The way you like it 1. rész.

Ezzel a sztorival ki akartam próbálni, hogy mi a legperverzebb dolog, amit meg tudok írni... Szóval na igen, ez olyan. És ahogy elkezdtem, egyre hosszabb lett, és egyben egyre betegebb is.
Gerard és Mikey tinédzserkoruk óta folytatják egymással ezt a vérfertőző, de azon túlmenően is nagyon egészségtelen, sub/dom kapcsolatot, az évek során egyre inkább függővé válva egymástól. A Revenge-időkben járunk, szóval még csak többé-kevésbé híresek, imádnivalóan szakadtak, és darkosak, Mikey együtt van Aliciával, és nincsenek mindenféle gyerekek.

Vannak zenék is, amikre ezt a ficet írtam, meg a címadó:
The Bravery - Hatefuck
Nirvana - Sappy
Adema - The way you like it

Gerard

1.

Oh, nincs is jobb, mint egy kellemes kis szexszel indítani a napot.

Különben, ezt nem tudhatod, de Lindsey kurva jó az ágyban. Vagy nem is, ez elég rossz jelző rá, mert sokkal több mindent, és sokkal ügyesebben megcsinál, mint egy kurva, és még fizetni sem kell érte. Ezt most nem szemétségből mondom, de így van. Egyszer poénból felhoztam neki, hogy csinálhatnánk hármasban Frankievel, és beleegyezett mielőtt mondhattam volna, hogy csak viccelek. Féltékeny is lehetnék, ha ilyen könnyen adja magát, ki tudja miket csinál meg a valóságban, de az az igazság, hogy nem vagyok. Pedig én mindig hűséges voltam hozzá – téged leszámítva, de az más.

Ne értsd félre, amúgy szeretem őt, nem is kicsit! Teljesen odavagyok érte, és most nem csak a szexre gondolok – nincs még egy ilyen lány a földön, az tuti. Még engem is elvisel, ami azért nagy szó. Egyszer talán gyereket csinálok neki, egy kislányt, aki ugyanolyan lesz amikor felnő, mint ő. Tényleg komolyan gondolom vele, és meg fogom kérni a kezét, ezt el kellett mondanom neked. De ettől függetlenül nem teheted meg velem, és ezt te is tudod, sosem hagyhatsz el. Képtelenség is lenne.

Kifulladva hanyatlottam az ágyra, Lin pedig kuncogva, még enyhén remegve az orgazmustól bújt hozzám. Selymesen simult hozzá a csupasz bőrömhöz, vékony ujjai öntudatlanul játszottak a homlokomba hulló tincsekkel. A felkelő nap éles derengése bevágott az ablakon, falra festve a reluxa rendezetlen réseit, azt bámultam félálomban, elcsúszó gondolatokkal.

- Bébi, mennem kéne lassan – sóhajtotta Lindsey, de nem mutatott sok hajlandóságot a megmozdulásra.

- Aww, tudom – nyögtem kelletlenkedve, aztán lustán nyújtózkodtam el. – Biztos ne kísérjelek el a reptérig?

- Á! – Legyintett. – Csak tegnap értél haza, pihenj.

- Hát ez az, most értem haza, és te meg máris lelépsz – panaszkodtam nyafogva.

- Csak két nap, hülyegyerek, és már itt is vagyok – felelte kedvesen.

Adott még néhány virágillatú puszit az ajkaimra, aztán kikecmergett az ágyból, és finnyáskodva kutakodni kezdett a gardróbban, hogy a húszezer ruhája közül melyiket vegye fel.

Tudod, ahogy néztem a meztelen testét, rád gondoltam. Az utóbbi két hónapot végig a társaságodban töltöttem, de van már negyed éve is annak, hogy utoljára szeretkeztünk. Hosszú kihagyás ahhoz képest, hogy tinédzserkorunkban minden este egymás ágyában aludtunk. Ahogy belegondoltam, hirtelen éreztem, hogy mennyire hiányzik vékony, inas tested, halk sóhaj-nyögéseid, amiket hallatsz, amikor benned vagyok, karjaid durva ölelése. Lindsey csupa puhaság, nedvesség, és befogadás, de te más vagy. Őrülten szükségem van a keménységedre, riadt ellenállásodra. Úgyis tudod, hogy az enyém vagy, és semmit sem tehetsz ellene.

Nem tudtam visszaaludni a gondolatodtól, úgyhogy amint Lin kilépett a házból nyúltam a mobilomért, és felcsörgettelek.

- Halló – szóltál bele a telefonba kómásan. Persze, fél nyolc volt még csak, felébresztettelek.

- Szia – mondtam csevegő hangnemben. – Arra gondoltam, hogy nem jössz át ma?

- Most azonnal? – kérdezted enyhén mérgesen. – Baszd meg, Gerard, még éjszaka van.

- Igazából nincs – világosítottalak fel.

- Kinek hogy. Ehh, na jó... a többiek is jönnek?

- Nem. Kettesben leszünk.

Hallgatás. Azonnal tudtad, hogy mire gondolok. Te is ugyanazt akarod, de mindig felébred benned a bűntudat. Ismerlek.

- Figyelj én... én Aliciával vagyok. Tegnap jöttünk haza, hagyjam máris itt? – Nem csak erről van szó. Utálod ezt csinálni vele. De úgyis meg fogod tenni.

- Mondd meg neki, hogy szükségem van rád – szóltam nyugodtan. – Meg fogja érteni.

- Nem, nem fogja – vágtad rá idegesen. Nem feleltem semmit, hagytam, hogy meghozd a saját döntésed. Kis buta, azt hiszed, hogy van még neked olyanod, pedig nincs. Én neveltelek ilyenre, az vagy, aki akarom, hogy legyél. Minden döntés az enyém, az első éjszaka óta.

- Oké, délután átmegyek – bökted ki végül megadóan.

- Várlak. Na szia – Már le is csaptam volna, amikor gyorsan beleszóltál.

- Várj, Gee!

- Mondjad, Mikey.

- Miért pont most? – kérdezted olyan ártatlanul.

- Mert megkívántalak – közöltem a valósághoz hűen.

A délelőttömet azzal töltöttem, hogy régi szeretkezéseinket idéztem fel magamban. Többször eszembe jutott, hogy le kéne rajzoljalak meztelenül, magam alatt, olyan szép vagy olyankor, de le kellett beszélnem magam róla. Sose felejtem azt a napot, amikor anyu rátalált néhány ilyen fiatalkori rajzomra. Azt hiszem, nem ismert fel téged, vagy csak nem akart, de így is épp eléggé kiakadt rajta. Ezt nem mondtam el neked, és szerintem ő sem.

Emlékszem az első alkalmunkra. Keserű emlékek, nagyon részeg voltam, mégis minden pillanatát tudom még most is. A szobámban ücsörögtem, az akkor tőlem megszokott óriási világfájdalommal, és te nagy vidáman beugráltál hozzám. A nyakamba ugrottál, és közölted, hogy hihetetlenül szerelmes vagy. Annienek hívták a csajt, egész álló nap smároltál vele, és azt mondta neked, hogy hétvégén nem lesznek otthon a szülei, és aludj nála. Ennél egyértelműbb már nem is lehetne.

Boldog voltál, és meg kurva ideges. Te, tizenöt éves kis pisis, akkor közölted velem, hogy pár nap és elveszíted a szüzességed. Én meg 18 voltam, kövér és ronda srác, aki a suli klotyójában issza a vodkát fél literes ásványvizet palackból, és nem kellettem senkinek. Még addig is alig jutottam el, hogy megcsókoljak egy lányt, nem hogy tovább.

Mindenki megőrül egy kicsit, amikor fájdalmasan tombolnak a hormonjai, ott áll 18 évesen, és még soha életében nem szexelt, én pedig alapból is őrültebb voltam az átlagnál. Nem értetted, hogy mit csinálok, amikor letepertelek, és erőszakosan megcsókoltalak. Egész nap ezt csináltad, akkor hol van az a baromi nagy tapasztalod benne? Megijedtél, és le akartál lökdösni magadról, szerintem csak akkor jöttél rá, hogy valójában mennyire részeg vagyok, és egyáltalán nem vagyok ura magamnak. Én persze sokkal erősebb voltam nálad, leszorítottalak, és föléd kerekedtem az ágyon. Úgy vergődtél alattam, mint egy sebzett madárka, a szemüveged lecsúszott az orrodról, én meg erősen betapasztottam a szádat a tenyeremmel, hogy ne kiálts. Le akartalak törni, meg akartalak leckéztetni, megmutatni, hogy én vagyok az idősebb, az erősebb, a jobb, haragudtam, utáltalak a szégyentelen boldogságod miatt, és közben az egész nem érdekelt. Uralkodni akartam feletted, és azt teszem mind a mai napig.

