Promises, Promises (Don’t Send Me Back In 30 Days) 1. rész

Újabb fordítás, innen: http://silentdescant.livejournal.com/307087.html
Ez egy kicsit hosszabb, mint a többi, úgyhogy 3 felé szedtem, ugyanúgy, ahogy az írója is.
18+, Stockholm szindrómás fic.

Promises, Promises (Don’t Send Me Back In 30 Days)

+1 óra

Mikeynak sosem volt szokása hírcsatornákat nézni; jobban szerette az MTV-t reggelente, vagy a Cartoon Networköt, mielőtt elkezdődött volna rajta nagy költségvetésű film, de mióta visszaköltözött a szülői házba, újra az anyja szabályai léptek életbe.

Bár Donna még sehol sem volt abban a korai időpontban, Mikey mégis a megfelelő csatornára kapcsolt, és fél füllel hallgatta a helyi adó híreit, miközben a konyhába húzódva töltött magának egy tál gabonapelyhet. Azután visszaült vele a kanapéra, a képernyő elé, hogy először végigszenvedje a sporthíreket, aztán az időjárást, és várja a valamivel érdekesebb híreket, de semmi sem volt, amit ne olvasott volna azelőtt a neten. Éppen hogy csak vége lett a műsornak, máris előröl kezdődött az egész, és Mikey hirtelen örült, hogy nem váltott csatornát. Megdermedt, és mivel a kanál éppen félúton járt a szájától, a Chocapictól ragadós tej az asztalra csöpögött.

- ...túszhelyzet alakult ki az Amerikai Bankban, a New Jersey állambeli Belleville-ben. A hatóságok közzétették ezt a fényképet az elkövetőről, de egyelőre még nem azonosították a férfit.

A képernyőn elmosódott, fekete-fehér, biztonsági kamerával készült fotó jelent meg egy hosszú, fekete kabátos emberről, aki kesztyűt viselt, és csíkos sállal tekerte körbe az arca alsó részét. A kamera felé fordult, de a szemeit eltakarta kócos, fekete haja.

- A picsába – nyögte Mikey elakadó lélegzettel. Letette a kanalat, és feltekerte a hangerőt.

- Kiküldött tudósítóink jelentették, hogy egy félresikerült bankrablásnak voltak szemtanúi. Amikor az elkövető szembesült azzal, hogy a rendőrség körbevette az épületet, megragadta a hozzá legközelebb lévő személyt, és a torkához fegyvert szegezve elmenekült. A fiatal férfit, akinek nevét még nem hozták a média tudomására, ebben a pillanatban is magánál tartja. A bank dolgozói és a túszok, úgy tűnik, semmilyen sérülést nem szenvedtek.

- Ó, a kurva életbe, Gerard.

+23 nap

- Hogyan bántott?

- Mi?

A fiú hatalmasra tágult szemekkel, rémülten nézett, és Ray gyomrába belehasított a szimpátia éles fájdalma.

- Képes vagy elmondani, hogyan bántott, Frankie? Minden rendben van, soha többé nem kell látnod őt. Megvédünk téged. Csak mondd el, hogyan bántott?

- Ő...

-36 perc

Frank a csípőjével tolta be az üvegajtót, mert a kezei tele voltak a számlákkal, a busz bérlettel, a pénztárcájával, a lakáskulcsaival, a jogosítványával, a mobiltelefonjával, és egy kis darab szövettel, ami a zsebéből szakadt ki. Magában számolt: mennyit tud félretenni az előtakarékossági számlájára, mennyit költhet majd élelmiszerre, és milyen szánalmas összeg marad ezek után arra, hogy törlessze a régóta esedékes diákhitelt. Minden vacakot a kezéből a keskeny pultra öntött, és kikereste belőle a számlákat.

Egészen addig nem vette észre a férfit, aki közvetlenül utána lépett be a bankba, amíg a karja véletlenül neki nem súrlódott a vállának. Akkor Frank felnézett; a férfi sálat viselt a nyaka körül, amit egészen az orráig felhúzott, és úgy bujkált a kabátjában, mintha hideg lenne. Franken csak egy póló, meg egy szakadt farmer volt; bár valóban egy kicsit hűvös volt az épületben, de odakint majdnem kellemetlen a meleg ebben az évszakban Jerseyben. A srác hosszú, fekete haja úgy nézett ki, mintha már jó pár napja nem mosta, és nem fésülte volna.

Frank visszanézett a papírjaira, és elkezdte kitöltetni őket. A szeme sarkából észrevette, hogy a srác kesztyűt is visel. Talán beteg, vagy valami ilyesmi. Vagy leprás. Vagy vámpír. Frank forgatta a szemeit, és magára parancsolt, hogy fogja be. Gyorsan végzett az írással, aztán összekaparta a cuccait, és beállt a sorba. Egy pillanattal később a férfi is beállt mögé, és Franknek kényszerítenie kellett magát, hogy ne forduljon meg, és ne bámulja. Az a srác túl fura volt ahhoz, hogy túltegye magát rajta.

Ő, és a másik srác végre sorra kerültek, és Frank túlságosan el volt foglalva a maga ügyeivel, így az utolsó pillanatig nem vette észre, hogy mi történik – a lány segítségért kiáltott, és a Vámpír Srác ráüvöltött. Frank megpördült maga körül; a Vámpír Srác egy kibaszott fegyvert szorongatott.

- Bassza meg – suttogta, aztán a földre rogyott, ahogy mindenki más is, amikor a Vámpír-Már-Bankrabló Srác a levegőbe lőtt egyet.

-10 perc

A pénztáros nyilvánvalóan megnyomta a néma riasztót, mert mire a srác – ma már tudjuk, hogy Gee – átadta neki a cetlit, addigra szirénák hangzavara, és helikopter zaja hallatszott odakintről. Gee félmillió dollárt akart. Frank magában azt gondolta, hogy ez egy eléggé alacsony összeg, figyelembe véve a gazdaság mai állását. Ő legalább... Öt milliót kért volna. Vagy tízet. Azzal már jó messzire lehet jutni innen... De Geenek talán más tervei voltak.

Frank nem mozdult, mióta a lövés eldördült. A hasán feküdt, az ujjait a tarkójára fonva, ahogyan mindenki más is körülötte, és igyekezett nem felnézni. Egy lány halkan sírt az ajtó közelében, és két srác sugdosott egymásnak a szoba másik végénél. A banki alkalmazottak az asztaluk alatt lapultak.

Gee a pulton ült, a lábait éppen Frank feje felett lóbálta, és nem csinált semmit. Várt. Végül az egyik pénztáros telefonja csöngeni kezdett.

- Engem keresnek – mondta Gee. – Ki fogom hangosítani. Nincs semmi titkolnivalóm itt, magunk között.

Frank nem volt biztos benne, hogy Gee a pénztároshoz beszél, vagy mindenki máshoz, úgyhogy oldalra fordította a fejét, és fellesett.

- Halló? – kérdezte Gee félvállról.

- Itt Bob Bryar különleges ügynök az FBI-tól. Kivel beszélek?

- Szólíts Gee-nek. Te vagy az a fickó, aki elintézi nekem a dolgokat, Bob?

- Nagyon remélem, Gee. Mondd el, hogy mi történik odabent!

- Bankot rabolok.

Frank forgatta a szemeit, és gyakorlatilag hallotta, hogy Bryar ügynök is ugyanezt teszi a vonal másik oldalán. – Vannak sérültek?

- Hé, srácok, megsérült valaki? – kérdezte Gee, körbenézve a helyiségben. Senki sem válaszolt, egyedül az a lány nyöszörgött az ajtó mellett. – Nem úgy tűnik. És ha mégis, az nem az én hibám, egyelőre.

- Tudnod kell, Gee, hogy ha nem tárgyalsz velem, vagy ha bárki is megsérül, nem hagyod el élve azt a bankot. – felelte Bryar.

Gee leugrott a pultról. – Majd meglátjuk – mondta egyszerűen, és letette a telefont. A lába centikre volt Frank arcától, aki látta, hogy a cipői kopottak, és a farmerjának az alja rojtos. Gee leguggolt, félrehajtotta a fejét, és mogyoróbarna szemei csillogtak az izgatottságtól. – Hogy hívnak, kölyök?

- Frank. És ne szólíts kölyöknek – felelte a földön fekvő férfi mereven, átható tekintettel bámulva Gee arcába.

- Szia, Frank, én Gee vagyok. Velem jössz.

Gee megragadta szövetzsákot, ami teli volt készpénzzel, szabad kezével pedig átkulcsolta Frank egyik csuklóját, és felrángatta a földről. – Hol a mobilod?

Frank tágra nyílt szemmel, ártatlanul nézett rá.

- Gyerünk, Frank, tudom, hogy van nálad, láttam korábban. Vedd elő, és törd össze!

- Mi? Nem! – tiltakozott Frank harsányan.

Gee elengedte Frank karját, hogy helyette előhúzza a fegyverét, és egyenesen a homlokához szegezze. – Ürítsd ki a zsebeidet, és törd össze a telefonodat, Frank, nem mondom még egyszer!

Frank kiszórt mindent a zsebeiből, és addig taposott a telefonján, amíg a kijelző apró üveg-darabkái csikorogni nem kezdtek a talpa alatt, és közben mereven a pisztoly csövébe bámult. Nem értett annyira a fegyverekhez, hogy meg tudja mondani, hogy ki van-e biztosítva, vagy fel van-e húzva, vagy akárhogyan is nevezik azt. Gee nem tűnt éppen a világ legstabilabb emberének, és az ujja túl könnyedén megcsúszhatott volna a ravaszon.

- Van kocsid?

Frank megrázta a fejét. – Busszal jöttem – mondta halkan.

- Rendben. Fogd a pénzt, és gyere velem!

Gee Frank kezébe nyomta a zsákot, és a felszabadult ujjaival megragadta a férfi tarkóját, a másikkal pedig az arcához nyomta a pisztolyt. Frank szíve olyan hangosan, és gyorsan dobogott, hogy úgy érezte, menten felrobban.

