Promises, Promises (Don’t Send Me Back In 30 Days) 2. rész

Innen: http://silentdescant.livejournal.com/307357.html
A 2. rész.

+2 nap

Ahogy a szupermarketben sétáltak, Gerard olyan erősen szorította Frank kezét, hogy kishíján eltörte, de Frank ennek ellenére képtelen volt abbahagyni a szoknyája húzogatását. Akárhogy is próbálkozott, túl rövidnek érezte, mire végül Gerard a másik kezét is megragadta, és szorosan magához húzta.

- Ne csináld ezt! – sziszegte közvetlenül Frank fülébe.

Frank úgy érezte, mindenki őt nézi, vagy inkább őket, és nem is tudta, hogy melyik verzió a rosszabb.

- Mindenki engem néz – suttogta idegesen.

- Azért, mert olyan kurvára szép vagy – felelte Gerard, maga után rángatva Franket. – Riszáld már egy kicsit a csípődet, elvégre lány vagy!

- Ez olyan kibaszott szórakoztató neked? – csattant fel Frank.

- Pont úgy, igen – felelte Gerard vidáman. – Most pedig fogd be, és gyere, nem maradhatunk túl sokáig.

- Akkor engedj el!

- Nem.

Aztán Gerard mégis elengedte Frank kezét, de csak azért, hogy helyette a csuklóját markolja meg, és erősen megcsavarja. – Még nem fejeztük be a vásárlást, én pedig mindenkinek meg akarom mutatni, hogy milyen szexi kis csajom van.

- Gee, kérlek – suttogta Frank, miközben megpróbálta kirántani a karját Gerard szorításából, de az túl erősen tartotta őt. Esélye sem volt menekülni, amikor Gerard a fagyasztott élelmiszerek részlege felé húzta őt. Keresett egy magas hűtőládákkal határolt üres folyosót, és egy gyors körbepillantás után arccal előre az egyik hideg üvegajtónak penderítette. Frank pedig már érezte is, hogy a másik férfi a fenekéhez dörzsöli a csípőjét, és rosszul volt a gondolattól, hogy az a rohadt szoknya most felcsúszott. Azután Gerard a szoknyája alá tolta a kezét, ezzel Frank már teljesen biztos lehetett abban, hogy tényleg alig takar belőle valamit. Közvetlenül utána érezte, hogy Gerard körmei keményen a bőrébe mélyednek, a feneke és a combja közötti érzékeny, puha részbe, ami még a vastag harisnyán keresztül is fájdalmas volt.

- Ne kísérletezz velem, Frankie – sziszegte. – Tudod, hogy nem csinálok problémát abból, hogy bántsalak.

Frank bólintott, az arca nedvesen csúszott végig az üvegen, kapkodó lélegzetével párát lehelt a hideg felületre.

- Meg foglak dugni ebben a kibaszott, ribancos szoknyában, Frankie, és te kurvára imádni fogod, hallasz engem? Válaszolj!

- Igen.

- Fordulj meg!

Frank megtette, még mindig szorosan a hideg üvegnek lapulva, és kerülve a másik tekintetét. De Gerard az ujjai közé vette az állát, és kényszerítette arra, hogy felnézzen.

- Nincsen szükségem rád, Frankie, és annyi a szerencséd, hogy akarlak. Ne engedetlenkedj, világos?

- Igen – súgta Frank. Gerard éles mozdulattal meglegyintette az arcát -nem egészen pofon volt, de elég közel járt hozzá- és elengedte.

--

Fél órával később Frank a kocsi anyósülésén térdelt, áthajolva a sebváltó felett, Gerard farkában a szájában. Gerard mindkét csuklóját keményen a háta mögé szorította, másik keze pedig a hajában volt, és erélyesen nyomta lefelé a fejét. Kényelmetlen pozíció volt, és valószínűleg mindenkinek, aki elment az autó mellett, tökéletes rálátása volt Frank fenekére. És ő megértette, hogy ez a büntetése, amiért nem volt eléggé együttműködő.

- Vedd be, Frankie, gyerünk, kurvára vedd be, igen, ez az – motyogta Gerard, keményen feltolva a csípőjét, és a helyén tartva Frank fejét. Frank igyekezett ellazítani a torkát, és arra koncentrált, hogy ne öklendezzen. Alig kapott levegőt. – Baszd meg, ez az, Frankie, vedd csak be!

Frank nyála végigfolyt az állán, csak úgy, mint az előző alkalommal, és beleragadt Gerard sötét fanszőrzetébe minden egyes alkalommal, amikor sikerült elég mélyre nyomnia a farkát a torkába. Nem tartott sokáig Gerardnak, míg elélvezett; akkor mindkét kezével Frank hajába markolt, hogy a megfelelő helyzetben tartsa őt, és megparancsolta, hogy nyeljen. Frank megtette, már csak azért is, mert nem tudta kiköpni, amíg Gerard farka a szájában volt.

Végül Gerard eleresztette őt.

- Mocskosan festesz – mondta nyugodt hangon.

Frank érezte is, hogy ragacsos nedvesség nyúlt az egész arcán, és a torkában, a haja pedig kuszán meredt a fején. A szemeit könnyek nedvesítették, az ajka pedig vérzett.

Csendesen bólintott.

- Megengedjem, hogy letakarítsd magad, mielőtt elmegyünk innen? Vagy így akarsz sétálgatni mindenfelé?

- Kérlek, engedd meg – suttogta Frank.

- Talán legközelebb, amikor valami dolgom akad, ott kéne hagyjalak kikötözve – merengett Gerard.

- Ne!

- Miért ne?

- Ne, kérlek, ne – kiáltotta Frank. Élesen az eszébe villant az elhagyatottság rettenetes fájdalma, a magány, és a bizonytalanság, és a legalább ugyanolyan intenzitású fizikai fájdalom a vállában, és az egész testében, ahogy órákon át képtelen megmozdulni.

- Jó leszek, megígérem – mondta. – Kérlek, ne hagyj úgy még egyszer, kérlek!

Gerard a hátsó ülésre hajolt, előszedte a sminkkészletet, és Frank ölébe dobta.

- Takaríts össze magad! – mondta hidegen. – És ne idegesíts fel!

+23 nap

- Frankie, mesélj Gerardról!

Frank felnézett, és elmosolyodott, úgy, mintha igyekezne visszafogni magát, de egyszerűen képtelen lenne lemosni az arcáról.

- Az ötödik éjszakán szexeltünk először.

Raynek igazán nem kellett volna meglepődnie. Gyanakodott persze, de Frank szájából hallani... Firkantott egy kis megjegyzést a füzetébe, aztán megkérdezte: - Történt valami az ötödik éjszaka előtt?

- Igen – mondta Frank vállvonogatva. – De az volt az első éjszaka, amikor együtt aludtunk.

Ray röviden lejegyezte, hogy Frank nem akar beszélni arról, hogy mi történt az ötödik éjszaka előtt, és bátorítóan rámosolygott.

- Hogyan kezdődött? Ki kezdeményezte?

- Én – felelte Frank azonnal.

- Megcsókoltad? – kérdezte Ray óvatosan.

- Nem... – felelte Frank. – Nem csókolóztunk.

+4 nap

- Gee, kérlek, nem vehetnék fel valami normálisat? – kérdezte Frank, miközben Gerard épp öltözködött. Az ágyon egy rózsaszín póló, és egy ugyanolyan fekete szoknya várta, mint az előző nap.

- Mondtam, hogy miért kell ezt viselned; most tényleg megint harcolni akarsz velem? – csattant fel Gerard. Frank az elmúlt hat óra számlájára írta Gerard rossz kedvét, amit végig azzal töltöttek, hogy egy új motel felé hajtottak.

- Senki sem ismer itt engem – folytatta Frank ésszerűen.

- Nem érdekel, hogy ki ismer téged – mondta Gerard. – Az érdekel, ha felismernek. Most pedig menj, mosakodj, és öltözködj, nincs időm erre!

- Ugyan már, Gerard, senki sem fog felismerni...

Gerard belemarkolt Frank hajába, és a térdeire kényszerítette őt. Lehajolt hozzá, és figyelmen kívül hagyva a kiáltását, szabad kezével állon ragadta, fájdalmasan szélesre feszítette a száját, és keményen tartotta.

- Naná, hogy senki sem fog felismerni, mert kurvára senki sem törődik veled. Mindenki leszarja, hogy mi van veled, de különösképpen én. Fogd be a rohadt pofádat, és öltözz fel, nem mondom újra!

Frank tudta, hogy a szerencséjével játszik mielőtt még a szavak elhagyhatták volna az ajkát: - Szóval akkor felvehetem a farmeromat?

Gerard keményen arcul csapta.