Egyesével tépkedtem le rólad a ruháidat, esélyed sem volt védekezni, túl kicsi, és gizda voltál hozzám képest. Le sem toltam a gatyámat, csak lehúztam a sliccemet, nem törődtem azzal, hogy mekkora fájdalmat okozok neked, a hasadra fordítottalak, lenyomtam kapálózó kezeidet, és durván beléd hatoltam. El se tudom képzelni, hogy előjáték, meg minden nélkül mennyire szenvedhettél, de akkor nem is érdekelt, kizárólag azzal törődtem, hogy nekem jó legyen. Egy idő után már nem próbáltál védekezni, csak feküdtél alattam, mint egy bábú, és meg sem nyikkantál. Hamar végeztem, belelőttem az egész táramat a feszes kis fenekedbe, aztán zihálva kimásztam belőled, és felültem az ágyon. Igazából még akkor sem fogtam fel, hogy mit műveltem, csak ültem ott, néztem ki a fejemből, aztán lassan megérintettem a hátadat. Összerezzentél, nagy lendülettel megfordultál, és matatni kezdtél a nadrágod után, hogy magadra húzd. Csak akkor vettem észre, hogy az egész arcod nedves a könnyektől, és szüntelenül sírsz még mindig. Olyan volt ezt látni, mint a legdurvább ütés, amit valaha kaptam. A bátyád vagyok, az lenne a dolgom, hogy megvédjelek minden rossztól, nem az, hogy megríkassalak. Pozdorjává tört a szívem, és az agyamat hitetlenül verni kezdte valami belülről „mit tettél? mit tettél?”.

Közelebb hajoltam hozzád, le akartam törölni a könnyeidet, de rémülten löktél el magadtól.

- Hagyj békén! – kiáltottad sírástól megtört hangon.

- Ó, bassza meg, sajnálom – suttogtam rekedten, már én is a sírás határán. De hát nem sírhattam! Annál undorítóbb dolgot nem tehettem volna, azok után, amit műveltem veled. – Nem akartalak bántani.

- Nem? NEM? Nem akartál bántani?? – Összeszedted a ruháidat, és gyorsan magadra kapkodtad, aztán az ajtó felé indultál. Felpattantam, és elálltam a kijáratot mielőtt elérhetted volna. Nem hagyhattam, hogy ilyen állapotban kimenj. Nem hagyhattam, hogy apuék megtudják, mi történt ebben a szobában. Azonnal javítóba küldtek volna, vagy mit tudom én, akár börtönbe, és biztos vagyok abban, hogy tettek volna arról, hogy soha többé ne lássam a családomat.

Megtorpantál, és rémülten hátráltál el tőlem egészen a falig.

- Most meg mit akarsz csinálni? – Már nem sírtál, de olyan nyers félelem volt a hangodban, hogy magamtól rémültem meg. Ezt tettem volna a saját kisöcsémmel!?

- Nem csinálok semmit, Mikey, esküszöm. Kérlek.

- Akkor engedj ki – mondtad remegve.

- Most nem engedhetlek. Legalább egy kicsit nyugodj meg előtte – kérleltem kétségbeesetten.

- Hogyan nyugodhatnék meg? A előbb erőszakolt meg a saját bátyám! A kibaszott életbe, hogyan nyugodhatnék meg?? Mindenem fáj!

- Mikey, én...

- Ne merd azt mondani, hogy sajnálod. Ki vagy te egyáltalán??

- Szeretném én is tudni – feleltem őszintén.

Végül elrugaszkodtam az ajtótól, és óvatosan megközelítettelek. Mozdulatlanul tűrted, hogy a lehető legártatlanabb módon megöleljelek, és nem próbáltál meg ellökni magadtól. Így álltunk egy ideig teljesen mozdulatlanul, aztán lassan elengedtelek, és magam után húztalak az ágyra. Nem reagáltál, de azt hiszem azért, mert rájöttél, hogy úgysem érnél vele semmit. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, de arra gondoltam, hogy csak egyvalamivel kompenzálhatom azt a brutalitást, amit véghezvittem rajtad, és megcsókoltalak. Tűrted, és úgy tűnt, annyira nem is rémültél meg. Riasztó volt ez a belenyugvás. Olyan lassan és lágyan csókoltalak, ahogy csak tudtam, finoman simogattam a nyelvemmel az ajkaidat, míg nem, még én is csodálkoztam rajta, beengedtél az szádba, nyelved találkozott az enyémmel, és lustán smárolni kezdtünk.

Megpróbáltam nem belegondolni, hogy itt ülök az ágyamon, és a saját testvéremmel csókolózok, de végülis a történtek után már mindegy volt, főleg, hogy nagyon hamar belefelejtkeztem az érzésbe. Egyébként sem sokat csókolóztam életemben, még te is lepipáltál, ez szégyen. Az biztos, hogy olyan mély smárolásban még sosem volt részem. Bár érteném, hogy pontosan mi történt veled azokban a percekben, mert csak azt tudom, hogy akkor adtad meg magad teljesen nekem. Ez az egyetlen, amit soha nem fogok megérteni veled kapcsolatban. Azután, hogy durván megerőszakoltalak, halálra rémítettelek, te ott ültél előttem, megfogtad a kezem, és a nadrágodra helyezted, a keményedő farkadra. Ennyire mazochista lettél volna? Kibontakoztál a csókból, de én még nem tértem magamhoz, és fel sem tűnt, hogy csukva vannak a szemeim, és ég a szám a hirtelen elszakadástól.

- Akkor most csináld úgy, hogy nekem is jó legyen – mondtad határozottan.

Kinyitottam a szemeim, és összezavarodva néztem rád. Idegen keménységet találtam a tekintetedben, de mást nem.

Nem hagytál időt arra, hogy kitaláljam, mi vársz tőlem pontosan, felálltál, és olyan gyorsan tépted le magadról a nadrágod, ahogy én az imént. Ledobtad az alsódat is, és úgy ültél vissza velem szembe. Megkerested a kezem, és az öledbe húztad.

Szokatlan volt, hogy más farkát fogdosom, de végülis magamnak már rengetegszer kivertem, úgyhogy nem volt nehéz rájönnöm, hogy mit csináljak. Nem is lehettem olyan rossz, mert néhány mozdulat után már rendesen álltál, és sokkal gyorsabban szedted a levegőt a megszokottnál. Nem mertem mást csinálni azon kívül, hogy néztelek, ahogy egyre jobban elborul a tekinteted, és te mindvégig visszanéztél rám. Nem lehettél már olyan messze a finálétól, amikor durván belemarkoltál a hajamba, és megrántottad. Fájt, de meg se pisszentem, hiszen ennél sokkal rosszabbat érdemelnék azok után, amit tettem veled. Agresszíven a hasadhoz toltad a fejem, úgyhogy elég könnyen leesett, hogy mit akarsz. Még sosem csináltam olyasmit, de az is igaz, hogy nem is erőszakoltam meg senkit. Engedelmeskedtem neked, és amint kinyitottam a számat, te nagy lendülettel beletoltad a farkad. Azt hittem, hogy rögtön meg fogok fulladni, de téged nem nagyon érdekelt, amiért egyébként nem is hibáztatlak. Még erősebben szorítottad a hajam, azt hiszem, néhány szál a kezedben is maradt, és mohón diktáltad a neked megfelelő ütemet. Mondjuk jobban jártál volna, ha nem kényszerítesz erre, mert eléggé szerencsétlen lehettem benne, legalábbis még akkoriban, de azért néhány perc múlva éreztem, hogy megremeg a tested, és csendesen felnyögsz. Velem ellentétben te mindig is halk voltál szex közben, még akkor is, amikor már nem kellett attól tartanunk, hogy a szüleink meghallják.

Elégedetten hátradőlve nézted végig ahogy nagy nehezen kiköhögöm a torkomra szaladt cuccodat, mondanom sem kell, hogy jól kiköpködtem, és beterítettem vele az egész ágyat. Amikor végre fel tudtam nézni, azt láttam, hogy megint sírsz, de most nem olyan keservesen, mint az előbb, csak lassan csurognak a könnyeid. Nem emlékszem arra, hogy mit mondhattam neked, de azt tudom, hogy te nem szóltál semmit, csak az oldalamhoz támasztottad a hátadat, és sírtál, amíg ott ülve el nem aludtam. Egyedül ébredtem.

