Five Times Bert Put His Dick in Gerard's Mouth to Make Him Stop Talking, and One Time He Didn't

Ez a fic egy fordítás, az eredeti emitt található: http://valerie-z.livejournal.com/1004247.html
Menő lesz, és romantikus, és végül összetöri a szívedet. Szeretni fogod, megígérem.
A címből tán egyértelmű, hogy 18+


Five Times Bert Put His Dick in Gerard's Mouth to Make Him Stop Talking, and One Time He Didn't




Egy

Bert a parkoló szélét jelző beton elválasztón ült a lábait lóbálva, mint egy gyerek, meggyújtott egy jointot, és megjegyezte: - Meg fogom dugni azt a kis cukit.
- Gerardnak hívják – mondta Brian, a füves cigiért nyúlva. – És hetero.
Bert slukkolt egyet, aztán odaadta Briannek. – Nincs olyan, hogy hetero – szögezte le.
Brian csak felvonta a szemöldökét, ahogy szívott egy nagyot a cigiből, aztán vissza is adta a Bertnek, aki rögtön a szájába dugta, ráérősen, élvezettel pöfékelt rajta egy ideig, és hunyorgott, ahogy a füst a szemébe ment.
- Így igaz. Fogok róla írni egy tanulmányt, és kiadom a... – Legyintett. – Nemtom. Valami folyóiratban. – Slukkolt még egy nagyot, hogy kitartson, és újra nyújtotta Briannek. – Csak olyan van, hogy ’hetero, amíg’. Hetero vagy, amíg nem találkozol a megfelelő személlyel, vagy hetero vagy, amíg nem vagy eléggé bebaszva.
Quinn csatlakozott hozzájuk, kezeit lazán a zsebébe dugva ugyanannak a kopott farmernak, amit, Brian emlékezett rá, tavaly is hordott, amikor még ő volt a turnémanagerük. Quinn leült a betonra, Bert mellé.
- Vagy például – mondta Bert. – Én hetero vagyok, amíg Quinn be nem jön a szobába.
Quinn átnyúlt Bert válla felett, és megszerezte a cigit Briantől. – Beszéltél neki a tudományos cuccodról? – szívott egyet ő is a jointból. – Mondtad már neki a képletet?
- Van valamid, amivel írhatok? – kérdezte Bert Briantől, aki erre előkapott egy golyóstollat a zsebéből. Bert kinyújtotta a bal kezét, és megtámasztotta a térdén.
- Ha a P jelenti a farkamat – mondta. – És az Y a szopást, akkor az X egyenlő P plusz Y. – az alkarjára firkálta, hogy x = p + y.
- Az X a felesek száma Jack Danielsből, amíg valaki el nem éri a biológiai ’hetero, amíg’ szintjét. Szóval az egyetlen, amit meg kell tennem, hogy megfejtem az X-et. – Ennél a pontnál visszavette Quinntől a jointot. – És máris szopják a farkamat.
- Nem hinném, hogy igazából így működne a matematika – mondta Brian.
Bert felajánlotta az utolsó slukkot Briannek, de ő intett, úgyhogy Bert elnyomta a betonon kettejük között.
- Jeph ötös – mondta Bert. – Brandon hetes. – A turnébuszra mutatott, ami a parkoló másik felében állt. – A ma esti célom, hogy megtudjam Jerry X-ét.
- Gerard – javította ki Brian a távolba hunyorogva. – És éppen errefelé jön. – Bert felé fordult. – Légyszi próbálj meg senkit sem megerőszakolni az új bandámból. Még csak most kaptam őket.
Bert kuncogott.
- Hey – köszönt Gerard, ahogy odaért hozzájuk. Félig kifogyott a szuszból, ahogy cigarettázás közben átgyalogolt a parkolón. A szemei Bertre tapadtak. – Csak még egyszer meg akartam köszönni, hogy részt vehetünk a turnédon. Mindannyian nagy rajongóid vagyunk, és imádjuk a zenédet, szóval ez tényleg sokat jelent nekünk.
Bert csak bólintott.
- G! – kiáltott valaki a buszuknál. Gerard megfordult, és látta, hogy az egyik bandatagja integet neki, hogy jöjjön vissza.
- Bocs – mondta erre, újra Bert felé fordulva. – Matt most ért vissza a sörbeszerező-körútjáról, és arra mindig kívánós vagyok, szóval sietnem kell, mielőtt mindent kivégeznek. Viszlát később. – Elmosolyodott. – Remélem. Szia.
Amikor Gerard biztonságos távolságba ért, Quinn Bert felé fordult, és megjegyezte: - Ez túl könnyű lesz.
Bert elgondolkodva összevonta a szemöldökét. – Igazad van. Menj, mondd neki, hogy herpeszem van.
Quinn leugrott a beton elválasztóról, és elindult Gerard busza felé.