Frank lassan engedte ki a levegőt a tüdejéből, hogy lenyugtassa magát. A haja a homlokába hullott, és az arca bal oldala mintha lángolt volna. Kócos tincsei rejtekéből felnézett Gerardra.

- Mondtam, hogy ne kísérletezz velem – köpte Gerard. – Nem kell megtartanom téged, tudod.

- Akkor engedj el!

- Majd ha piros hó esik – nevetett fel. – És legközelebb nem az arcod lesz, ahol megütlek.

Frank arra gondolt, hogy valószínűleg lenyomná Gerardot egy ökölcsatában. Része volt már néhányban, és Gerard nem volt éppen egy body builder. Viszont volt egy pisztolya. Ez azért egy kicsit csökkenti az esélyeit.

Frank lassan felállt, és felvette a szoknyát az ágyról.

- Jó fiú.

+5 nap

Gerard az ágyhoz kötözve hagyta Franket míg lezuhanyozott, aztán a laptop elé ült, és headseten keresztül beszélgetett Mikeyval. Frank csendben várta; csak nem tarthatja őt Gerard örökre kikötözve. Végignézte, ahogy Gerard megreggelizik, fogat mos, ír néhány sort a spirálfüzetébe, és elolvassa a neten a zenei híreket. Aztán felvette a cipőjét, a bőrdzsekijét, és elindult az ajtó felé.

- Várj! – kiáltott fel Frank hirtelen, megtörve a csendet. – Ne hagyj itt!

- Van okom arra, hogy maradjak? – kérdezte Gerard, hátra sem fordulva.

Frank megnyalta az ajkait. – Sajnálom.

Erre Gerard végre visszanézett rá.

- Sajnálom a tegnapit, nem is tudom, hogy mire gondoltam. Nem fog újra megtörténni, esküszöm. Kérlek, ne hagyj itt!

- Esküszöl? – kérdezett vissza Gerard. Odasétált az ágyhoz, és csak nézte Franket. – Miért higgyek neked?

Frank újra megnyalta az ajkait. – Nem fogok újra engedetlenkedni, Gee, megígérem!

- Fogd be a szád! Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

- Megpróbálom, kérlek, próbálom! Meg fogom próbálni!

- Mit akarsz egyáltalán, Frank?

- Csak nem akarok egyedül maradni. Minden más... nem érdekel.

- Akarod, hogy eloldozzalak?

- Nem érdekel, amíg itt vagy – felelte Frank őszintén.

- Éhes vagy? Akarsz enni valamit?

Frank vállat vont, már amennyire tudott úgy, hogy a karjai a fejtámlához voltak bilincselve.

- Fel akarsz öltözni?

Frank megint vállat vont. – Sajnálom – mondta újra. – Nem engedetlenkedek még egyszer.

Gerard előhúzta a pólója alól a bilincs kulcsait, aztán csak játszott velük, fel-alá csúsztatta őket a vékony láncon, amire fel voltak fűzve. Lebámult Frankre, aki nem vette fel vele a szemkontaktust. Végül döntött: leoldozta Frank kezeit a támláról.

- Zuhanyozz le, és öltözz fel! Van egy kis maradék kaja a hűtőben tegnap estéről. Ha végeztél, talán elmehetünk innen.

Frank bólintott, és várta, hogy Gerard levegye a bilincset a csuklóiról, de ő nem tette. Ehelyett előre húzta a kezeit, és újra egymáshoz bilincselte őket.

- Elengedlek annyi időre, hogy felvehesd a pólódat, és ennyi.

- Oké.

Aztán csak bámultak egymásra néhány pillanatig, míg Gerard bólintott.

- Menj!

+23 nap

- Visszamentünk a motelba – magyarázta Frank olyan halk hangon, hogy Raynek előrébb kellett hajolnia, hogy hallja. – A szoknya volt rajtam, amit vett nekem.

- Vett neked egy szoknyát? – kérdezte Ray finoman.

- Hogy azt hordjam odakint – mondta Frank. – Mert nem hordhattam nadrágot. De én direkt ingereltem őt. Nem is tudom miért, azt hiszem, csak ki akartam provokálni valamilyen reakciót. Zaklattam őt, mire hozzávágott a pláza mosdójának falához, és megkérdezte, hogy azt akarom-e, hogy itt dugjon meg, ahol bárki bejöhet, és megláthat minket, meg engem a szoknyámmal.

Ray Frank arcát nézte, ahogy az mesélt neki, és látta, hogy mennyire belefelejtkezik, úgy tűnt, ellazul tőle. Szemmel láthatóan kényelmesebben érezte magát az emlékeiben, semmint a valóságban. Inkább élte át újra a jól ismert múltat, mint hogy szembenézzen a bizonytalan jelennel, ahol nem tudja kontrollálni a dolgokat.

- Azt mondtam, nem – folytatta Frank, a kezeit bámulva, és újra elmosolyodott. – Mire ő azt mondta, akkor a motelszobában fog megdugni, és elindultunk.

+5 nap

Gerard hevesen kitárta az ajtót, és erélyesen betolta Franket a szobába, aki erre kapásból megbotlott. Ideje sem volt megtalálni az egyensúlyát, Gerard máris mögötte volt, nekilökte a falnak, miközben vakon rúgta be az ajtót a hátuk mögött.

- Szeretsz idegesíteni, nem igaz, Frankie? – kérdezte, de nem várt választ – helyette keményen Frank fülébe harapott, végighúzta a fogait a nyakán, egészen a válláig, és ott is a bőrébe mélyesztette.

Frank nem válaszolt, csak annyit tett, hogy a hátát Gerard mellkasának tolta, mire ő megragadta a csuklóit, a feje fölé emelte a kezeit, és a falnak nyomta. A farkát pedig Frank fenekéhez dörzsölte, ami még a farmerja vastag anyagán keresztül is forró, és izgató volt.

- Mássz fel a kibaszott ágyra, és vedd le a pólódat! – morogta Gerard. Frank szó nélkül megtette, amit a másik kért tőle, végigfeküdt az ágyneműn, ami hűvösen simult a hátához, és várt. Amikor Gerard csatlakozott hozzá, nála voltak a bilincsek, és a kendő, amit a szexshopban vásároltak nem is olyan régen.

Frank erőtlenül rázni kezdte a fejét, amikor meglátta a kendőt, de Gerard csak bámult rá átható tekintettel, aztán a feje köré erősítette a fekete anyagot, ami egy maszkra hasonlított, és gyakorlatilag Frank fél arcát eltakarta. Sokkal feszesebben simult a bőréhez, mint az a sál, amit a múltkor használt erre a célra, egyszerűen tökéletesen illett rá, és nem csúszott le róla akkor sem, amikor a párnához dörzsölte a fejét.

Így, hogy nem láthatott semmit, Frank csak a füleire hagyatkozhatott. Erősen koncentrált, hogy hallja mit csinál a másik férfi, hogy mi lehet a következő mozdulata. De még így sem volt eléggé felkészülve, amikor Gerard az ágy támlájához kötözte a kezeit, holott tudta, hogy ez fog következni. Gerard a megszokottnál is szorosabbra kattintotta a bilincseket a csuklóira, aztán megharapta Frank állát.

- A bélés nélküli bilincset kellett volna megvennem neked, nem tudom, mi a fasznak hagytam, hogy te válassz...

Aztán Gerard eltűnt, és Frank hallotta a halk, de összetéveszthetetlen zajt, ahogy lehúzza a sliccét, és ahogy a farmerja a földre hullik, aztán vékony szövet susogását, amiből könnyen kikövetkeztette, hogy a pólójától is megszabadult.

- Emeld fel a kibaszott lábaidat, Frankie! – sziszegte Gerard közelebbről, mint amire Frank számított. Gondolkozás nélkül hajlította be a térdeit, és széttette a lábait, engedelmeskedve Gerard kitartó, követelődző érintésének a combján.

- Már megint ingeresz – folytatta Gerard. – Mindenkit ingereltél abban a kibaszott boltban, Frankie. Nem kaphatnak meg téged. Az enyém vagy, és kurvára nem kéne ingerelned engem.

- Sajnálom – lehelte Frank, puhán az ágyra ejtve a fejét. A kendő a szemei előtt összezavarta az érzékeit, bár érezte az ágyneműt maga alatt, és a tömör, szilárd falat az ágytámla mögött, amihez épphogy hozzáértek a kezei.

- Nem sajnálod – mondta Gerard. – Akarod ezt; imádod ezt, nem igaz? Máris kemény vagy, Frankie, ne hazudj nekem! Kibaszottul nem tudsz hazudni nekem!

Frank kinyújtotta az egyik lábát, Gerardot keresve.