Elmentél a hétvégén Anniehez, és istenesen megdugtad. De utána minden éjszaka, amikor mind a ketten otthon voltunk, te megjelentél nálam, és szó nélkül csókoltál miután becsuktam mögötted az ajtót. Soha nem beszéltünk arról, ami történt. Talán kellett volna, talán még nagyon sokszor bocsánatot kellett volna kérnem tőled, nem tudom.

Én voltam az, aki megrontottalak. Ki lennél most, ha akkor nem teperlek magam alá? A részeddé váltam. Én neveltelek ilyenné. Elvettem a szüzességed, bár igaz, hogy te is az enyémet.

Ugyanúgy folytatódott tovább az életünk, legalábbis látszólag. Csak az éjszaka... a négy fal között, távol az emberek figyelő tekintetétől kimondhatatlan perverzségeket műveltünk egymással. Nappal a legjobb testvérek voltunk, de ha leszállt a sötét, akkor a legvadabb szeretők. Senki ki nem nézné belőlünk.

Több mint tíz év telt el azóta, tíz kétségbeeséssel, boldogsággal, alkohollal és hírnévvel átitatott év, és neked menyasszonyod van. Tudom, hogy szereted őt, ahogyan én is Lindseyt, mégsem változott semmi. Ha ritkábban is, mégis ugyanúgy osztozunk közös bűnünkön.

2.

Még delet sem harangoztak, amikor csöngettél. Sietve nyitottam ajtót, te ott álltál a megszokott ruháidban, az elnyűtt Anthraxos pólódban, farmerdzsekiben, tökéletesen belőtt hajjal. Olyan voltál, mint mindig, de mégis megcsapott a közeled izgalma. Két hónapon keresztül minden nap láttalak, de ez a találkozás más volt, mint a többi, talán a tekinteted különlegessége tette azzá. Annyival másként csillog ilyenkor a szemed, és nem is igazán a vágytól, vagy mert kívánnál engem. Tökéletesen tudok olvasni benned, és tudom, hogy csak egészen kicsi részben mozgat a vágy. Sokkal többet jelent neked az, hogy egy ilyen régi, mocskos titkot őrzünk mi ketten együtt, még ha folyamatos bűntudatod is van tőle. Szükséged van erre a buja, tiltott izgalomra, és arra, hogy uralkodjak feletted, és birtokba vegyelek. Biztos, hogy élvezed a szexet Aliciával, de én valami egészen mást adok neked. Belédtöltöm azt, aki vagy. Én adok neked életet.

- Szia – köszöntél izgatottan, és benyomultál az előszobába.

- Mikey – Biccentettem. – Korán jöttél.

- Összevesztem Alicszal – közölted tényszerűen.

- Oh... sajnálom.

- A faszt sajnálod. Le se szarod – felelted idegesen.

Ez nem volt igaz, de felesleges lett volna megpróbálnom meggyőzni téged erről. Úgyis azt hiszel, amit akarsz.

Lerúgtad a cipőid, a nappaliba vonultál, elhelyezkedtél az egyik fotelban, és a tenyeredbe hajtottad az arcodat. Csendben követtelek. Keserves látványt nyújtottál abban a pillanatban, és tudtam, hogy min őrlődsz magadban. Letérdeltem eléd a földre, a combjaidra támaszkodtam, és megvártam, amíg rám nézel. Nagy sóhajtások közepette bökted ki a mondanivalódat.

- Figyelj Gerard... Ezt most már tényleg nem lenne szabad tovább folytatnunk.

Cseppet sem lepődtem meg azon, hogy ezt mondod nekem. Szoktad időről-időre, de még te is tudod, hogy nem megy.

- Nekem ott van Alicia, neked meg Lin – folytattad magyarázva. - Nem tehetjük ezt velük.

- Mi semmit sem teszünk velünk – feleltem határozottan. – Csak egymással.

- De ez rossz dolog – mondtad megtörten.

Tudom, hogy rossz dolog. Több is annál. Egy vérből valók vagyunk, testvérek, és az egész világon nincs olyan, aki ne undorodna tőlünk, amiért ezt tesszük.

De, Mikey, te az én bűnöm vagy, olyan édes bűn, amiről képtelen lennék lemondani. Az a halálomat jelentené, és a tiédet is.

Nem ellenkeztél amikor hozzád hajoltam, és lágyan megcsókoltalak. Egy kis ideig még tartottad magad, aztán szinte láttam magam előtt, ahogy a józan ész gátjai megtörnek benned, és belédzúdul a tüzes víz, ami én vagyok, és energiával tölt fel téged. Viszonoztad a csókom, és hagytuk, hogy egészen méllyé, és szenvedélyessé váljon. Kezeimet lassan végigcsúsztattam a combjaidon, fel a derekadra, és magamhoz rántottalak. Lecsúsztál a fotelről, és térdre estél előttem, így legalább egy magasságba kerültünk. Még közelebb vontalak magamhoz, egészen hozzád simultam, benyúltam alul a pólód alá, és érzékien simogattam végig a gerinced vonalán. Izgatottan megremegtél tőle, és a hajamba fúrtad a kezeidet. Egyetlen dolog nem változott az első alkalom óta, és ez a kezed a hajamban. Úgy téped a tincseimet, mintha még mindig ezzel akarnál büntetni azért az első erőszakos szexért, vagy amiért ilyen életet adtam neked. Csodálom, hogy van még egyáltalán hajam, annyi szál lelte vesztét mohó ujjaid között a hosszú évek alatt.

Kibontakoztam a csókunkból, és egy félmosollyal arcomon figyeltem ahogy a szempilláid reszketnek félig nyílt szemeid védelmére. Finoman letoltam a vállaidról a dzsekit, el kellett engedned addig, amíg megszabadítottalak a ruhadarabtól. Kapva az alkalmon a pólódat is áthúztam a fejeden, óvatosan, nehogy elszakítsam az anyagot, és mögéd dobtam a fotelbe. Hihetetlenül vékony, fehér felsőtested végre fedetlenül maradt, és alaposan végig kellett mérnem, mielőtt rátettem volna ormótlan kezeimet. Nem csókoltalak meg újra, inkább a nyakadra illesztettem az ajkaimat, és ott kezdtelek finoman kényeztetni. Csendes voltál, mint mindig, csak egyre gyorsuló zihálásodból tudtam, hogy egyáltalán nem hagy hidegen a dolog. Végignyaltam egészen a füledig, forrón lihegtem bele, aztán végigharapdáltam a fülcimpádat, és újra visszatértem a nyakadra. Egyre durvábban mélyesztettem beléd a fogaimat, és tudtam, hogy te egyre jobban élvezed.

- Huh... nehogy nyoma maradjon – búgtad aggódva. Aranyos.

Mintha nem tudnám, hogy meddig mehetek el, elég nagy tapasztalatom van benne. A halvány, vörös foltocskák néhány óra alatt nyomtalanul eltűnnek rólad.

Amikor meguntam a nyakad, lecsúsztam a mellkasodra, és az egyik mellbimbódat kezdtem harapdálni kicsit sem finomabban. Tudtam, hogy erre teljesen be fogsz indulni, és el fogod veszíteni a fejed, főleg, hogy közben a lábaid közé csúsztattam a kezem, és megmarkoltalak a farmer durva anyagán keresztül. Elakadt egy pillanatra a lélegzeted.

- Gerard – nyögted a magad halk, suttogó módján. Felnéztem rád. – Azt akarom, hogy dugj meg! – mondtad éhes hangon.

Nem feleltem, csak veszett mód vigyorogtam rád, felálltam a földről, és magam után húztalak a hálóba.

Mivel későbbre számítottam rád, ezért be sem volt vetve az ágy, de nem érdekelt, a gyűrött ágyneműre löktelek, és föléd másztam. Óvatosan lehúztam az orrodról a szemüveged, és az éjjeliszekrényre helyeztem. Élveztem a tudatot, hogy így, hogy nem látsz rendesen, még sokkal kiszolgáltottabbnak érzed magad.