Aznap este Bert a backstageből nézte Gerard koncertjét. A srác tele volt energiával, és rettenthetetlenséggel, és a közönség morajlása sikoltozássá változott, amikor valamelyik dal különösen jól szólt. Furcsa volt látni őt a színpadon kívül, csak néhány perccel később, izzadtan és sápadtan, ahogy félénken körülnéz a technikusok között, szemeivel az öltöző, és a bandája többi tagja után kutatva. Bert eltűnt a maga öltözőjében, mielőtt Gerard észrevehette volna őt.
Amikor később a The Used is fellépett ugyanazon az éjszakán, Bert szakított egy percet az első és a második dal között, hogy köszöntse Gerard bandáját. Már a dumája felénél járt, amikor rájött, hogy elfelejtette az együttes nevét. Valami pesticide? Fogalma sem volt.
- Hadd szóljon az újaknak! – kiáltotta végül, és a közönség éljenzett. Quinn szeretettel köpött felé, és Bert a következő dalt olyan hangosan énekelte, hogy majdnem kihörögte a tüdejét közben.
Amikor a show véget ért, Bert a buszához ment, hogy magához vegyen egy majdnem teli üveg Jack Danielst. Quinn az előtérben sörözött, és Bert után pisszentett, mielőtt az lelépett volna.
- Amúgy – mondta. – Az My Chemical Romance.
Bert megállt a busz ajtajában. – Hogy a picsába kellett volna emlékeznem erre? Van vagy nyolc szó.
Quinn megemelte a sörét. – Sok szerencsét!
Szóval Bert megkereste a My Chemical Romance buszt, és bekopogott az ajtón. Az alacsony, sok tetkós srác nyitotta ki neki.
- Kölcsön kell kérnem Gerardot – mondta Bert. – Vészhelyzet van.
A srác lenézett Bert kezére, és vigyorgott. – Jack Daniels-vészhelyzet? Azokat imádja. – Visszafordult a buszba. – G!
Ezzel hátra is lépett az ajtóból, hogy utat engedjen. Gerardon még mindig ugyanazok a ruhák voltak, mint a színpadon, fekete szövetnadrág gyűrött inggel, és tömény izzadtság, meg cigaretta-szaga volt. Amikor meglátta Bertet, szélesen elmosolyodott.
- Hey – köszönt.
- Akarsz sétálni? – kérdezte Bert.
Gerard hallgatott egy pillanatig, amíg átgondolta, hogy megkérdezze-e, merre is akarnak ők sétálni, de aztán válaszolt: - Persze.
Szótlanul gyalogoltak át a parkolón, aztán Bert vezetésével átmásztak a beton elválasztón, a mögötte elterülő üres füves térre. Ráérősen lesétáltak egy dombon, és át valami fák között, míg ki nem kötöttek egy csendes felüljáró alatt. Volt ott néhány üres sörösüveg, meg nedves kartondobozok mindenfelé a földön. És nem voltak utcai lámpák, szóval gyakorlatilag semmit sem lehetett látni, a csend pedig tényleg teljes volt, az időnként felettük elhaladó autók zajától eltekintve.
Bert cigire gyújtott, szívott egy slukkal, aztán átnyújtotta Gerardnak.
- Bírom a zenédet – mondta Bert. A cigaretta narancssárga fényében Gerard sokkal fiatalabbnak tűnt, mint amilyennek Bert sejtette, és a szempillái hosszú árnyékot vetettek az arcára, ahogy kifújta a füstöt, és visszaadta neki a cigit.
- Kösz – felelte. – Számomra valójában ez az egész az üzenete miatt fontos. Ez az, ami a zenében és a művészetben közös. Használni tudod arra, hogy egy csomó fontos üzenetet közvetíts a médiának. Hány politikai és társadalmi vezető szeretne úgy kapcsolatot találni a fiatalokkal, mint te meg én tudunk! Fontos, hogy ezt felelősséggel használjuk. Azért csináltuk ezt bandát, mert meg akarjuk változtatni vele a világot. Azt akarjuk, hogy a kölykök hallgassák a zenénket, lássák a fellépéseinket, és arra gondoljanak, hogy hé, lehet, hogy fura, meg elbaszott vagyok, de van öt srác, akik szintén furák, meg elbaszottak, szóval minden rendben. Ez olyan, mint a Star Wars...
Bert hirtelen előrehajolt, és megcsókolta Gerardot. Az először tétovázott, de aztán hamar belement a dologba, kezét a másik férfi tarkójára csúsztatta, és intenzíven viszonozta a csókot. Úgy tépték egymás ajkait, mintha már nagyon régóta egyikük sem csinált volna ilyesmit, egészen amíg Bert szája gyakorlatilag fájni nem kezdett. Akkor visszahúzta a fejét.
Gerard nagy szemekkel bámult rá, a szája nedves volt, az ajkai szétnyíltak, és képtelenül basznivalóan festett. Bert annyira beindult rá, hogy máris érezte a farka lüktetését.
- Szóval a Star Warsban – folytatta Gerard. – Ott vannak a lázadók, akik megpróbálják elpusztítani a Halálcsillagot, ugye? És ez egy metafora a...
Bert az ujja hegyét Gerard szájához nyomta.
- Vannak jobb dolgok is, amiket csinálhatnál most a száddal.
Gerard szemöldökei összeszaladtak. – Azt akarod, hogy... – Idegesen felnevetett. – Még sosem csináltam, de megpróbálhatom.
- Viszonozni fogom – ígérte Bert.
Gerard lenyúlt, és fürgén kibontotta Bert nadrágját. Habozás nélkül a térdeire csúszott, és egyszerűen a szájába vette Bert farkát. Nyilvánvalóan tapasztalatlan volt (párszor majdnem megfojtotta magát, mielőtt Bert megmutatta neki, hogy hová tegye a kezeit), de a szája forró volt, és nedves, és kiadta azokat az éhes, morgó hangokat, amik az őrületbe kergették Bertet. Hamarosan el is tolta magától Gerard fejét, aztán a földre élvezett, kettőjük mellé.
Gerard gyorsan fel is kelt, Bert pedig a vállára tette a kezeit, ahogy kapkodta a levegőt. Gerard aztán előrehajolt, és ajkait könnyedén Bertéhez nyomta. Ő pedig csak csodálkozott, hogy honnan a pokolból jöhetett ez a srác, aki követte az őrült seggét az erdőbe éjszaka, akinek női szempillái vannak, és lazán, forrón, és lucskosan leszopta őt. Olyan volt, mintha varázsütésre pattant volna ki egy szexuális vágyálomból, amiről Bert nem is tudta, hogy van neki.
Gerard lehajolt, és felvette a Jack Danielst a földről.
- Nem bánod...? – kérdezte. – Egész este semmit sem ittam.
Aztán meghúzta az üveget, meg sem várva Bert válaszát.
A következő reggel, amikor induláshoz készülődtek, Brian észrevette, hogy valaki alkoholos filccel ráírta az MCR busz oldalára, hogy ’x = zéró, kibaszott szerelem.’ Esett aznap, úgyhogy mire a következő állomásra értek, már alig volt látható.


