The end of the day

Készen álltok egy jó kis 18-as Wincestre? Sam és Dean, amikor Sam Wesson és Dean Smith voltak. Annyira adta magát!




- Persze, és akkor mocskos motelekben szállnánk meg, és hitelkártyacsalásból élnénk? Meg zsírban tocsogó gyorskajákat ennénk? – sorolta Dean az ellenérveit.
- Ezek csak részletek – mondta Sam teljes beleéléssel. Még mindig izgatottan moncsolgatta a biztonsági őr vérével mocskolt konyharuhát, amivel letörölgette az arcát. Úgy tűnt nem hagyott benne túl mély nyomokat, hogy nemrég a képébe loccsant az ürge.
- Haver, csak a részletek számítanak – mondta lelombozóan Dean.
Sam összeráncolta a szemöldökét, és elgondolkozott, hogy elmondja-e neki. Talán most már csak nem fogja őrültnek nézni őt, azok után, amit most átmentek. Ha szellemek léteznek, minden előfordulhat.
- Na jó, elmondom – döntötte el végül.
- Mit?
- Emlékszel, hogy meséltem az álmomat, a szellemekről – kezdte, és Dean egyetértően bólogatott – Vadásztam rájuk...
- Oké – mondta Dean teljes természetességgel. Miért, akkor mi van?
- Veled – tette hozzá Sam – Ilyen... ilyen izék voltunk... vadászok. Meg barátok... Vagy inkább, mint... mint valami többek, tudod.
- Nem, nem tudom – mondta erre Dean, és furán nézett a mellette ülő pasira.
- Á, mindegy – legyintett rá amaz.
- Nem mindegy – erősködött Dean.
- Rendben, valami ilyesmire gondoltam.
Sam hirtelen Deanhez fordult, és a száját a szájához szorította. Nem volt igazi csók, csak olyan szájrapuszi.
- Wo wo wo, haver! - Dean elhúzódott, gyorsan felállt, és arrébb sétált. Idegesen törölgette a száját – Már mondtam, hogy ez nálam nem játszik. Én nem vagyok... Szóval a lányokat szeretem.
- Sajnálom, tényleg – mondta zavarodottan Sam. – Nem tudom, miért tettem, tényleg. Én is heteró vagyok! Volt egy menyasszonyom, Maddison... De tudod mit? Itt valami tényleg nagyon nem stimmel. Felhívtam a számát, és egy állatkórház volt.
- Most ezzel mire akarsz kilyukadni? Valami összeesküvés-elmélet? Hagyjuk! Rendben, jó volt ez a nap, tényleg jó volt kinyírni azt a szellemet, de ennyi, és semmi több.
- Talán igazad van – sóhajtotta lemondóan a fiatalabb férfi, és rosszkedvűen lehajtotta a fejét. Úgy festett, mint egy bánatos kiskutya, és Dean ezt nem bírta nézni, odament hozzá, az állánál fogva finoman megemelte a fejét. Sam csodálkozva nézett rá, Dean viszont valami egészen furcsát érzett, végül is talán csak megesett a férfin a szíve, nem tudta, de hirtelen elhatározásból odahajolt hozzá, és óvatosan megcsókolta. Ez viszont igazi csók volt. Lassan értek egymáshoz, Dean nyitott szemekkel figyelte a hosszabb hajú, csodálkozó szemű férfit, miközben végigfuttatta a nyelvét az ajkain, ezzel kérve bebocsátást, és Sam gondolkozás nélkül megadta neki. Egészen gyengéden, szinte félve érintették egymást a nyelveik, aztán már kezdték megtalálni a ritmust, és szenvedélyessé fokozni. De mielőtt még igazán belefeledkezhettek volna, Dean elszakította magát Samtől, és immáron csukott szemmel megfordult.
- Nem vagyok meleg – mondta egészen halkan, inkább csak önmagának. Sam legyőzötten nézte Dean megereszkedett vállait, aztán felállt ő is az asztalról, megkerülte Deant, és a szemébe nézett.
- Ja, nem vagy – mondta neki vigasztalóan, és újra megcsókolta. Dean pedig nem állt ellen, megadta magát, és visszacsókolt. Óvatosan fedezték fel egymás száját megint, részletesen, nem sajnálva az időt. Ahogy egyre jobban belebonyolódtak a csókba, lassanként mindkettejükben, de főként Deanben, feloldódtak a gátlások, és egyre mélyebbre zuhantak az egymás iránti vágyba. Még egy utolsó próbálkozásként Dean újfent elhúzódott, és megpróbálta kipislogni a szeméből a bódultságot.