Gyorsan, szenvedélyesen csókolóztunk, miközben ügyetlenül próbáltad lerángatni rólam a fekete ingem. Segítettem neked, kibújtattam a lyukból a gombokat, mielőtt megint elszakítottad volna, aztán a nadrágomat is kikapcsoltam, és kiléptem belőle. A tiédet valamivel lassabban hámoztam le rólad, először megpróbáltam a fogaimmal gombolni ki, ami ugyan nem sikerült, de legalább még izgatottabb lettél attól, hogy a férfiasságod körül matatok. Engedelmesen emelted meg a csípődet, hogy le tudjam venni rólad a szoros gatyát, cserébe, ha már pont ott volt, a farkadhoz dörzsöltem az arcomat, csak úgy az alsódon keresztül. De nem volt kedvem sokáig játszani veled, túl régen nem voltunk már így együtt, és végre igazán érezni akartalak, úgyhogy aztán rögtön letéptem rólad az utolsó nyamvadt ruhadarabot is. Néhányszor még végignyaltam a farkadon, de nem akartalak leszopni, sokkal inkább azt, amire nemrég megkértél, úgyhogy elhúzódtam tőled.

- Feküdj a hasadra – parancsoltam majdnem hidegen.

Engedelmeskedtél, és a Lindsey-illatú párnába fúrtad a fejed. Imádtam azt a csontos, hibátlan hátadat. Olyan csontos, hogy igazából nem sokban különbözik attól a csontvázas pólódtól, amit olyan előszeretettel hordasz a koncerteken.

Türelmetlenül vártál, úgyhogy nem sok időt pazaroltam arra, hogy nézegesselek, még mielőtt hozzádértem volna, gyorsan levettem magamról is az alsót, és csak utána simultam a hátadra. Kemény farkam a fenekednek feszült ahogy a nyakadhoz hajoltam és nyalni kezdtem a tarkódat, mert csak az értem el. Szívás, hogy alacsonyabb vagyok nálad.

Feltérdeltem, és magammal húztalak téged is, hogy kényelmesen hozzádférhessek mindenhol. Térdeltem mögötted, te meg az alkarjaidon támaszkodtál, és teljesen eldugtad az fejed közéjük, hogy nehogy lássam, milyen arcot vágsz, miközben úgy érek hozzád, ahogy senki más. Kis szégyellős.

Nagy beleéléssel simogattam a hátad, néha lecsúsztam a fenekedre, közben a másik kezemmel megtaláltam a farkadat, és finoman játszani kezdtem vele. Egyelőre mozdulatlanul tűrtél mindent, amit csináltam veled, mintha neked tök mindegy lenne. Persze, mindegy, mi? Végignyaltam gerinced mentén, minden egyes csigolyádat ki tudtam tapogatni a nyelvem hegyével. Nem húzhattam tovább a saját idegeimet, de azért nem akartalak minden előkészület nélkül megdugni, úgyhogy óvatosan feltoltam neked először az egyik ujjam. Már az is őrjítő volt, ahogy reflexszerűen rászorítottál, úgyhogy gyorsan egy másikkal is beférkőztem mellé, és finoman mozgatni kezdtem őket. Nem kellett sokat várnom arra, hogy ellazulj, köszönhetően annak, hogy mennyire ismerem a testedet, és könnyedén megtalálom azt a bizonyos pontodat. Addig folytattam ezt magamra erőltetett türelemmel, míg végre mozgásra nem bírtalak. Hirtelen hévvel próbáltad rátolni magad az ujjaimra, hogy mélyebben kerüljek beléd, egészen ívbe feszült a hátad az igyekezettől. Na ez az, erre vártam! Kihúztam belőled az ujjaimat, hogy a farkammal helyettesítsem. Ezt végképp nem akartam elkapkodni, annyira imádom az érzést, ahogy lassan, centiről centire tűnök el benned, még jobban felhevítve ezzel téged is. Finoman csusszantam egyre beljebb, míg nem teljesen kitöltöttelek. Akkor aztán nem finomkodtam tovább, mozogni kezdtem, gyorsan, majdnem egészében kihúztam belőled a farkam, hogy aztán erősen visszatoljam, a lendülettől még mélyebbre kerülve benned. Halkan nyöszörögtél, de tudom, hogy imádtad. Egy kezemmel a csípődet ragadtam meg, egészen belevájtak fehér bőrödbe az ujjaim, a másikkal a farkad tövét szorítottam, most erősebben, de nem akartam mozgatni, nehogy idő előtt elélvezz. Magasabbra toltad a feneked, hogy még jobban hozzádférjek, de közben teljesen az ágyneműbe fúrtad a fejed, és mindkét kezeddel a tarkódat nyomtad lefelé, hogy még jobban takard magad, úgyhogy már csak a két könyöködön támaszkodtál.

Utálom, amikor ezt csinálod, úgyhogy elengedtem a csípődet, előrenyúltam, a hajadba markoltam, és felrántottad a fejed. Majdnem orra buktál az egyensúlyvesztéstől, de én nem hagytam, megtartottalak a hajadnál fogva. A kezemhez kaptál, és megpróbáltad elválasztani a tincseidtől, de olyan erősen szorítottam, hogy esélyed sem volt. Egyre vadabbul dugtalak, kellőképp állatiasan, ha már ilyen kutyapózban vagyunk, közben egyre magasabbra húztam a fejed, de még így sem láthattam a fájdalommal átitatott kéjes kifejezést az arcodon. Viszont elértem a válladat, úgyhogy azt kezdtem harapni durván, eszemet vesztve. Erre végre kiadtál valami hangosabb zajt is, felkiáltottál a fájdalomtól, vagy azért, mert tetszett, azt nem lehetett megállapítani, de nem is igen érdekelt. Nagyon hamar abba kellett hagynom ezt, mert így sem tudtam biztosra mondani, hogy nem fog-e nyoma maradni holnapra.

Amikor elszakadtam a nyakadtól elengedtem a hajad is, kicsusszantam belőled, és vízszintesbe taszítottalak. Enyhén kétségbeesetten néztél fel rám a vállad felett.

- Fordulj meg! – mondtam rekedt hangon. – Látni akarom az arcodat!

Bizonytalanul engedelmeskedtél, de láttam rajtad, hogy nagyon szeretnéd tovább takargatni magad. Felejtsd el, hogy az lesz, amit te akarsz, mert én nézni akarlak közben! Majdnem szokatlan volt szemüveg nélkül látni téged, a hajad kócosan, izzadtan tapadt a homlokodra, és szenvedélytől fűtötten haraptál az ajkaidba.

Megragadtam a lábaidat, szétfeszítettem amennyire csak tudtam, közéjük férkőztem, és újra beléd hatoltam. Mozdultál, hogy az arcod elé kapd a kezed, de erősen megfogtam a csuklóid, és melléd szorítottam az ágyra. Hamar megtaláltam újra az ütemet, és nem finomkodtam egy percig sem, gyorsan mozogtam, és élveztem azt a pornográf hangot, ahogy a testünk egymásnak csattan a szex hevében. Persze még mindig elég csöndes voltál, viszont én épp elég hangos voltam kettőnk helyett is, mély, hörgésszerű hangok törtek elő a torkomból. Minél durvábban csináltam, annál jobban eltorzult az arcod, és nem tudtál parancsolni magadnak, buján a csípőm köré kulcsoltad a lábaid, és megemelted a feneked. Azzal, hogy megváltozott a behatolási szög, elértem a legérzékenyebb pontodat, amire szokatlanul hangosan nyögtél fel, túlkiáltva engem, és az ágynemű anyagába markoltál. Akkor már nem féltem attól, hogy el fogod takarni a szenvedélyben égő arcod, úgyhogy elengedtem a csuklóid, és csípődet fogtam meg helyette, hogy még nagyobb lendülettel tudjalak baszni. Tökéletesen tudtam, hogy mi a legjobb neked, és pontosan úgy is csináltam, minden egyes mozdulattal egyre közelebb juttatva az orgazmushoz. Éreztem, hogy már én sem vagyok messze tőle, és nem tudtam volna tovább húzni a dolgot, szóval a farkadra csúsztattam a kezem, és erősen megszorítottalak. Lehunyt szemekkel hosszúakat nyögtél, az egyik kezeddel amivel addig az ágyneműt markoltad, a hajamba kaptál, beleakaszkodtál, és magadhoz rántottál annál fogva. Ahogy a nyelvedet a számba toltad őrült iramban az enyémnek dörzsölted, és szinte rögtön elélveztél, elárasztva a hasamat ragacsos anyagoddal. Abban a pillanatban a feneked is görcsösen összerándult, megszorítva vele a farkamat, aminek köszönhetően én is mentem utánad, a szádba kiáltva a nevedet.

Hirtelen kifutott minden erő a tagjaimból, teljes súlyommal rád feküdtem, miközben a lábaid még mindig körém voltak kulcsolva, és egyelőre nem volt kedvem kimászni se belőled.