- Nem-nem-nem – figyelmeztette Gerard, ellökve magától Frank lábfejét. – Te az én kis kurvám vagy, Frankie; ez pedig nem arról szól, amit te akarsz.

Frank felnyögött, és újra elhelyezkedett az előbbi pozíciójában, hiábavalóan rángatva a bilincseit. Azon tűnődött, vajon a könyörgés segítene-e.

- A tiéd vagyok, Gee, kérlek – mondta halkan.

Végre érezte, hogy Gerard a lábai közé térdel, aztán felgyűrte a szoknyáját a derekára, tüntetőleg figyelmen kívül hagyva Frank farkát.

- Kibaszottul imádod ezt a szoknyát, látszik rajtad – morogta Gerard lágyan. – És nem vagyok biztos abban, hogy van egyáltalán farkad, ahogy elnézem, hogyan jársz ezekben a kibaszott ruhákban, mintha csak neked készültek volna. Vagy te készültél volna nekik. Lefogadom, hogy azt kívánod, bárcsak lány lennél, nem igaz, Frankie? Egy kibaszott csinos lány, kibaszott, nedves kis puncival, és alsónemű nélkül ebben a kibaszottul rövid szoknyában. Készen arra, hogy akárki beléd rakja, nem igaz, te kibaszott kis kurva.

Frank hangosan sóhajtott, és kizárólag Gerard hangjára koncentrált, ami már egyáltalán nem hangzott mérgesnek; mélyen járt a saját fantáziájában, aminek Frank is a része volt, és a valóság nem számított. Franknek tetszett ez, tetszett neki, hogy nem kell azokra a dolgokra gondolnia, amiket nem szeret. Halkan nyögött, sürgetve Gerardot, hogy folytassa.

- Mondd el, mennyire akarod, Frankie? Mennyire akarod a farkamat a puncidba? Mondd el!

- Akarom – suttogta Frank.

- Mondd el!

- Akarom a farkadat a puncimba – kiáltotta Frank. – Akarlak magamba, kérlek!

- Mi van, ha meg akarom dugni az édes kis seggedet, Frankie? Vennem kellett volna neked egy műfaszt, vagy valamit.

- Mmm, kérlek, kérlek, dugj meg – nyögte Frank. – Dugj seggbe, kérlek, Gee, kérlek...

- Fogd be a pofád! – sziszegte Gerard, aztán Frank fenekéhez illesztette a farkát, de csak játszott vele. – Hozom a szájpecket, ha szükség lesz rá.

- Nem, jó leszek, megígérem – mondta Frank gyorsan. Gerard keményen lökött egyet a csípőjén, mire a farka végigsiklott Frank bőrén, és a hegye a golyóihoz súrlódott, és ez olyan kibaszottul izgató volt, és olyan kibaszottul jó, hogy Frank háta ívbe feszült, és újra nyögni kezdett. Azután, mivel tudta, hogy Gerard ezt akarja, azt mondta: - Jó kislány leszek, megígérem.

Hallotta, ahogy jutalmul Gerard a nevét nyögi, és erős kezekkel megragadja a térdeit. Gerard egyáltalán nem pazarolta az idejét arra, hogy felkészítse Franket, egyik kezével lenyúlt, és mindenféle figyelmeztetés nélkül betolta neki a farkát. Frank nyöszörgött, és átölelte lábaival Gerard derekát. Eszébe jutott, hogy összekulcsolja a bokáit, hogy még közelebb tudja vonni magához, de aztán meggondolta magát. Biztos volt benne, hogy Gerard nem úgy értelmezné a gesztust, ahogyan ő szánja.

Gerard szabad kezével felnyúlt Frank arcához, és három ujját betolta a szájába, mire ő kérés nélkül kezdett szopni, a nyelvével pedig körözni, egészen amíg a másik túl mélyre nem nyomta a torkába az ujjait. Olyan mélyre, hogy fuldokolni kezdett tőle. Önkéntelenül is öklendezett, és egy nagy csepp nyál folyt le az alsó ajkán.

- Kibaszott, mocskos ribanc – morogta Gerard, visszahúzta a kezét, és lehajolt, hogy végignyalja az utat Frank szájához, aki sokkal szívesebben fogadta Gerard nyelvét, mint az ujjait. Gerard hevesen megcsókolta, Frank pedig képtelen volt bármit is csinálni azon kívül, hogy tűrje a támadást. Semmire sem tudott koncentrálni azon kívül, hogy Gerard farka forró, és kemény benne.

- Rohadtul el akarsz élvezni, nem igaz? – kérdezte Gerard.

Frank valójában majdnem teljesen elfeledkezett a saját farkáról, figyelmen kívül hagyta, hogy ott feszül a testük között. A gondolataiban abban a pillanatban Gerard sokkal fontosabb volt ennél; hiszen Frank teljes figyelmét magának követelte, és ő megadta neki, gondolkozás nélkül. Sokkal egyszerűbb volt arra koncentrálni, hogy Gerardnak mire van szüksége tőle, talán mert nem tudta, hogy ő maga mit akar.

Nem emlékezett, hogy valaha is így érzett volna a többi emberrel kapcsolatban, akikkel szexelt. Mindig csak arról szólt a dolog, hogy minél hamarabb, és minél jobban érezze magát.

Gerard végigcsúsztatta nedves kezét Frank mellkasán, egészen, amíg el nem ért a farkáig, és átkulcsolta a kezével, és akkor, igen, akkor már el akart élvezni. Azt akarta, hogy Gerard verje ki neki, aztán le akarta szopni a farkát, aztán azt akarta, hogy Gerard addig ujjazza, amíg készen nem áll arra, hogy újra elélvezzen.

- Igen, igen, kérlek – válaszolt végül Frank rövid kiáltásokkal. – El akarok élvezni, kérlek, engedd, hogy elélvezzek!

- Nem, amíg én nem végeztem – mondta Gerard, mire Frank testében szétáradt az izgalommal vegyes elégedettség. Szélesebbre tárta a lábait, és közelebb tolta a fenekét Gerard ágyékához, hogy jobb hozzáférést biztosítson neki.

Ezúttal sem tartott sokáig Gerardnak, hogy belé élvezzen. Azután csak csókolta, nyalta, és harapta Frank mellkasát és torkát, visszafojtva a saját halk, elégedett hangjait, és Frank csak feküdt simulékonyan, és elfogadta, mindent elfogadott. Gerard nem húzta ki Frankből a farkát akkor sem, amikor végzett, és finoman lihegve végül szájon csókolta újra.

- Jobban teszed, ha az egészet lenyalod az ujjaimról – mondta amikor elhúzódott tőle, és Frank egy pillanatra nem tudta, hogy miről beszél.

De aztán Gerard végighúzta a farkán a kezét, egészen a hegyéig, aztán le a tövéhez, az ujjai keményen feszültek köré, szinte kegyetlen volt, és pontosan az, amire Franknek szüksége volt, és akkor leesett neki. A csípője önkéntelenül is felemelkedett az ágyról, hogy Gerard markába lökje a farkát, de ő visszanyomta az ágyneműre, és lent tartotta.

- Na ezt nem hiszem – mondta halkan nevetve.

Frank teste már annyira megfeszült, hogy kész volt akármelyik pillanatban elélvezni, legalábbis amíg Gerard nem tűnik el. És akarta is, nagyon. Ez volt az első alkalom, amikor Gerard igazán megérintette, és kétségkívül az első alkalom, amikor egyáltalán figyelmet fordított Frank farkára dugás közben.

- Szeretsz a csajom lenni, nem igaz, Frankie? – suttogta. – Mennyire akarsz elélvezni? Engedjem neked?

- Igen, kérlek, engedd, Gee, engedd, hogy elélvezzek, Istenem, szükségem van rá! – kiáltotta Frank harsányan, ahogy Gerard még erősebben megszorította a farkát.

- Szükséged van rá? – gúnyolódott Gerard, és Frank hallotta a vigyort a hangjában.

- Szükségem van rá, szükségem van rád, kérlek, engedd, hogy elélvezzek, kérlek...

- Akkor élvezz – mondta Gerard egyszerűen. És ez elég is volt Franknek. A háta újfent ívbe feszült, az egész teste felemelkedett az ágyról, ahogy csípőjével követte Gerard kezének mozgását, aztán elélvezett, és hangos kiáltását Gerard hallgattatta el a nyelvével, amit az ajkai közé tolt.

Az orgazmus teljesen elgyengítette Frank testét, erőtlenül rogyott össze, és Gerard csak csókolta, magánál tartva őt. A karjai nyugodtan pihentek az ágyon, nem is érezte már a bilincseket. Egy hosszú pillanat múlva Gerard elhúzódott, letörölte ujjaival a Frank hasán gyöngyöző mocskot, és Frank ajkaihoz kente.