- Nem is ismerlek – mondta akadékoskodva.
- Dehogynem ismersz – válaszolta gyengéden Sam, aztán egymás szájának estek, és ugyanolyan szenvedéllyel folytatták tovább. Nem esett több szó, csak néhány sóhaj, morgás, vagy pornográf nyögés, ahogy levegőhöz próbáltak jutni vad smárolásuk közepette. Már Dean sem akart ellenállni, pedig érezte, a teste egyre erősebben követeli, hogy elmondhatatlan dolgokat csináljon ezzel a férfivel. Olyasmiket, amiket még soha nem csinált férfivel. De már nem maradt benne semmi szégyenérzet, vagy bizonytalanság, egyszerűen engedett a vágynak, megragadta a fiatalabb pólóját, és, anélkül, hogy abbahagyta volna mohó csókolását, a háló felé kezdte lökdösni. Félkézzel kitapogatta a kilincset, belökte az ajtót, és az ágy felé terelte Samet. Amikor odaértek, mégis elszakadt a csóktól, erotikusan az ágyra lökte, és a nappaliból átszűrődő fényben bizonytalanul az arcába nézett. „Te is ezt akarod?”-kérdezte a tekintetével, félve. A kócos haj alól kikandikáló szemek szintén enyhe félelemmel néztek vissza rá, de mielőtt ez megriaszthatta volna, Sam felült, és magához rántotta Deant. A csókja szinte reszketett a nyers vágytól, és, hogy egészen egyértelműsítse a dolgot, kapkodva lehúzta róla a nyakkendőt, és koordinálatlanul babrálni kezdett az ingének gombjaival. Dean erre már elvigyorodott, és segített neki, gyorsan letépte magáról a zavaró ruhadarabot, majd kibújtatta Samet is a pólójából. Egy pár másodpercet adott magának arra, hogy végigmérje a férfi szépen kidolgozott felsőtestét, aztán nekiesett. Gondolta, végül is egy férfivel sem lehet nagyon másmilyen, mint egy nővel, így aztán alaposan végigkóstolta a hasát, felkúszott a mellkasára, és játszadozni kezdett nyelvével a mellbimbókon. Sikerült is kicsikarnia néhány kéjes nyögést Samből, amit elégedett vigyorral nyugtázott. Aztán Sam nyaka felé vette az irányt, és épp arra készült, hogy végignyalja, de ezt a háton fekvő férfi megakadályozta, megragadta Deant, és felülre kerekedett.
- Lehet, hogy még véres egy kicsit – nevetett fel zavartan.
- Hopsz – mondta Dean. Ja igen, a félbeszakított biztonsági őr, erről már teljesen megfeledkezett.
Azonban ha már úgyis maga alá gyűrte, Sam át is vette az irányítást, és visszaadta mindazt, amit az előbb kapott. Dean lehunyta a szemét, és sóhajtott is néhányat, de nem igazán tudta elengedni magát, szokatlan volt neki ez a passzív szerep, hogy uralkodnak rajta, főként, hogy egy férfi teszi. Egy idő után megpróbálta visszaszerezni a vezetést, de Sam finoman az ágyhoz szorította, esze ágában sem volt feladni. Őt semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy kényeztesse Dean nyakát, így nekilátott. Először csak végigcsókolta, jó nyálasan, aztán nem bírt magával, elragadta a hév, és erősen megharapdálta. Elégedetten vette észre, hogy erre a férfi igencsak obszcén hangokat hallat magából, ezért így folytatta tovább, eljutva egészen a torkáig, ahol csak nagyon finoman merte a fogai közé venni a bőrt. Érezte, hogy Dean izgatottan nyel egy nagyot, és buján hörög. Felkúszott a füléig, a szájába vette, belenyalt, és őrülten erotikus hangon sugdosni kezdett bele.
- Szereted, ha ezt csinálom? Hmm. Szereted, mi?