Annak ellenére, hogy egy ilyen menet mechanikáját tekintve nem sokban különbözik azoktól, amiket Linnel szoktunk lezavarni, mégis sokkal nehezebben térek magamhoz utána. Sokáig csak kapkodtam a levegőt, aztán mégis lefordultam rólad, mielőtt még szétlapítanám törékeny kis tested.

Időközben lehullott rólad minden szégyenérzet, és meztelenül, kielégült arccal feküdtél kiterülve az ágyon. Ha addig tökéletesnek láttalak, akkor nem tudnám elmondani, hogy abban a pillanatban minek. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Alicia tud-e téged olyan gyönyörűnek látni, mint én. Vagy tud-e akárki a világon.

Tudom, hogy ez kibaszott nyálas, de ha a saját testvéremmel nem lehetek őszinte, akkor kivel lehetnék?

3.

Nem tartott sokáig ez az idillikus állapot, mert észrevettem, hogy ráncolni kezded a szemöldököd, ami egyet jelent azzal, hogy mindjárt felpattansz, és menekülni kezdesz előlem, vagy az elől, amit az előbb csináltunk. Hogyan vagy képes még mindig szégyent érezni, ennyi év után? Dühítő.

Hirtelen nyitottad ki a szemeid, és ültél fel az ágyon.

- Elmegyek zuhanyozni – bökted ki csendesen, és sietve megigazítottad a hajadat.

- Nem mész sehova – vágtam rá határozottan.

- Mi? – Mérgesen pillantottál rám. – Nem te mondod meg nekem, hogy mit fogok csinálni!

- Fogadjunk? – feleltem kihívóan, és mielőtt reagálhattál volna felemelkedtem én is, és ugyanazzal a mozdulattal az öledbe ültem. Felháborodva próbáltál lelökni magadról, de megragadtam a kezeidet, és a hátad mögé kulcsoltam őket. Hát igen, még mindig erősebb vagyok nálad, bár arról sem lennék meggyőződve, hogy teljes erőddel próbáltál szabadulni.

- Miért csinálod ezt velem? – kérdezted gyámoltalanul.

- Mert tudom hogyan szereted – feleltem komolyan, és megcsókoltalak. Igazából nem volt különösebb szándékom vele, amúgy is még csak az előbb végeztünk, és nem hittem, hogy máris kész lennél a következőre körre, talán csak a tudtodra akartam adni, hogy még mindig én vagyok a főnök. Mintha nem lennél tisztában vele. Rögtön visszacsókoltál, de túl gyors voltam neked most, és nem tudtad felvenni a ritmusom, ezért inkább kibontakoztam a csókból, és végignyaltam az álladon. Hátrahajtottad a fejed, hogy hozzáférjek a torkodhoz. Lágyan harapdáltam végig, épphogy összecsippentve a fogaimmal a vékony bőröd az ádámcsutkádnál.

Ilyenkor érzem a leginkább a hatalmam feletted. Én vagyok az életed ura. Megölhetlek, ha akarlak, átharaphatom a torkod, és végignézhetem, ahogy megfulladsz a saját véredben a karjaim között. Soha nem tennék ilyesmit, de simán megtehetném, és te még csak nem is védekeznél.

Örömmel vettem észre, hogy élvezed amit csinálok, mert a farkad megint kezdett merevedni. Buján ringattam a csípőmet az öledben, az ágyékodhoz dörgölőztem, hogy teljesen felizgassalak. Megvártam, amíg újra kicsit gyorsabban kapkodod a levegőt, aztán gyorsan elszakadtam tőled, felálltam az ágyról, és ráérősen magamra húztam a boxerem.

Bódult értetlenséggel a tekintetedben meredtél utánam.

- Csak pizza van itthon – kiáltottam vidáman.

Továbbra is kérdően néztél rám.

- Most mi van? Nem kefélhetünk egész nap. Éhes vagyok – folytattam teljes természetességgel. Tudtam, hogy kikészítelek, és nem mondom, hogy nem élveztem. Amikor rájöttél, hogy egyáltalán nem viccelek lemondóan sóhajtottál, feltápászkodtál te is, és keresgélni kezdted a földön a gatyádat.

- Hagyjad! – mondtam vigyorogva. Értetlenül néztél rám. Ha így folytatod, még a végén úgy marad az arcod.

- Azt akarod, hogy meztelenül mászkáljak a házadban? – kérdezted csodálkozva.

- Pontosan – bólogattam nagy vigyorral.

- De miért?

- Csak úgy. – Vontam meg a vállam.

Nyomatékosításként odamentem hozzád, megfogtam a farkad, és húztam rajta párat. De semmi több, rögtön utána hátat fordítottam, és otthagytalak.

Azért a szemüveged az orrodra toltad, aztán engedelmesen követtél.

Sejtettem, hogy ez milyen megalázó számodra, de engem teljesen felizgatott. Éreztem, hogy az alsóm máris szorít kissé.

Betrappoltam a konyhába, beraktam a hideg pizzát a mikróba, és elindítottam. Leültél az ebédlőasztalhoz az egyik székre, de láttam, hogy rémesen feszélyezve érzed magad, emiatt már le is lohadtál egy kicsit. Előttem miért? Tizenöt éves korod óta rendszeresen láttalak pucéran. Ki fogom én nevelni belőled ezt az oktalan szégyellőséget végre! A szék támlája mögé sétáltam, lehajoltam egy kicsit, és hátulról átöleltelek. A füledbe nyaltam, jobbomat pedig leeresztettem az ágyékodig, és finoman izgatni kezdtelek. A másik kezemmel megtaláltam az egyik mellbimbódat, és durván belecsíptem. Őrült gyorsan újra felizgultál rám, felnyúltál a hajamba, és a szádra toltad a számat. Kifulladva smároltál le, és hirtelen úgy éreztem, hogy muszáj a szék támlájához dörzsölnöm magamat, különben megzakkanok a hirtelen rám törő vágytól.

Hangosan csippant hármat a mikró, kiszakítva ebből az állapotból. Elhúzódtam tőled, és tálaltam a kész kajánkat, oly módon, hogy papírtálcával együtt az asztalra vágtam. Igazából egyáltalán nem voltam éhes, és tudtam, hogy jelen pillanatban téged sem az evés foglalkoztat a leginkább. Nem gondoltam ám komolyan ezt a sokáig magadra hagylak-témát, úgyhogy amint leültem melléd megint a farkadra kulcsoltam a kezed, és gyakorlott mozdulatokkal verni kezdtem. Az arcodon átsuhanó kontrollált élvezetet néztem közben, míg össze nem találkozott a szemünk, aztán már nem bírtam elszakadni a bűvköréből. Még akkor is egymásba kapaszkodtunk tekintetünkkel, amikor letérdeltem eléd, megtámaszkodtam vékony combjaidon, és bekaptam a farkad hegyét. Fürgén játszottam a nyelvemmel a makkodon, mire megremegtél, és hátrahajtottad a fejed. Azonnal abbahagytam mindent.

- Nézz rám – mondtam keményen. – Be ne csukd a szemed! Azt akarom, hogy nézd végig, ahogy leszoplak!

Szó nélkül visszanéztél rám, mire újra a számba fogadtalak. Teljesen odavoltam azért az átható, buja tűzért, ami a szemedben kavargott. A combodat simogattam finoman egyre feljebb, a másik kezemmel megfogtam a golyóidat, és lágyan masszírozni kezdtem őket, tudom, hogy mennyire odavagy ezért. Nehezedre eshetett egyszerre nézni is engem, és figyelni is arra, hogy kifejezéstelen maradjon az arcod, mert egyre jobban látni lehetett a gyönyör vonásait rajtad, résnyire nyitottad a szádat, és újra meg újra megnedvesítetted az ajkaidat.

Évek alatt mesterire fejlesztettem a kielégítésed művészetét, és úgy tudtalak irányítani, ahogy csak akartalak. Tudtam, hogy mikor kell lassítanom, mikor vegyelek tövig a számba, és hol nyalogassalak. Megpróbáltál a hajamba markolni, és úgy irányítani, de idegesen félrelöktem a kezed, úgyhogy kénytelen voltál elfogadni, hogy természetesen megint én vagyok a főnök.

Akkor fogsz elélvezni, amikor én akarom!