Frank kidugta a nyelvét, és megkóstolta a saját ízét Gerard ujjain, és várta, hogy a szájába dugja őket. De nem tette; újabb ragadós csíkot húzott Frank alsó ajkára, és hagyott időt Franknek ahhoz, hogy egyenként lenyalogassa, és leszopja az ujjait. És ő még akkor sem hagyta abba, amikor Gerard keze már régen tiszta volt, csak a nyál csillogott a bőrén, Gerard pedig elismerően mormolt.

- Aludj, Frankie – parancsolta halkan. Gyengéden csókot lehelt Frank izzadt homlokára, aztán úgy hagyta, kikötözve, és kendővel elvakítva, míg lezuhanyozott.

+8 nap

Az utazás a sivatagon keresztül pokoli unalmas volt. A monotonitás túl sok időt adott Franknek ahhoz, hogy gondolkozzon, és a saját agya lassan őrületbe kergette. A kezei megállíthatatlanul remegtek, hiába kulcsolta őket össze az ölében. Úgy érezte, olyan hangosan, és felszínesen kapkod a levegő után, hogy hiperventillálni fog, de Gerard nem viselkedett úgy, mintha bármi is feltűnne neki, szóval feltételezhetőleg mindez csak a fejében történt. Egyhangúan barna, koszos homok terült el mindenfelé, ha csak kinézett az ablakon, és Frank úgy érezte, szédül tőle. Nem tudta megállni, hogy ne bámulja.

Aztán, sok idő után, Gerard mégis vetett rá egy zavarodott pillantást.

- Frank?

Frank a gyomrára szorította a kezét, és hirtelen rátört a hányinger. Hangosan felnyögött.

- Állj meg – motyogta. – Rosszul leszek!

Közel s távol egyetlen autó sem járt azon az elhagyatott útszakaszon; Gerard lehúzódott, ijesztően nagy porfelhőt kavarva a fékező kerekekkel, és megálltak. Frank sietve kivágta az ajtót, és gyakorlatilag kizuhant a kocsiból, és amilyen gyorsan csak a térdei bírták, elmászott a közeléből.

A por kaparta a torkát, és köhögött, próbálva kitisztítani a tüdejét; szárazon öklendezett, de semmi sem jött fel a gyomrából. Hallotta, hogy Gerard odaszalad hozzá.

- Frank? Frank!

Néhány méterre tőle megállt.

Frank megfordult, továbbra is a térdein kuporogva, és könnyes szemekkel nézett fel rá, mire Gerard aggódón összeráncolta a szemöldökét, és a kezét nyújtotta neki.

- Jól vagy? – kérdezte óvatosan. Néhány hosszú lépéssel megszüntette a kettejük közt lévő távolságot.

Frank elnyúlt Gerard keze mellett, és ahogy a másik férfi enyhén fölé hajolt, be tudott nyúlni a kabátzsebébe; az ujjai azonnal a pisztoly köré fonódtak. Kirántotta, és sietve, a hátán kúszva húzódott el. Gerard nem mozdult, még csak az arckifejezése sem változott.

- Ha nem hagyod, hogy elmenjek, akkor lőj már le, a kurva életbe! – kiáltott fel. Lenézett a fegyverre a kezében, és letörölte a könnyeit az inge ujjával. – Van egyáltalán golyó ebben a szarban?

- Igen – felelte Gerard szenvtelenül.

- Ha te nem ölsz meg, akkor én fogom megölni magam – folytatta Frank ezúttal valahogy nyugodtabban. A ravaszra simította a hüvelykujját, csak hogy érezze az ellenállását. Jobban tartott, mint gondolta volna. Felnézett Gerardra, aztán a saját halántékához illesztette a pisztoly csövét. – Kérlek, csak ölj meg!

- Miért? – kérdezte Gerard. Nem tűnt úgy, mintha különösképpen aggódna azon, hogy Frank össze-vissza lengeti a fegyvert.

- Miért? – sikoltotta Frank. – Az életem szar. A szüleim halottak. Már hónapok óta kések az albérleti díjjal, és kirúgtak az ótvar minimálbéres melómból a Wal-Marttól, épp egy nappal azelőtt, hogy találkoztunk volna. Nincsen családom, és egyáltalán nincsenek barátaim, akik emlékeznének rám. Úszom a diákhitelben, és még csak be sem fejeztem az utolsó két évet a főiskolán. A kutyám meghalt a múlt héten. Egy kibaszott bankrabló foglya vagyok. Minek tartsak ki?

Gerard elgondolkozva oldalra billentette a fejét, és egy hosszú pillanat múlva keresztbe tette a karjait. – Szóval meg akarsz halni.

- Csak azért vagyok még életben, mert te megtartasz engem valami... valami szex-játéknak, vagy kurvára nem tudom minek. Már nincsen szükséged rám, és nem fogsz elengedni. Csak szabadíts meg a kibaszott nyomoromtól!

- Oké.

Frank felemelte a fejét. Gerard újfent kinyújtva tartotta a kezét, ezúttal a fegyverért.

- Megteszed?

Gerard bólintott, Frank pedig visszaadta a pisztolyt, dühösen törölgetve a szemét. Érezte a mocskos homokot a bőrén, az apró kavicsokat a szemében, ahogy dörzsölte őket. A szipogás nem tette könnyebbé a lélegzetvételt, és a szíve hevesen, össze-vissza vert a mellkasában. Aztán visszaült a sarkára, és csak nézett felfelé Gerardra. Nem tudta, hogy mihez kezdjen a kezeivel.

Gerard nyugodtan célozta rá a fegyvert, üres arccal, és tiszta tekintettel. Frank nem szeretett volna a pisztoly csövébe bámulni, úgyhogy inkább lehunyta a szemeit.

A lövés sokkal hangosabb volt, mint amire Frank számított, és a fülsiketítő robaj fájdalmasan visszhangzott a fülében. Az egész teste összerándult, és hirtelen, reflexszerűen rándult össze, a szemeit nagyra tárta. A torka összeszorult, és megint érezte, hogy rosszul van, de képtelen volt legalább annyi levegőhöz jutni, hogy el tudja hányni magát.

Gerard még mindig csak fogta a pisztolyt maga előtt, a füst vékony csíkban szivárgott a cső végéből. Szürke füst keveredett a porral ott is, ahol apró kráter maradt a golyó nyomán a földön.

- Nem akarsz meghalni – mondta Gerard lassan. – Voltam már szuicid. Te még nem tartasz ott. Állj fel!

- Mi? – kérdezte Frank elakadt lélegzettel.

- Az a sok szar, amit mondtál? Az egyik sem számít többé. Állj fel, és szállj vissza a kocsiba!

Frank csak bámult rá, a kezei még jobban remegtek, mint eddig. Gerard pedig még mindig mozdulatlanul, rezzenéstelenül tartotta a pisztolyt.

- Szállj be a kocsiba, Frank.

Egy teljes percig egyikük sem mozdult, aztán Frank bólintott, szótlanul felállt, elsétált Gerard mellett, és újra elfoglalta helyét az anyósülésen. Becsatolta a biztonsági övet, és lassan kifújta a levegőt. Az adrenalin száguldott az ereiben, és mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát.

Gerard a kocsi csomagtartójába tette a fegyverét, aztán bemászott a kormány mögé, és elfordította a kulcsot. Az autó nehézkesen, hörögve indult, ahogy visszahajtottak vele az útra.

Nem beszéltek, és Frank igyekezett továbbra is mélyeket lélegezni.

+10 nap

Gerard hozzá sem ért a fegyveres incidens óta, csak amikor esténként az ágyhoz bilincselte őt. Nem sokat beszéltek, és akkor sem arról, ami akkor történt, amit csináltak.

Frank végül nem bírta tovább.

- Hey, Gerard? – kérdezte habozva, miközben ki tudja merre hajtottak megint. – Akkor, Texasban, vagy hol a francban, azt mondtad, nem akarok meghalni.

Gerard bólintott, de nem nézett el az útról. Frank megnedvesítette az ajkait, és folytatta.

- Honnan tudtad?

- Ha tényleg meg akartál volna, csak megteszed. Miért kértél meg rá? – kérdezte Gerard egyszerűen.

- Mi van, ha csak azt szerettem volna, hogy te dönts?

- Mi? – kérdezte Gerard. – Azt akartad, hogy belelássak az életedbe, és megmondjam neked, hogy érdemes-e élned? Ez hülyeség, Frank.

- Nem, nem az – tiltakozott Frank. Gerard vetett rá egy gyors pillantást, amit nem tudott értelmezni. – Azt mondtad, voltál már szuicid ezelőtt – tette hozzá.

- Igen.

- Mi mentett meg téged?