Gee a bejárati ajtóhoz vezette, és megparancsolta neki, hogy álljon közvetlenül az üveg mögött, kezeit a levegőben tartva, aztán válla felett hátraszólt az egyik alkalmazottnak, hogy adja neki azt a detektívet.

- Hé, Bob – mondta, amint a telefonos kapcsolat létrejött. – Van egy túszom. A neve Frank, és velem jön. Mutatkozz be Bob ügynöknek, Frankie!

Gee a füléhez tartotta a telefont. – Hello, Bob – mondta Frank, miközben végigpásztázta a kint álló rendőrök, és FBI-osok tömegét, próbálva kiszúrni ezt az egy ügynököt.

- Jól vagy, Frank? – kérdezte Bob, és Frank válaszként bólintott, remélve, hogy a másik látja őt. – Segíteni fogok, oké? Minden rendben lesz.

Gee elvette a telefont.

- Én és Frankie most lelépünk. Ha bárki megpróbál lelőni, vagy megállítani, vagy akármivel is felidegesíteni, megölöm őt. Tiszta?

Bob nyilván megértette, mert Gee letette a telefont, és elkezdte a hátsó kijárat irányába húzni Franket. Megálltak a helyiség közepén, és Gee felkiáltott. – Kié az a kocsi, ami ott parkol az utcán?

Egy srác felmutatta a kulcsait, aztán gyorsan visszahúzódott a falhoz.

- Amint eltűntünk, a rendőrség már itt is lesz, és megmentenek mindenkit, szóval ne csináljatok semmi hülyeséget, ne próbáljatok meg követni, vagy ilyesmi. Örülök, hogy találkoztunk, és legyen kellemes napotok!

Gee az ajtó felé terelte Franket, és a fegyvert a torkának nyomta. – Oké, Frankie – motyogta, a hangját eltompította a sál. – Húzzunk innen!

+12 perc

Gee szorosan tartotta maga előtt Franket, míg el nem érték a kocsit, aztán félkézzel, ezerfelé koncentrálva egyszerre, kinyitotta az ajtót, és arra utasította foglyát, hogy foglalja el a vezetőülést. Ő maga leült mellé, átadta Franknek a kulcsokat, még mindig ügyelve arra, hogy a fegyvert a fejének szegezze, és becsatolta az övét. Frank követte a példáját.

- Öö...

- Mi van?

- Nem igazán tudok automata váltós kocsit vezetni – ismerte be Frank alázatosan.

- Nem olyan nehéz – motyogta Gee. – Csak indíts!

Frank próbaképpen beindította a motort, és megpróbált kiállni a parkolóból, mire az egész járgány nagyot lódult, a kerekek rémesen megcsikordultak, és a motor lefulladt. Erre azonnal elengedte a kormányt, és a kezeit a levegőbe emelte.

- Baszd meg – sziszegte Gee. – Mozdulj! Helyet cserélünk, gyerünk!

Átmásztak egymáson, és míg Gee ügyetlenül tartva kezében a pisztolyt, megragadta a kormányt, Frank próbált megfelelő pozícióba helyezkedni.

- Ne próbálkozz semmivel, oké? – mondta fenyegetően Gee. Megvárta, míg Frank bólint, aztán becsúsztatta a fegyverét a kabátja zsebébe.

Padlógázzal száguldott végig az utcán, egyenesen az útlezárás irányába.

+42 perc

Gee végre levette a kesztyűjét, és letekerte a sálat a nyakáról. Figyelme legnagyobb részét az útra irányította, de közben folyamatosan, óvatosan nézegetett oldalra, Frank felé is. Gee arca eléggé jellegtelennek tűnt a mellette ülő férfi szemének; az arcát nem csúfította semmiféle hiba, a bőre világos, sőt kifejezetten sápadt volt, a fogai szabályosak, és aprók. Frank az ajtónak feszítette az oldalát, és úgy bámulta a másikat. Nem jutottak messzire, mert Gee jó párszor visszafordult, kanyargott az utcákon, és csak körbe-körbe hajtott, hogy kicselezze az üldözőit. Franknek még mindig ismerős volt a környék, ahol jártak.

Végül összeszedett magában annyi bátorságot, hogy megkérdezze: - Hová viszel?

Gee elvigyorodott; ez a reakció némileg rémisztő volt. – Van egy hely, ahol elleszünk ma este. – felelte. – De előtte lesz még egy röpke kitérőnk, okvetlen be kell szereznünk pár dolgot.

Frank nem volt biztos abban, hogy tetszik neki az ötlet, és a karjait szorosan a mellkasa köré fonta. Csak meredt Geere még néhány percen keresztül, de őt szemmel láthatóan nem zavarta a dolog, ezért inkább a műszerfalra fókuszált. Próbált rájönni, hogy milyen gyorsan hajt a kocsi; talán, ha elég fürge, időben ki tudná kötni a biztonsági övet, kinyitná az ajtót, és ki tudna ugrani. Valószínűleg nem halna bele.

Frank egyik keze lassan a biztonsági öv csatjához vándorolt. Nagyon gyorsnak kell lennie.

Gee egyik keze viszont a kabátja zsebébe vándorolt, előhúzta a fegyverét, és gondosan az ölébe helyezte.

- Nem akarsz eltűnni, mielőtt a dolgok igazán izgalmassá válnának, ugye? – kérdezte Gee a válla a fölött.

Frank feladta egyébként is eléggé buta tervét, és mindkét kezét a combja alá dugta.

- Elég izgalom volt ez nekem egy napra – motyogta.

+1 óra

Gee végül betolatott a kocsival egy üres parkolóhelyre valamilyen hosszú utcán. Frank körbenézett, és nem értette, miért álltak meg éppen ott. A környező üzletek érdektelennek tűntek: egy kerékpár-szerviz, egy gyertyabolt, egy étterem, ami nyitva sincsen estig, és egy ékszerüzlet. Hacsak Gee ki nem akarja rabolni az ékszerboltot. Azt biztos, hogy magához vette a fegyverét.

- Szállj ki! Ne aggódj, már nem követnek minket. Sétálunk egy kicsit.

Frank vonakodva lépett ki a járdára, és várta, hogy a másik férfi csatlakozzon hozzá. Gee visszalökte a pisztolyát a zsebébe, aztán megfogta Frank kezét.

- Gyerünk, édes – búgta neki.

- Mi a fasz? – kérdezte Frank hangosan.

Gee közelebb hajolt Frankhez, és a fülébe suttogta: - Ide figyelj, Frankie, nem igazán számít, hogy tetszik-e neked a dolog, vagy sem. Végig fogod játszani, világos?

- Igen – sóhajtotta Frank. – Világos.

Gee megszorította a kezét, és arcon puszilta. – Csak így – folytatta boldogan, és elindult Frankkel a járdán. Az utca nem volt valami forgalmas, és csak néhány pillantást kaptak, amit Frank undorként értelmezett, amiért egy buzi párt alakítanak Jersey kellős közepén. Szó nélkül gyalogoltak néhány háztömböt, aztán átkeltek az úttesten. Gee megállt egy elsötétített ablakú épület előtt, amit diszkrét felirat jelölt.

- A büdös francokat! – nyögte Frank.

- Fogd be, Frankie – dúdolta Gee vidáman.

Egy szexshop előtt álltak. Gee pedig belökte az ajtaját.

Nem túl meglepő módon, Gee a túszát a bejárattal szemközti falhoz vezette, amin bilincsek egész nagy választéka lógott, csillogón kínálva magukat a betérőknek. Voltak köztük párnázott, meg mindenféle színes, bolyhos anyaggal borított darabok, mások egyszerű fémből készültek, bonyolult zárral ellátva, némelyik pedig vastag, és nehéz volt, mint a valódi bilincsek. Gee rámutatott néhány különböző stílusúra, és megkérdezte: - Melyiket akarod, bébi?

Frank körbenézett, de az üzlet teljesen kihalt volt, és egyébként is, ez pont egy olyan helynek számít, ahol az ilyesféle becenevek egyáltalán nem hangzanak furán. Aztán Gee felé fordult.

- Miért csinálod ezt? – suttogta könyörögve. – Csak engedj el, kérlek, senkinek semmit sem fogok mondani!

- Válassz egyet, különben én fogok választani neked! – vágott vissza Gee felemelt szemöldökkel. – Ha egyszer adok neked egy választási lehetőséget, Frankie, javaslom, hogy élj vele.

Frank egy bélelt, műbőr bilincsre bökött, mert az tűnt a legkényelmesebbnek, Gee pedig hangos csilingeléssel leemelt a tartóról két párat a választott darabból.

- Vidd ezeket a pénztárhoz, egy perc, és én is ott leszek – mondta Gee csendesen. – Hidd el, Frankie, nem akarsz elmenekülni. Rossz dolgok történhetnek, ha megteszed.

Frank nagyot nyelt. – Miféle dolgok?

- Nem akarod, hogy bárki is meghaljon, ugye?

Frank szemei elkerekedtek, és gyorsan megrázta a fejét. – Ott fogok várni rád.

- Jó fiú.

Gee finoman a megfelelő irányba taszította a fiút, aztán elindult lefelé egy másik folyosón. Amikor találkoztak a pultnál, Gee egy doboznyi latex kesztyűt szorongatott a kezében, és, Frank rémületére, volt nála még egy fekete kendő, és egy szájpecek; egy olyan kis golyó, amivel az ember csak pornófilmekben találkozik. Gee az eladóra mosolygott, ahogy letette elé a megvásárolni kívánt árut, és oldalba bökte Franket. – Nem vagy allergiás a latexre, ugye, bébi?

Frank megrázta a fejét, és vetett egy pillantást a pénztárosra. A lányon egyértelműen látszott, hogy unatkozik.

- Ez lesz minden? – kérdezte tőlük egyszerűen. Gee csak bólintott, és fizetett.

- Fogd a zacskót, kicsim! – mondta Gee, amikor az eladó végzett. Frank arca égett, és nem mert a lányra nézni, amikor átvette a papírzacskót a kezéből. Gee a hátára simította a kezét, olyan alacsonyra, hogy az már inkább a dereka volt, és keményen az ajtó felé irányította őt. Frank lehajtotta a fejét, és a padlót bámulta maga előtt, ahogy lépkedett.