Kettő

Egy nap, az első közös turnéjuk felénél, Gerard betrappolt a The Used buszba, amint megálltak az új helyszínnél.
- Hey, Bert! – felkiáltással húzta el az alsó ágy függönyét, aztán megint felkiáltott, ahogy szembenézett egy rózsaszín hajú lánnyal. Azonnal hátra is botlott a látványtól.
Hirtelen egy kar nyúlt ki, és teljesen elhúzta a függönyt. Quinn volt az, félálomban, és teljesen meztelenül, a szintén csupasz rózsaszín lány mellett támaszkodva.
- Hello Gerard – köszöntötte Quinn.
- Bocsánat, bocsánat – kezdett rá rögtön Gerard. – Azt hittem, ez Bert ágya.
Quinn vállat vont. – Mikor hogy.
- Atlantában vagyunk? – kérdezte a rózsaszínhajú lány. – Nagyon haza kéne már mennem.
Kimászott az ágyból, felkapta a tangáját a padlóról, és felvette, láthatólag nem zavartatva magát Gerard jelenléte miatt. Gerard oldalra fordította a fejét, és eltakarta a szemeit.
- Örülök, hogy találkoztunk – mondta a lány Quinnek, amikor sikerült felöltöznie. – És a koncert is nagyszerű volt.
Quinn kidugta a fejét az ágyból, mire a lány lehajolt, és megcsókolta.
- Kösz, hogy átjöttél – felelte.
A lány mosolygott, aztán intett Gerardnak, és kisétált a buszból.
- Quinn – suttogta megbotránkozva Gerard, amikor hallotta, hogy az ajtó becsapódik mögötte. – Ez egy groupie volt?
Quinn kifejezéstelen arccal nézett vissza rá. – Egy Quinn Allman-rajongó.
- Nem lehetsz együtt groupiekkal – mondta Gerard. – A nők megérdemlik, hogy egyenrangúként tekintsünk rájuk, és tisztelettel kezeljük őket!
- Használtunk kotont – felelte Quinn.
- A fiatal nők könnyen idealizálják a zenészeket – folytatta Gerard. – Visszaélni ezzel helytelen hős-imádattal megbocsáthatatlan! Meg kellene tanítanunk ezeknek a fiatal nőknek, hogyan tiszteljék és szeressék magukat, kövessék az ügyet, amiben hisznek, harcoljanak a társadalmi igazságért, hogy...
Quinn az ágy tetejébe rúgott. – Rá tudod venni, hogy abbahagyja? – kiáltotta.
Bert kidugta a fejét az emeleti ágyból. A szemei zavarosak voltak az álomtól, és a haja még nagyobb káosz volt, mint egyébként. – Gyere ide! – mondta halk, karcos hangon.
- De a nők tárgyiasítása...
- Kérlek, gyere fel ide! – ismételte meg Bert. – Quinnek van egy titkos sötét oldala, és nem akarom, hogy elrondítsa azt a szép arcodat.
Gerard vonakodva felmászott a felső ágyra. Bert a falhoz préselte magát, és Gerard elhelyezkedett, egyik karjával megtámasztva a fejét, a másikkal pedig átölelve Bertet. Bert odahajolt hozzá, hogy megcsókolja.
- Tudod, a feminizmus nem csak a nőket szabadítja fel – suttogta Gerard a szájába. – Ugyanúgy a férfiakat is, azzal, hogy összeomlanak tőle a szabályok, amiket a társadalom hozott létre mindkét nem számára.
- Ez annyira érdekes – mondta Bert. Homlokát Gerard homlokának szorította, megrezegtette a szempilláit, és hozzátette. – Szopj le.
- Annyira álszent a részünkről, hogy magatartásunkkal részt veszünk a heteroközpontú társadalom kikezdésében, és közben elnyomjuk a nők jogait, és megfosztjuk őket a...
Bert Gerard combjához dörzsölte a farkát, és megcsókolta a nyakát. Gerard lélegzete elakadt.
- Megfosztjuk őket a... – felsóhajtott. – Bassza meg. Vedd le az alsódat!