Gerard elnézett mellette.

- Semmi.

+12 nap

Frank nem zaklatta Gerardot a kérdéseivel azután, de továbbra is kíváncsi volt. Többet akart tudni Gerardról, többet, mint amennyit Gerard tud önmagáról, és Frankről. Mert sokat tudott Frankről – komolyan meglepően átlátta Frank érzéseit. És Frank kezdte azt hinni, hogy Gerard jobban ismeri őt, mint ő önmagát, és rájött, hogy szeretné ő is ugyanúgy ismerni Gerardot.

De minden, amit tudott róla: hogy néha nyugtalanul alszik, de sosem riad fel rémálmaimból; rengeteg kávét iszik reggelente, és esténként, és Frank biztos volt benne, hogy akadnak éjszakák, amikor egyáltalán nem alszik; szeret csendben lenni vezetés közben; tetszenek neki a tetoválásai.

Frank ezt az utolsó tényt is csak azért tudta, mert Gerard maga mondta neki az egyik őszintébb beszélgetésük során. De Gerardban továbbra is minden annyira sejtelmes volt, és Franket meglehetősen frusztrálta, hogy soha, egyetlen kérdésére sem kap egyértelmű választ. Gerard olyan volt, mint egy nagy rejtély, szexi bőrkabátba csomagolva, és Frank többet akart.

Azon az éjszakán Gerard korán álomba merült, az ágyon fekve, a pizsamájába gömbölyödve, miközben a tv halkan zsizsegett az orra előtt, elfelejtette lebilincselni Franket előtte, mint ahogyan az eddigi éjszakákon tette. Frank rádöbbent, hogy milyen kimerült lehet Gerard, hiszen folyamatosan őriznie kell Franket, miközben a rendőrség elől menekül, lepukkant motelekben száll meg, és egész nap vezet. Óvatosan arrébb húzódott tőle, kikapcsolta a tévét, levette a ruháit, és bebújt a takaró alá.

Gerard még csak nem is mozdult, nagyon mélyen alhatott. Frank rájött, hogy most lehetősége lenne arra, hogy jóéjt-csókot adjon neki, de végül úgy döntött, hogy inkább óvatos lesz, és csak az arcára adott egy puszit. Gerard meg sem rezdült. Frank letette a fejét a párnára, és csak nézte, ahogy Gerard alszik, egészen, amíg végül az ő szemei is lecsukódtak.

Még csak rá sem pillantott az ajtóra.

+13 nap

Amikor Frank felébredt, azt vette észre, hogy egészen Gerard oldalához bújt, egyik keze a mellkasán nyugodott, Gerardé pedig az ő vállán. Felnézett, és látta, hogy Gerard ébren van, és egy bögre kávét tart a szabad kezében.

- Elfelejtettelek kikötözni – mondta, mire Frank bólintott. – Sajnálom.

- Szükséged volt az alvásra – felelte Frank.

- Legközelebb kötözd ki magad – mondta Gerard. – Értetted?

Frank újra bólintott.

- Kellett volna...

- Minden rendben – vágott közbe Gerard gyorsan. – Nem tudtad. Örülök, hogy itt maradtál.

Frank összezavarodott egy pillanatra. Az ajtóra pillantott, de az érzés, hogy el kéne menekülnie, teljesen eltűnt.

- Eszembe se jutott, hogy elmenjek – vallotta be csendesen.

Gerard kedvesen megsimogatta a haját.

- Jó – suttogta.

+15 nap

Kialakult valamiféle rutin az életükben. Néha Gerard beszélt Frankkel, néha ügyet sem vetett rá; Frank még mindig nem látta különösebb okát, de azokon a napokon, amikor Gerardnak nem volt kedve beszélni, ő is csendes, és engedelmes maradt. Megtanulta, hogy ez a hallgatás azt jelenti, hogy Gerard mélyen jár a saját gondolatai között, és mérges lesz, hogyha félbeszakítják.

És Frank szerette a napokat, amikor Gerard beszélgetett vele. Fokozatosan eljutott addig, hogy képes legyen válaszolni anélkül, hogy attól rettegne, mire fog gondolni Gerard, vagy mit fog reagálni rá. Meglepő módon ő és Gerard osztoztak az érdeklődéseikben, különösképpen a képregények terén; erről a témáról órákig el tudtak beszélgetni és vitatkozni.

Igazán szörnyű, de Gerard volt Frank legjobb barátja. Az együtt töltött idő során egy adott pillanatban valahogyan kapcsolódni kezdtek egymáshoz. Frank nem tudta volna megmondani, mikor, de minél többet tudott meg Gerardról, annál kevésbé tudta volna elképzelni, hogy ne váljanak barátokká. Gerard sosem bántotta őt ok nélkül, és mindig megtartotta az ígéreteit. És az idő legnagyobb részében nagyszerű beszélgetőpartnernek bizonyult.

Frank eddigi úgynevezett barátai azok az emberek voltak, akikkel a munkahelyén találkozott, vagy abban a rövid időben, míg főiskolára járt, és egyikük sem volt Gerardhoz foghatóan intelligens, és elbűvölő. Kizárólag a bulikról tudtak beszélgetni, ahová minden hétvégén eljártak, és ahová rendszeresen elfelejtették Franket meghívni, nem mintha Frank megengedhette volna magának a belépőt, meg a drága koktélokat. És egyáltalán nem értékelték a dolgokat, amik iránt Frank érdeklődött, és amikkel foglalkozott, nem egyezett a zenei ízlésük, és úgy általában nem törődtek Frankkel.

Frank és Gerard csak néhány alkalommal szexeltek, és Franknek be kellett ismernie, hogy ezek az alkalmak voltak a legjobbak... évek óta. Ami eléggé szánalmas, Frank tisztában volt vele.

Néha Gerard elkapta a tekintetét, és a magáéba láncolta, egészen amíg elélvezett, nyögdösve, és keményen lökve magát Frank fenekébe, vagy szájába. És egyáltalán nem nézett önelégülten, talán mert Frank önként kínálta magát, néha egészen türelmetlenül.

Őszintén szólva Frank sokszor gondolt vissza arra az időre, amikor Gerard keményen magához rántotta egy olyan vad csókra, amitől az alsó ajka vérezni kezdett, aztán a térdeire kényszerítette őt. A szex akkor is kielégítő volt, amikor Gerard nem hagyta, hogy elélvezzen. Sőt, néha még kielégítőbb, így, hogy csak Gerarddal kell törődnie. Frank egész életében csak aggódott maga miatt, és ez most valami más volt; végre úgy érezte, hogy az összes feszültség felenged a testéből, ahogy csak Gerardra koncentrál.

Frank úgy érezte, hogy kettejük kapcsolata egyre inkább erősödik minden alkalommal, amikor Gerard megdugja őt, és úgy gondolta, hogy Gerard is ugyanígy érzi.

Frank a földön térdelt, izzadt homlokát Gerard csupasz csípőjén nyugtatta, és még mindketten kapkodtak a levegő után, amikor kibökte. Gerard combjához dörgölődzött, a szemei lehunyva, a haja az arcához tapadt, és azt súgta: - Szeretlek.

Gerard nem mozdult, de Frank érezte, ahogy megdermed, az izmai megfeszülnek.

- Nem szeretsz – mondta határozottan.

Frank nem igazán vette észre, hogy hangosan is kimondta. Lassan pislogott, a szempillái megcsiklandozták Gerard bőrét, ahogy visszajátszotta a fejében a pillanatot.

- Szeretlek – ismételte meg, ezúttal biztosabb hangon.

Gerard felemelte a kezét, és elsöpörte Frank arcáról a nedves hajszálakat. A hüvelyujja végigsimított Frank bőrén egyszer, aztán még egyszer, majd sóhajtott, és válasz nélkül hátrálni kezdett tőle.

Frank szigorúan magára szólt, hogy nem lehet mérges. Hát persze, hogy Gerard nem érez ugyanúgy, mint ő. Csak véletlenül szedte fel Franket. Egyébként sem akar vele lenni.

De fájt.

+23 nap

Ahogy Frank Gerardról beszélt, egyre inkább egyértelművé vált, hogy valami kialakult kettejük között. Ray még mindig nem volt biztos abban, hogy Gerard viszonozta-e Frank érzéseit, vagy mindez csak Frank agyában történt így. Talán csak a képzeletében, kétségbeesésében alkotott valamiféle kapcsolatot ott, ahol valójában nem volt semmi sem.

- Az első alkalom, amikor együtt aludtatok – kezdte Ray lassan. -, az volt az első alkalom, amikor lefeküdtetek?