- Mit gondolsz, mi szembetűnőbb egy szexshopban, Frankie – suttogta Gee, újra kézenfogva Franket, ahogy elindultak az utcán. -, egy boldog meleg pár, vagy egy férfi, aki nyilvánvalóan nem akar ott lenni, és egy másik, aki kényszeríti őt? Ez egy teljesen helyénvaló kérdés. Szóval mit gondolsz?

- Azt gondolom, hogy te egy kibaszott őrült vagy – sziszegte Frank. Kirántotta a kezét Gee markából, és hátrált néhány lépést. – Mi a faszt akarsz velem csinálni?

- Tényleg vitatkozni akarsz egy sráccal, akinek pisztoly van a zsebében? – kérdezett vissza Gee hidegen.

- Kurvára elmebeteg vagy! – kiáltott Frank – Nincs szükséged rám! Nem fogok beszélni, mondtam! Végeztem ezzel a szarral, elmegyek!

Gee hirtelen kinyújtotta a karját, elzárva vele Frank útját, aztán erősen hozzávágta őt a téglafalhoz, és az arcához hajolt. – Akkor fogsz elmenni, baszd meg, amikor azt mondom, hogy elmehetsz! – köpte tajtékozva.

Frank meglóbálta a zacskót, Gee gyomrát célozva meg vele, de Gee könnyedén ellépett a támadás elől, és rátapodott Frank lábára, elég keményen ahhoz, hogy Frank összegörnyedjen a fájdalomtól. Amíg még nem tért magához egészen, Gee belemarkolt a hajába, másik kezével pedig előhúzta a fegyverét. Frank érezte, ahogy a hideg fém a nyakába mélyed, és rögtön lemerevedett. Gee egy kicsit lazított a szorításán, de továbbra sem engedte el a haját, Frank szíve pedig szinte vágtázott. Az utca azon része majdnem teljesen kihalt volt, és Frank hirtelen felfogta az egyszerű tényt, hogy Gee akár meg is húzhatja a ravaszt, megölheti, és még csak észre sem venné senki sem, egészen, amíg ki tudja mennyi idő múlva, valaki meg nem botlik a testében.

- Sajnálom – mondta reszketve. A hangja alig volt több puszta légzésnél, képtelen volt többet kipréselni magából.

Gee lehajolt, és megcsókolta a feje búbját. – Nagyon helyes. Amikor azt mondom, te felállsz, és szépen visszamegyünk a kocsihoz. Fogjuk a pénzt, aztán keresünk egy másik kocsit, amit te is tudsz vezetni. Odaülsz a kormányhoz, én pedig az anyósülésre, és elhúzunk innen. Értve vagyok?

- Igen.

- Szükségem van rád, Frank. Nem akarlak megölni. De ha újra így viselkedsz, egy másodpercet sem fogok gondolkozni azon, hogy bántsalak-e. Arra van szükségem, hogy életben legyél, egyelőre. De az nem érdekel, hogy milyen állapotban vagy.

- Oké.

- Rendben – mondta Gee újra vidám hangon. – Menjünk!

+7 óra

Frank már jó ideje képtelen volt követni, hogy merre járnak. Az egyetlen, amit tudott, hogy az út, amin épp hajtanak, hosszú, egyenes, és jellegtelen, mint minden országút. Azon kapta magát, hogy az úttestre festett végtelen, fehér elválasztócsíkot bámulja megigézetten, és hagyja magát hipnotizálni. Nehézkesen elválasztotta tekintetét a földről, és a fogvatartójára pillantott. Már közel egy órája nem váltottak egy szót sem, és Gee előtte is kizárólag csak azért törte meg a csendet, hogy utasításokat adjon Franknek.

Elég ideje úton voltak már ahhoz, hogy Frank úgy érezze, ideje feltennie a kérdést, hogy hová is tartanak. Gondolta, ez egy korrekt kérdés. Végülis ő volt az, aki vezetett.

Gee gyanakvóan méregette, de végül válaszolt. – Egy motelbe. Körülbelül fél óra múlva odaérünk.

Frank nem akarta, hogy újra hallgatásba süllyedjenek. – Melyik városban?

- Majd megmondom, amikor közelebb érünk.

Frank várt még egy percet, mielőtt újra megszólalt volna, ezúttal szinte könyörgő hangon. – Beszélj hozzám, kérlek. El fogok aludni a volán mögött.

- Oh – mondta Gee, meglepettnek tűnve. Frank megint őt nézte, és látta, ahogy felegyenesedik ültében. – Beszélhetek.

+10 óra

Lassítás nélkül hajtottak el az elhagyatott, lepukkant kis motel mellett, és Gee csak két jókora háztömbbel később utasította Franket arra, hogy parkoljon le az autóval. Gyalogszerrel indultak vissza, és egyenesen az egyik szobába tartottak. Frank gondosan az agyába véste a szobaszámot, hátha valahogyan sikerül kapcsolatba lépnie a rendőrséggel, vagy akármi. Talán kiüvölthetne az ablakon, hogy ’segítség, egy elmebajos fogva tart a 36-os szobában!’. Bár egy ilyen helyen Frank nem hitte, hogy bárki is a megmentésére sietne.

Amint beléptek, Frank lerogyott az ágyra – egyetlen ágy volt, és Frank nagyjából már beletörődött az egyértelmű ténybe, hogy szexelni fog ezzel a sráccal. Hiszen mi másért lenne még mindig a túsza? Kicsit sem tűnt úgy, hogy Gee váltságdíjat akar követelni érte (nem mintha bárki is fizetne).

Frank csak ült az ágy szélén, és óvatosan, visszafogottan nézte, ahogy Gee elővesz egy hátizsákot a szekrényből, és elkezdi kiszórni a tartalmát a földre. Egy halom üres boríték bukkant fel, egy tekercsnyi bélyeg, és egy színes mappa, aminek a borítóját egyszarvúak díszítették.

- Gyere le ide – mondta Gee, amikor végzett. Frank leült a földre a másik férfi mellé, a félkörbe rendezett kellékek közepére. Gee átnyújtott neki egy pár latex kesztyűt, és egy tollat, aztán kihalászott egy gyűrött címlistát valahonnan a hátizsákja mélyéről.

- Te fogod megcímezni a borítékokat. Aztán ragassz rájuk bélyeget, és tedd őket ide, egy halomba, oké?

- Öö, oké. Miért? – kérdezte Frank, miközben nehézkesen felvette a kényelmetlen kesztyűket.

- Mert.

- Ez nem indok, seggfej – csattant fel erre hirtelen, és idegességében hevesen, rosszindulatúan kattogtatni kezdte a tollat.

- Ide figyelj, te kis pöcs, itt én vagyok az, aki irányítok, és te azt csinálod, amit mondok neked, tiszta?

Frank csendesen morgott valamit, ami reményei szerint megfelelt válasznak, és elkezdte másolni a listát. Annyira dühös volt, hogy a toll rovátkákat vésett a papírba, és a betűi szokatlanul durvákká, és hegyesekké váltak. Ezzel valószínűleg jócskán csökkentette az esélyét annak, hogy a rendőrségen esetleg felismerjék a kézírását. Nem is tudta, hogy szoktak-e egyáltalán olyasmivel foglalkozni, mint kézírás, talán több nyomozós sorozatot kellett volna néznie.

Gee is felvett egy pár kesztyűt, és egyenlő kötegekbe kezdte rendezgetni a pénzt, aztán géppel írt levelet húzott elő a színes mappából, hogy tételenként ellenőrizze az összeget. Gee minden alkalommal azonnal visszadugta a papírt a helyére, és Frank sosem volt elég gyors ahhoz, hogy bele tudjon olvasni.

Majdnem egy óra eltelt így, szótlan munkával, amikor Gee először felnézett, és összeszűkült szemekkel egyenesen Frankre meredt. – Éhes lehetsz – mondta, és Frank csodálkozva nézett vissza rá, mert ilyesmire egyáltalán nem számított. – Erre nem is gondoltam – folytatta. – Én nem ettem előtte semmit az idegesség miatt, aztán meg minden olyan gyorsan történt, szóval... De te már biztosan éhezel. Talán van nekem...

- Nem vagyok – szólt közbe Frank gyorsan. – És vegetáriánus vagyok. De nem vagyok éhes.

Valójában nem hitte, hogy jelen állapotában bármi is a gyomrában maradna. Kész idegroncs volt.

- Ó. Végeztél a borítékokkal?

Frank a nagy halom papír felé bökött a fejével, jelezve, hogy igen. – Nem tudtam, hogy mit írjak a feladóhoz.

- Üresen megfelel. Holnap majd elvisszük a postára. Most pedig kimegyek a mosdóba... és ne csinálj semmi hülyeséget! – tette hozzá Gee mellékesen. Talpra állt, és vetett még Frankre egy kemény pillantást, mielőtt elindult volna a fürdő irányába. Résnyire nyitva hagyta az ajtót maga után.

Frank bután ült a földön még egy pillanatig, míg felderengett neki, hogy most el tudna szökni. Az ajtó belülről volt zárva; Gee a mosdóban; a fegyver az ágyon. Frank a fürdő ajtaját kémlelte, miközben lassan, némán felállt. Már félúton járt a kijárat felé, amikor rájött, hogy valószínűleg jó ötlet lenne, ha magával vinné a pisztolyt is.

Lábujjhegyen lopakodott vissza az ágyig, de éppen amint elérte volna, fénysugár szelte ketté a padlót ahogy kivágódott a fürdő ajtaja, és Gee teste durván csapódott a másik férfi testéhez. Mindketten az ágyra zuhantak, aztán Gee felrángatta Franket a paplanról, és az inggallérjánál fogva a falhoz vágta. Biztos kezekkel rögzítette Franket a tapétához, térdét a combjaihoz szorította, kezét pedig a csuklói köré.

- Mi a faszt képzeltél, mit csinálsz, Frankie? – sziszegte az arcába.

- Engedj el! – kiáltotta Frank. Össze-vissza csépelt a végtagjaival, de a leginkább csak vergődött, mert Gee gyakorlatilag felkente a falra, egész testével neki vetődött, és nem hagyott magán támadási felületet. – Engedj el, különben sikítani fogok!

Gee felkuncogott. – Senkit sem fog érdekelni.

- Nincs rám szükséged! Engedj el! – üvöltötte tovább. Az öklét a falnak verte, amilyen erősen csak tudta, remélve, hogy valaki meghallja, de az ő szerencséjét ismerve, a szomszéd szoba minden bizonnyal üres volt.

Gee hátrált egy lépést, ami Franket olyan váratlanul érte, hogy előrebukott, és elterült a földön; észre sem vette, hogy Gee milyen magasan tartotta őt a falnak nyomva. Próbált lábra állni, vagy legalább a fegyver irányába vergődni, hogy megszerezze, de amint félig-meddig felegyenesedett, Gee keményen a gyomrába térdelt, és ezzel újra a talajra küldte őt. Frank összerogyott, és köhögve, fuldokolva kapkodott levegő után.

- És még csodálkozol, hogy nem bízom benned – mondta Gee megvetően. A hátára fordította Franket, és rákattintotta az egyik ki tudja honnan előkapott bilincset a bal csuklójára. – Azt hiszem, ma estére végeztünk.

A megkötözött kezénél fogva az ágy irányába rángatta Franket.

- Nem hiszem, hogy akarlak magam mellé az ágyba – motyogta. – Gondolom csak rugdosnál, meg ilyesmik.

Frank ellenkezett, keményen küzdött, de a bal keze még mindig meg volt a kötve, és a jobbat pedig Gee szorította, így nem sok esélye volt ellenállni, amikor Gee az ágy lába köré fonta a bilincset, aztán a rákattintotta a szabad végét a másik csuklójára. Ügyetlenül Gee felé rúgott minden alkalommal, amikor az elég közel került hozzá, de aztán Gee bemászott az ágyba, és eloltotta a villanyt, úgyhogy nem volt többé miért harcolnia.

+21 óra

Frank ébredése meglehetősen fájdalmas volt, miután maga sem tudta hány órán át aludt a földön fekve. A karjai kényelmetlen szögben feszültek a feje fölé, és érezte, hogy Gee előző napi ütésének nyoma lüktet a bordáin.

Hallotta, hogy a fürdőszobában folyik a víz, és a helyiség ajtaja megint résnyire nyitva volt.

- Gee? – kiáltott. – Hello?

Egy pillanattal később Gee kidugta a fejét az ajtón, de a zuhany még mindig ment, és a hajából csöpögött a víz. Elmosolyodott, amikor a szeme találkozott Frankével.

- Ó, de jó, felébredtél! Egy perc, és kész vagyok.

Gee újra eltűnt, és Frank rángatni kezdte a bilincset a csuklói körül, arra gondolva, hátha napvilágnál nagyobb szerencséje lesz, és valahogyan mégis ki tud bújni belőlük. De nem, még mindig ugyanolyan feszesen szorultak a csuklói köré. Mindösszesen annyit sikerült elérnie az egésszel, hogy egy ideg becsípődött, és hiába igyekezett átkulcsolni a sérült kezét a másikkal, percekig csak arra volt képes, hogy tehetetlenül ringassa a levegőben.

Gee így talált rá, rögtön letérdelt mellé, és úgy tűnt, mintha aggódna. – Mi történt? – kérdezte kedvesen.

- Semmi – felelte Frank makacsul, dacosan megemelte az állát.

- Hát jó – mondta erre Gee vidáman, Frankre vigyorogva. – Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a Waffle House-ba reggelizni, mint szólsz hozzá? Kész vagy arra, hogy kidugd innen az orrodat?

- Uh – nyögte Frank, igyekezve a lehető legérzelemmentesebbnek hangzani. – Zuhanyozhatnék előtte?

- Igen, persze!

Frank hálásan sóhajtott fel, amikor Gee előhúzta a bilincs kulcsát a pólója alól – a nyakában lógott egy vékony láncon. Gee, amint megszabadította Frank zsibbad csuklóit a láncoktól, elgondolkozva, finoman simított körbe hüvelykujjával a kipirosodott bőrön, de nem szólt semmit.

- Majd én összepakolok – mondta, és felsegítette Franket a földről, majd a fürdőszoba felé terelte. – Ne tartson túl sokáig, éhes vagyok!

Miután megmosta a haját, és végigsikálta a testét az apró szappannal, meg a kis tubusnyi samponnal, amit a motel biztosított nekik, Frank leült a zuhanytálca aljára, és csak hagyta, hogy a forró vízcseppek verjék a hátát. Abban a kibaszott motelban jobb volt a víznyomás, mint a saját rohadt lakásában. A térdei köré fonta a karját, és a mellkasához húzta őket, egészen magzatpózba kucorodva. Talán Gee-nek elege lesz belőle, és egyszerűen itthagyja őt.

- Frank? – kiáltotta Gee, az ajtón dörömbölve. – Nem fulladtál meg, ugye? Gyere, induljunk!

Frank kelletlenül hűvösebbre állította a csapot, sőt, egészen hidegre, és folyatta tovább magára, amíg reszketni nem kezdett tőle. Nem mozdult a kicsi zuhanytálcáról, még akkor sem, amikor Gee bejött hozzá a fürdőbe, és elhúzta a függönyt.

- Frank – mondta. – Gyerünk.

De ő csak bámult rá, üres tekintettel.

- Frank – ismételte meg Gee komoran. – Kelj fel!

Frank valahogy álló helyzetbe küzdötte magát, hagyta, hogy Gee megragadja a felkarját, és kirángassa a fürdőből. – Vedd fel a ruháidat, és menjünk! – parancsolta neki, majd nyomatékosításként hozzávágta a farmerját.

Frank csak állt a szoba közepén meztelenül, csurom vizesen, és annyira reszketett, hogy a fogai egymásnak koccantak.

+22 óra

Frank a pad legszélén ült, szinte a falnak lapulva, és kifelé bámult az ablakon, ügyelve arra, hogy az arckifejezése teljesen semleges maradjon, miközben Gee próbált vele beszélgetést kezdeményezni. Amikor a pincérnő végre kijött, hogy felvegye a rendelésüket, Gee rántottát kért, palacsintát, és kávét. Azután a nő Frank felé fordult, aki csak nézett rá zavartan. Meg sem nézte a menüt.

Az asztal túloldalán Gee összeszorította a fogait, és finoman bokán rúgta Franket. – Rendelj, amit csak akarsz, Frank – motyogta.

- Van vega palacsintájuk? – kérdezte Frank bizonytalanul.

- Nincs – érkezett a rövid válasz.

- Uhh... Egy salátát?

A nő forgatta a szemeit, és bólintott. – Persze, máris hozom.

- Vega? – kérdezte Gee, miután a pincérnő otthagyta őket.

- Igen – motyogta Frank, és remélte, hogy Gee annyiban hagyja, mert máris érezte, hogy émelyeg a gyomra, és igazán nem akart belemenni a dolgokba, amik miatt úgy döntött, hogy vegetáriánus lesz.

Amikor a reggelijük megérkezett, Frank alig ért hozzá a maga tányérjához, csak piszkálgatta a villájával a salátaleveket, és idegesen pillantgatott kifelé az ablakon, meg le az ölébe.

- Frankie – kezdte Gee halkan. – Muszáj enned valamit, oké? Tegnap reggel óta semmit sem ettél, és nem akarom, hogy elájulj, vagy valami ilyesmi.

Frank egy kis szelet uborkába döfte a villáját, és gyorsan a szájához emelte a falatot. Gee folytatta a csevegést, vidám, és kellemes hangnemben, de Frank csak arra tudott gondolni, hogy milyen könnyen megváltozhat a hangulata, elég, ha egyetlen neki nem tetsző dolgot mond, vagy tesz. Gee megölhet valakit. Megölheti őt.

Gee elmosolyodott, és Frank tányérja felé bökött a fejével, mire Frank a villájára tűzött egy rendes falatnyi salátát, és nem törődve a gyomra vad ellenkezésével, lekényszerítette a torkán.

+23 óra

Ezúttal Gee vezetett, és látszólag minden különösebb cél nélkül körözött a városban, egészen addig, amíg meg nem pillantott egy nyilvános telefont egy benzinkútnál. Akkor leparkolt mellette, és utasította Franket, hogy szálljon ki a kocsiból. Odakint megkérdezte, hogy szeretne-e valamit a boltból, és amikor Frank megrázta a fejét, akkor Gee megragadta a pólója alját, és maga után húzta.

- Gyere velem akkor – mondta, és betolta őt a telefonfülkébe. Nem volt túl sok hely, úgyhogy Frank egészen a jobb sarokba szorult, Gee karja mellé. Egy kicsit bágyadtnak érezte magát az apró, levegőtlen üvegkalitkában, mintha lassan megfulladna.

Gee leakasztotta a kagylót, és fejből tárcsázott egy számot, Frank pedig elég közel állt hozzá, hogy hallja, amint két hosszú búgás után valaki felveszi a telefont.

- Szia Mikey – mondta Gee halkan. – Én vagyok az.

- Gerard, mi a fasz? – az az ember, Mikey, szinte rikoltozott a vonal másik végén. – Mi a faszt csináltál?

- Shh! – sziszegte Gee -Gerard?- a telefonba, és gyorsan Frankre pillantott. – Tud bárki bármit is?

- Nem – felelte Mikey. – Én is csak a hírekben láttam.

- Ügyeltem arra, hogy ne kövessek el hibát – mondta Gee. – És Frank egész idő alatt velem volt.

- Frank? Az a srác? Még mindig ott van? – kérdezte Mikey harsányan, Gee pedig csak sóhajtott.

- Igen, itt van, és jól van. Jól vagy, nem igaz, Frank?

Frank nagyra tágult, ijedt szemekkel bólogatott. – Igen, jól vagyok – visszhangozta.

- Azt mondta, jól van – folytatta Gee a telefonba. – Csak szerettem volna tudni, te hogy vagy. Minden rendben, Mikey? Komolyan.

Mikey halkan válaszolt, úgyhogy Frank nem tudta kivenni a szavait, Gee pedig csak hümmögött, és ohh-zott, miközben a másik férfi beszélt. De ezek az apró zajok rövid idő után kezdtek dühösekké válni. Frank egészen közelről nézte Gee arcát, így óhatatlanul is figyelemmel kísérte az erőteljes hangulatváltozását.

- Tudnod kell, hogy... – kezdte Gee mereven.

- Nem érdekel! – hallotta Frank Mikey válaszát.

- Érted csináltam! – kiáltott fel erre Gee is. – Minden el lesz postázva ma, és te túlleszel ezen az egész szarságon. Csak ne dugd ezentúl az orrodat más ügyeibe, meg úgy általában semmibe se! Az egészet érted csináltam!

- Én nem kértem – kiabált vissza Mikey. – Egyedül is megoldottam volna!

Gee olyan erősen öklözött bele az üvegbe, hogy kész csoda, hogy nem repedt végig.

- Tudom, hogy szar testvér vagyok, csak hagyd, hogy ezt rendbe hozzam! Folytathatod végre tovább az életedet.

- Azzal, hogy elrontom a tiédet? – felelte Mikey hűvösen.

- Sok mindent tettél értem, Mikey. Én csak segíteni akarok neked, úgy, ahogyan te is segítettél nekem ezelőtt.

Frank nem hallotta Mikey válaszát, pedig most már nagyon érdekelte, aztán Gee minden további szó nélkül letette a telefont.

- Gyerünk – motyogta Franknek, és megragadta a csuklóját. – Mennünk kell.

+26 óra

Sokáig tartott míg a leveleket, amiket még Frank címzett meg előző este, szétszórták – kettesével dobálták be őket minden útba eső nyilvános postaládába, mivel arról persze szó sem lehetett, hogy egyszerűen besétáljanak ennyi gyanús borítékkal egy postahivatalra. Frank biztos volt benne, hogy már nem is New Jerseyben vannak. Órák múlva, amikor Gee az utolsó borítéktól is megszabadult, hangosan felsóhajtott, és úgy tűnt, hirtelen leeresztett.

- Mi történt Mikeyval? – kérdezte Frank óvatosan. – Hogyan segítesz neki?

- Bajban volt, és most már nincs – válaszolta Gee röviden.

- Miféle bajban?

Gee megpördült maga körül, és egészen a kocsi oldalához lapította Franket.

- Olyanban, amilyenben te is leszel, ha nem fogod be a szádat, és nem törődsz a saját kibaszott dolgoddal!

- Sajnálom – lehelte Frank.

Gee arckifejezése egy kicsit meglágyult, és valamivel nyugodtabban folytatta.

- Szállj be a kocsiba, elmegyünk.

+30 óra

Frank törökülésben ült az ágyon, összebilincselt kezeivel az ölében. A láncait babrálta, de inkább csak öntudatlanul, mintsem azért, mert szabadulni próbált volna tőlük. Gee a szoba másik végében ült, az asztalnál, és Mikeyval chatelt az olcsó laptopon, amit aznap vásároltak. És mosolygott, amitől Frank egy kicsit jobban érezte magát. Ha Mikey feldühítené őt, akkor Franknek kéne elviselnie a következményeket.

Frank túl messze ült ahhoz, hogy bármit is leolvashasson a képernyőről, de időnként azért odapillantott, még ha a csevegőprogram logóját sem ismerte fel. Sóhajtott, és végtelen unalmában az egyik lába köré tekerte a bilincse láncát.

- Akarsz tévézni? – kérdezte Gee, mire Frank csak megvonta a vállát. Gee nem kapcsolta be a tévét, Frank pedig újra sóhajtott.

- Rendelek pizzát – mondta Gee pár perccel később. – Éhes vagy?

Frank újra vállat vont, hátradőlt az ágyon, még nagyobbat sóhajtott, és elkezdte merőn bámulni a plafont.

A pizza majdnem másfél órával később érkezett meg. Gee felállt, hogy ajtót nyisson, de előtte még gondosan a zsebébe mélyesztette a pisztolyát.

- Ha egy szót is szólsz ennek a fickónak, lelőlek – figyelmeztette Franket, aztán megvárta, míg az bólint, és csak azután csúsztatta a kezét a kilincsre.

Gee készpénzzel fizetett, a pizzafutár pedig vetett egy furcsa pillantást Frankre Gee válla felett – nyilván azért, mert bilincs volt rajta, jött rá Frank később – de akkor csak bámult vissza rá dacosan. Örült, amikor a férfi végre távozott, és Gee társult mellé az ágyba. A pizza vegetáriánus volt, sajt nélkül

Frank rámosolygott Geere. Csendben ettek, és amikor a pizza elfogyott, Gee bekapcsolta a tévét, és az egyik adón belefutott egy Star Wars maratonba.

+34 óra

Frank unta a filmet, unta, hogy csak ül az ágyon, és unta, hogy abban a hülye motelszobában kell lennie egész nap, úgyhogy megkérdezte Geet. – Egyáltalán miért hoztál magaddal?

- Szépek az ajkaid – felelte Gee mintegy mellesleg, tekintetét el sem választva a tv képernyőjéről. Frank csak bámult rá.

- Micsoda?

- Tetszenek az ajkaid.

- Ennyi?

- Igen.

- De miért...

- Fogd be, Frank!

Frank megint csak sóhajtott, de ezek után már egyáltalán nem tudott a filmre koncentrálni. Szinte folyamatosan Geet bámulta, de az nem nézett vissza rá. Ha szexre akarja használni őt, akkor miért nem csinált még semmit? Talán csak a ma estére várt, talán mindent el akart intézni még előtte, de most sem tűnt úgy, mintha sietne. Minden figyelmét Darth Vader kötötte le. Frank beharapta az alsó ajkát, és nézte, ahogy Gee nézi a filmet.

Egyáltalán semmi sem történt, amíg a film véget nem ért – akkor Gee felállt, kikapcsolta a tévét, miközben Frank még mindig őt bámulta, de egy lépést sem tett felé. Gee aztán kikapcsolta a számítógépet is, majd leoltotta az asztali lámpát, és a plafonon függeszkedő nagylámpát is, és leült az ágyra. Csak az háttámla fölé szerelt olvasólámpa halovány fénye világította meg őt hátulról, így majdnem teljesen árnyékban volt, de egy kis fény azért az arcára szökött, és megcsillant a szemeiben.

- Mi az? – kérdezte, feltételezhetőleg azért, mert Frank az elmúlt öt percben áthatóan bámulta őt.

- Felfogtam, oké? – motyogta Frank válaszként. – Csak essünk túl rajta!

- Mi? – kérdezte Gee újra, és úgy festett, mint aki tényleg össze van zavarodva. Egy kicsike ránc jelent meg a két szemöldöke között, ahogy összevonta őket.

- Felfogtam – ismételte meg Frank. – Értem.

Hirtelen Geenek is leesett a dolog, mire elmosolyodott. – Igazából nem érted.

- Épp eleget értek – felelte Frank higgadtan. Gee felvonta a szemöldökét, mire a ránc eltűnt a bőréről. – Azt akarod, hogy leszopjalak?

Gee mosolya egészen gúnyosra szélesedett.

- Megcsinálom.

- Miért? – kérdezte Gee. – Ez valami trükk akar lenni?

- Ha leszoplak, nem fogsz bántani engem, ugye? – kérdezte Frank, pokolian reménykedve abban, hogy már tudja a választ.

Észre sem vette, hogy visszafojtotta a lélegzetét, csak akkor, amikor Gee válaszával egyidőben megkönnyebbülten kiengedte a levegőt a tüdejéből.

- Oké.

Frank lecsúszott az ágyról, egyenesen a térdeire, és imbolygott egy kicsit, ahogy az összebilincselt kezeivel igyekezett megtalálni az egyensúlyát. Nyelvével megnedvesítette az ajkait, és felnézett Geere. Néhány másodpercnyi hezitálás után Gee az ágy szélére gördült, felült, és elkezdte kigombolni a farmerját. Frank bámulta a gyors, gyakorlott mozdulatokat, ahogyan Gee kibújtatja a gombokat a lyukakból, és érezte, hogy kiszárad a szája. Hirtelen nagyon ideges lett.

- Honnan tudjam, hogy megtartod a szavadat? – kérdezte remegő hangon.

Gee megtorpant egy pillanatra, de Frank még mindig nem nézett fel rá, nem tudta elválasztani a tekintetét az éppen orra előtt lévő sokat sejtetően dudorodó alsónadrágról. Gee végül kinyújtotta az egyik kezét, keményen megragadta Frank állát, és hátrahajtotta a fejét. Megvárta, míg Frank a szemébe néz, és csak akkor szólalt meg.

- A nevem Gerard Way, és azért loptam el azt a pénzt, hogy megmentem az öcsém életét egy maroknyi dühös uzsorástól.

Frank pislogott. Ez megint olyasmi volt, amire egyáltalán nem számított.

- Nem terveztem, hogy elrabollak, de amint megláttam az arcodat ott a bankban, nem tudtalak kiverni a fejemből. Igazad van, Frankie, első pillanattól kezdve akartalak téged. Most is akarlak. És itt vagy nekem, és le fogod szopni a farkamat, mert azt akarom, hogy megtedd, és én megkapom tőled, amit csak akarok. Világos?

Frank bólintott. Gee -Gerard- felemelte csípőjét az ágyról, és lekényszerítette a szűk farmert a combjain. Frank segített neki, lehúzta a nadrágot egészen a padlóig, és amikor Gerard széttárta a lábait, Frank közéjük mászott, és a szájába vette a farkának hegyét.

Gerard egyik kezével az ágyon támaszkodott, a másikat pedig Frank tarkójára csúsztatta. – Csináld csak! – parancsolta, és adott egy kis lökést Franknek, aki erre lassan leeresztette a fejét. Egyre többet fogadott a szájába Gerard farkából, egészen addig, amíg érezte, hogy már nem bír többet, de Gerard még akkor is biztos kézzel tartotta őt, enyhe nyomást gyakorolva a koponyájára, így Frank nem tudott visszahúzódni.

- Többet – mondta Gerard, mire Frank elfojtott, rémült hangot hallatott a torka mélyéről, és nem tudott ellenkezni, amikor Gerard még lejjebb nyomta a fejét. Úgy érezte, a szája képtelen nagyobbra nyílni; meg fog fulladni, és Gerard a szabad kezét leeresztette, megragadta a láncait, és összefogta a csuklóit. Szorosan tartotta, hogy Frank ne tudjon hadonászni a kezeivel, és erélyesen tolta lefelé a fejét.

- Nyelni! – parancsolta izzó hangon, mire Frank vett egy dühös, gyors, és nehéz lélegzetet az orrán keresztül, és nagyot nyelt Gerard farka körül. A torka ettől eléggé kinyílt ahhoz, hogy Gerard még mélyebbre tolja magát, és Frank még mindig úgy érezte, hogy rögtön megfullad, de így egy kicsivel könnyebb volt kezelni a helyzetet. Lent tartotta a fejét -Gerard lent tartotta neki- néhány gyötrelmes másodpercig, aztán Frank krákogni kezdett, és megállíthatatlanul felkapta a fejét, kétségbeesetten szívva magába a levegőt.

Gyorsan, mintegy véletlenül felpillantott Gerard arcára, és látta, hogy vigyorog. – Jó fiú – suttogta neki. – Csináltad már ezt?

- Igen – felelte Frank érdes hangon. Próbálta már fiúkkal, igen, bár soha sem így. De úgy döntött, hogy ezt nem említi meg. Gerard keze lazán, és szelíden cirógatta a tarkóját, játszott a hajával, de aztán hamarosan visszasiklott a koponyájára, és újra lejjebb nyomta a fejét.

Frank jóval kevesebb felhajtással hagyta, hadd csinálja, bár Gerard sem tolta magát annyira mélyre. Franknek így könnyebb volt kidolgozni egy ritmust, és Gerard nem próbált meg erőltetni semmit, ami sokat segített. Sőt, inkább úgy tűnt, még vissza is tartja magát, hogy ne nyomuljon mélyen Frank szájába. Frank nem tudta, hogy miért, de nagyon hálás volt érte.

Hamarosan Frank egész szája nedvesen csúszkált a nyáltól, még az állára is lefolyt, de igyekezett kizárólag Gerard farkára koncentrált, meg azokra az elfojtott, halk kis hangokra, amiket próbált magában tartani, miközben Frank dolgozott rajta. És jól akarta csinálni, még ha nem is volt benne túl nagy gyakorlata, igyekezett a tőle telhető legjobbat nyújtani, hogy Gerard boldog, és elégedett legyen vele.

Frank csuklói zsibbadni kezdtek, ahol a bilincs a bőrébe mélyedt, és Gerard nem engedett a szorításából. Másik kezével még keményebben markolt Frank hajába, ujjai a kócos tincsek közé gabalyodtak, miközben valami zsémbes, zaklatott hangot hallatott, és végül mozgatni kezdte Frank fejét, fel-le, olyan durván, amitől mindketten nehezen lélegeztek.

- Mit...? – kérdezte Frank, vagy legalábbis próbálta kérdezni. A torka nyirkos, nyers húsa lüktetve sajgott a durva használattól, és még több nyál csurgott le az ajkain; már az egész arcát nedvesnek, és ragacsosnak érezte tőle. Kényszerítenie kellett magát, hogy teljesen ki tudja nyitni a szemeit, és felnézzen Gerardra.

- Meg akarlak dugni, Frankie – mondta Gerard a levegőt kapkodva. – A seggedbe akarok élvezni.

- De én...

- Kelj fel! – parancsolta Gerard, és megemelte a bilincs láncát; Frank esetlenül talpra állt, és hagyta, hogy a másik férfi az ágyra vezesse őt. Arra sem volt ideje, hogy ellenkezzen, Gerard már lerángatta a farmerját, és a feje fölé gyűrte az inget.

Eltartott néhány fárasztó percig, míg Gerard lekattintotta a bilincs egyik felét Frank csuklójáról, de nem hagyta utána sokáig a szabadság illúziójában, azonnal az ágykeret fém sarkához erősítette. Csak néhány pillanatig hagyta magára Franket, míg elővette az ágy mellé dobott táskájából a másik készlet bilincset, és mielőtt a foglya egyáltalán magához térhetett volna, a csak nemrég kiszabadított kezét gyorsan a másik sarokhoz bilincselte. Így Frank teljesen kiszolgáltatottan, kifeszítve feküdt a hátán. Annyi helye volt még, hogy egy egészen kicsit mozgatni tudta a karjait, és érezte, ahogy a bilincs a csuklója belsején futó ereknek feszül, szíve minden egyes dobbanásával.

Gerard teljesen lerúgta magáról a nadrágot, és Frank szétfeszített combjai közé térdelt. Előrehajolt, és ujjai hegyével végigsimította Frank arcélét, aztán az ajkai közé tolta egyszerre három ujját.

- Nedvesítsd be őket! – mondta, miközben másik kezével megfogta állát, és nyitva tartotta a száját, amíg Frank engedelmesen nyalogatta, és szopta őt.

Frank szemei végül lecsukódtak, és kizárólag Gerard kezére koncentrált a szájában, ugyanúgy, ahogy azelőtt a farkára; és Gerard is éppen ugyanúgy dugta az ujjaival a száját, mint az előbb. Néhány perc múlva aztán kihúzta Frank ajkai közül az ujjait, és futva végighúzta a mellkasán, és a hasán, nedves, gyorsan hűlő nyomot hagyva maga után.

Nem érintette meg Frank farkát, aki ennek örült. Nem ismerte el a tényt, hogy mennyire kemény, hogy akármint is csinált vele Gerard, az felizgatta, és akármennyire is el akart élvezni, azt akarta, hogy Gerard se ismerje el. Azt akarta, hogy Gerard egyáltalán ne törődjön vele: csak csinálja azt, amire neki szüksége van. Franknek nem volt szüksége arra, hogy részt vegyen benne; csak arra volt szüksége, hogy azt tegye, amit Gerard parancsol neki. Ez ilyen egyszerű volt. Nem róla szólt a dolog.

Gerard nedves ujjbegyei Frank bejáratánál köröztek, elkenve a nyálat az érzékeny bőrön, és Frank nekitolta a fenekét.

- Ezt is csináltad már – mondta Gerard mindentudóan, mire Frank kinyitotta a szemeit, és ránézett, hogy elkapja a vigyorát.

Gerard minden figyelmeztetés nélkül tolta fel két ujját Frankbe.

Frank vállai megfeszültek, a bilincsek miatt sokkal jobban, mintsem hogy kényelmes lett volna, de ő figyelmen kívül hagyta a fájdalmat, és igyekezett lazítani, magába fogadni Gerardot. Több lassú lökésbe telt, míg Frank hozzászokott a helyzethez; nem is akart belegondolni, hogy mikor fektette le őt valaki utoljára. Azután Gerard a harmadik ujját is hozzáadta a másik kettőhöz, és ettől Frank szemei önkéntelenül is lecsukódtak, és valami szavak nélküli bátorító hang bukott ki a száján. Érezte, hogy a zavart pír azonnal elönti az arcát, de kizárta a fejéből a gondolatot, és remélte, hogy Gerard nem vette észre.

Azután Gerard már nem töltött el sokkal több időt azzal, hogy felkészítse őt. Kihúzta Frankből az ujjait, és a farkával helyettesítette őket – egyetlen, gyors mozdulattal tolta be neki tövig. Frank kinyitotta a szemeit, elnyílt szájjal, élesen zihált. Gerard fölé hajolt, és önelégült, lusta vigyorra húzódott a szája. Frank látta, hogy a bilincse kulcsai kibuknak Gerard pólója alól, ami még most is rajta volt, és amikor észrevette, hogy Frank a csillogó kis fémen felejtette a tekintetét, megmarkolta, és könnyed mozdulattal hátraperdítette a hátára, ahol a másik nem érhette el.

Frank még figyelte egy ideig, ahogy kettejük teste előre-hátra mozog Gerard csípőjének lendületétől, aztán feladta, és visszanézett a másik férfi arcába.

- Basszus, basszus, Frankie – morogta Gee. – Igen!

- Gee – súgta vissza Frank. Magába fojtott egy megfejthetetlen nyögést, és ahogy ívbe feszült a háta, a bilincs a csuklójába mart.

- Frankie, nézz rám! – mondta Gee. – Frankie, figyelj rám!

Frank nehezen kényszerítette magát az engedelmességre, tekintetét Gerardéba kapcsolta, aki mosolygott rá, de sokkal kevésbé megnyugtatóan, mint az előbb, és sokkal inkább ahhoz a férfihez illőn, aki a túszaként tartotta őt.

- Senki sem tudja többé, hogy létezel, Frankie – kezdte Gerard egyenletes, halk hangon. Frank nem bírt félrenézni, hipnotizálta a másik erőteljes, intenzív pillantása. – Senkit sem érdekelsz, Frankie. Senki sem fog utánad jönni.

Frank tiltakozni akart, de nem találta a hangját. A teste teljesen elernyedt, és Gerard egészen fölé hajolt, egy nyögéssel még mélyebbre lökve belé a farkát.

- Tudod, hogy ez mit jelent, Frankie? Tudod, mit jelent?

Frank megrázta a fejét. Gerard majdnem teljes egészében kihúzta magát Frankből, és egy pillanatra megállt, mielőtt újra belé lökte volna, keményen, és amikor újra teljesen Frank testébe temette magát, elkapta egyik kezével az állát. – Azt jelenti, hogy az enyém vagy – búgta neki.

Frank lehunyta a szemeit, és Gerard ezúttal hagyta neki. Folytatta a folyamatos, lassú ütemet, amitől Frank háta megint felemelkedett a matracról, figyelmen kívül hagyta a csuklóiba sajduló fájdalmat, és kieresztett a torkán egy halk, remegő nyögést. Érezte, hogy a farka lüktet, és kibukik belőle néhány cseppnyi forró izgalom, bepiszkítva a hasát, és el akart élvezni, és azt akarta, hogy Gerard elélvezzen, azt akarta, hogy gyorsítsanak, és fejezzék be, mert ez a lassú ritmus őrjítő volt, közel sem eléggé kielégítő.

- El akarsz élvezni, Frankie? – kérdezte Gerard, mintha csak olvasna Frank gondolataiban, és egy kicsit gyorsított a tempón. Frank görcsösen bólogatott, kétségbeesetten ingatta a fejét fel-alá, és érezte, hogy erre Gerard megint lelassít.

- Nem – mondta kristálytiszta, nyugodt hangon. – Nem engedem meg.

- Ne – nyöszörögte Frank. – Ne, kérlek.

- Az enyém vagy, Frankie – búgta Gerard. – A seggedbe fogok élvezni, és te semmit sem kapsz, mert semmit sem érdemelsz.

- Ne, Gee, kérlek – nyögte Frank. Gerard alig tudta tartani a lassú tempót, a lökései kezdtek felszínesekké válni, a karjai remegnek a megterheléstől, és attól, hogy mennyire igyekezett kontrollálni magát.

- Ki kell... érdemelned – magyarázta Gerard két ziháló levegővétel között. – Érdemeld ki, Frankie... Ohh, basszus. Bassza meg, Frank, bassza meg.

Gerard még egyszer igazán mélyre tolta a farkát, és Frankbe élvezett, alig bírva közben megtartani magát. Frank szemei kipattantak, és egészen közelről nézte a másik arcát. Egy pillanattal később Gerard is kinyitotta a szemeit, és csak bámultak egymásra néhány hosszú másodpercen át. Gerard általában mogyoróbarna szemei sötétnek tűntek, és a pupillái kitágultak, Frank pedig képtelen volt akármilyen érzelmet is kiolvasni belőlük.

Gerard kihúzta belőle a farkát, és ugyanazzal mozdulattal az éjjeliszekrény felé nyúlt. A másik nem láthatta, hogy mit vett le róla, egészen addig, amíg a feje köré nem tekerte. Valamilyen szövet, talán az a kendő, amit együtt vásároltak, vagy inkább a sál, amit Gerard a bankban viselt. Gondosan kötötte Frank szemei köré a sötét anyagot, hatékonyan zárva el előle a szoba összes fényét.

- Kényelmes? – kérdezte.

Frank ösztönösen a hang irányába fordította a fejét. – Igen – felelte, bár nem volt biztos abban, hogy miért. A karjai túl szélesre voltak nyújtva, egyáltalán semmit sem látott, éppen az előbb dugták meg durván, és Gerard nem hagyta, hogy elélvezzen. A farka még mindig kemény volt, és fájdalmasan lüktetett. Egyáltalán nem volt kényelmes.

Gerard odahajolt hozzá, és sietve megcsókolta az ajkait, nem elég ideig ahhoz, hogy Frank megízlelhesse. – Jó fiú – súgta. – Jól van. Most aludj.

- Gee? – kérdezte Frank, és ez az árva szó még a saját füleinek is félénken hangzott. Tehetetlenül csapkodott a levegőben lebilincselt kezeivel.

- Most aludj, Frankie.

Frank érezte, hogy Gerard kikel az ágyból, aztán hallotta, amint magára zárja a fürdőszoba ajtaját, és megnyitja a csapot. Sok idő után, a víz szintetikus zajára, nyugtalan, felületes álomba merült.

+44 óra

Amikor felébredt, Frank három dologra jött rá, ebben a sorrendben: egy, hogy még mindig meztelen, de be van takarva; kettő, Gerard nem ért hozzá, és nem is feküdt be mellé az ágyba; három, nem tudja mozgatni a lábait. A karjai bizseregve égtek, és a vállai sajogtak, ezeket szinte rutinosan figyelmen kívül hagyta. A szemeit szintén nem tudta kinyitni, de a tegnap este után nem is számított másra.

A bokái szorosan össze voltak kötözve valami szövettel, talán egy tartalék lepedővel, vagy egy törölközővel, és Frank azonnal vergődni kezdett, össze-vissza tekergette a testét, hogy kiszabaduljon, de még csak meg sem tudta lazítani a lábai köré fonódó anyagot. A karjai túl szélesre voltak tárva ahhoz, hogy bármit is kezdeni tudjon velük; a szemeit takaró kendőből úgyszintén esélye sem volt kibújni.

Gyakorlatilag egyáltalán nem tudott mozogni.

Megnyalta kicserepesedett ajkait, és álomtól érdes hangon kiáltott a levegőbe.

- Gee?

Nem érkezett válasz. Ami azt illeti, egyáltalán semmilyen hang nem hallatszott. Frank újra próbálkozott.

- Gee? Gerard?

Azután elhallgatott, és csak fülelt, hátha megneszel valamilyen halk, visszafogott mozdulatot, szövet susogását, vagy Gerard légzését. Hallotta, hogy néhány szobával odébb a takarítónő porszívózik, és szabadból, egészen messziről, sziréna hangja szivárgott át a falakon.

Kezdett pánikba esni.

- Gerard? – kiáltotta újra. – Gerard?

Egyedül volt. Kikötözve az ágyban, bezárva egy kopott, olcsó motelszobában, és teljesen egyedül.

- Ne, ne, ne, ne, ne – motyogta már csak magának, és érezte, hogy a torka fájdalmasan összeszorul. – Gee, kérlek, ne, ne, ne tedd ezt, kérlek...

Képtelen volt kontrollálni magát, hirtelen, hevesen sírva fakadt, és még annyi mozgástere sem volt, hogy le tudja törölni a könnyeit, amik lassan átáztatták a szemeit takaró kendőt, és összepiszkították az arcát. Még csak egy ketyegő óra sem volt a helyiségben, hogy Franknek legalább fogalma legyen arról, Gerard mennyi ideje lehet távol.

Az idő a végtelenbe nyúlt.

+47 óra

Frank képtelen volt visszaaludni, de lassan valamilyen üres, lélektelen kómába süllyedt. Nem engedte meg magának, hogy Gerardra gondoljon. Teljesen elveszítette az időérzékét, és a gondolatai mindegyre csak körbe-körbe forogtak, de nem tudta meghatározni, mi körül. Nem volt megnyugtató, még csak értelmes sem.

A zár kattanásának hangja ijesztően hangosnak tűnt a néma szobában, Frank összerándult tőle, és a zaj irányába fordította a fejét. Hallotta, hogy kinyílik az ajtó, és valaki -feltételezte, hogy Gerard- besétált a szobába. Frank végig követte vak szemeivel a mozgás neszét a helyiségben, de nem szólt semmit. A betolakodó sem. Frank tehetetlen volt, meztelen, és ki volt kötözve az ágyban; remélte, hogy Gerard az.

- Gee? – kérdezte végül bátortalanul.

Az ismeretlen egyén mozgásának zaja erre egy rövid időre elhalt a helyiségben, azután négy hosszú lépés kellett neki ahhoz, hogy elérje az ágyat. A matrac behorpadt a súlya alatt, ahogy rámászott. Frank néhány hosszú másodpercig visszafojtotta a lélegzetét, de semmi sem történt.

Akkor Frank megtört. Kitörtek belőle az összefüggéstelen, kétségbeesett szavak, görcsösen ismételgette, hogy ’Gee’, és ’kérlek’, és ’ne’, és szégyenkezett, mert újfent nem bírta visszatartani a könnyeit, megállíthatatlanul patakzottak a szemeiből, újra átáztatva a még mindig nedves kendőjét.

Gerard óvatosan lehámozta az arca köré tekert szövetet -mert valóban Gerard volt az, és Frank végtelenül megkönnyebbült, amikor végre meglátta őt- aztán gyengéden letörölte Frank arcáról a nedvességet. Nem mosolygott, de a szemeiben olyan élvezett játszott, amit Frank nem értett.

- Semmi baj – suttogta neki kedvesen.

- Ne csináld ezt – felelte Frank elcsukló hangon. – Ne hagyj itt!

Gerard erre már elmosolyodott. Végigsimított a hüvelykujjával Frank arcélén, egészen a szájáig, könnyedén végigfuttatta az ujja begyét az ajkain is, aztán előröl kezdte a mozdulatot.

- Kioldoznál, kérlek? - kérdte Frank szerényen. Gerard bólintott, és óvatosan, nehezen kiszabadította Frank bokáit, aztán fölé hajolt, és kinyitotta a bilincseket is. Frank karjai gyengék voltak, és remegtek, de akármennyire is küzdenie kellett a zsibbadással, megemelte, és Gerard nyaka köré fonta őket.

- Ne hagyj el, kérlek ne, kérlek...

Gerard haja tiszta, és almaillatú volt, ahogy Frank belefúrta az arcát, és hagyta, hogy az orrát csiklandozzák a hajszálak. Gerard is átölelte Franket, a hátára simította a tenyereit, és megemelte a testét. Frank Gee fekete pólójába markolt, és csak szorította őt.

- Shh, shh – csitítgatta Gerard. – Minden rendben, jól vagy. Visszatértem, itt vagyok. Shh, Frankie, Shh. Minden rendben.

Gerard addig ölelte őt, amíg abba nem maradt a sírása, akkor újra megtörölgette Frank arcát, és rámosolygott.

- Hol voltál? Miért hagytál itt?

- Vásároltam – felelte Gerard felragyogva. – Vettem neked néhány dolgot. És reggelit is! Éhes vagy?

Frank némán, tágra nyílt szemekkel bólintott. Gerard leugrott az ágyról, és lekapott az asztalról két műanyag dobozt; az egyikben palacsinta, a másikban pedig gyümölcssaláta volt.

- Találtam egy helyet, ahol volt vega palacsinta – mondta. – Eltartott egy ideig, de itt van. Szereted a palacsintát?

- Hoztál nekem vega palacsintát?

- Oh, a villa! Tessék! – Frank elvette tőle az evőeszközt, és csak bámulta. – Rajta! – bíztatta Gerard. – Én már ettem míg elvoltam. Hadd mutassam meg, még mit vettem!

Gerard visszament a bevásárlótáskák gyűjteményéhez, és elkezdte kipakolni őket, keresve valamit. Frank beleharapott a palacsintába; még forró volt. És sokkal finomabb, mint azok a mikrózott szarok, amiket általában enni szokott reggelire, már amikor reggelizik egyáltalán.