Három

Hotelben voltak, meztelenül, a paplan tetején, Gerard Bertbe hatolt, és nyögött. És közben arra gondolt, hogy tényleg ki kéne szállniuk az ágyból, mert nemrégiben látott egy műsort a tévében, amiben felmérték, hogy átlagosan a hotelek ágyneműi mennyire szoktak gecisek lenni. De mivel a terv éppen az volt, hogy összegecizzék a hotel ágyneműit, végül arra jutott, hogy nincs joga panaszkodni.
Bert olyan magasra emelte a lábait, hogy gyakorlatilag már a fülét súrolta a térdeivel, és Gerard csak még hátrébb lökte őket minden mozdulatával.
- Bassza meg, ez jó – lihegte Gerard.
Bert hátrahajtotta a fejét, és felnyögött. Most az egyszer nem bánta, hogy Gerard szakadatlanul beszél, mivel ez ilyenkor nagyjából ’bassza meg’-ekből, és ’ó igen’-ekből állt. Gerard nyaka köré fonta a karjait, megpróbálta még közelebb húzni magához a férfit, és a látása elhomályosult, a füle pedig csengeni kezdett, ahogy Gerard súrolta a prosztatáját.
- Már 1954 óta léteznek homoszexuális értelmezései a Batmannek – mondta éppen Gerard, amikor Bert visszanyerte a koncentrációképességét annyira, hogy rá tudott hangolódni a szavaira. Gerard még egyszer belé lökte a farkát, keményen, aztán visszatért a stabil ritmusra. – Az eredeti alkotók mindig tagadták, de el kell ismerned, hogy bár a rajongók bizonyos tábora azt állítja, hogy Batman nem használja fel a szexualitást a bűnözés elleni harcban...
Bert Gerard vállaira csúsztatta a kezét, és megállította mozdulat közben.
- G. Te most komolyan tövig bennem vagy, és közben a Batmanről beszélsz?
Gerard rápislogott. – Csak ez volt a fejemben ma.
- Oké – mondta Bert. – De talán inkább maradhatnánk az olyan dolgoknál, mint „Oh, Bert, a segged annyira szűk, ez a legjobb dugás, amiben valaha részem volt” és beszélhetnénk később a képregényekről, mondjuk amikor alszom.
Gerard játékosan megharapta Bert vállát, mire az felkiáltott.
- Ez az irodalom egy törvényes formája – érvelt Gerard.
Bert fészkelődni kezdett, előre-hátra mozdítva a fenekét. – Befejezed végre?
Gerard az ágy támlájának támasztotta a kezeit, és újra mozogni kezdett Bertben, mire meglepően hangos nyögést hallattak mindketten. Néhány kemény lökés után Gerard megremegett, és zihálva Bert mellkasára borult, mire ő az egyik karjával átölelte őt, és ujjaival mintákat kezdett rajzolni az izzadt hátára, amik a leginkább szívekhez hasonlítottak. Gerard kihúzta magát Bertből, lefordult róla, és karjait a dereka köré fonta.
- Szóval írom ezt a... – kezdte Gerard. – Nos, nevezheted fanfictionnek, de én inkább speciális forgatókönyvnek szoktam. Az 1950-es, Justice League-előtti Batman főszereplésével, de benne lesz Azrael, mint fiatal egyetemista, aki Batmanhez fordul segítségért, amikor rájön, hogy tudtán kívül bérgyilkosnak nevelték. Együtt rájönnek a génkezelésre, meg a tudathasadásra. És miközben Batman nyomoz a The Sacred Order of Saint Dumas után, Azael kezdi megkérdőjelezni a szexualitását, aztán egy éjszaka...
Bert félbeszakította őt, hevesen Gerard combjához dörzsölve magát.  
- Hey, én nem lettem semmivel sem kevésbé kanos – mondta. – Sőt, csak egyre kanosabb leszek... Totál rá vagyok indulva egy olyan kibaszott nagy idiótára, mint te.
Gerard Bert mellkasára hajtotta a fejét. – Szeretnéd elolvasni?
- Ha abbahagyod a pofázást, és leszopsz, bármit megteszek – ígérte Bert.
Gerard gonoszul elvigyorodott. – Emlékezni fogok arra, hogy ezt mondtad.
Lecsúszott Bert testén, és végignyalta a farkát.
- Később, amikor majd ízesített rumot iszunk, és Dungeons and Dragons-t játszunk, te is emlékezz erre a pillanatra.
- Istenem, kibaszottul utállak – motyogta Bert, de aztán az ágyneműbe markolt az érintéstől, és felsóhajtott, amikor Gerard végre a szájába vette.


Négy

Gerard a börtöncella rácsaihoz nyomta a fejét, és felnyögött. – Brian meg fog ölni.
Bert keresztbe tett lábbal ült a priccs szélén, hátát a falnak támasztva, és a cipőfűzőjével játszott. – Nyugi – mondta. – Tudom kezelni Briant.
Gerard lehunyta a szemeit. – És Mikey el fogja mondani anyának, és anya is meg fog ölni.
Bert felhorkant. – Fogadd be a rock’n’roll szellemét, G.
Gerard megfordult, hogy szembenézzen vele. – Ez az egész a te hibád. Te mondtad, hogy hugyozzunk csak nyugodtan az épület bejárata előtt.
- Nem tudtam, hogy az a rendőrőrs – védekezett Bert. – És ha már valaki hibája, akkor a tied, te vettél annyi sört.
Gerard odament a priccshez, és leült Bert mellé. – Ez kész katasztrófa – mondta szerencsétlenül. – Benne lesz az összes újságban, teljesen idiótának fogunk tűnni, és az összes interjúban erről fognak kérdezni minket, hónapokon keresztül. Sosem tudjuk lemosni magunkról ezt a címkét! – Bert felé fordult. – Istenem, gondolod, hogy le tudjuk valaha mosni ezt a címkét?
Bert átkarolta Gerardot. – Még soha senki sem címkéztek meg azért, mert hugyozott.
Gerard felsóhajtott. – Én csak azt akartam, hogy a bandám... nem az, hogy példakép legyen, nem egészen, csak szerettem volna, hogyha a kölykök valahogyan kapcsolódnának hozzánk. És hogyan kapcsolódhatnának pár részeg lúzerhez, akik lehugyozzák az üvegajtót egy zsaru előtt? – Kezével eltakarta a szemeit. – A kibaszott részegségemről leszek híres, és senki sem fogja komolyan venni a zenénket, és...
Bert Gerard homlokához nyomta az ujjait. – Lélegezz mélyeket – mondta. – Az orrodon keresztül.
Gerard lehunyta a szemeit, vett egy mély levegőt, és lassan kiengedte.
- Jól van – mondta Bert, aztán felpattant, Gerard elé fordult, és kibontotta a nadrágját. – És most szopj le!
Gerard szemei kipattantak. – Mi? Bert! Börtönben vagyunk!
Bert hátranézett a válla fölött. – Igen, de az éjszaka közepén, és még senki nem ellenőrzött minket, mióta itt vagyunk. – Szeretettel megpaskolta Gerard arcát. – Te meg mindjárt hiperventillálsz, és semmi sem nyugtat le úgy, mint egy farok a szádban.
Gerard összevont szemöldökkel nézett rá, de azért Bert nadrágjába nyúlt, és elővette a farkát. Komolyan, körültekintően kezdett szopni, és ahogyan közben folyamatosan, lassan lélegzett az orrán át, érezte, hogy valóban lenyugszik tőle. Bert a haját cirógatta, és puha hangokat hallatott helyeslésként.
- Olyan rohadt tökéletes vagy – mondta halkan, mire Gerard felpillantott rá, és ez önmagában elég volt ahhoz, hogy Bert elélvezzen.
Gerard nyelt, aztán visszatette Bert farkát a nadrágjába, és hátradőlt.
- Igazad volt. Jobban érzem magam.
Bert visszaült mellé. – Látod, nem is volt teljesen hiábavaló ez az éjszaka.
Gerard visszanézett Bertre, és nevetett, mire ő megragadta a pólója elejét, magához húzta, és megcsókolta.
- Tudod – búgta Gerard ajkainak. – Olyan kibaszottul szeretlek.
- Ó, baszd meg, ne. – Nevetett fel Gerard újra, és Bert mellkasába temette az arcát. – Nem vallhatsz szerelmet nekem részegen a börtönben. Ez a sztorit el kell majd mesélnünk az unokáinknak, faszfej.
- Unokák? – kérdezte Bert. – Egy kicsit előrerohantál, nem?
Gerard felemelte a fejét. – Mintha valaha megszabadulhatnál tőlem. – Megcsókolta Bertet újra, hosszan, és mélyen. – Én is szeretlek, te hülye állat.
Közeledő lépések zaját hallották, mire elhúzódtak egymástól. Egy rendőr jelent meg, és közvetlenül utána Brian, aztán a rendőr kinyitotta az ajtót – Mehettek.
- Brian, annyira sajnálom! – mondta köszönet helyett Gerard, gyorsan megölelve őt.
- Minden oké – felelte Brian, a hátát lapogatva. – Nem kell büntetést fizetnetek, és nem készül róla írásos jelentés, szóval ez az egész szépen eltűnik a radarról.
- Hála Istennek – sóhajtotta Gerard, ahogy kilépett a cellából.
Brian aztán Bert felé nyúlt, és jól tarkón vágta. – Mégis mire gondoltál, idióta?
Bert csak vigyorgott. – Kellenek sztorik, amiket elmesélhetek az unokáknak – felelte, és kisétált a folyosóra.


