megkönnyítse a dolgát.
Azután pedig már nem volt megállás.
Hogy milyen sorrendben kerültek le róluk a ruhadarabok, azt
nem lehetett megállapítani, minden túlságosan felgyorsult, eluralkodott rajtuk
a hevesség, az ősi, állatias ösztön – és mégis mindig akadt idő arra, hogy
nedves csókokat hintsenek egymás testére, ahol érték. Nem volt több
titkolnivaló, és több mentség sem.
Mikey nem tudta, hogy Gerard mennyire lehet részeg, de nem
is érdekelte. A hátára fektette, és úgy simult a testére, mint a
legengedelmesebb örömlány, csak abban különbözött attól, hogy ő is ugyanannyira
hajszolta a gyönyört, mint kívánta adni. Érezte az alkohol fanyar ízét a
szájában... érezte Gerard izzadtságának csípős aromáját, ahogy végignyalt a
nyakán, sietve egyre lejjebb, és lejjebb ereszkedve... Érezte Gerard
spermájának ízét, ahogy a nyelvével elkente a farka hegyénél kibuggyanó
egyetlen fehér cseppet.
Gerard hangosan nyögött, összeszorított szemei alatt vadul
rebegtek a szemgolyói. Fülledt teste szinte nem is érzékelte, hol jár éppen a
másik kutakodó nyelve, túlságosan lángolt már mindene, túlságosan jó volt. Nem
akart tovább várni, lenyúlt, megragadta Mikey csontos, hegyes vállait, és
felhúzta magához, hogy csókban suttogja a szájába, mit szeretne.
Mikeynak találgatnia sem kellett, még pillantást sem
váltani, hiszen mindketten ugyanazt akarták. Azt hitte, hogy fájdalmas lesz, és
talán az is volt, nem tudta, annyira nem volt magánál, hogy a tömény, fojtogató
vágyon kívül már semmit sem érzett. Gerard fogta a saját farkát, és kényszerű
óvatossággal segített Mikeyba helyezni – ő pedig könnyedén, sikamlósan
ereszkedett rá.
Egy pillanatra megmerevedtek, bennük szakadt a levegő. Mikey
a bátyja mellkasán támaszkodott, összevont szemöldökkel tűrte, hogy a régen,
mennyire régen érzett kéj végigjárja. Gerarddal ellentétben neki sosem voltak
férfi szeretői. Gerardon kívül soha, senkit nem engedett magába.
Azután a levegő, és a homály újra betakarta őket, a régóta
nem létező külvilág elmosódott, és mozogni kezdtek. Természetességgel éreztek
rá az ütemre, és egymásra – tudták, hogyan kapjanak, és adjanak egyszerre.
Mikey érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, és ezek nem a
fájdalom könnyei voltak. Az álom leple meghasadt a fejük felett, puha,
csiklandós dolgok hullottak a fejükre, és finoman beterítették a testüket.
Gerard egyetlen könnyed mozdulattal felemelkedett az ágyról,
a hátára fordította Mikeyt, és egészen ráhajolva szeretkeztek tovább. Érezni
akarta a nyirkos, kívánatos bőrt maga alatt, minél nagyobb testfelületen akart
érintkezni vele. Mikey a dereka köré kulcsolta a lábait, egészen ráakaszkodott,
fenekét felemelte az ágyról, hogy minél nagyobb hozzáférést nyújtson a
bátyjának.
A testük eggyé vált, ahogy mondani szokás, szívük szinkront
dobogott, és a vérük, a közös vérük, egyetlen áramlattá keveredve bírta életre
kettejük testét.
Kéjesen, élvezettel hajtották önmagukat, és egymást az
orgazmus felé, miközben azt kívánták, sose érjen véget.
Azután kiszakadt a szívük, és ütemesen spriccelve távozott
belőlük az ágyékukon keresztül. Megsemmisültek.
Úgy fogadták a semmit, mint régi jó barátot. Egymásba
kapaszkodtak, és hagyták, hogy az űr körbeölelje kettejüket. Zuhantak...
Egyikük sem tudta, hova.
Mindketten tudták, hova. A kárhozatba. Aminek semmi köze nem
volt Istenhez, a törvényhez, a többi emberhez, vagy a családhoz.
Csak és kizárólag egymáshoz.
Pihegtek. Ölelték egymást, fürödtek a kellemes érzésekben.
Könnyedén néztek egymás szemeibe, hogy kiolvassák belőle, mint a tükörből a...
mindent.
Azután már feleslegessé vált nyitva tartani a szemüket, és a
tudatukat. Érezték. Elég volt az érintés, néha egy lágy simogatás, ahogy az
illat csiklandozta az orrukat, halk neszezés, a lélegzetvétel zaja.
Mikey már félig aludt Gerard karjai között, amikor a lágy,
mély hang a fülébe duruzsolt.
- Szükségem van rád, Mikey – Gerard maga is álmodhatott már
talán, suttogása nem eviláginak tűnt. – Sosem foglak elengedni.
Mikey megpróbált reagálni, legalább elmosolyodni, de az
öntudatlanság már magába szippantotta, és álomtalan alvásba taszította.
Akkor némán, egyetlen pisszenés nélkül feküdtek egymás
mellett. Aggodalmuk feleslegesnek bizonyult, szüleik nem ébredtek fel rájuk. A
házban csend honolt, csak a szomszéd kutya monoton ugatása hallatszott fel a
csukott ablakon át.
Végül teljesen megnyugodva, elernyedt izmokkal bújtak egymás
ölelésébe.
Boldoggá, és büszkévé tette őket a tudat, hogy elveszítették
a szüzességüket. Egymással.
Mikey lassan elbóbiskolt, Gerard még óvatosan simogatta a
haját, hogy fel ne keltse vele.
- Sosem foglak elengedni – suttogta neki, maga is
félálomban.
Mikey még felelni akart, de már túl mélyre tévedt az álom
erdejében, a nyelve megcsalta, és mozdulatlan maradt a szájában. Azután már nem
számított.
Mindketten elaludtak.
Reggel mégis megrettentek. Boldogságuk az ébredés
lepkeszárnyain elillant, és émelyegve pislogtak egymásra.
Szerelmük soha nem látott magasságokba, a mennyekig
szárnyalt, de a mezítelen, kövér kis kerubok lelőtték, és most vérezve adta meg
magát a gravitációnak.
Nem értették, de érezték annak a súlyát, amit tettek.
Elfordították egymástól az arcukat. Mikey lesütötte a
szemét, beharapta az ajkát, Gerard összeszorított fogakkal és ököllel ült az
ágy szélén, a falat nézte.
Még mindig nem volt szükségük szavakra ahhoz, hogy megértsék
egymást.
A szürke muszáj rájuk telepedett, kettétépte őket, s ők nem
tehettek mást, tűrték. Fémízt hagyott a szájukban, ürességet, és szabadságot a
lelkükben.
Csak az álmaiknak nem tudtak parancsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése