Gerard-Duty

Újabb fordítás, az eredeti itt található: http://www.mibba.com/Stories/Read/413709/Gerard-Duty/
Egy kedves kis hármast kaptok tőle, Bert/Gerard/Frankie.

Gerard-Szolgálat

Nemrégiben a bandának új házimunkája akadt, mégpedig a ’Gerard-Szolgálat’. Ez azt jelentette, hogy minden alkalommal, amikor Gerard hosszabb időre eltűnt, valakit kijelöltek, hogy keresse meg őt, bizonyosodjon meg arról, hogy még lélegzik, és egyben van, aztán tegyen jelentést erről a buszon. Szerencsére (vagy sajnos, őszintén szólva Frank nem volt biztos benne), Gerard a legtöbb idején Berttel töltötte, és bár Bert nem volt éppen a legjobb választás Gerard haverjának, de legalább tudni lehetett, hogy együtt vannak, ami jobb, mint a semmi, feltételezte Frank.

- Két óra múlva koncertünk lesz – mondta Ray, a konyhasarokban található órát fixírozva. – És nem láttam Gerardot a tegnapi shownk óta.

- Próbáltam hívni – tette hozzá Mikey. – De nem vette fel. Egy csomó smst is írtam neki.

Egy hosszú percig mind a négyen hallgattak, végül Bob szólalt meg.

- ... Én tegnap mentem.

- Baszd meg – vágott közbe Mikey azonnal. – Én mentem tegnap, te tegnapelőtt.

Bob vállat vont, és tovább olvasta a magazinját.

- Én háromszor voltam a múlt héten, srácok – nyögte Ray, amikor minden szem felé irányult. – És zuhanyoznom kell. A hajam kezd komolyan mocskos lenni. Lehet, hogy már légypeték is vannak benne.

- Sosem fogod elfelejteni, igaz? – kérdezte Frank. Ray látott egy részt valami kórház-sorozatból, ahol volt egy fazon hosszú rasztahajjal, aki folyamatos szörnyű fejfájással ment el az orvoshoz. Kiderült, hogy a legyek tojásokat raktak az ápolatlan hajába, sőt, a tojások már ki is keltek, és a lárvák ették hátul a koponyáját. Hát ez tényleg kibaszott undorító, Ray pedig egyenesen paranoiás lett tőle.

- Hogy felejthetném? – mondta Ray idegesen a hajába túrva.

Mikey a szemeit forgatta. – Szóval, Frank...

- Miért én? – vágott közbe Frank sértetten. – Tegnap este én fogtam hátra a srác undorító haját rókázás közben, és telibe találta a cipőmet. Szerintem ez legalább, mondjuk, egy hétnyi Gerard-szolgálatot kitesz.

Újabb hosszú ideig hallgattak mindannyian, aztán Ray megköszörülte a torkát, és az ujját lassan az orrához emelte.

- Nem mondhatjátok komo...oh, baszd meg – nyögte Frank. Amíg ő panaszkodott, a többiek is sietve megérintették az orrukat. – Hát ez kurvára nem fair módja a Szolgálat-kijelölésnek.

- Két óra, Frank – szólt közbe Brian, kidugva a fejét rögtönzött stúdiójuk ajtaján. Szépen elrejtőzött a kis fasz. – Győződj meg arról, hogy elég józan-e ahhoz, hogy, tudod, hogy kiálljon.

Frank boldogtalanul morgott, de fogta a kabátját (na jó, egy kabátot), és felvette a cipőjét.

- Ha megint leokádja, soha többé nem csinálom ezt, komolyan. Azt elfelejthetitek. Vagy minimum vesztek nekem egy kibaszott pár új cipőt.

A Warped lázas, és mozgalmas volt mindig. A buszok sorai között roadiek szaladgáltak oda-vissza nehéz technikai berendezésekkel, és mindenféle bandatagok összeverődve ittak, robogóztak fel-alá, vagy vízzel töltött ballonokkal csatáztak, vagy mind a hármat egyszerre. Ácsorgott ott néhány groupie, akik igyekeztek nagyon szexinek látszani, és a picsába, talán azok is voltak, de Frank túl sokat hallgatta már Gerard anti-grupie szövegelését, és sikerült vele teljesen átmosnia az agyát. Az egész Warped egy kibaszott nagy összevisszaság volt, de pokoli szórakoztató, és Frank mindennél jobban szerette.

Szemeivel pásztázta a környéket, ahogy fürgén lépkedett a buszok szigetén, az idióta frontemberét keresve, vagy az idióta frontembere... pasiját? (Frank nem igazán szeretett ebbe belegondolni), vagy akármilyen idióta fickót, akivel az idióta frontemberük lógni szokott. Szerencsére meglátta Jephát, ahogy az egyik busz oldalánál támaszkodott, és azzal az idióta hajú sráccal beszélgetett a Fall Out Boyból.

- Hey, Jeph! – szólította meg, ahogy mellé ért.

- Frank! Mizu, haver? – kérdezte Jepha, és megkínálta Franket egy félig elszívott jointtal. Frank nagyon, nagyon szerette volna elfogadni, de tudta, hogy nem szabad. Addig nem, amíg Szolgálatban van.

- Láttad azt a kis rohadék Gerardot? – kérdezte Frank, miután udvariasan visszautasította Jepha ajánlatát.

- Uhh, hát a buszunkban volt, amikor leléptem úgy húsz perce – felelte Jepha. – Valószínűleg még mindig ott van. Eléggé benne voltak, haver – de komolyan, nem hiszem, hogy oda akarsz menni.

Frank azt kívánta, bárcsak ne kellene neki, de muszáj volt személyesen találkoznia Gerarddal, és emlékeztetni őt arra, hogy pár óra múlva színpadon lesznek.

- Szólnom kell neki, hogy nemsokára koncertünk lesz – magyarázta Frank. – De kösz, haver, majd találkozunk.

Elsietett arra az irányba, amerre homályoson rémlett neki, hogy a The Used-busz található. Szerencsére amikor odaért az ajtót nyitva találta, éppen hogy csak kitámasztva egy fél pár cipővel a másik oldalon. Frank óvatosan kinyitotta, és belépett.

A buszuk valamivel rendetlenebb volt, mint a My Chemé, de Frank másra nem is számított, mert tudta magáról, hogy egy kicsit tisztaságmániás. A padló többnyire így is üres volt, úgyhogy Franknek volt helye körbejárni. Az előtérben senkit sem talált.

- Gerard? – kiáltotta, és egy kicsit beljebb lépett. – Gee? Itt vagy? ...Bert?

Frank indult, hogy ellenőrizze a hátsó szobát is, amikor halk nyögést hallott a hálófülke ajtaja felől. Frank félig megkönnyebbült, és félig kissé megrémült, mivel több évnyi együtt élés után már tudta, hogy a hang minden bizonnyal Gerardtól származik.

Frank beharapta az ajkát, és végiggondolta a lehetőségeit. Talán ez nem is az volt, amire gondolt. Talán Gerard csak aludt, aztán felriadt Frank szólongatásaira, és ez a hang a nemtetszését kívánta kifejezni, amiért ébren kell lennie? Talán.

De persze ott volt az a másik lehetőség is.

Frank, mint már említettük, nem szeretett Gerard és Bert kapcsolatára gondolni. A kezdetektől fogva tudta mindenki, hogy jóval több közöttük a fizikai érintkezés, mint amennyit plátóinak lehetne nevezni, de ennél tovább senki sem ment bele a dolgokba. Eltekintve Franktől, természetesen, mert Frank az a fajta srác volt; aki oldalról figyel, és az idegességtől összeszorul a gyomra, amikor meglátja, hogy ezek ketten csókolóznak, vagy hogy Bert keze Gerard farmerjának hátsó zsebébe csúszik, vagy hogy túl közel ülnek egymáshoz a kanapén, és úgy sugdosnak, meg vihognak, mintha senki sem létezne rajtuk kívül.

Frank utálta ezt. Neki kellett volna lennie annak a srácnak, aki miatt úgy mosolyog Gerard, mintha valami nagyon jó titka lenne.

És Franknek ez a része – a féltékeny tizenéves lány – késztette őt arra, hogy előrelépjen, és óvatosan kinyissa a hálórész ajtaját, készen arra, hogy elrángassa onnan Gerardot, akármit is csinál, még ha az éppen szex is.

De aztán a tervei egy szempillantás alatt meghiúsultak, amikor meglátta a benti jelenetet – ó, ki kellett hátrálnia azon a kibaszott ajtón, mert Gerard a földön volt, a kezein és a térdein támaszkodva, és Bert a háta fölé görnyedt; az egyik kezének ujjai Gerard csípőjébe martak, a másikkal pedig a hajába markolt, és hátrahúzta a fejét, láthatóvá téve egy nagy területnyit a fehér nyakából. És dugtak – Bert keményen, gyorsan dugta Gerardot, és a golyóik egymáshoz csattanásának hangja rezonált az egész szobában.

Frank el akart szaladni, be akarta csapni az ajtót, és csak elmenni onnan, de képtelen volt rá, mert Gerard – dugás. Gerardot éppen baszták, és ott nyögdösött, mint egy kurva, mintha ez lenne a legjobb dolog, amit valaha csinált, minden egyes mozdulatnál keményen hátratolta a fenekét, és arcát a mocskos padlónak dörzsölte, miután Bert elengedte a haját... Nevetséges volt. Kibaszott szexi volt.

Franknek ötlete sem volt, hogy mit kezdjen magával.

Bert felnézett, és villantott felé egy olyan vigyort, amiről inkább gondolja az ember, hogy egy elmegyógyintézeti szökevényé, semmint egy banda énekeséé. A ritmusa lelassult, mire Gerard zavarodott, boldogtalan hangot hallatott.

- Mi a szitu, Iero? – kérdezte, mintha nem térdelne éppen a földön, tövig Frank legjobb barátjában.

- Uh – mondta Frank elvörösödve. Az esze az üvöltötte, hogy fordulj meg és húzz el innen, de egyszerűen képtelen volt mozdulni.

- Azért vagy itt, hogy beszállj a buliba? Vagy...

Gerard felnézett, és felvette a szemkontaktust Frankkel egy teljes másodpercre, aztán Bert csípője újra megmozdult, mire szorosan be kellett hunynia a szemeit, háta pedig ívbe feszült. Frank akkor realizálta (mintha nem jöhetett volna rá már azelőtt), hogy Gerard nagyon szét van csapva, és Franknek el kellett ismernie, hogy inkább leszarja, mintsem hogy odarohanjon hozzá, és segítsen neki, ahogy általában szokott. Az a srác azt sem szereti, ha félmeztelenül látják, és most éppen basszák valaki előtt.

- U-uh, nem. Csak mi... Mi... szóval... koncertünk lesz egy óra, és... öhm. – Frank összeszorította a szemeit, és elfordult. – Tudod, én... inkább hagyok egy... cetlit... a pulton. Szóval ha, öhm, ha végeztél...

És már indult is, hogy magukra hagyja őket a buszon, amikor Bert alkoholittas hangja újra szólította őt. – Hey, Frankie!

Frank megállt az ajtóban, de nem fordult vissza. Bassza meg, hát persze, hogy nem fordult. Még mindig hallotta Gerard finom nyögéseit, és a testek súrlódását, és Jézusom, már nem kellett volna ott lennie, miért állt még mindig az ajtóban, ezt hallgatva?

- Igen?

- Nem akarsz – baszd meg, Gee – nem akarsz beszállni? – Frank nem akart hinni a kibaszott füleinek. – Szereti ha, uhh, szereti, ha valaki lefoglalja a száját, miközben dugják, nem igaz, Gerard?

És Gerard nyögött megerősítésként.

- Uh – mondta Frank. - ... Asszem megvagyok, kösz.

Mert mi a faszt mondhatott volna? Ez az egész egyszerűen csak kurva sok volt neki. Ez rosszabb volt, mintha Gerard tönkretenné a cipőjét. Frank soha többé nem akart Gerard-Szolgálatot végezni.

És akkor Gerard végre megszólalt, és Frank azt gondolta, hogy hála Istennek, végre kijózanodott egy kicsit a srác, vagy legalább feléledt abból a kibaszott transzból, és felfogta, hogy mi folyik itt, és ledobja magáról Bertet.

De nem tette.

Amit valójában tett, az az volt, hogy a nevén szólította, először csak elhalóan, megtörten zihálva, aztán hangosabban, sürgetőbben. – Frankie.

Erre Frank megfordult, és nem lett volna szabad neki, mert az Isten bassza meg, Gerard úgy festett, mint egy faszra éhes ribanc, ahogy ott vonaglott a földön. Felnézett Frankre azokkal a kétségbeesett szemeivel, és Frank tudta, hogy komolyan le kéne lépnie, és jelentést tennie a srácoknak. – Kérlek.

Frank nagyon is tisztában volt a farka véleményével a dologról, mert az keményen lüktetett a farmerjában, de tudta, hogy igazán nem lenne szabad beszállnia a partiba, mert azzal nagyon csúnyán kihasználná az elbaszott állapotban lévő Gerardot. Helytelen lenne, és Mikey levágná Frank kibaszott farkát, ha rájönne a dologra.

És.

És aztán Frank előrébb lépett, mintha nem is ő irányítaná a saját testét. Magában sikoltozott, hogy takarodjon már onnan, de valójában az történt, hogy közelebb ment, mire a busz mocskos padlóján fekvő Gerard kinyúlt a kezeivel, átölelte a bokáit, és arcát a vádlijához dörzsölte, mint valami kibaszott macska, vagy valami ilyesmi.

- Kérlek.

Frank összes erkölcse kirepült a kibaszott ablakon, ő maga a térdeire esett, és az övével kezdett matatni. Bert mániákusan rávigyorodott, amikor véletlenül találkozott a tekintete Frankével. Frank erre azonnal lenézett, vissza Gerardra, akinek időközben sikerült felemelkedni a földről annyira, hogy hozzáférjen az övéhez, és most remegő ujjakkal, de hatékonyan szabadította meg tőle. Aztán a slicce következett, és egyértelmű volt a sürgetés a mozdulataiban, úgyhogy Frank is megemelkedett egy kicsit, hogy Gerard lehúzhassa a farmert a combjára.

Gerard még mindig nyögdösött, természetesen, és Bert farkára tolta magát, amennyire csak tudta, miközben próbálta megszerezni magának Frankét. Franknek fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a kezeivel, szóval az egyiket kinyújtotta, és a mellette lévő ágynak a szélébe kapaszkodott vele, a másikat pedig könnyedén Gerard nyakához helyezte, óvatosan biztatva őt, és ezzel együtt talán figyelmeztetni is valamire.

Gerard felvigyorodott rá, és arcát Frank pamuttal fedett farkához nyomta, beszívta az illatát, és úgy mormogott, mintha ez lenne a világ legjobb dolga. Frank felnézett a plafonra, és kezével egy kicsit szorosabban fogta Gerard nyakát. Ez tényleg, kibaszottul megtörténik.

Bocsánat, Mikey. Bocsánat, Mrs. Way. Bocsánat, anyu. Bocsánat, Istenem.

Gerard lassan, lassan lehúzta Frank alsónadrágját, egészen amíg ki nem kötött a farmerjánál, majd rákulcsolta ujjait Frank farkára, elismerő hangot hallatva a nyögések között. Frank csodálkozott azon, hogy nem élvezett már attól, hogy Gerard keze dolgozni kezdett rajta, és nyelvét kidugta az ajkai közül.

Hirtelen Gerard még hangosabban nyögött fel, és keményebben tolta rá fenekét Bert erőszakosabb lökéseire. És ezzel mintha emlékeztették volna arra, hogy pár perccel ezelőtt ő könyörgött Franknek, hogy a szájába vehesse a farkát, mert végre oda illesztette éhes ajkait. Nyelvével megcirógatta a tövét, aztán lassan haladt felfelé egészen a hegyéig, hogy a szájába vegye, és újfent lassan csúsztassa magába, egészen addig, amíg az orra Frank finom, fekete szőrébe nem veszett.

Azután minden elmosódott, annak ellenére, hogy Frank teljesen józan volt. Gerard szopta őt, mint egy kibaszott pornósztár, és sóhajtozott, és nyögdösött végig, miközben Bert dugta, és ez az egész rohadt kellemes rezgéseket küldött Frank testének. Frank Gerard hajába csúsztatta a kezét, és egy kicsit megrántotta, amitől Gerard még hangosabban nyögött.

- Igen, ezt kurvára szereti. Imádja, ha tépik a haját. – mondta Bert rekedten. – Gyerünk, bébi, szopjad!

Gerard nyögdécselt, és még gyorsabban mozgott. És bassza meg, ez az egész annyira jó volt, és Frank pokoli bűnösnek fogja érezni magát később, de nem akkor. Abban a pillanatban semmit sem érzett, csak azt, hogy milyen tökéletes Gerard nedves, meleg szája a farka körül, és a nyelve, ami mohón kóstolgatja ahogy mozgatja rajta a fejét. És csak nézte, ahogy eltűnik Gerard szájában, akinek az arca egészen behorpadt az erőteljes szopástól, aztán feljebb pillantott – végiggurította tekintetét az egész testén, hogy lássa, ahogy mindkét végét dugják.

És Frank utálta Bertet, de a srác nyilvánvalóan kibaszott jól tudta, hogyan készítse ki Gerardot.

Gerard elhúzta a száját Frank farkától, és lecserélte a kezére, erősen szorítva, gyorsan verte neki, homlokát pedig a csípőjének nyomta, és különösen magas, sípoló hangot hallatott. Keményen tolta hátra a fenekét Bertre, aki gyakorlatilag megállt, és csak hagyta, hogy Gerard dugassa magát a farkával, és aztán Gerard kiadta azt a hangot megint, de valahogy kétségbeesettebben, és vadítóbban, aztán hirtelen megfeszült a teste, és a keze megállt Frank farkán.

- Ó igen, baszki, ez az, gyerünk! – kántálta Bert, kezeivel Gerard oldalát dörzsölgetve, aki csak reszketett, és nyöszörgött. Franknek leesett, hogy Gerard éppen most élvezett el. Csak nézte, ahogy a srác teljesen elveszett, és azt a rohadt istenit. Frank tudta, hogy a kibaszott élete végéig nem tudja majd kiverni a fejéből ezt a képet.

Gerard még mindig nyöszörgött, és öntudatlanul rázta a fejét. Frank a hátát, és a nyakát dörzsölgette, félig kedveskedésből, és félig ösztönzésből, mert pokoli önző volt, és nagyon, nagyon akarta újra Gerard száját a farkán.

- Oké – mondta aztán Gerard. – Oké, bassza meg. Folytassuk.

A keze újra mozogni kezdett Frank farkán, és rajzolt egy kis kört a nyelvével a tövéhez, ahogy nekiindult, és Bert is újra dugni kezdte, lassú, egyenletes ritmussal.

Gerard újra a szájába vette Frank farkának hegyét, csak finoman szopta, nyelvét olykor az apró nyílásba szúrva. Frank visszafojtott egy nyögést, és a csípője magától mozdult, hogy mélyebbre nyomuljon a nedves melegbe. Gerard nem úgy tűnt, mint aki bánja, könnyedén folytatta ott, ahol az előbb abbahagyta.

Frank ökölbe szorította a kezét Gerard piszkos hajában, és keményen meghúzta, mire Gerard hallatott egy újabb kétségbeesett hangot a farka körül, aztán egy kicsit előrébb csúszott és nyelt – egészen a torkáig bevette Franket a szájába, és még csak nem is kellett küzdenie vele. Tényleg kibaszott lenyűgöző ember; művész, író, zenész, és egy kibaszott mély-torok-bajnok.

- Baszki, baszki, Iero – mondta Bert, elvéve Frank figyelmét Gerard munkájáról. – Akarsz cserélni? A szájába akarok élvezni.

És Frank megállt, újra lenézett. Gerard felpislogott rá a szempillái alól, és bassza meg, igazán szép volt, és vadító, és Frank komolyan seggbe akarta baszni.

- Igen – krákogta, aztán finoman lecsillapította a farkán dolgozó Gerardot (Jézus, a legnehezebb dolog volt, amit valaha is meg kellett tennie). Bert ugyanabban a pillanatban kihúzta magát a srácból, így teljesen üresen hagyták őt, hadd nyöszörögjön.

Bert vigyorgott, és tenyerével megpaskolta Gerard csupasz fenekét. A csattanó zaj hangosan visszhangzott az egész helyiségben.

- Ribanc – szidta Gerardot, de a szó kedveskedőn hangzott a szájából.

Frank félrehúzódott, míg Bert elfoglalta a helyét, és lehúzta magáról a kotont (Frank meglepődött, hogy törődtek ezzel), aztán a farkára irányította Gerardot.

- Gyerünk, Frank – biztatta, és Frank csodálkozott, hogyan képes olyan higgadt hangon szólni. – Mássz mögé, és kúrd szét a seggét! Olyan kibaszott szűk, haver!

Frank ügyetlenül mozgott, mert a farmerja, az alsógatyájával együtt, éppen a térde felett gyűrődött, és akadályozta őt. Egy kicsit meg is botlott, és hogy megtartsa magát Gerard hátán támaszkodott meg, aki rögtön kéjesen megfeszült az érintéstől. Frank tudta, hogy ez biztosan valaminek a hatása, amit Gerard bevett (vagy különböző szerek keveredésének hatása), de ettől sem tért észhez, nem ebben a szakaszban, amikor már félig kész volt, és éppen azért kúszott a másik háta mögé, hogy megdugja.

Az istenit, ezen ábrándozott már évek óta, az óta az első alkalom óta, amikor meglátta Gerardot az Eyeball házban 2001-ben. Persze akkor nem éppen úgy képzelte, hogy az első alkalmuk hármasban lesz egy mocskos turnébusz padlóján, mialatt Gerard teljesen elveszett a piában és/vagy tablettákban és/vagy kokóban és/vagy akármilyen szarban, amint bevett amíg senki se látta.

Ennek ellenére most nem panaszkodott. Hogyan is tehette volna? Ott volt neki Gerard, a kezein és a térdein támaszkodott előtte, gyönyörűen pucsított neki, és Frank farkában különösen keményen lüktetett a vér a látványtól. Kezeit Gerard farpofáira tette, hogy szétfeszítse őket egymástól, és önkéntelen nyögés hagyta el a száját.

- Van még gumid, haver?

Bert meglepetten kapta fel a tekintetét, aztán csak csóválta a fejét. – Bocsi.

És minden más helyzetben ezt hallva, Frank csinált volt valamit – előkapar valahonnan egy kotont, vagy talál valami más megoldást – de ez nyilvánvalóan nem egy olyan helyzet volt. Lenézett Gerardra, kezeivel még inkább szétnyitotta, és olyan rózsaszín, és nyirkos volt, és nem tudta visszafogni magát. A férfiassága még mindig nedvesen csillogott a nyáltól, és Gerard nyögött Bert farkával a szájában, aztán egyik kezével hátranyúlt, és éppen elérte Frank csupasz combját, ahogy magába fogadta őt.

Istenem, annak ellenére, hogy az előbb lett megbaszva, Gerard annyira szűk volt, szorosan feszült Frank farkára, aki könnyedén, simán csúszott belé, és eltemette magát a forróságban. Egy kezét Gerard csípőjére tette, ujjait a húsába vájta, talán eléggé erősen ahhoz, hogy nyomot is hagyjon.

És annyira egyértelmű volt, hogy Frank nem fogja sokáig bírni; öt percnél több idő csoda lett volna. Gerard kapásból keményen lökte magát hátra, mielőtt még Frank lett volna ideje arra, hogy összeszedje magát, és mozogni kezdjen. Gerard majdnemhogy nyafogott, és körmeit Frank combjába mélyesztette, hogy sürgesse.