- Nem tudom a méretedet, így meg kellett tippelnem, de szerintem ezek jók lesznek rád – mondta Gerard. Amikor megfordult, egy lila pólót, és egy fekete szoknyát tartott a kezében, amik úgy festettek, mintha Frank régi középiskolájának egyenruhái lettek voltak.

- Az egy szoknya? – kérdezte Frank, bár nyilvánvalóan az volt, és Franknek nyilvánvalóan nem esett nehezére kitalálni, hogy mit akar velük tenni. Gerard egy röpke bólintással válaszolt. – Miért vettél nekem szoknyát?

- Az hírek tele vannak az arcoddal, Frankie. Valószínűleg az újságok úgyszintén, bár nem volt időm jobban körülnézni.

- És?

- El kell hagynunk ezt a szobát, Frankie, és neked szükséged lesz álruhára – magyarázta Gerard. – Edd meg a palacsintádat!

Frank harapott még egyet, és teli szájjal kérdezett újra. – És mi lesz veled?

- Senki sem látta az arcomat. És ne aggódj; mire végzek, már te sem fogsz magadra ismerni. Egyszer lánynak öltözve mentem suliba, és az öcsémen kívül senki sem ismert fel.

Gerard az ágyra dobta a ruhákat.

- Fejezd be a reggelidet! Még át is kell öltöznünk, és 11-ig ki kell jelentkezünk a motelből.

+2 nap

Gerard hagyta, hogy Frank egymaga zuhanyozzon le, bár ragaszkodott ahhoz, hogy a fürdőszoba ajtaja nyitva maradjon, és amikor Frank megjelent a látószögében, egy szál derekára tekert törölközőben, Gerard rámosolygott.

- Segítek felöltözni – mondta, mire Frank csak bólintott.

A bélelt melltartóval kezdte a dolgot, ami a legkényelmetlenebb ruhaneműnek tűnt, amit Frank valaha is viselt. Ennek ellenére nyugodtan tartotta a kezeit a feje fölött, míg Gerard a pántokat igazgatta rajta, hogy a kis kosarak megfelelő helyre kerüljenek, és megjegyezte, hogy később vehetnek még valamit, amivel jobban kitömhetik, hogyha Frank úgy szeretné. Frank erősen kétkedett abban, hogy tényleg szüksége lenne ilyesmire, de inkább hallgatott.

Aztán Gerard rásegített egy pár hosszú, fekete harisnyát, amire azt mondta, egyelőre megteszi. Frank ódzkodva kérdezett rá, hogy ez mégis mit jelent.

- Ha továbbra is ezt csináljuk, le kell borotválnod a lábaidat. Így egyszerűbb – magyarázta Gerard türelmesen, aztán felvette a földre dobott szoknyát, és tartotta, hogy Frank beleléphessen.

Frank a szemeit forgatva megtette, aztán hagyta, hogy Gerard felhúzza rá, és a derekára igazítsa, majd a legbelső gombbal rögzítse rajta. Hiába állította a lehető legszorosabbra, még így is lejjebb csúszott néhány centivel, amikor Gerard elengedte, és hátrébb lépett, hogy végigmérje Franket.

- Kisebb vagy, mint gondoltam – motyogta Gerard magában.

- Hé!

- Ez nem sértés! Fogd be, és vedd ezt fel!

Gerard a kezébe nyomta a pólót is, és Frank szó nélkül a fejére húzta a puha, tapadós szövetet. Bár V-nyakú volt, de nem elég mélyen dekoltált ahhoz, hogy felfedje a nyilvánvaló tényt, hogy a viselőjének igazából nincsenek mellei. Emellett kellemes, lila árnyalatú volt, valamilyen kék mintával az elején, és amikor Gerard a tükör elé fordította őt, Franknek be kellett látnia, hogy sikerült olyan darabot választani, amiben úgy néz ki, mintha kifejezetten nőies alakja lenne.

- Csinos póló, mi? – tette fel Gerard a költői kérdést, aztán Frankre vigyorgott, aki egy erőtlen mosollyal reagált. – Oké, jöhet a haj, és a smink.

Gerardnak igazából nem sok mindent kellett csinálnia Frank hajával – alaposan kifésülte, aztán egyszerűen leengedte, és csak hagyta, hadd lógjon amerre akar. Frank a smink miatt sokkal jobban aggódott; bár kísérletezett már szemceruzával azelőtt, és egy egyszer kipróbálta az egyik ex-barátnője rúzsát, de Gerardnak egész sminkkészlete volt, kicsi ecsetekkel, mindenféle színnel, és egyéb cuccal, amivel Franknek fogalma sem volt, hogy mit kell kezdeni.

Gerard először az arcára kent némi színt, aztán a szemhéjára, majd egy ceruzával gondosan megrajzolta a szája vonalának kontúrját. Ahogy a szempillaspirállal, meg a szemceruzával dolgozott, Frank, hogy kibírja pislogás nélkül, arra koncentrált, ahogyan Gerard a nagy koncentrálásban kidugja a nyelve hegyét a fogai közül. Legvégül jöhetett a rúzs, aminek kellemes cseresznyeíze volt.

- Oké – mondta Gerard. – Nézd!

Elhátrált a tükör elől, és Frank nagyra tágult, furcsa tekintettel nézte tükörképét. Mintha egy egészen más embert nézett volna, nem is önmagát – egy lányt, egy ablakon keresztül. A szeme sokkal nagyobbnak, és ragyogóbbnak tűnt a sminkkel, és a ruhák, amiket Gerard választott, tökéletesen álltak rajta, emellett pedig közel sem takarták az összes tetoválását. Úgy nézett ki, mint egy vad, punk csajszi.

- Wow – lehelte.

- Igazam volt, ugye? Csinos lány vagy, Frankie.

Frank reménykedett, hogy legalább még egy ideig senkivel sem futnak össze, amikor kimentek a szobából. Túlságosan szerencsétlennek, és feltűnőnek érezte magát.

Természetesen Gerarddal tartott, amikor visszavitték a motelszoba kulcsát a tulajnak, és a pult mögött ülő kövér fickó félreérthetetlen, mohó pillantást vetett rá, mire Frank gyorsan Gerard árnyékába húzódott.

Gerard vidáman intett búcsút, és a kocsijához vezette Franket.

- Akarsz vezetni, vagy majd én?

- Te – felelte Frank halkan. Enyhén zavarban húzogatta lefelé a szoknyája szegélyét; túl rövidnek érezte, és igyekezett úgy igazítani, hogy takarja a combjait. És egyáltalán nem volt biztos abban, hogy tud egyáltalán vezetni abban a magassarkú cipőben, amit Gerard ráadott.

- Rendben. De ne őrülj meg, oké? Még mindig megvan a fegyverem.

- Tudom.

Gerard mosolygott.

- Jó fiú.

+23 nap

- Képes vagy elmondani, hogyan bántott, Frankie? Minden rendben van, soha többé nem kell látnod őt. Megvédünk téged. Csak mondd el, hogyan bántott?

- Ő... – Frank megakadt, látszólag megfelelő szavak után kutatva.

- Semmi baj, van időd – biztatta Ray. Azon tűnődött, hogy ha megérintené Frank kezét - amivel görcsösen szorongatta az asztal lapját- az helyes lépés lenne-e. A fiú úgy nézett ki, mint akinek kétségbeesetten szüksége van egy vigasztaló gesztusra.

- Ő nem bántott engem – fejezte be végül a mondatot.

Ray lenézett a mappájára. A zúzódások mellett, amiket a saját szemével látott Frank csuklóin és karján, voltak még fényképek más sebesülésekről is: különböző horzsolások, és csúnyán elszíneződött foltok a hátán, a combjain; egy nagy kiterjedésű, sárgás folt a hasán; egy csúnya sebhely a belső combján, ami még akkor is vérzett, amikor a fotót készítették róla.

Talán Franket akkora trauma érte, hogy még mindig tudatában sincs, mi történt vele, vagy csak képtelen elfogadni, beismerni.

Ray úgy döntött, nem érinti meg a kezét.

- Frank – mondta. – Az egész testedet zúzódások borítják, és egy mély sebhely van a combodon. Hogyan szerezted őket?

- Ő nem bántott engem – ismételte meg Frank komoran.

- Hogyan sérültél meg akkor?

- Ő nem...

- Oké. Nem Gerard volt az. Frank, kérlek, elmondanád, hogyan vágtad el a lábadat? – kérdezte Ray óvatosan.

- Felsértettem – felelte Frank.

- Mivel?

- Egy üvegdarabbal.

Ray bólintott, és ezt feljegyezte a noteszába.

- Hogyan történt?

- Átestem egy üvegajtón.

Talán néhány sebhely valóban pusztán baleset eredménye lehetett, Ray emlékezett arra, hogy Bob említette, üldözés közben összetörtek egy ajtót.

Elővette a mappájából a többi fényképet, és kiterítette őket az asztalon, hogy Frank is lássa.

- Hogyan szerezted ezeket a sebeket, Frank?

Frank megrázta a fejét.

- Ezek rólad készült fényképek, Frank – mondta Ray finoman. Frank újra megrázta a fejét, és továbbra sem nézett Ray szemeibe. – Mondd el nekem, hogyan szerezted őket, Frankie! Magyarázd el nekem!

- Ő okozta – mondta végül Frank, röpke pillanatra felemelve a fejét, és tekintetét Rayre simítva.

- Ő okozta... Gerard okozta neked ezeket a sebeket? Mondd el, Frankie!

Frank bólintott, és visszanézett a kezeire. Ray kíváncsi volt, hogy mit mondhatott, amivel rávette a másikat arra, hogy válaszoljon, így visszajátszotta magában az egész beszélgetést.

Frankienek szólította Franket. Nem kérdezett, hanem utasított. Az egész nem sokban különbözött egy normális beszélgetéstől, de ez lehetett a módja annak, ahogyan Gerard bánt vele.

Ray borzasztóan érezte magát, hogy manipulálja ezt a szegény gyereket, de muszáj volt tudnia.

- Frankie, mesélj Gerardról!


következő rész>>