Lentről felfelé végighúzta rövidke körmeit Dean oldalán, majd lefelé egészen a hasáig, addig az édes kis szőrcsíkig, ami egészen az alsógatyájába vezet. Sam pedig igazán szerette volna, ha oda vezeti, így hát egy kicsit ügyetlenül bontogatni kezdte Dean övét, miközben újra megkereste a száját, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Dean addigra már teljesen beindult, nem bírta Sam szerencsétlenkedését a nadrágjánál, ezért mégis leteperte a férfit, ráfeküdt, és jó erősen belemarkolt a félhosszú, borzos hajába. Ha már a nyakát nem kóstolhatta meg, legalább az álla vonalán végighúzta a nyelvét, aztán hirtelen megérezte, ahogy összeér a merev férfiasságuk. Ezt már végképp nem bírta, szexi csípőmozgással hozzá dörgölőzött, mire Sam megragadta a fenekét, és segített neki. Már ettől képes lett volna a gatyájába élvezni, de aztán leállította magát, és mohón húzta le az alatta fekvő nadrágjának sliccét.
- Nem hiszem el, hogy ilyesmit csinálok – mondta rekedten, aztán belenyúlt Sam alsógatyájába, és megragadta a farkát. Egy pillanatra megállt mindent, Dean szokta a furcsa érzést, Sam pedig elfelejtett levegőt venni. Aztán Dean megmozdította a kezét, Sam torkából pedig egy szép nagy nyögés szakadt ki, és a fölé hajló férfi vállába kapaszkodott. Az megtámasztotta magát Sam mellett, és türelmesen kísérletezett, hogy hogyan is lehet a legjobb a másiknak. Leste a reakcióit. Csak nézte őt, ahogy a csapzott haja a homlokára tapad, ahogy megcsillan a gyér fény enyhén izzadt felsőtestén, meg ahogy eltorzul az arca a gyönyörtől. Maga is meglepődött azon, hogy mennyire boldoggá teszi az, hogy épp örömet szerez egy másik férfinak. Már egészen belejött a dologba, mikor Sam hirtelen megfogta a kezét, és leállította.
- Most mi van? – kérdezte felháborodva. Sam csak kapkodta a levegőt, aztán elpirulva habogni kezdett.
- Várj, én...
- Ne mondd, hogy meggondoltad magad, mert én megőrülök – mondta dühösen Dean.
- Dehogyis! Én csak... én nem akarok, előbb, mint te...
- Bolond vagy – mondta erre az idősebb férfi, és már csak azért sem hagyta abba, amit művelt, hiába is ellenkezett a másik. Annyira tetszett neki ez az egész, hogy buján végignyalt Sam mellkasán, ameddig elért anélkül, hogy helyet kéne változtatnia, megtalálta az egyik mellbimbóját, és finomat izgatni kezdte, miközben egy másodpercre sem engedte el őt odalent. Annak nem is kellett már sok, egy hangos nyögéssel Dean markába élvezett, de alaposan eláztatta a saját hasát is. Kellett neki vagy egy perc, mire ki tudta nyitni a szemét, és azt látta, hogy Dean huncut mosollyal nézegeti őt. Egy kicsit zavarba is jött tőle.
- Öhm... – kezdett volna bele akármibe.
- Ne is mondd – hallgattatta el gyorsan Dean, majd az egyik párnába törölte a kezét, és valamennyire letakarította vele Sam hasát is. Mikor végzett vele a földre hajította, és perverzül vigyorgott. Nem ellenkezett, amikor Sam még mindig enyhén remegve megfordította, és fölé mászott. Rég túl voltak már az előjátékon, így hát Sam rögtön a lényegre tért, szétszedte végre Dean övének csatját, aztán óvatosan húzni kezdte róla a nadrágot, az alsóval együtt. Dean engedelmesen felemelte a csípőjét, mire Sam vadul le is tépte őket. Aztán megtorpant, és egy pillanatra látványosan zavarban volt. Az idősebb férfi persze látta ezt rajta, úgyhogy gyorsan felhúzta magához, megcsókolta, és beletúrt a nedves a hajába. Erre Sam rögtön leküzdötte a zavarát, és Dean hasához hajolt, hogy végignyalja azt a kis szőrcsíkot, ami már az előbb is úgy megtetszett neki, és ha már ott volt, akkor a köldökébe is belenyalt. Eközben kicsit bátortalanul végighúzta a hüvelykujját Dean férfiasságán, a tövétől egészen a hegyéig, mire Dean egész teste megugrott, mintha villám csapott volna belé, és nyöszörögni kezdett. Samnek ettől megjött az önbizalma, és a markába vette a kiterült férfi farkát. Finoman kezdett neki, de aztán elég hamar megérezte az ütemet, gyors, és kemény lett, de Dean ezt egyáltalán nem bánta, egyre hangosabbá vált, és hihetetlenül pornográf hangokat adott ki magából. Aztán Sam hirtelen abbahagyta, odahajolt, és végignyalt a hímvesszőn. Ettől Dean egy még durvábbat nyögött, és elfehéredett ujjakkal markolt a lepedőbe. Sam őrülten elvigyorodott, és megismételte, mire ugyanez a reakció érkezett, aztán megismételte újra, és újra, végül pedig Dean nem bírta tovább, minden eddiginél hangosabb nyögést hallatott, és elélvezett. Sam elégedetten vigyorgott, aztán felkúszott Dean mellé, és átölelte. Az még nem igazán tért magához, csak kapkodta a levegőt, hihetetlenül ki volt pirulva, így szinte ragyogtak a szeplői az arcán, és Sam azon gondolkozott, hogy vajon megjegyezze-e, hogy ez milyen édes, vagy az túl bénán hangzana, mikor Dean félbeszakította gondolatmenetét.