Egy hosszú pillanatig Frank csak élvezte, ahogy Gerard köré szorul, aztán végre mozogni kezdett. Próbált gyengéd lenni, igazán próbált, de Gerard már az első lökés után előre borult, olyan erősen ütközött neki, és ezzel együtt hallatott egy meglepett, boldog hangot.

Frank nem tehetett ellene; megragadta Gerard csípőjét, egyre durvábban taszította hozzá az ágyékát, és csak dugta. Keményen, gyorsan, és mélyen, és Gerard megint nyögött, mint egy kurva, eltúlzottan, olyanféleképpen, ahogyan a magukat megjátszó lányok az olcsó, rossz pornókban, csak sokkal jobban. Frank mindig is úgy sejtette, hogy Gerard hangos lehet, de hogy ennyire?

- Bassza meg, Gerard, Jézusom – nyögdöste Frank, és lenézett, hogy lássa, ahogy a farka elsüllyed Gerard fenekében, aztán újra kiemelkedik. És Gerard megint hallatta azt a hangot, magasan, és kétségbeesetten, miközben még szorosabban feszült Frank farkára, és sokkal követelődzőbben tolta hátra a fenekét. Frank lecsúsztatta a kezét Gerard csípőjéről, és ellenőrizte, hogy igen, a srác megint kemény, és a hangokból ítélve pokoli közel is van már a végéhez. És Frank nagyon, nagyon szerette volna látni még egyszer, ahogyan Gerard elélvez, és érezni közben őt belülről.

- Élvezz a seggébe – mondta Bert, totálisan szétesett, magas, rekedt hangon. – El fog élvezni tőle; kibaszottul imádja az érzés, nem igaz, ribanc?

Gerard őrjöngve bólogatott rá, úgyhogy Frank újra megrohamozta, még durvábban kefélte, és el akart élvezni, és azt akarta, hogy Gerard élvezzen vele. Istenem, Frank annyira közel volt, ha csak-

Aztán már érezte is; a gyomrából indult a farkáig, és szétterjedt az egész testében. A golyói megfeszültek, és aztán keményen szúrt még egyszer, kétszer, aztán ennyi, kibaszottul kész volt. Olyan erőteljes volt az orgazmusa, hogy észre sem vette, hogy a lábujjait megfeszítette a cipőjében, és az ujjai belemélyedtek Gerard oldalába, olyan durván, hogy annak már biztosan nyoma marad.

Bert nem hazudott; ahogy Frank elkezdett élvezni, Gerard fölé görnyedve, ő hozzá feszítette a testét, felsikoltott, és remegett, és a feneke olyan keményen szorult Frank farkára, hogy Frank meg lett volna lepődve, hogy ez tulajdonképpen miért nem fájt neki pokolian, hogyha nem lett volna azzal elfoglalva, hogy éppen élete legjobb orgazmusán esik át.

Frank nem volt benne biztos, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy elélvezett, de amikor magához tért, Gerard teljesen elernyedt alatta, már nem támaszkodott a karjain sem. A feneke még mindig magasan a levegőben állt, arcát nyúlós sperma borította. Még lihegett, és nyüszögött egy kicsit, és Bert simogatta mocskos fekete haját, megnyugtató szavakat mormolva.

Frank lassan kihúzta a farkát Gerardból, aki még nyöszörgött, hogy miért lett ilyen üres ilyen hirtelen. Frank végigfuttatta kezét Gerard oldalán, a derekától a térdéig, amolyan hízelgésképpen, aki erre még nyüstölt egy kicsit, de végül elcsendesedett.

Frank csak ült a sarkain, és mélyeket lélegzett egy percig, szemeit Gerard testén nyugtatva. A férfi még mindig teljesen meztelen volt, és pokoli sápadt, összegömbölyödött az oldalán, fejét Bert combjain pihentetve, aki még mindig csitítgatta őt, lágyan simította az arcát, a fejét, és a vállait.

- Mindig ilyen utána – mormogta. – Teljesen leereszt. Minden egyes kibaszott pillanatát annyira imádja.

