5. Az édes bosszú!
Jensen karba tett kézzel állt a kamera szerényebbik oldalán,
és öntudatlan lábdobolással várta, hogy véget érjen Sam és Ruby közös jelenete.
Bosszantóan sokszor kellett újrakezdeniük, persze Jared hibájából, mint mindig.
Még a szokásosnál is többször felejtette el a szövegét, és óriási bakikat
vétett, a végén pedig már ki sem bírta röhögés nélkül, Geni pedig igyekezett jó
képet vágni a dologhoz, de kezdett már nagyon frusztált és fáradt lenni. A
stábtagok is a fejüket fogták kínjukban, és látszott, nem sok hiányzik ahhoz,
hogy teljes káoszba fulladjon az egész forgatás. Jensen legnagyobb
megkönnyebbülésére nem kellett sokáig várnia, hamarosan felhangzott a boldogító
vége, miután teljesen egyértelművé vált, hogy ebből ma már nem lesz használható
anyag. Gen sóhajtozva vonult el, míg Jared még mindig nagyban vigyorogva indult
az öltöző felé. Jensen sietősen utána eredt, és mellészegődvén leszólította.
- Hey, Jare! Nincs kedved inni velem valamit?
- Á, nincs – Legyintett Jared meg sem állva. – Tudod, Jerry
vár.
Jensen nem igazán lepődött meg a válaszon, már egy hete minden
nap ezt kapta a barátjától. Alapesetben nem is okvetlenül bánta volna, csakhogy
most meg kellett csinálnia a „házi feladatát”, amit Mishától kapott, és bár
fogalma sem volt, hogy pontosan mi lenne az, de bármi is, ahhoz biztosan
szüksége van Jayre. De nem próbálta meg győzködni a férfit, sejtette, hogy
felesleges lenne, csak önmagát hozná kellemetlen helyzetbe, így aztán szó
nélkül sarkon fordult, és elsietett. Jarednek persze mindez fel sem tűnt, mint
rendesen, most is csak magával volt elfoglalva, és hogy minél előbb visszaérjen
a lakókocsijához, ahol remélhetőleg kis szeretője már széttárt lábakkal várja
őt.
Azonban Jensen mégis korábban odaért Jared úti céljához, bár
igencsak lihegve, egyrészt a futástól, másrészt a méregtől. A megérkezés
mozdulatával esett neki az ajtónak, és bekopogtatott, bár viszonylag
visszafogott mozdulatnak szánta, gyakorlatilag mégis arról volt szó, hogy ököllel
verte a félfát. Szinte rögtön ki is nyílt előtte, és Jen egy igencsak meglepett
Jerryt látott maga előtt, aki szemmel láthatóan nem az ő érkezésére számított.
Ebben a kósza pillanatban tűnt csak fel Jensennek, hogy a srác milyen
elképesztően vékony, ugyanis félmeztelenült állt előtte, egy nagyon szoros,
szakadt farmerben. Egészen tisztán kirajzolódott az összes bordája, és úgy
tűnt, hogy a csípőcsontja bármelyik pillanatban átszakíthatja áttetsző bőrét.
Ezzel együtt vadítóan nézett ki, Jaredéhez hasonló félhosszú, de tökéletesen
hátrasimított szőkés hajával, és finom arcvonalaival, plusz a tömény, fülledt
illattal, amit a testére permetezett. Jen hirtelenjében el is felejtette, hogy
miért jött, csak méregette a barbie-baba adottságokkal rendelkező férfiút, míg
az fel nem verte őt ámulatából.
- Ahh, Jensen, te itt? – kérdezte buzisan affektálva. Elsőre
az lenne az ember gondolata, hogy bár ne szólalt volna meg.
- Öhm, igen – felelte Jen magához térvén. – Igen, szeretnélek
megkérni valamire.
- Hm, mi volna az? – vágta rá erre Jerry csábítónak szánt
hangon, és végigmérte a férfit. Hát ugyebár, végülis miért ne, és lezserül az
ajtófélfának támaszkodott.
- Nos, arra, hogy tűnj el innen. Csak ma estére – mondta
lelkiállapotához mérten kifejezetten kedvesen.
- He? – nyilatkozott Jerry értetlenül.
- Szeretnék kommunikálni a spanommal, de amíg te a képben
vagy, addig esélytelen.
- És azt akarod, hogy csak ezért lépjek le? – így a kissrác
idegesen hadonászva.
- Hát... jah. De mondom, csak mára. Olyan nagy kérés lenne?
- Igazán nem értem, mi közöm van nekem ehhez! – mondta már
kifejezetten dühösen. – Ha Jay velem akar lenni, akkor miért ne lehetne?
- Azért, mert beszélni akarok vele, vágod?
- Akkor beszélj vele, ne velem, baszod. Isten verje meg a
szerencsétlen exeket! Miért nem bírtok engem sose békén hagyni?
- Tessék? Hehh – Jen ezen a ponton felvihogott. – Én nem
vagyok az exe. De ha nem csinálod, amit mondok, te nemsokára az leszel.
- Mi bajod, ember? A legkisebb mértékben sem érdekelsz!
Szerintem azt csinálok, amit csak akarok, és Jay is.
- Kirúgatlak – mondta fenyegetően Jen. – Tudod, hogy simán
meg tudom tenni. – Valójában nem volt annyira biztos benne, hogy tudna annyit
hisztizni Ericnél, hogy kipenderítsék a srácot, mert túl jó volt mindenkinek,
hogy Jared vidám miatta, és még anyagilag is jobban kijöttek: kevesebb
elrontott jelenet, kevesebb pocsékba ment szalag. De ez most mindegy.
- Asszed érdekel, ha kirúgatsz? – Jerry már egészen
felháborodott.
- Nemkívánatos személy leszel a körzetben. Mit gondolsz,
Jare majd járkál utánad, ha nem leszel mindig kéznél?
- Jól van na! – Jerry feltartotta kezeit, megadása jeleként.
– De miért kell velem ilyen fasznak lenned? Azért egy pólót magamra kapnék, ha
nem zavar. Hülye pöcs.
- Tőlem – legyintett Jen apatikusan, és megvárta, amíg a
srác belibbent egy cseppnyi pólóért, ami feltűnően úgy festett, mintha női
lenne, ami nem is meglepő, mert méretre biztos csak ezek jók rá, majd morcosan
elvonult a színről. Jerry bosszankodásában úgy elrohant, hogy még az ajtót is
Jensennek kellett becsuknia utána. Csak miután megtette jutott eszébe, hogy
mennyivel egyszerűbb lett volna, ha bemegy, és ott várja be Jaredet, de már
mindegy. Először arra gondolt, hogy hazaindul, úgyis meglehetősen biztos volt
benne, hogy Jared őt hívja majd először, amikor sehol sem találja Jerryt, és
talán úgy nem lenne annyira levágós, hogy ő küldte el a vérbe a csávót, de
aztán vállat vont, és úgy döntött, inkább a közelben téblábol addig a rövid
ideig, míg Jare oda nem talál. Ami azt illeti, nem is volt annyira rövid idő,
talán mert üdvöskénknek elég hosszú időbe telt, míg Samből Jareddé cicomázza
magát, vagy az is lehet, hogy műszak után még megkettyintette az egyik epizódszereplőt,
akinek a nevét se tudta, ez is teljesen jellemző lenne rá.
Jensen unalmában majdnem állva bealudt az egyik közeli fának
támaszkodva, amikor Jared megjelent a látószögében, és a lakókocsija ajtója
felé igyekezett, a kulcsokat pörgetve az ujján.
- Hey! – kiáltott utána Jen, és felé intett.
- Hát te meg mi a faszt keresel itt? – kérdezte Jare
csudálkozva.
Ahogy kicsit közelebb értek egymáshoz, Jensen megérezte, az
ifjabb társából áradó tömény alkoholszagot. Pff, ezek szerint ez tartott
annyira sokáig.
- Jerry nincs itt – mondta Jen karba tett kézzel. – Akkor
most már kommunikálhatunk?
- Mi? Miért nincs itt, hol van? – kérdezte Jare bután,
szemöldökemelgetve.
- Honnét tudjam, hogy hol a rákban van? – vágta rá Jen
idegesen.
- Hát akkor... mindegy, esetleg gyere be – mondta az ifjabb
J a fejét vakargatva.
- Én is így gondoltam – így Jen mosolyogva.
Le is fagyott az arcáról a mosoly, amikor rájött, hogy nagy
baromság volt elfogadni a meghívást, mert amint becsukódott mögöttük az ajtó,
Jared azonnal az ajkaira tapadt, és vadul csókolni kezdte. Döbbenetében hirtelen
nem is tudott reagálni, de aztán végre ellökte magától Jaredet. Akkorát
taszított rajta, hogy az enyhén részeg Jared egyensúlyát vesztve a földre
csüccsent.
- Mi a picsa?! – üvöltötte Jensen. – Nem ezért jöttem!!
- Jah, persze! – kiabált vissza Jared, és meglepően gyorsan
felpattant a földről, mielőtt még Jen elérte volna a kijáratot. Szorosan
megragadta Jen karjait, maga felé fordította a srácot, és hozzádörgölte az
altestét. Jen némileg ijedten vette észre, hogy Jared teljesen be van indulva.
- Ezt Jerrynek tartogattam – mondta vigyorogva Jay. – De
mivel te vagy itt... Te talán még jobb leszel!
Ördögien vigyorgott az idősebb férfire, aki megpróbált
kiszabadulni Jay karmai közül, de az még részegen is erőfölényben volt vele
szemben. Már kezdte átkozni magát, amiért volt annyira őrült, hogy ezt az egész
faszságot kiötölte, bár persze nem tudhatta, hogy Jared részeg lesz, és emiatt
neki fog esni. Bár ki tudja, talán ha nem lett volna az, akkor is megteszi.
Jared újra lesmárolta Jensent, nagyon durván, és
erőszakosan, annak meg fogalma sem volt, hogy mit csináljon, de aztán hirtelen
kurvára ideges lett, eszébe jutott valami, és viszonozta. Jared ezt
egyértelműen pozitív jelnek vette, teljesen elengedte magát, és azzal együtt
Jensent is. Most mind azt hittétek, hogy Jen gyorsan elmenekül, mi? Hát nem.
Már túl ideges volt, és elhúzódott, de éppen csak annyi ideig, hogy bemérje,
pontosan milyen messze állnak az ágytól, és nekiállt Jaredet arrafelé lökdösni.
Az engedelmesen hagyta magát, és azt is, hogy Jen hátradöntse az ágyon.
- Na, hát tudtam én, hogy te is akarod! – mondta Jay élveteg
hangon.
- Hát persze, hogy akarom! – hazudta Jensen szemrebbenés
nélkül. Igazából a farka meg sem mozdult, de nem is igazán a szexen járt az
esze, hanem valami egészen máson.
Az édes bosszún!!
Jared után mászott ő is az ágyra, konkrétan a csípőjére
terpeszkedett, ügyelve arra, hogy hozzáérjen az ágyékához, és csábítóan
megmozgatta a csípőjét. Közben rohadtul mocskosnak érezte magát, mint valami
másodrangú kurva, de azért végigfeküdt Jareden, és önszántából csókolni kezdte,
hogy még jobban felizgassa.
Jarednek úgy tűnt, nagyon is tetszik ez a szexi bánásmód,
mert hagyta magát, teljesen Jensen irányítása alá vetette a testét. S nem
tudta, hogy ezt igen rosszul teszi.
Amikor Jen már úgy ítélte meg, hogy Jared eléggé magán kívül
van, felült Jared derekán, és bontogatni kezdte a saját övét. De nem kapcsolta
ki a nadrágját, csak kihúzta az övet a lyukakból, és nekiállt Jared csuklói
köré tekerni. Jay szinte észre sem vette, a kezei jó szorosan össze egymáshoz
voltak kötve, majd aztán Jensen még az ágy fém támlájához is rögzítette.
Jared még mindig nem ijedt meg, és nem nagyon ellenkezett,
szegénykém azt hitte, hogy ez csak a játék része.
- Nocsak, Jenny... Nem is tudtam, hogy ilyen durván
szereted! Te kis perverz!
- Hát igen, tőled tanultam – felelte Jen kegyetlen hangon.
Jay ezt még betudta egyszerű perverzitásnak. Rendkívül tetszett neki az is,
hogy Jen sietve, kapkodó mozdulatokkal lehúzta róla a nadrágját, és azzal
együtt a gatyáját is. Egy kicsit aztán megtorpant, meg komolyan zavarba jött
attól, hogy Jay mennyire ott fekszik előtte félpucéran, mégpedig nagyon-nagyon
beindulva. Csak úgy ágaskodott a szerszáma, törődését kiáltozva. Persze esze
ágában sem volt foglalkozni vele.
Aztán Jen végre összeszedte magát, felpattant róla, és
nekiállt valamit nagyon keresgélni a lakókocsiban. Kinyitogatta a fiókokat, és
alaposan beléjük túrt.
- Mit keresel? – kérdezte zavarodottan Jared. – Jah, van
koton az éjjeliszekrényben. – mondta vigyorogva.
- Arra nem lesz szükség – vágta rá Jen szárazon, ugyanis
közben megtalálta, amit annyira kutatott. A háta mögé rejtette, hogy Jared nehogy
idő előtt megpillantsa, és rájöjjön, hogy mit forgat a fejében. Úgy ahogy volt,
teljesen felöltözve Jared combjaira ült, és csak aztán mutatta meg neki, hogy
mit hozott.
És az a valami egy nagy, csúnya kés volt.
- Mi van? – véleményezte Jared ijedten, amikor meglátta,
hogy megcsillan a fény a fémen. – Azzal meg mit akarsz?
- Csak játszani – felelte gonoszul vigyorogva Jen.
- Nem hiszem, hogy az a játék tetszene nekem – közölte
Jared, és nekiállt rángatni a kezeit, az ám, csakhogy Jensen nagyon jól
megkötözte, hosszú évek Deankedése alatt ennek a fortélyait már sikerült
elsajátítania. Arra sem volt esélye, hogy a lábait megmozdítsa, hiszen Jen
teljes súlyával lenyomta őket.
Jen továbbra is vigyorogva, élvezettel tűrte fel Jared
pólóját, és a kés hegyét finoman végighúzta néhányszor a srác hasán. Nem
annyira, hogy sebet is ejtsen rajta, csak hogy ráijesszen.
- Hagyd már abba! – kiáltotta már komolyan megijedve a
lekötözött férfi. – Még a végén nyoma marad!
- Szerinted mi a célom? – felelte lassan Jensen. – Tudom,
hogy akármit csinálhatnék veled, úgyis élveznéd, kivéve, baszd meg, hogyha a
csodás felsőtested szépségéről van szó.
- De miért??
- Hármat találhatsz! Talán nem kellett volna
megerőszakolnod!
- Bocsánat! – vágta rá Jared reflexből. – De hát neked is jó
volt!
- Szerinted – közölte erre szárazon. – A lényeg, hogy ezt
beszoptad, barátom, de jó keményen.
Nem pazarolt több szót, inkább még feljebb hajtotta Jared
pólóját, és már komolyan megvágta a kés élével. Jared felkiáltott, bár inkább
kétségbeesésében, mint fájdalmában, amikor a vére kibuggyant a hosszú, de nem
túl mély seben.
- Nah, neked is jó? – üvöltötte dühösen Jensen, és még egyet
vágást ejtett, ami egy kicsivel mélyebbre sikeredett.
- Hát te megőrültél – mondta halkan, inkább csak csitítgatva
Jared. – Ne csináld már ezt! Mi lesz Sam félmeztelen jeleneteivel?
Jensen gonoszul felkuncogott, és harmadszorra is végighúzta
a kést Jareden, most egészen a hasán. – Mintha Samhez nem illenének a
sebhelyek.
- Térj már magadhoz! – kiáltotta Jare, és teljes erejéből
rángatta a kezeit, de előbb törte volna ketté az ágy fémét, semhogy
kiszabadulhatott volna. Sőt, inkább csak még szorosabban a csuklójába vágott az
öv, azzal fenyegetve, hogy komoly nyomot hagy az is.
- Én a helyedben lenyugodnék – folytatta Jen. – És addig
örülj, amíg nem a farkadat vágom le! – tette hozzá fenyegetően. Erre aztán
Jared kénytelen volt leállni, nagyon féltette a büszkeségét.
Persze Jensen akármennyire is elveszette a fejét, azért
ilyesmit mégsem csinált volna.
Viszont érezte, hogy egyre jobban beindul attól, hogy a
majdnem meztelen Jared tehetetlenül vergődik alatta. Nem tervezte ezt, de aztán
adta magát, hogy még egy módon megkoronázza ezt a megtorlást. Addigra Jared már
nem igazán állt, természetesen, hiszen túl rémült volt ahhoz, hogy a szexre
gondoljon.
Jensen fenyegetően Jared farkához közelítette a kést, mire az
még inkább megmerevedett, no nem a perverz értelemben, csak annyi, hogy meg sem
mert mozdulni.
De aztán Jen a földre hajította a vértől szennyezett kést,
és leszállt Jaredről, de csak annyi időre, míg lerángatta saját magáról a
gatyát. Jared enyhén sokkosan ugyanabban a pozícióban maradt, nem is érzékelte,
hogy a combjai felszabadultak, és nekiállhatna rugdosódni, vagy valami.
Az idősebb J biztos ami biztos, felszedte a kést a földről,
bár már nem akarta többet bántani Jaredet, csak gondolta nagyobb hangsúlyt ad
vele az akaratának, aztán visszamászott az ágyra, és erőszakosan szétfeszítette
Jared combjait. Az először megpróbált védekezni, de aztán amikor meglátta a
kést, inkább szó nélkül engedelmeskedett.
- Hehehe – Jen már teljesen be volt indulva, és húzott
néhányat a farkán, hogy felkészítse magát. – Most pedig jól figyelj, mert meg
foglak dugni, ahogy te is tetted velem.
Élvezettel ejtett ki minden egyes szót, aztán nem
szarakodott tovább, betolta Jarednek. Nagyot nyögött, ahogy megérezte a
szokatlanul szűk lyuk forróságát. Jared igyekezett csendben maradni, de ahogy
Jen mozogni kezdett, fájdalmas kiáltás hagyta el a száját.
Ehhez nem volt ő hozzászokva. Ami azt illeti, x év meleg
szexuális élete során mindig ő volt az aktív fél. Sosem engedte volna senkinek
sem, hogy átvegye felette az irányítást, és a passzív szerepbe kényszerítse.
De hát most nem tudott mit tenni ellene. Ott volt az a kés,
és Jensen már bebizonyította, hogy használni is fogja, ha úgy tetszik neki.
Az idősebb férfi egy kicsit sem finomkodott, vehemensen,
erősen dugta a másikat, olyan mélyre kerülve benne, amennyire csak tudott, és
iszonyú gyors tempót diktált. Rohadtul be volt indulva, és hihetetlenül
felszabadultan érezte magát, érezte a hatalmat a kés nyelében, ami a markába
simult. A másik kezével Jared bal combját ragadta meg, hogy még nagyobb erővel
tudja magához rántani őt.
Nagyon gyorsan elérte az orgazmust, és mélyet nyögve Jared fenekébe
élvezett. Egy pillanatra elfeledett mindent, az perverz körülményeket is, és
átjárta a kellemes érzés. Kicsúszott az ifjabb J-ből, és hosszan pihegett még a
combjai mellett térdelve.
Amikor kinyitotta a szemét, Jared még mindig ugyanabban a
pozícióban feküdt, ja, persze, hogy máshogy? Viszont azt meglepődve vette
észre, hogy megint teljesen merev lett.
- Úristen, de kibaszott beteg vagy! – közölte Jensen rekedt
hangon, és Jared álló farkára csúsztatta a kezét, mintha csak meg akarna
bizonyosodni arról, hogy tényleg igaz-e, amit lát. Hát bizony, hogy igaz volt,
mert keményen simult a kezébe.
- Akarod, hogy kiverjem neked? – kérdezte Jen magas, perverz
hangon.
Jared megadóan, de izgatottan aprókat bólintott a fejével.
- Nem hallom! – búgta éhesen Jensen. Igazából fogalma sem
volt, hogy mi a fenét szórakozik itt, esze ágában sem volt olyasmit csinálni,
ami jó Jarednek.