Eszembe jutott, hogy addig húzom a dolgot, amíg kérlelni nem kezdesz, hogy fejezzem már be, de téged ismerve előbb görcsölne be a szám, semhogy megszólalnál. Pedig már nagyon készen voltál, éreztem, ahogy időről-időre megremeg a farkad a gyönyör égető közeledtétől, de nem hagytam, hogy eljuss a csúcsig. Abbahagytam a golyóid simogatását, egy kicsit lejjebb csúsztattam az ujjaimat, és lassan végighúztam a kis felületen a heréid és a lyukad között. Közben persze mindvégig a szemedbe bámultam fekete tincseim függönyén át. Lejjebb csúsztál a széken, hogy megfelelőképp hozzádférjek, és láttam az arcodon a sóvár izgatottságot amikor egy ujjammal körözni kezdtem a bejáratodnál. Húztalak még így egy rövid ideig, de aztán megesett rajtad a szívem. Hirtelen toltam bele a forróságodba az ujjamat, és ugyanabban a pillanatban teljes hosszában bekaptam a farkad. Nem bírtad ki, hogy ne csukódjon le a szemed ahogy végigvágott a testeden az orgazmus. A kevéske anyagot, amid maradt az előző dugásunk után egyszerűen le tudtam nyelni, és utána sem húzódtam el tőled, még alaposan lenyalogattam mindent a szerszámodról. Magadon kívül pihegtél, és ránehezedtél a kezemre, úgyhogy nem tudtam kihúzni az ujjam belőled, nem mintha ezt annyira bántam volna. Inkább egy kicsit megmozgattam, megmasszíroztalak vele belülről, mire nagy nehezen kapcsoltál, és hátrább dőltél, hogy kibújhassak belőled.

Ebben a nagy veled való törődésben addigra már én is annyira fel voltam izgulva, hogy alig bírtam magammal, megfogtam a nyakad, és az ágyékomhoz húztam. Persze rajtam volt alsógatya, szóval csak a szöveten keresztül tudtam a szádhoz dörzsölni kemény férfiasságomat.

- Mondtam, hogy ne merd becsukni a szemed, Mikey! – morogtam gonoszul.

- Hát bocs – felelted már teljesen magadhoz térve, és elhúzódtál tőlem.

- Ezért most azonnal le kell szopnod engem – közöltem ellentmondást nem tűrően, és nyomatékosításként megszorítottam a saját farkamat közvetlenül az orrod előtt. Erre szemmel láthatóan elsápadtál, de közel sem azért, mert még sose csináltál volna ilyet.

- Gerard! – mondtad felháborodva. - Nem foglak leszopni, mikor az előbb még a seggemben volt a farkad!

- Öcsi, engem nem zavar – feleltem vigyorogva. Persze csak húztam az agyad, nem akartam magam tényleg leszopatni. Na jó, akartam, de ennyi jó ízlés azért még belém is szorult. Csak mert a saját öcsémet dugom, aki ráadásul férfi, attól még nem leszek okvetlenül egy undorító állat. Mondjuk lehet, hogy az vagyok.

- Engem meg kurvára zavar! – keltél ki felháborodottan. – Miért kéne nekem mindig azt csinálnom, amit mondasz? – kérdezted vádlón ma már másodszor.

- Mert az enyém vagy! – vágtam rá magától értetődően. – És mert te is akarod.

- Hát ezt kurvára nem akarom! – folytattad már komolyan mérgesen.

- Na jó – feleltem beletörődve. Hadd higgyed csak, hogy egyszer az történik, amit te akarsz. – Akkor elmegyek zuhanyozni. És te is jössz!

Karon ragadtalak, felhúztalak a székről, és úgy rángattalak magam után, hogy majdnem elveszítetted az egyensúlyod. A földszinti fürdőbe vezettelek, ahol nagyon csinos kis zuhanykabinunk van. Lindseyt is rendszeresen meg szoktam kefélni ott, mert a tusfürdő tartója pont olyan magasságban van a helyiségben, hogyha felültetem rá kényelmesen elérem deréktájt.

Jó melegre állítottam a zuhanyt hőfokát (mintha nem lennénk mi ketten épp eléggé meleg helyzetben), berángattalak alá, és behúztam mögöttünk a kabin üveges ajtaját. A vékony boxerem seperc alatt átázott, és még izgatottabb lettem attól, ahogy az anyaga a farkamhoz tapadt. Magamhoz vontalak, és olyan szenvedélyesen csókolni kezdtelek, mintha bizony nem ezt csináltuk volna már órák óta. A víz kellemesen permetezett a hajamra, és végigfolyt a hátamon. Miután már majdnem kifogytam a levegőből olyan sokáig smároltunk, eltoltalak magamtól, és nehézkesen lehámoztam a testemről a vizes gatyámat. Te a szemüvegeddel a kezedben álltál, gondolom tiszta víz lett, és úgysem láttál volna vele semmit, és az arcodat a vízsugár felé fordítottad, világosbarna hajad szorosan a fejbőrödhöz tapadt. Úristen, de kurva vékony vagy! Mondjuk ez nem újdonság, de azért néha meg kell jegyeznem. Hihetetlenül kisfiúsnak látszol teljesen mezítelenül, semmit sem változtál 15 éves korod óta. Na jól van, most már nem csak elborult, vérfertőző buzi vagyok, hanem pedofil is! De semmi baj, tetszik a dolog.

Kivettem a kezedből a szemüveged, és biztonságba helyeztem azon a bizonyos szappantartón. El sem hiszem, hogy mennyire be voltam már indulva, minden vágyam az volt, hogy érezzem a puha ajkaid a farkam körül, és a szád tűzforró, nyálas odaadását, de kibírtam még annyi ideig, amíg az egyik tusfürdőmet lehalásztam a polcról, és a kezedbe nyomtam.

- Takarítsd le rólam a saját mocskodat! – mondtam izgatottan. Annyira be voltam már indulva, hogy semmi más nem érdekelt. Pff, hát nem szabad egy férfit ilyen sokáig otthagyni felhúzva! Jah, hogy én is ugyanezt csináltam veled? De fordítva valahogy sokkal izgalmasabb volt, így csupán kiakasztó.

A tenyeredbe nyomtál egy adagot a mandulaillatú tusfürdőből, és nem sokat teketóriáztál, egészen közel léptél hozzám, és bizonytalanul a farkamra kented. Azt hittem, hogy rögtön elélvezek, ahogy az ügyes ujjaid végigsimítottak odalent, uhh, nem létezik, hogy ennyire ki voltam éhezve az érintésedre. A zuhanyzó falának vetettem a hátam, és még a fejem is hátradöntöttem, hogy megtámasszam, így a víz felé néztem, és muszáj voltam becsukni a szemeimet. A nyakadnál fogva egészen magamhoz húztalak, hogyha már nem láthatlak, legalább érezzem az enyémen vizes, inas tested. Mozdulataid hamar meglehetősen lényegretörőekké váltak, szóval volt egy olyan érzésem, hogy azt vetted a hülye kis fejedbe, hogy egyszerűen kivered nekem, és akkor lenyugszom. Nem gondolhattad komolyan, hogy hagyni fogom a dolgot! Mintha engem csak így le lehetne rendezni! Megszorítottalak a válladnál fogva, és félreérthetetlenül tolni kezdtelek lefelé. Egy ideig még ugyan igyekezted tartani a helyzeted, de aztán megadtad magad a szelíd erőszaknak, és letérdeltél elém a hártyavékony vízbe.

Most rajtam volt a sor, hogy a hajadba csimpaszkodjak, vizes tincseid azonnal az ujjaim köré fonódtak, és mohón a farkamra toltam a szád. Tudtam, hogy utálod, egyszerűen utálod, és nem bírod, ha a lenyomom a torkodon, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Reflexszerűen a fenekembe karmoltál, csak mert éppen ott volt a kezed, de ettől csak még jobban begőzöltem, és eszem ágában sem volt elengedni téged. Inkább a másik kezemmel is a fejedhez nyúltam, beletúrtam a rövidke hajadba, és hát... finoman fogalmazva is szájba basztalak.

Mentségemre mondva úgy fel voltam már ajzva, hogy az egész nem tartott tovább egy percnél, és igazán, annyi időt simán kibír az ember levegő nélkül. Na, nem akartalak bántani, mégis annyira sértett fejet vágtál, amikor elengedtelek. A sarkadra zöttyentél a talajon, és szerényen kifolyattad a fehér anyagom a szád sarkain. Nem mellesleg ez olyan szinten érzéki, hogy menten eldobom tőle az agyam.

- A kurva anyád, Gerard Way – mondtad dühtől remegő hangon, a hozzád illő változatossággal.

- Az a tied is, öcsém – közöltem nyugodtan.

Úgy tűnt, hogy nem áll szándékodban egyhamar felkelni a földről, ellenben úgy markolásztad a vizet, mintha nem csurogna ki úgyis az ujjaid közül. Máskor is csináltam már veled ilyeneket, és pontosan tudtam, hogy most mennyire mérges vagy, de azt is, hogy mindjárt túlteszed magad rajta.

- Na, állj már fel – súgtam neked kedvesen, lehajoltam hozzád, és a könyöködnél fogva felsegítettelek. Felvettem a nyitva lehajított tusfürdőt is, és a markomba nyomtam azt a keveset, ami még nem folyt ki belőle.

- Gyerünk, fordulj meg – kértem, és te kelletlenül, de engedelmeskedtél. Gondolom azt hitted, megint valami perverzséged tervezek veled, de én csak habot dörzsöltem a hátadon a jó illatú tisztálkodószerből, és a derekad átölelve a mellkasodat is megmostam, majd ugyanolyan finoman a karjaidat. Még a farkadat is sikerült a tőlem telhető legártatlanabb módon letakarítanom, és a fenekedbe is csak egy mozdulatra toltam be az ujjam, mert ezt azért mégsem hagyhattam ki, ha már olyan imádnivalóan síkos minden. Amikor végeztem, megfordítottalak, és egy lassú csókot váltottam veled, amit már teljesen lenyugodva viszonoztál.

A vállad felett átnyúlva elzártam a csapot, kinyitottam a zuhanykabin ajtaját, és miközben elkezdtem szárazra dörgölni a hajam, odadobtam neked egy törölközőt.

- Most melegíthetem meg újra a pizzát – jegyeztem meg mosolyogva.

4.

Az elkövetkezendő nagyjából egy órában egészen úgy viselkedtünk, mintha egyszerű, normális testvérek lennénk, igaz, hogy egy szál derekunkra csavart törölközőben, de mégis. Hihetetlen, hogy képesek vagyunk ilyesmire közvetlenül azután, hogy vadul kielégítettük egymást, bár végülis már teljesen megszoktuk, és tök természetesnek tűnik. Nem is emlékszem, hogy mi volt a téma, a két hét múlva kezdődő turnénk biztosan, meg talán a macskák, és az új film a mozikban. De ki a faszt érdekel?

Éppen csak kivégeztük a pizzát, amikor halk zöngicsélés hallatszódott a háló felől. Olyan kapkodva álltál fel, hogy majdnem feldöntötted a széket.

- Uhh ez a mobilom – mondtad mentegetődzve, és már rohantál is. Mire utolértelek már a földön ültél, a kifordított zsebű nadrágoddal az öledben.

- Szia, kicsim! – szóltál bele a telefonba óvatos hangon.

Alicia, ki más. Bosszankodva zöttyentem le az ágy szélére, tőled egy méterre.

- Persze, minden rendben! – A fejedet mélyen lehajtottad, és úgy beszéltél, hogy félkezeddel takartad a szád, mintha így nem hallanálak. – Sajnálom, ne haragudj rám, kérlek.

Pff, de megható, mindjárt elhányom magam. A választ nem hallhattam, de sokáig nem szólaltál meg, úgyhogy biztosan valami hosszú női hisztit kellett végigszenvedned. Végül valami olyasmit böktél ki:

- Tudod, hogy Gerard milyen...

Nem fejezted a mondatod, nem tudom, hogy miattam-e, vagy mert a bájos menyasszonyod félbeszakított. Hát ez nagyszerű, ezek szerint én vagyok a téma? Pompás! Hahó, itt ülök közvetlenül előtted, esetleg kihangosíthatnád, hogy ne kelljen találgatnom!

Valójában örülök neki, hogy megtaláltad magadnak ezt a csajt, és boldoggá tesz téged, örülök az örömödnek, őszintén mondom. Csak ne pont most! Tőlem éjjel-nappal falhatjátok egymást, kivéve ha mi ketten így együtt vagyunk! Annyira ritkán kívánom ezt tőled, és azt akarom... követelem!!... hogy legyél csak és kizárólag velem ilyenkor! Olyan kibaszott nagy kérés ez?

Egyébként is az enyém vagy, nem csak most, hanem mindig. Néha szinte sajnálom, hogy hagyom azt, hogy legyen egy normális, rendes életed, nélkülem.

Hirtelen levágódtam eléd a földre, és lerántottam az öledből a nadrágot, azzal együtt pedig kitéptem a kezedből is, mert idegesen gyűrögetted az ujjaid közt. Meg se nyikkantál, csak kétségbeesetten nemet intettél a fejeddel, és némileg riadtan szorítottad magadhoz azt az egy szem törölközőt, ami takart. Próbáltál ellenkezni, de mertél túl erőszakosan, pedig tudhatnád, hogy nem buktatnálak le Alicia előtt, nem akarok én neked rosszat.

Nekem mondjuk már mindegy lenne, így is tudják, hogy elmebeteg vagyok, de a te imidzsedre attól még vigyázhatok.

Határozottan, de magamhoz mérten nem túl erőszakosan fejtettem le a derekadról a már teljesen száraz törölközőt, és nem szarakodtam sokáig, rögtön tövig a számba vettem a lankadt férfiasságod. Na jó, tudom, ma már ezen is túlvagyunk, de hát sosem tudom megunni, ráadásul ez a leggyorsabb módja annak, hogy felizgassalak.

Hallottam, hogy kissé elakadt a lélegzeted, szerencsére Alicia nem várta el, hogy bármit is válaszolj neki, csak a folyamatos idegesítő cincogása hallatszódott ki a telefonból. Igyekezetemet hamar siker koronázta, iszonyú gyorsan keményedni kezdtél, de a telefont mégsem akartad lerakni. Összeszűkült pupillákkal nézted, hogy mit művelek veled, és közben a menyasszonyod csacsogást hallgattad, hát baszd meg, ez beszarás. Kezdett igazán idegesítővé válni a helyzet, de mégsem akartam kikapni a kezedből azt a vackot, úgyhogy inkább elhúzódtam a farkadtól, és egy kicsit bedurvulva a belső combodat kezdtem harapdálni. Épp csak annyira, hogy fájjon, de nyoma természetesen egyáltalán ne maradjon. Nem tudom, hogyan hiheted, hogy nem ismerem még tökéletesen a határaidat, de erre megijedtél, és nagy nehezen végre belenyökögtél a kagylóba.

- Kincsem, izé... ne haragudj, de le kéne raknom – mondtad szabadkozva. – Itt van Gee, és egy kicsit foglalkoznom kéne vele.

A válasz-cincogás eléggé idegesen hangzott.

- Majd otthon megbeszéljük. Különben sem telefonban kéne – folytattad meghunyászkodva, és újabb öt percig hallgattál, miközben én abba nem hagytam volna visszafogott kínzásodat. Hátralöktelek, hogy alig tudtál megtámaszkodni az egyik alkarodon, mert a másik kezeddel még mindig elég szerencsétlenül szorítottad a füledhez a mobilt. Felemeltem az egyik lábadat, és a fenekedet harapdáltam ahol elértem, és elégedetten konstatáltam, hogy a hajam beleakad a már teljesen álló farkadba.

- Oké... akkor szia – nyögted ki végre a varázsszót, mire azonnal felegyenesedtem, a lábaid közé térdelve föléd hajoltam, elmartam a kezedből a telefont, és úgy a sarokba vágtam, hogy darabokra esett. Nem vártam meg amíg hangot adsz nemtetszésednek, gyorsan belédfojtottam a szót egy kemény csókkal. Olyan hévvel faltam az ajkaidat, mint valami elcseszett drogos, aki hetek óta nem jutott anyaghoz. Először vontatottan viszonoztad, aztán persze nem bírtad ki, hogy ne vigyen el téged is az a hév, amit a szádba toltam a nyelvemmel együtt. Megadóan, hangtalanul sóhajtottál, aztán a hátamra csúsztattad a kezeid, és kicsit közelebb vontál magadhoz. Egészen meghatódtam ettől a kedves gesztustól, úgyhogy egy kicsit lelassítottam, és finoman végigsimítottam az arcodon, a nyakadon, majd a válladon, aztán megfogtam az egyik kezedet. Szokatlan erővel szorítottad vissza, majd remegő mozdulattal összefúrtuk az ujjainkat. Már a nyakamat cirógattad, és egészen lassan, de mégis a szenvedélytől elcsöppenve csókoltál. Wow, na ilyet is ritkán produkálunk! Lehunyt szemekkel élveztem ezt a kis lágyságot, amit belecsempésztünk kettőnk durva testi kontaktjába. Aztán összetörted az egészet, mert jó szokásodhoz híven agresszíven a hajamba markoltál. Bedühödtem, és megszorítottam a vállad. Hátrébb hajoltam, de közben el nem engedtelek volna, húztalak magam után, a lábaimat amin eddig térdeltem kihajtogattam a seggem alól, már rendesen leültem a földre. Helyette téged rángattalak térdre, lecsúsztam a szádról, de ugyanolyan nyálasan smároltam az arcodat, egészen fel a füledig, amibe kéjesen belelihegtem. Nagy beleéléssel nyalogattam a fülkagylódat, miközben hátradőltem, és magamra rángattalak. Engem még takart a törölköző, bár ezen az óriási merevedésen már nem volt mit takarni, nem mintha ilyenkor nagyon próbálnám. Azt elég a koncerteken.