Frank semmit sem mondott. Ehelyett visszavette az alsóját, és a farmerját, visszahúzta a sliccét, meg az övét.

- Tényleg szépen, uhh, kivan, az biztos – mondta Frank, és gyorsan elkapta a tekintetét, amikor az Gerard fenekére tévedt, és meglátta, ahogy a sperma lassan lecsordul a combján. – Gondolod, hogy elég jól lesz ahhoz, hogy fellépjen később?

- Mikor lesztek színpadon? – búgta Bert. Gerard még mindig teljesen kiterülve feküdt a földön, Frank biztos volt benne, hogy alszik.

- Fél ötkor... – Frank a karórájára pillantott. – Húsz perc múlva.

- Rendben lesz – biztosította Bert. Viszonylag józannak nézett ki, és úgy is beszélt, ami valójában eléggé meglepő volt. – Csak kell neki néhány perc, míg összeszedi magát miután megdugták, és elélvezett... főleg így. Elviszem a színpadhoz még a koncert előtt.

- ...Kösz, haver – mondta Frank, mert mi mást kellett volna mondania? Remélte, hogy a szavak nem úgy jöttek ki a száján, mint ahogy gondolta – kösz, hogy hagytad, hogy megdugjam a pasidat.

- Nem tesz semmit – felelte Bert egy újabb ijesztően széles, mániákus vigyorral. Frank ügyetlenül, remegő lábakkal tette meg az utat az ajtó, és az előtér között.

- Asszem, uh, jelentést kell tennem a srácoknak – mondta félszegen. – Később találkozunk, gondolom?

- Remélem – felelte Bert, még mindig vigyorogva. – Öröm veled üzletelni, Frankums.

Frank megborzongott egy kicsit, és kisétált, becsukva maga mögött az ajtót. Szörnyen fényesen sütött a nap odakint, és Frank belül kényelmetlenül feszengett. Különben minden ugyanolyan volt, mint azelőtt. Jó arcok itták magukat ellenszenves seggfejekké, és ellenszenves seggfejek jó arcokká, roadiek tologattak nehéz cuccokat oda-vissza a színpadok és a turnébuszok között, mit sem sejtve arról, hogy mi történt az imént a The Used busz keretein belül. Nem mintha lenne miből sejteniük.

- Iero, Jézusom – hallotta Frank Brian hangját, amikor belépett a buszukba. – Azt hittem már, hogy sikerült magadat megöletned!

- Nyugi, Bri – mondta Frank könnyedén. – Itt vagyok, egy darabban. Gerard Berttel van, szintén egy darabban. Minden király.

- Elküldtem Bobot és Rayt, hogy keressenek meg – folytatta Brian mogorván. – Mikey meg eltűnt a Fall Out Boy basszusgitárosával, tudod, azzal a fura hajúval.

Brian idióta grimaszt vágott, ami, Frank véleménye szerint, leginkább egy áldozatára lecsapó menyétre hasonlított.

- Igen – mormogta Frank. – Majd írok nekik smst, de most mennem kell mosakodni.

Frank biztos volt benne, hogy úgy bűzlik, mint egy bordélyház.

- Ja, és mondd meg nekik amikor visszajönnek, hogy soha többé nem fogok Gerard-Szolgálatot végezni, és nem érdekel, hogy ki dugja fel az ujját először az orrába.

Később, miközben Frank a Vampires alatt tépte a gitárját, és Gerard úgy táncolt a színpadon, mintha semmi sem történt volna – és Frank nem lett volna meglepődve, ha tényleg nem emlékezett volna semmire, Istenem, remélte, hogy túlságosan készen volt ahhoz, hogy emlékezzen – akkor a tekintete véletlenül találkozott Bertével. A színpad szélén állt, Franket bámulta, és vigyorgott, aztán felemelte a kezét, és ujjait egy kicsit előre-hátra tolva lengette karját a dob ütemére.

Frank nyelt egyet, a gyomra idegesen megremegett, és gyorsan elkapta róla a szemeit; aztán mindent megtett annak érdekében, hogy elveszítse magát, és a bűnét a zenében.