- Igen – mondta csendesen Jared.
- Mi igen? – folytatta Jen kérlelhetetlenül.
- IGEN! Azt akarom, hogy verd ki nekem! – kiáltotta erre
hangosan, enyhén kétségbeesetten.
- Pff, élvezni akarsz, mi? – mondta Jen megvetően. – Na azt
várhatod! Egyszer az életben álló fasszal kell maradnod. Úgyse szoktál soha,
mi? Szoktasd magad a gondolathoz.
Újfent halálra akarta rémíteni, úgyhogy a farka tövéhez
nyomta a kés lapos oldalát. Na igen, Jay ahogy megérezte, a fém hidegét
legbecsesebb szervén könyörgőre fogta.
- Hagyj békén, kérlek! – nyögte halkan. – Jó leszek,
komolyan mondom. Soha többé hozzád sem érek! Sőt, soha többé hozzá sem érek
senkihez!
Akármit megígért volna csak hogy Jensen végre elvegye onnan
a kést, de annak esze ágában sem volt. Helyette inkább egy kicsit feljebb
csúsztatta, de óvatosan, hogy nehogy igazából is megsebezze. Már csak
kegyetlenkedni akart, de nem állt szándékában bántani Jaredet.
Néha felpillantott, hogy a megkötözött férfi arcára kiülő
rémületet nézte, de leginkább csak arra koncentrált, nehogy tényleg megsebezze
őt. Fel-alá csúsztatta a farka teljes hosszán a hideg lapot, néha a vékonyabb
oldalára billentve, de sosem az élére, csak az átellenes oldalra.
Egyszer csak azt vette észre, hogy nem csak ő élvezi annyira
ezt kibaszott perverz játékot, hanem Jared is, mert már nem egyáltalán nem
kérlelte őt, és nem ígérgetett mindent, ami csak eszébe jutott, hanem egészen
csendesen nyögdösni kezdett. Jensennek még arra sem volt ideje, hogy komolyan
elcsodálkozzon, hogy ezt a szarságot Jared komolyan élvezi, mert Jay nagyon
hirtelen, teljes mozdulatlanságot erőltetve az altestére, elélvezett. A hasára
folyt a forró geci, összekenve az egyik friss, még mindig szivárgó sebhelyét.
Jensen összevont szemöldökkel figyelte ezt a hihetetlen
jelenetet, és alig bírta visszafojtani az undort, de azért nekiállt a kés
hegyével belemaszatolni a produktumba. Nagy tehetséggel keverte össze a fehér
anyagot a még csak félig megalvadt vérrel.
- Cseszd meg, te aztán tényleg nagyon komolyan beteg vagy! –
közölte Jensen hitetlenkedve.
Jared persze nem felelt, és még nem tért magához annyira az
orgazmusból, hogy képes legyen elszégyellni magát. Azért az átfutott az agyán,
hogy valószínűleg Jen is meglehetősen beteg lehet, hogy ilyesmit csinált
vele... Bár egyértelműen ő viszi a pálmát, hiszen rég élvezett már akkor, mint
most, amikor egy késsel (!!) elégítették ki.
Egyszerűen hihetetlen.
Jensen felkelt Jared mellől, és komótosan felöltözködött,
kivéve persze az övét. Nem igazán tudta, hogy most mit kezdjen, arra gondolt,
hogyha most elengedné Jaredet, annak valószínűleg úgysem lenne arra ereje, hogy
bármit is csináljon, de azért jobb nem kockáztatni. Jared is csak pislogott
felé, nem mert megszólalni.
Végül Jensen döntött: Jared kezébe nyomta a kést, és gyorsan
ellépett a közeléből.
- Na ebből vágd ki magad! – mondta hidegen.
- Ne már! – mondta Jared erőtlenül. – Meg sem tudok
mozdulni! – mondta panaszosan.
- Menni fog! – szólt Jen megértően, aztán egyszerűen hátat
fordított, és kimasírozott a lakókocsiból. Jó hangosan becsapta maga után az
ajtót.
Beszívta az éjjeli friss, tiszta levegőt, és kurva boldognak
érezte magát. Boldognak, és kielégültnek.