- Nem – felelte Frank egyszerűen, és végre felnézett, így a tekintete találkozott Rayével. Úgy tűnt, még mindig nem akar beszélni arról, hogy mi történt az előtt az éjszaka előtt, de Ray biztos volt benne, hogyha ráparancsolna, elmondaná neki. És még mindig utálta így manipulálni a gyereket, főleg mindazok után, amiken átesett.

- Mi volt másként az alkalommal, amikor együtt aludtatok?

- Megengedte, hogy elélvezzek. Kielégített. Megcsókolt.

- Nem csókolt meg azelőtt?

- Az más volt.

- Rendben – bólintott Ray. – Rendben. Szóval akkor hogyan alakultak a dolgok azután?

- Beleszerettem – felelte Frank őszintén.

- Beleszerettél – visszhangozta Ray. Úgy érezte, mintha valami a torkán akadt volna. Mit tett Gerard ezzel a szegény fiúval, ami miatt azt hitte, ez szerelem?

+19 nap

- Beszéltem az igazgatósággal – kezdte Brian lassan, becsukva az iroda ajtaját maga mögött. – Bob, talán nem kéne ennyire magadra venned, tudod?

- Bri, nem mondhatod ezt nekem.

- Nem, figyelj! Elkezdtél érzelmileg ragaszkodni ehhez a kölyökhöz, és mi csak attól félünk, hogy...

- Mitől féltek? – csattant fel Bob.

- Attól félünk, hogy lassan kénytelenek leszünk holttestet keresni – fejezte be Brian halkan.

- Nem.

- Bob, több, mint két hete történt – magyarázta. – Egyikükről sem találtunk semmi nyomot azóta, és nem érkezett semmiféle követelés. Miért tartaná a fickó ennyi idő után is életben?

- Számít rám, Brian! – felelte Bob hevesen. – Láttam őt aznap a bankban, láttam az arcát! Olyan kibaszott rémült volt, Brian, és én azt mondtam neki, hogy segíteni fogok. Segítenem kell neki, megígértem. Te nem láttad az arcát akkor a bankban. Szüksége van rám. Megígértem neki, hogy megmentem.

- Bryar, mi a fenét fogsz csinálni, hogyha megtaláljuk a srácot egy kibaszott hullazsákban? Elmondom, hogy mit fogsz csinálni: darabokra törsz. Ez tragikus, igen, de nem ismered őt, és nem kezdheted el hibáztatni magad. Ez csak egy pszichopata, aki el kell kapnunk.

- Nem halt meg.

- Nem tudhatod – mondta Brian gyorsan. Egy kicsit ellágyult, és elismerte. – Lehet, hogy nem halt meg. De az esélyei elég kicsik, és minden eltelt órával egyre kisebbek lesznek.

- El kell kapnunk őt – felelte Bob.

Brian felsóhajtott, és megdörzsölte a homlokát.

- Bob... Ígérd meg, hogy nem hibáztatod magad, ha ez az egész rossz véget ér!

+20 nap

Útban voltak vissza Jersey felé. Gerard szerint már elég idő eltelt ahhoz, hogy kikerüljenek a reflektorfényből, és ha elég óvatosak lesznek, talán abbahagyhatják a folyamatos menekülést. Frank egyáltalán nem volt olyan biztos ebben, de bízott Gerard döntésében. Elkerülték a nagyobb utakat, és városokat, és egyáltalán nem rohantak annyira, mint eddig. Gerard azt mondta, hogy szüksége van arra, hogy lássa az öccsét, ezért egyszerűen muszáj hazatérniük legalábbis egy rövid időre.

Frank vezetett néhány órán át a part mentén, az óceán közvetlenül a jobb oldalukon húzódott a végtelenségig, egészen amíg elértek egy akkora vízparti városhoz, ahol találtak egy tisztességes méretű boltot. Gerard utasítására ott leparkoltak.

- Mire van szükséged? – kérdezte Frank.

- Ételre holnapra – felelte Gerard röviden. – Minél közelebb érünk Jerseyhez, annál kevesebbszer állhatunk meg.

Frank bólintott, és átadta Gerardnak a kocsikulcsokat, de aztán egyikük sem mozdult. Frank nagyot nyelt, és csak bámulta a kormánykereket.

- Mit fogsz csinálni, ha visszaérünk Belleville-be? – kérdezte végül halkan. Érezte Gerard tekintetét, de kényszerítette magát, hogy ne nézzen fel.

- Úgy érted, mit fogok csinálni veled?

Frank bólintott.

Gerard habozott egy pillanatig, mielőtt felelt volna, majdnem elég ideig ahhoz, hogy Frank mégis felnézzen.

- Nem engedlek el – mondta végül. – Velem fogsz jönni.

- Mikeyhoz?

- Majd keresek neked valami helyet. Nem engedlek el.

- Tudom – suttogta Frank. Nem mondta, hogy én sem akarom, hogy elengedj. Félt, hogy Gerard újra elhúzódna tőle, ugyanúgy, ahogy minden alkalommal, mióta véletlenül kicsúszott Frank száján az az „sz-betűs” szó.

Gerard vett egy mély lélegzetet, és határozottan zsebre vágta a pénztárcáját, meg a kulcsokat.

- Gyere, szerezzünk valami kaját holnapra.

Ügyet sem vetettek rájuk, amikor beléptek az üzletbe, ami egyénként is eléggé kihalt volt. Gerard a chipsek részlege felé vezette Franket, aki kötelességtudóan cipelte a kosarat, miközben a másik pakolta bele a dolgokat, ahogy haladtak a polcok mellett. Sietett Gerard után, de közben rendezgette a kekszeket, a chipseket meg az üdítőket a kosárban, hogy ne törjön össze semmi. Gerard olyan hirtelen állt meg, hogy Frank majdnem nekiütközött.

- Válassz amit csak akarsz, aztán találkozunk a fagyasztós részlegnél – motyogta az orra alatt. – Odajössz majd, nem igaz, Frankie?

- Igen – felelte Frank ugyanolyan halkan.

Gerard visszafogottan rávigyorodott. – Akkor menj, van nyolc perced.

Frank elrohant, és nekiállt bedobálni a dolgokat a kosárba. Almát elég könnyű enni útközben is. Talán sárgarépát is. Szőlőt? Paradicsomot? Azon gondolkozott, hogy megéri-e bajlódni egy salátával; ha össze akarnak hozni valami rendes kaját, akkor Franknek jól jött volna, de ha tényleg meg sem állnak, a kocsiban eléggé nehézkes lenne a dolog. Felemelt egy előre csomagolt salátát, és csak forgatta a kezében.

- Segíthetek valamiben?

Frank meglepetten pördült meg maga körül, miközben majdnem leejtette a salátát. – Bocsánat, uhh. Nem. Megvagyok.

A férfi zöld kötényt viselt, és eléggé nyugodtnak tűnt, de volt valami benne, ami rossz érzéssel töltötte el Franket. Ritkás, szürke haja volt, és bozontos szemöldöke, de mosolygott.

- Biztos?

- Biztos – vágta rá Frank gyorsan.

- Nekem nem tűnsz valami biztosnak.

Frank visszatette a pultra a salátát. – Igazából már végeztem is – mondta mereven. A srác tett egy lépést Frank felé, aki erre visszahőkölt.

- Azzal a másik férfival vagy, igaz? Hová valósiak vagytok?

Frank összevonta a szemöldökét. – Semmi köze hozzá – csattant fel.

A férfi vállat vont. – Csak egy kis baráti beszélgetést akartam kezdeményezni. Nincs éppen turistaszezon, és nem sok új arcot látni ilyenkor errefelé.

Frank bólintott, miközben egyik kezéből a másikba adogatta a kosarat. A férfi közele idegessé tette, de nem igazán tudta volna megmondani, miért. Arra gondolt, hogy Gerard a másik folyosón vár rá, úgyhogy megpróbált kifogásokat találni, és szabadulni.

- Szóval csak átutazóban, vagy itt maradtok a városban? – kérdezte a férfi, egy kicsit túl tolakodóan ahhoz, hogy pusztán udvariasnak tűnjön.

Frank most már mindkét kezével szorította a kosarat. – Nem tudom.

A férfi felnevetett. – Mégis hová valósi vagy?

- Mennem kell, hátha neki kell még valami – mondta Frank félszegen, és megpróbált elcsusszanni a másik mellett. – Már vár rám.

- Szerintem ebből kéne venned, ha jó salátát keresel – mondta a srác, szándékosan elállva Frank útját, és felemelve egy másik fej salátát. – Helyi márka. Jó termék.

- Nem, köszönöm – köpte Frank. – Mennem kell. – A férfi csak nézett rá, de nem mozdult. – Engedjen el.

- Frank?

Frank átnézett a férfi válla fölött, és látta, hogy Gerard a sor végén áll, ökölbe szorult kézzel. Hozzájuk sietett.

- Valami probléma van? – kérdezte Franket, miközben erősen megszorította a felkarját.

- Nem, én csak... nehezen tudtam választani – felelte gyorsan. – Sajnálom.

A srác furcsa kifejezéssel figyelte őket, ami Franknek nagyon nem tetszett. Visszanézett Gerard arcára, a dühös szemeibe, és megnyalta az ajkait. – Indulhatunk?

- Mondtam, hogy a mirelit részlegnél találkozunk – mondta Gerard azon hangon, amit Frank a „hálószoba-hangjának” gondolt. Egyik pillanatról a másikra minden egyes mozdulata magabiztosságot sugárzott, sőt, arroganciát. Dominanciát. Frank bólintott, és engedelmesen simult Gerard érintéséhez, próbálva kimutatni, hogy ez nem az ő hibája volt; szeretett volna megfelelni Gerardnak, próbált.

Gerard elhúzta a férfitől. – Gyerünk, még vacsorát is kell csinálnunk ma este.

Amikor befordultak a fagyasztott termékek folyosójára, Gerard megperdítette maga körül Franket, és az egyik hideg üvegajtónak taszította. Frank élénken emlékezett az előző alkalomra, amikor éppen ugyanez történt, de ezúttal valahogy másmilyennek tűnt az egész.

- Mondtam, hogy gyere ide – sziszegte Gerard, keményen szorítva a testét Frank hátához, hogy helyben tartsa.

- Próbáltam – suttogta Frank. – Sajnálom, próbáltam, tényleg. Az a férfi nem engedett, kérdezősködött... Nem tudom miért, kérlek, én próbáltam.

Gerard Frank karjába vájta a körmeit. – Nem érdekel, hogy mit próbáltál – mondta. – Azt akarom, hogy engedelmeskedj, világos?

- Igen – súgta Frank, ködöt lehelve a fagyos üvegre maga előtt. Egy hosszú pillanat múlva Gerard hátralépett, és Frank végre megnyugodott egy kicsit.

Ezután gyakorlatilag el sem lépett Gerard mellől a vásárlás egész ideje alatt. Ugyanaz a férfi állt a pénztárnál, akihez Franknek már szerencsére volt, úgyhogy úgy döntött, inkább Gerard árnyékában marad. Meg sem mert szólalni mialatt tételről tételre rakosgatták a holmikat a szalagra, és a srác sem próbálkozott újabb fura beszélgetéssel, valószínűleg azért, mert Gerard merően bámult rá. Viszont le sem vette a szemét Frankről, aki ettől meglehetősen ideges lett. Végigfuttatta az ujjait a magazinokon, megérintette a polcokra pakolt édességeket, és gumicukrokat, felvett egy csomag elemet, elolvasta a figyelmeztetéseket, aztán visszatette.

Hallotta, hogy Gerard megemeli a zacskókat, és az ajtó felé indul, mire végre felnézett. Gerard már majdnem kint is járt, és a válla felett hívta Franket, anélkül, hogy egyáltalán visszapillantott volna. Az az ijesztő srác még mindig közelről figyelte őt. Frank gyorsan letette a műsorújságot, ami éppen a kezében volt, és Gerard után indult.

- Ott állj meg! – mondta a férfi hirtelen. Gerard keze megdermedt a kijárati ajtó kilincsén, míg Frank visszafordult.

- Mi az? – kérdezte.

- Láttam, hogy elvetted. Add vissza, vagy hívom a rendőrséget!

- Mit vettem el? – kérdezte Frank, alaposan összezavarodva. – Nem vettem el semmit.

- Frank, gyere – sziszegte Gerard az orra alatt.

- Tolvaj! – kiáltotta a srác. – Eszedbe se jusson megmozdulni, te rohadék!

- Mi a fasz? – kiáltott Frank is, reflexszerűen megemelve a kezeit. – Nem vettem el semmit!

Gerard vetett rá egy kemény, dühös pillantást, mire Frank megrázta a fejét.

- Nem tettem, Gee, esküszöm!

Gerard elnézett Frankről, az ijesztő srácra.

- Nem vett el semmit, mindent kifizettem. Gyerünk, Frank, lelépünk.

A fickó villámgyorsan előkapta a telefonját, és már tárcsázta is a 911-et.

- Hívom a rendőrséget! Kurvára ne hazudj nekem!

Gerard újra Franket bámulta, és csak rázta a fejét. Idegesnek látszott, sőt ijedtnek. Ez volt az első alkalom, hogy Frank ehhez hasonló kifejezést látott az arcán, és ettől az ő szívverése is felgyorsult. Gerard kinyitotta az ajtót, és kihátrált, még mindig nem bontva meg a szemkontaktust. Frank látta a parancsot a tekintetében, néma gyere velem, most. Tett egy tétova lépést Gerard felé.

A srác előhúzott egy pisztolyt a pult mögül, és közelebb lépett hozzájuk.

- Meg ne mozdulj, te kis punk! Az én boltomból senki sem lophat!

Frank újra megdermedt, míg Gerard továbbra is tolatott kifelé a boltból.

- Ne, ne – suttogta Frank. – Ne hagyj itt!

Nézte, ahogy Gerard beszáll a kocsiba, aztán csak ül ott, kezeit a kormánykeréken nyugtatva, és már nem nézett vissza rá.

- Ne...

Az az őrült fickó megragadta Frank karját, és a pénztáros pult mögé rángatta.

- Ürítsd ki a kibaszott zsebeidet!

Addigra letette a telefonját is, úgyhogy a rendőrök már biztosan úton voltak. Frank remélte, hogy Gerard gyorsan lelép. Miért ül még mindig ott kint?

- Nincs nálam semmi! – kiáltotta Frank. – Engedjen el!

- Kibaszottul láttalak!

A srác leszorította Frank fejét, aki így egészen a pultra hajolt, és hátracsavarta a karját.

- Szállj le rólam!

Frank hiába vergődött, a másik férfi nagyobb, és erősebb volt nála, nem tudott szabadulni. – Engedj el! Nem loptam semmit!

- Ne hazudozz, te szarházi! – keményen megcsavarta a csuklóját, és belévájta a körmeit.

Frank felsikoltott. – Engedj el!

- Vedd le a mocskos kezeidet róla!

A következő dolog, amit Frank fel tudott fogni, hogy a srác a földön fekszik, egy vérző sebbel az arcán, Gerard pedig vállon ragadja, és az ajtó felé lökdösi őt.

- Kifelé! – kiáltotta. A pisztolyával a kezében. Frank képtelen volt mozgásra bírni a lábait; csak bámulta Gerardot.

- Mi a faszt képzelsz, mit csinálsz? – üvöltött utánuk a fickó. Dühösen feltápászkodott, és újra Frank után nyúlt. – Ez egy kibaszott tolvaj. Senki sem lophat tőlem!

Gerard felemelte a fegyvert, és egyenesen a férfi fejére célzott vele. – Ő nem egy kibaszott tolvaj. Ő az enyém, és egy ujjal sem érhetsz hozzá, értetted? Szállj be a kocsiba, Frank!

- Te őrült roha...

- Azt ne hidd, hogy nem öllek meg.

Frank távoli sziréna hangját hallotta. – Gee – suttogta.

- Szállj be a kibaszott kocsiba!

- Eszedbe ne jusson! – sziszegte a srác szinte önelégülten.

- Gerard! – kiáltott fel Frank.

Úgy tűnt, ezzel sikerült kirángatnia Gerardot a bámulóversenyből. Összerándult, és a levegőbe lőtt; egy tökéletesen kerek lyuk tátongott a plafonon. Azután megragadta Frank csuklóját, és rohantak az autó felé. Gyorsan betolta Franket a vezetőülésre, aki átvergődött a sebváltón, míg Gerard utána mászott.

Egy rendőrautó közeledett az utcán, aztán megállt a parkoló ellenkező oldalán. Gerard elfordította a kulcsot, és a gázra taposott.

- A picsába – lihegte. – A picsába!

- Miért jöttél vissza?

- Fogd be a pofád!

- Miért jöttél vissza értem? Te már kint voltál!

- Fogd be, Frank, próbálom élve kijuttatni magunkat innen. Fogd be a pofád!

Frank hátrafordult az ülésén; a rendőrautó nyitott ajtóval parkolt a bolt előtt. Néhány másodperccel később a fekete egyenruhás zsaru, és az őrült fickó kirohantak az üzletből, de aztán Gerard kanyarodott, Frank pedig szem elől tévesztette őket. Nem hitte, hogy látták volna a kocsijukat.

- Miért jöttél vissza? – kérdezte újra, amikor Gerard már nem szorongatta olyan erősen a kormányt, hogy az ujjai is belefehéredtek.