Öt

Bert kopogtatott az ajtón. Gerard anyja, Donna nyitotta ki előtte, és azonnal felderült, ahogy meglátta őt.
- Bert! – kiáltotta, és már ölelte is. – Annyira örülök, hogy eljöttél!
- Hello, anyuka – felelte Bert Donna vállának. – És ő jól van?
- Éppen alszik. Gyere be!
Bert követte Donnát a konyhába, ahol éppen égett a gáz egy teáskanna alatt. – Kérsz egy kis teát? – kérdezte. – Tudom, ez nem a szokásos mérged, de megszabadultam az összes italtól, amikor Gerard kijött a rehabról.
- A tea jó lesz – mondta Bert, és leült a konyhaasztalhoz.
Donna nekidőlt a pultnak, amíg várta, hogy a víz felforrjon. – Beszéltél vele?
- Nem sokat – felelte Bert. – Azt kérte, hogy ne látogassam meg a rehabon.
Donna Bert vállára tette a kezét. – Nem csak neked, drágám, mindenkinek azt mondta, hogy maradjanak távol tőle. Elég kemény időszak volt ez neki.
- Igen, tudom – mondta Bert halkan. – Csak...
A teáskanna sípolni kezdett, úgyhogy Donna levette a tűzhelyről, töltött két csészével, és leült az asztalhoz, Berttel szemben.
Bert a teáscsészébe meredt egy hosszú pillanatig, mintha valami választ keresett volna benne. – Csak a fele idejét annak, hogy alkoholizmusba süppedt, vele töltöttem.
- Azt hiszed, téged hibáztat? – Donna a fejét rázta. – Gerard mindig is a maga feje után ment, és sosem kente másra a saját hibáit.
Bert ivott egy kortyot a teából. – De mi van, ha az, hogy megszabadul a piától, azt jelenti, hogy megszabadul tőlem is?
- Azt hiszed, most majd kidobja minden ismerősét, aki iszik? – kérdezte Donna. – A bandájából se maradna senki. – Átnyúlt az asztalon, és megfogta Bert karját. – Szeret téged. Ez nem változott. – Megszorította a kezét. – Menj, kelts fel. Örülni fog, hogy lát téged.

Bert járt már Gerard alagsori szobájában azelőtt, de most még sötétebbnek, és szánalmasabbnak tűnt, ahogy besétált. Gerard ébren feküdt az ágyában, és egy jegyzetfüzetbe firkált, de amint megpillantotta Bertet, elhajította, és szélesen elmosolyodva felült. Bert azonnal Gerard karjaiba vetette magát, és csak csüngtek egymáson pár percig, mielőtt megszólaltak volna.
- Eljöttél – mondta Gerard Bert vállába fúrva a fejét.
- Hát persze, hogy eljöttem – felelte Bert. – Hogy vagy?
Nagy nehezen kibújt az ölelésből, és leült vele szembe az ágyra.
- Jól – mondta Gerard. – Megvagyok. Még egy kicsit ingatagon, és utálok kimenni a szabadba, de minden nappal egyre jobb.
Bert bólintott. – Nézd, ha szeretnél egy kis időt eltölteni nálam, a jövő hónapban szabad vagyok.
- Köszi... De egy hét, és újra turnézni fogunk.
- Egy hét? Máris készen vagy rá?
Gerard vállat vont. – Még sosem léptem fel józanon, de végül úgyis meg kell tennem.
Nagyon rég nem találkoztak már, úgyhogy Bert nem kérdezősködött tovább, helyette erőszakosan Gerard fölé mászott, és keményen, szenvedélyesen csókolta. A testüket vadul egymásnak dörzsölték, és kapkodva igyekeztek minél hamarabb megszabadulni egymás ruháitól.
Bert kibontakozott a csókból, és megemelte a fejét, csak annyira, hogy Gerard szemeibe tudjon nézni. – Én is megcsinálom – mondta halkan. – Leszokok az ivásról. Az ivásról, meg mindenről.