És nagyot vigyorgott a gondolatra, hogy szegény ott fekszik
kikötözve, és azon szenved, hogyan szabadítsa ki magát.
<<előző rész
Végeztem elsőtől az utolsóig. Azzal együtt, hogy nem rajongok a "realperson" ficekért, a történetvezetés tetszett.
VálaszTörlésA nyelvezettel nem igazán volt gondom, adott helyzetben semmi oda nem illőt nem mondtak a karakterek.
Amin leginkább fennakadtam, az az első epizódban volt, hogy négy felest egyben lehajtanak, utána még ráisznak és még mindig tudják, hol van a fent és a lent, nem pedig a padlóba kapaszkodva próbálnak nem forogni a földdel.
Néha lecsuktam a laptop tetejét, hogy én ezt mos nem olvasom tovább, de egy-két percen belül újból visszaültem, mert lekötött, tetszett.
Nem tudom, boldog lettem-e a sztoritól, jó pár awwww, szegény Dean nyávogást eleresztettem azért, de tetszett és nem szeretném, ha komment nélkül árválkodna. Köszönöm, hogy megírtad! :)
Hmmm... azért egy Jensen-Misha párosításban még reménykedtem. ;)
Áh, imádtam, írni ezt a sztorit, bár be kell ismernünk, nem éppen a szépirodalom csúcsa. XD Mindenesetre örülök, hogy volt, aki szívesen olvasta. Köszi! ;)
TörlésNem tudhatod... ha a Szürke, meg nemtommiknek az ötven árnyalatából bestseller lehetett, akkor ha nem is a csúcsára, de a szépirodalom kategóriába még simán beférhet. :) :P
VálaszTörlésTényleg jó durva volt a nyelvezet, de abszolút hiteles és illett a storyhoz. Most, hogy Jensen elégtételt vett, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Mishával miként találnak egymás ágyába. Vagy karjába:) Én szívesen olvasnám a folytatást.:)
VálaszTörlésMár gondolkoztam rajta, hogy folytatom, meg amúgy is van elkezdve még egy pár J2 ficem... Csak mostanában eléggé elhanyagoltam szegény Supernaturalt.
TörlésEgyébként Misha is szemét lenne Jensennel, úgyhogy lehet, hogy jobb, ha mégse írom tovább. Amúgy is megírtam már azt, amit ide akartam, egy másik ficbe, másik fandomba, úgyhogy nem tudom. De vicces volt így írni, ezzel a rendkívül igényes nyelvhasználattal, és van még sok ötletes káromkodásom, amit belefogalmazhatnék. XD
Huh. Hát eljutottam ide is. Szóval, én basszus, ezt nem érzem lezárásnak. Mert hát hol a Jen/Misha eksön??? Egész végig ezen pörögtem, és ugye a táptalajjal súlyos gondjaim voltak, hogy honnan indult ez az egész, meg alapból milyen karakter itt Jared, de hajtott a lezárás, és itt meg látom, hogy KOPP. Én nagyon remélem, hogy írsz még hozzá egy Jen/Misha részt is.
VálaszTörlésAmit fentebb írtál, hogy "Misha is szemét lenne Jensennel", ezt egyáltalán nem értem. Mármint értem, de mégsem. Hiszen azzal a saját soraidnak mondanál ellent, ahol azért lefektetted Misha személyiségét, céljait és a technikáját, ami nem tolakodó és kicsit sem erőszakos.
Egyébként gratulálok hozzá!
Misha csak addig a pontig nem erőszakos, amíg minden úgy történik, ahogyan akarja. Amikor rájön, hogy nem működik a technikája, vagy legalábbis nem olyan gyorsan, ahogyan azt ő eltervezte...
TörlésDe nem fektettem ám annyi energiát ebben a fanficbe, hogy megmagyarázzam, miért ilyen Jared.
Ráadásul is újra beleolvasva ez undorító. XD Na jó. Nem hiszem, hogy folytatom... sajnálom. XD
Ne már..... XD Tényleg meghalok a folytatásért..! Nem kell az elejét olvasgatni :D :D
TörlésJah, és itt megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak az S-akták művedhez, nagyon szép munka és magával ragadó olvasmány! ;)
Törlés