- Oké – mondta egyszerűen.
- Mi oké?
- Oké, menjünk. Hagyjunk itt mindent. Szellemekre akarok vadászni! Ezt akarom. Veled akarok lenni, Sammy.
Sam boldogan nézett rá, de mikor nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, hirtelen megjelent a szobában egy férfi. Úgy értve, megjelent, nem belépett az ajtón, vagy ilyesmi. Mind a ketten reflexszerűen húzták magukra a takarót.
- Maga meg mit keres itt? – kérdezte Dean ijedten, miközben megpróbálta a takaró alatt magára húzni a nadrágját.
- Ez kínos – mondta Zakariás elkerekedett szemekkel.
- Ki ez? – intézte kérdését Sam Deanhez.
- A főnököm.
- Nem igazán a főnököd – mondta Zakariás, odasétált a félig felöltözött Deanhez, és a homlokához érintette az ujjait. Erre aztán Dean igazi életének emlékei rögtön visszatértek, és úgy tűnt, vele együtt Samé is, mert mind a ketten zavarodottan néztek körbe, főleg egymásra.
- Egy újabb kibaszott angyal, hát ez csodás – vonta le a következtetést Dean.
- Nem is tudom, hogy miért lepődtem meg ezen – mutatott Zakariás az ágy szélén döbbenten ülő Samre.
- Mi a franc ez, valami perverz játék? – folytatta felháborodva az idősebb testvér.
- Dean, Dean, Dean. Én csak szerettem volna, ha tudod, hogy ha lenne választásod, te akkor is vadász lennél. A véredben van. Arra igazán nem számítottam, hogy ti ketten egymásnak fogtok esni. Nos, remélem azért megvan a tanulság. – Ezzel egyszerűen eltűnt, ott hagyva kettejüket, hogy birkózzanak meg a helyzettel maguk.
- Na ne már – kiáltott utána Dean, aztán tanácstalanul nézett az öccsére.
- Öhm, azt hiszem... – habogta Sam annyira zavarban, amennyire még talán soha sem volt.
- Ez több, mint kínos – vágott közbe Dean, ugyanúgy nagyon zavartan – Talán felejtsük el. Egyikünk sem volt önmaga.
- De Dean... mi testvérek vagyunk, és ööö... és lefeküdtünk.
- Nem! feküdtünk! le! – válaszolt dühösen, és a rövidke hajába túrt. – Csak kivertük egymásnak. Oké?
- Persze, mert az nem számít.
- Miért, akkor mit akarsz csinálni? – kérdezte Dean kétségbeesetten.
- Nem tudom. – Sam jobb híján egy kicsit durcásan vállat vont, aztán egyszerűen hátat fordított, és kisétált az ajtón. Testvére egy ideig csak nézett utána, megfejthetetlen arckifejezéssel, aztán követte. Legnagyobb meglepetésére az impala a ház előtt állt, és Sam már az anyósülésen ülve várta őt. Otthonosan elhelyezkedett a volán mögött, indított, és jó hangosra tekerte az AC/DC-t, hogy ne kelljen beszélnie az öccsével. Szemmel láthatóan ez Samnek se volt ellenére.
Aztán csak hajtottak előre, nem tudva, merre vezet az útjuk.

2 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon jópofa volt. :) Nagyon jó írás, és tetszett az egész:) Tényleg el tudom képzelni, hogy ez megtörténhetett volna velük.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :3 Igen, megihletett ez a rész, annyira shipelhetővé tették őket, bűn lett volna kihagyni a lehetőséget.

      Törlés