Gerard elválasztotta izzadt kezét Bert már csupasz hátáról, és helyette a kócos hajába túrt. – Nem kell ezt tenned.
- De akarom – felelte Bert. – Azt akarom, hogy gyere el hozzám, és biztonságban érezd magad. Újra turnézni akarok veled. Azt akarom, hogy együtt legyünk, és kibaszott nagy faszságokat csináljunk, mindenféle mentség nélkül.
Gerard nevetett. Bert lehajtotta a fejét, és újra megcsókolta a férfit, elkapva a mosolya szélét, aztán elindult lefelé a testén, sietve nyalva végig a sós bőrt, míg a hasához nem ért, és akkor kikapcsolta a nadrágját.
- Ó bassza meg, bassza meg, hiányoztál – nyögte Gerard, ahogy megérezte Bert ajkait a farka körül. Bert kiadta azokat a félig morgó, félig kuncogó hangokat, és Gerard percek alatt a szájába élvezett.
Bert visszakúszott Gerard testére, és fejét a mellére hajtotta. Gerard kifésült néhány tincs kusza hajat Bert arcából, aztán ott is hagyta a kezét a forróvá hevült bőrén.
- Akkor csatlakozol te is az AA-hoz? – kérdezte.
- Nemtom – felelte Bert. – Talán csak magam csinálom.
- Az AA jó program – mondta neki Gerard. – Megértik, hogy az alkoholizmus betegség, és az embernek meg kell dolgoznia azért, hogy leküzdje. Tizenkét lépés során tudod legyőzni az alkohol feletti tehetetlenségedet, elfogadni valami jótékony magasabb célt, az erkölcsi leltáradat bővíteni, helyreállítani a magadban okozott károkat. Útmutatást nyújtanak neked, irányítanak, és erőt adnak, hogy megtaláld a saját magasabb céljaidat. És segítenek rávilágítani, hogy néha amit ’magasabb cél’-nak hiszel, csak még lejjebb lök téged a lejtőn. De ez nem csak az ivásról való leszokásról szól; meg kell változnod. Gyakorlatilag egy spirituális ébredésen, és személyiségváltozáson esel át! Az összes szar, amit alkoholba próbáltál fojtani, még most is benned van, és fel kell dolgoznod. Van egy könyv, ha szeretnél...
Bert felült, átvetette a lábát Gerard vállán, és az állának nyomta az ágyékát.
- Eleget mondtam róla? – kérdezte Gerard.
Bert kibontotta a nadrágját, és elővette a farkát.
- Ha nemsokára turnézni indulsz, jó ideig nem foglak látni – mondta. – Szóval csak dugni akarok, amíg a golyóim le nem rohadnak. – Gerard arcába nyomta a farkát. – Vagy amíg anyád vacsorát nem főz, amelyik előbb megtörténik.
Gerard nevetett, mire Bert újra a képébe nyomta a farkát. – Baszd meg, Bert, ne a szemembe!
Felnyúlt, és a szájába vezette Bertet, akinek rögtön az egész teste megfeszült, és gyorsan előrébb hajolt, hogy jobb szögben legyen. Gerard segített neki, megragadta a csípőjét, aztán pedig csak hagyta, hogy Bert dugja a száját, egyre hevesebben tolva magát egészen a torkáig, amíg végül remegni kezdett, erősen megragadta a fejtámlát, és majdnem sikoltott.
Aztán lefordult Gerardról, mielőtt megfojtaná őt a combjaival, és kiterült az ágyon, hangosan zihálva. Gerard rögtön hozzábújt, és a vállába fúrta a fejét.
- Minden rendben lesz, ugye? – kérdezte egy idő után a még mindig pihegő férfitől.
Bert végigsimított a mellkasát ölelő karon, egészen Gerard tenyeréig, aztán az ujjaiba fonta az ujjait. – Igen – mondta. – Minden rendben lesz.