Kiszabadítottam az ujjaimat az tieidből, de nem engedtem el a kezed, csak megragadtam a csuklód, és buján a mellkasomra irányítottam a tenyered. Úgy játszottam vele, mintha nem is te lennél, hanem én, az én testem része. Végighúztam a mellbimbóimon, először lassan, hogy az ujjbegyeid épphogy csak megakadjanak benne, aztán gyorsabban, közvetlenül a legérzékenyebb részen. Imádom, hogy ennyire passzív vagy, megadóan tűröd, hogy arra használjam a kezeidet, amire csak akarom. Nézel enyhén nyitott szájjal, felzabálsz mohó szemeiddel, és hagyod, hogy arra használjam a tested, amihez csak kedvem tartja. Hagyod, hogy kedvem leljem benned.

Egyáltalán nem volt szükségem előjátékra, úgyhogy hamar meguntam ezt a kis játszadozást, és az ágyékom felé irányítottam a kezed. Beleakasztottam az ujjaid a törölköző szélébe, ezen a ponton már egy kicsit segítőkészebb voltál, és együtt lassan lefejtegettük rólam a puha anyagot. Majd elepedtem az érintésedért! De nem a kezed akartam a farkam körül, hanem téged, úgyhogy megragadtam a derekad, és előrébb csúsztattalak magamon. Így a kemény férfiasságunk egymáshoz ért, amitől már önmagában kitört az ajkaim közül valami elhaló zaj. Még közelebb húztalak, így már a hasamon ültél, és a fenekedbe markoltam. Mohón szétfeszítettem egymástól a farpofáidat, végighúztam ujjaim a vágaton, végül megtaláltam a bejáratod. Rögtön két ujjamat toltam beléd, amitől valami kis fintorba húzódott az arcod, de hiába, nem volt már türelmem lassabbra venni az iramot. Néhány elkapkodott mozdulattal felkészítettelek, mert azért azt nem akartam, hogy fájjon neked, legalábbis nem annyira.

Nem kellett mondanom neked, tudtad te, hogy mi a dolgod, amint kimásztam belőled az ujjaimmal enyhén megemelkedtél, felegyenesedtél, és lassan a farkamra ereszkedtél. Iszonyatosan vontatottan csináltad, azt hittem, rögtön meg fogok őrülni, de ez az a jó fajta őrület volt, úgyhogy hagytam magam. Megvártam, míg teljesen rámnehezedsz, aztán mikor tövig beléd kerültem megálltunk egy pillanatra, bennakadt mindkettőnk lélegzete, hozzám hajoltál, és lesmároltál. Csak akkor mozdultál meg, amikor a nyelveink már teljesen egymásba felejtkeztek.

Na ennyi elég is volt a látszatból, hogy te irányítasz. Mindkét kezemmel a hegyes kis csípődbe markoltam, és diktálni kezdtem az ütemet. Te persze hagytad magad, de csókoltál közben megállás nélkül, és már megint a hajamban voltak az ujjaid, de most egyáltalán nem bántam. Egy ideig jó is volt, de aztán kibontakoztam a csókból, és hátrébb toltalak magamtól, mert olyan közel voltál, hogy nem láthattam közben belőled semmit. Hamar elveszítetted te is a kontrollt, de ezúttal nem próbáltad meg takarni az arcod, gondolom tudtad, hogy úgysem hagynám, a plafon felé fordítottad átszellemült arcod. Vadítóan mozogtál az ölemben, a mellkasomra támaszkodtál, és ringattad a csípőd, hagytad, hogy kicsit megemeljelek, hogy lendülettel toljam vissza magam beléd. Nem, nem nyögtél, de hangosan ziháltál, ahogy az esztelen gyönyörön keresztül próbált a levegő a tüdődbe férkőzni. Bódult szemekkel figyeltem, ahogy az inak megfeszülnek a válladban amikor körmök nélkül, az ujjbegyeiddel karmolásztad a hasfalamat. A csípődbe mélyesztettem az ujjaim, remélve, hogy egy kicsi fájdalmat okozok vele, de túl sok kéj volt az arcodon ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, megérezted-e egyáltalán.

Egy idő után elhúztad a kezeid a mellkasomról, és a sajátodra helyezted. Kapkodva, gyorsan simítottad végig magad a hasadig, majd letértél a combjaidra, csak épphogy, de aztán nem húztad tovább az idegeidet, megfogtad a saját farkad, és remegve verni kezdted. Uhh, nagyon is tetszett a műsor, de éreztem, hogy így nem fogod sokáig bírni, ezért egyik kezemmel elengedtem a csípődet, és a magadat fogdosó kezedre kulcsoltam. Erősen szorítottam, arra kényszerítve, hogy leállj vele, mire te fájdalmasan nyöszörögtél. Már annyira a határán voltál, hogy minden bizonnyal kemény fizikai fájdalom lehetett abbahagyni. Istenem, hallani akartam azt a kurva szexi nyöszörgésedet! Még erősebben szorítottam, hogy egyáltalán ne tudd izgatni magad, és még gyorsabban mozogtam benned. Ívbe feszült a hátad, összeszorítottad a szemeidet, és magas hangon, lassanként szinte folyamatosan nyüszítettél.

Elemi erővel tört rám az orgazmus, amikor egészen mélyen a forróságodba vágtam a farkam, és beléd élveztem. Nyüstölésed a zihálásoddal együtt szaggatottá vált, és úgy tűnt, mindjárt meg fogsz fulladni, mert a fájdalmas kéjtől az oxigén képtelen a tüdődbe jutni. Az arcod... lehetetlen bármihez is hasonlítani. Hihetetlen, hogy mennyire nem voltál magadnál, mégis csak és kizárólag te voltál, téged láttalak, mindenféle sallang nélkül. Gondolatok, érzelmek, lélek nélkül, tudod, valami nyers, puszta, esszenciális Mikey.

Kész őrület.

Végül, mikor már láttam rajtad, hogy mindjárt elájulsz, hajlandó voltam megmozdítani a kezem. Te már nem tudtál volna semmit sem kezdeni magaddal, annyira nem voltál ura a testednek, de én irányítottalak, és határozottan, gyorsan eljuttattalak a csúcsig. Furcsamód a sok hangoskodás után teljesen hangtalanul adtad meg magad az orgazmusnak, némán nyílt sikolyra a szád, mozdulatlanságba merevedtél, amíg átvágott rajtad a mindent elemésztő érzés. Aztán teljesen erőtlenül rogytál rám.

Szorosan magamhoz öleltelek, és éreztem a mellkasod rebbenő ütemét az egész testemen. Túl megsemmisült voltál ahhoz, hogy akár csak remegjél. Még mindig benned voltam, és nem is állt szándékomban ezen a helyzeten egyhamar változtatni, bár lassanként kezdett eljutni a tudatomig, hogy rohadt kemény a padló.

Kezdhettél magadhoz térni, mert még szorosabban bújtál hozzám, pedig nem hittem volna, hogy lehet még. A fejedet a nyakam hajlatába túrtad, orrodat a hajamba, és átölelted a vállaimat. Átfutott rajtad néhány erőtlen remegés, amit nem igazán értettem, úgyhogy beletúrtam hátul a hajadba, és elhúztalak magamtól, hogy megnézzem magamnak az arcod, amit annyira tökéletesen ismerek. Egy kicsit elképedtem, amikor láttam, hogy csendesen csurognak könnyeid.

Talán eszembe kellett volna jusson az első alkalom, de az az igazság, hogy semmi ilyesmi nem történt.

- Gyűlöllek – bökted ki rekedten, és megcsókoltál.

Sós ízű csók volt, vad, és durva, de nem szenvedély miatt.

- Szeretlek – súgtam amikor elváltak egymástól az ajkaink.


következő rész>>