- Nem engedhetlek el – mondta Gerard mereven.

- Miért?

- Elkapnak, ha megteszem.

Frank karba tette a kezeit. – Nem beszélnék – köpte dacosan.

- Nem érdekel, mit gondolsz. Nem foglak elengedni.

- Soha?

Gerard nem válaszolt. Frank néhány percig hallgatott, míg végül Gerard bekapcsolta a rádiót. Egyre közelebb értek Jerseyhez, de még mindig nem voltak elég közel ahhoz, hogy fogni tudják Frank kedvenc állomását, úgyhogy Gerard addig babrált a gombokkal, míg nem talált akármit, ami nem statikus zaj.

- Szeretsz engem – súgta Frank magabiztosan. – Ezért jöttél vissza hozzám.

- Nem szeretlek – motyogta Gerard.

Frank csak bámult rá. – De. De szeretsz. Megmentettél.

- Utálom, hogy össze kell törjem a szíved, Frankie, de magamat mentettem.

- Szeretlek, Gee.

- Nem, nem szeretsz.

- De igen! – kiáltotta Frank. – Kurvára szeretlek, és te is szeretsz, ismerd be! Tudom!

- Nem.

- Gerard, gyerünk már! Szeretsz, tudom.

Gerard hevesen lekanyarodott az útról, és bevágódott egy üres parkolóba. Megfordult a székében, hogy szembenézzen Frankkel, és megragadta az állát.

- Figyelj ide! – sziszegte. – Nem szeretlek, és te sem szeretsz. Ez csak a te elbaszott, beteg elmédben létezik. Azért mentem vissza hozzád, mert nem bízom benned, és nem akarom, hogy elkapjanak, fel tudod ezt fogni? Most pedig fogd be a pofád végre, hogy leléphessünk innen! – hosszan bámult Frankre, aztán megismételte magát. – Kurvára nem szeretlek.

Gerard hüvelykujja Frank szája sarkának nyomódott, és amikor Frank megnyalta az ajkait, a nyelve elidőzött ott egy pillanatig, megízlelve Gerard sós bőrét. Résnyire nyitotta a száját, mire Gerard ujja végigsiklott az alsó ajkán. Frank figyelte, ahogyan Gerard bámulja a száját, aztán újra megnyalta az ujja begyét.

- Hagyd abba! – suttogta Gerard.

- Mit? – kérdezte Frank. Az ajkai összezárultak, hogy szinte véletlenszerű csókot nyomjon Gerard hüvelykujjára. Gerard erre lehunyta a szemeit, és megrázta a fejét. Néhány másodperc múlva eltolta magától Franket, és újra előre fordult. Azután meg sem szólalt, míg a motel parkolójába nem értek.

Frank a hátán feküdt, karjai és lábai az ágy négy sarka felé nyújtva. Gerard kezei könnyűek, és gyengédek voltak, ahogy Frank térdeit simogatták, aztán a combját, a csípőjét, és a hasát, közvetlenül a bordái alatt. Egy csúnya zúzódást talált ott, ahol a pénztáros pult éles sarkának ütközött. Felpillantott Frank arcába, aztán az egyik ujját a kék foltra illesztette, és megnyomta annyira, hogy Frank légzése zihálásba csapjon. Frank ennek ellenére nem adott ki semmilyen hangot.

Gerard keze folytatta útját végig Frank karjain, amiken egész sorozatnyi horzsolás virított a tetoválások takarásában. Néhányat közülük Gerard okozott, amikor karon ragadta, és a hűtőhöz vágta Franket, de néhányat nem. Azok attól az őrült fickótól voltak; Gerard pedig belemélyesztette az ujját mindegyikbe, ugyanúgy, ahogy a hasán találhatóval tette, elég erősen ahhoz, hogy Frank keményen ziháljon tőle.

Frank teljesen mozdulatlan maradt, és igyekezett nem elhúzódni Gerard érintésétől. Nem volt lebilincselve, Gerard nem tartotta igazából ott őt. Olyan volt, mintha csak az akaraterejét tesztelné. Frank tudta, hogy Gerard azt akarja, maradjon nyugton, és elhatározta, hogy így is tesz.

- Mit akarsz tőlem? – suttogta Gerard.

Frank lenézett, és elkapta a tekintetét. – Bármit, amit csak adsz nekem.

- Mi van, ha én nem akarlak? – Frank fölé hajolt, és az állát megtámasztotta a hasán. – Mi van, ha ki akarlak kötözni, és itt akarlak hagyni téged?

Frank beharapta az ajkait, és nem válaszolt. A gondolat, hogy Gerard így magára hagyja őt, iszonyatosan fájt.

- Mi van, ha minden este megduglak, és soha nem hagyom, hogy elélvezz? Vagy mindig lánynak öltöztetlek? Vagy arra kényszerítelek, hogy a földön aludj?

Frank nem válaszolt, helyette annyit mondott: - Szeretlek.

Erre Gerard durván az oldalába csípett, mire összerándult. – Miért gondolod ezt?

- Mert.

- Válaszolj a kérdésre, Frankie!

Frank lehunyta a szemeit. Nem volt biztos benne, hogy meg tudja magyarázni, ha közben Gerardra kell néznie. Túlságosan fájdalmas volt belegondolni, így általában nem tette. – Te vagy az egyetlen ember, aki törődik velem – kezdte halkan. – Szereted a dolgokat, amiket szeretek, és mindenre emlékszel velem kapcsolatban, így tudom, hogy figyelsz rám. Gyönyörű vagy. Jó ember vagy. Én csak... szeretlek.

- Elraboltalak téged, Frankie – mutatott rá a tényre Gerard halk hangon. – Nem szerethetsz engem.

- De szeretlek – felelte Frank komolyan. Kinyitotta a szemeit, és látta, hogy Gerard nézi őt, oldalra billent fejjel, a haja pedig csiklandozta a bőrét.

- Tényleg annyira borzalmas volt az életed, hogy még ez is jobb annál? Menekülni, ágyhoz bilincselve aludni, lányruhába öltözni? Hogy lehet ez jobb, mint a saját életedet élni?

Frank megmozdította a karjait. Lassan lenyúlt, és gyöngéden megérintette Gerard vállait, aztán félresimította sötét haját az útból.

- Így van rá szükségem.

Gerard szeme Frank karjaira villant, és összeszorította a száját. Megfogta Frank csuklóit, egészen a férfi fölé mászott, és a feje fölé tolta őket. – Azt hittem, nyugton tudsz maradni, Frankie – motyogta. – Úgy látszik, tévedtem.

Frank összekulcsolta a kezeit. – Sajnálom.

Gerard elengedte őt, és közelebb hajolt, de csak nézett Frank arcába egy hosszú pillanatig. A haja az arca körül lógott, és Frank arcát csiklandozta, függönyt fonva köréjük. Mint egy kis buborék.

- Most maradj így, kurvára ne mozdulj!

Frank bólintott, anélkül, hogy megtörte volna a szemkontaktust. Végül Gerard lehajolt, és megcsókolta. Elég ideig ahhoz, hogy Frank csak még többet akarjon; aztán Gerard ajkai lecsúsztak Frank torkára, majd a mellkasára, csókokat, és harapásnyomokat hagyva maga után.

Frank visszatartotta a nyögést; Gerard nem mondta neki, hogy maradjon csendben, de Frank úgy gondolta, ez magától értetődő. De aztán Gerard fogai a mellbimbóját harapták, és nem bírta tovább, a háta ívbe feszült, és nyöszörögni kezdett. Akármit is adott neki Gerard, az nem volt elég. Megemelte a csípőjét, érintésért könyörögve; mintha az egész teste követte volna Gerard ajkainak útját, és Gerard vele együtt mozdult. Az összes gyengéd fél-érintés az őrületbe kergette Franket, és többre volt szüksége. Többre sóvárgott.

Gerard ezúttal a nyelvét nyomta a Frank hasán virító zúzódáshoz, elég erősen ahhoz, hogy Frank újfent érezze az éles fájdalom lüktetését. És nem bírta tovább.

- Ó, Istenem, Gerard, kérlek... Kérlek, többet, szükségem van rád!

Gerard gonoszul felvigyorgott rá. – Itt vagyok, Frankie.

Frank lehunyta a szemeit. – Kérlek, érints meg!

Gerard Frank fájdalmasan feszülő farkára kulcsolta a kezét, és Frank úgy meglepődött a hirtelen érintéstől, hogy felkiáltott, és a csípője vadul rángani kezdett.

- Nem erre számítottál, ugye? – kérdezte Gerard, a hangja valahogy szórakozottnak tűnt.

Frank megrázta a fejét. – Kérlek...

- Többet?

- Bármit.

<<előző rész   következő rész>>