És egy, amikor nem

- Hey, ribancok! – kiáltotta Bert, ahogy belépett az MCR buszba. Ray a tévé előtt ült, és videojátékozott, Mikey meg a konyhában olvasott egy újságot.
- Hey, Bert – köszönt Ray.
- Hello, Bert – visszhangozta Mikey, anélkül, hogy felnézett volna az újságból.
Gerard kisétált a hálórészből, mosolygott, és könnyed öleléssel köszönt. Amikor elengedték egymást, Bert észrevette, hogy Mikey és Ray eltűntek.
- Whoa! – mondta. – Meg kéne tanítanod az én bandámat is erre. Mindig a seggembe másznak, amikor nyugtot akarok.
Bert előrehajolt, hogy megcsókolja Gerardot, de ő elhúzta a fejét, és hátralépett.
- Beszélnünk kell – mondta.
Bert megragadta a pólója elejét, és közelebb rántotta magához. – Túl sokat beszélsz. Tudod, hogyan segíthetünk ezen!
Gerard félreütötte a kezét. – Ez most komoly.
Bert érezte, hogy a gyomra összeszorul, mintha részeg lenne, annak ellenére, hogy sörnél erősebbet nem ivott előző este óta. – Jó, beszéljünk.
Gerard elővett egy cigarettát a zsebéből, és az ujjai közé vette, de nem gyújtotta meg.
- Azt hiszem, nem kéne találkoznunk egy ideig – mondta halkan, szemeivel a cigit fixírozva.
- Mi? – kérdezte Bert. – Nem láttalak két hónapja. Az rengeteg idő...
- Úgy értem, nem kéne találkoznunk soha többé – mondta Gerard, ezúttal a földet bámulva. – Én csak... azt hiszem, hogy két különböző irányba haladunk, és meg kell adnunk egymásnak a szabadságot...
- Fogd be! – mondta Bert, közelebb lépve Gerardhoz. – Mi ez, valami terápiás szarság? Nem haladunk semerre sem. Kibaszottul itt vagyok!
Gerard végre felnézett, felvette a szemkontaktust, és Bert meglepetten látta, hogy nedvesek a szemei. Hirtelen hisztérikus vágyat érzett, hogy pofán vágja, és azt üvöltse, hogy nem, te dobsz engem; te nem sírhatsz.
- Érezned kellett – mondta Gerard. – A dolgok nem ugyanazok köztünk.
- Minden rendben van – köpte Bert.
- Legutóbb, amikor nálad voltam, egész idő alatt csak olvastam – érvelt Gerard. – És utoljára, amikor eljöttél a koncertemre, meg sem nézted a showt. Csak dugtunk a buszban, aztán az egész éjszakát különböző emberekkel töltöttük. – Elhallgatott, hogy megtörölje a szemét. – Amióta józan vagyok, két teljesen különböző irányba haladunk.
- Szóval erről szól az egész! – mondta Bert. Feltartotta a kezeit megadása jeleként. – Kurvára nem iszom a közeledben többet. Én is tiszta leszek, csak... ez nem könnyű nekem...
Gerard szemei összeszűkültek. – Azt hiszed, nekem olyan kibaszott könnyű?
- Nem ezt mondtam! – motyogta Bert. – Baszd meg, G... – Végigfuttatta kezeit az arcán. – Csak stresszes vagy a turné miatt. Várjunk, amíg szüneted lesz, és meglátogatlak Jerseyben, és akkor meg tudjuk...
- Nem – mondta Gerard halkan. Szipogott, és megtörölte az orrát a kezével. – Nem tudom tovább csinálni. Sajnálom.
Bert tett egy lépést felé, és ökölbe szorította a kezét. Gerard nyugodt, szomorú szemekkel nézett rá, és Bert nem is tudta, hogy mi a rosszabb – hogy képtelen megütni Gerardot, vagy hogy Gerard tudja, hogy képtelen megütni őt.
Helyette megpördült maga körül, és ököllel a busz falába vágott. Érezte, hogy valami a kezében megroppan, a látása elhomályosult, és úgy tűnt, mintha az egész szoba remegne.
Gerard előre nyúlt, hogy megérintse Bertet, de aztán meggondolta magát, és inkább visszahúzta a kezét.
- Kérsz egy kis jeget rá?
- Baszd meg – morogta Bert. Gerard felé akart fordulni, hogy mondjon még utoljára valamit, amivel fájdalmat okoz neki, mielőtt elmenne. De semmi sem jutott eszébe, úgyhogy csak kisétált a buszból a kinti fájdalmasan tűző napfénybe.
Könnyedén megtalálta a Street Drum Corps buszt, hiszen kisebb, és sokkal szedett-vedettebb volt, mint az összes többi. Egyszerűen betrappolt, és ott találta Bobby Altot a konyhában ülve, Pop Tart evés közben.
- Hey, korai vendég – köszöntötte Bobby. Bert felemelte a fejét, mire Bobby csak összehúzta a szemöldökét. – Bert, jól vagy?
Bert vett egy mély lélegzetet. – Csak egy kis probléma – mondta remegő hangon. – Matematikai probléma.
Leült az asztalhoz  Bobby mellé.
- Van valami piád? Tudok adni cserébe egy kis füvet.
- Nem kell, haver, minden oké – mondta Bobby. – Számíthatsz rám.
Felállt, és kapkodva kinyitott meg becsukott néhány szekrényt. – A picsába, asszem minden ital Adam furgonjában van. Mindjárt jövök. – Ezzel kisietett a buszból.
Bert láthatatlan számokat kezdett rajzolni az asztal lapjára, figyelmen kívül hagyva az ujjaiba hasító fájdalmat.
- Kettő – suttogta. Két év.
- Három. – Három turné.
Hat megvásárolt póló. Három repülőút Jerseybe. Négy turnébusz. Tizenhat hotelszoba. Harminckilenc szopás. Huszonkét kézimunka. Tizennyolc teljes behatolás. Két karácsony. Három matrac. Négy hálófülke. Egy tetoválás. Tizenegy szerelmi vallomás. Négy alkalom a fürdőben koncert után. Ezer csók.
X = 22 – maszatolta Bert magának, amikor Bobby visszaért a buszba, és elhelyezett egy üveg vodkát, meg egy feles poharat az asztalra.
- Huszonkettő rövidre lesz szükségem – mondta Bert.
Bobby leült mellé. – Azután pedig valószínűleg mentőre lesz szükséged.
Bert elővette a telefonját a zsebéből, és letette az asztalra. – Csak hívd Quinnt, amikor kiütöttem magam.
Bert maga elé húzta a kis poharat, lecsavarta a vodkásüveg kupakját, és töltött, míg a pohárka túl nem csordult. A kifolyt vodka égette a véres öklét, és bűzlött, mint valami olcsó, vacak lötty. Remegett a keze, amikor felvette a poharat, de ügyet sem vetett rá, gyorsan lehúzta az italt. Végigmarta a nyelvét, és a nyelőcsövét, egészen a gyomráig, mint a tűz, mint a visszanyelt hányás, mint a lehelete valakinek, aki már nem szeret téged többé.
Bert lecsapta az asztalra a poharat, és a csúszós üveg meg a fa találkozása nedves cuppanást hallatott.
- Egy.

2 megjegyzés:

  1. Mindig is utáltam ezt a sztorit...
    Semmi sem változott.

    HOGY TEHETTED GERARD???!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naaaaa nem az ő hibája. Nem kellett volna kijózanodnia, akkor ma is boldogok lennének. Én nem haragszom rá.

      Törlés