Everybody loves Jensen 5. Az édes bosszú!

Extra perverz, és egyben utolsó rész.

5. Az édes bosszú!

Jensen karba tett kézzel állt a kamera szerényebbik oldalán, és öntudatlan lábdobolással várta, hogy véget érjen Sam és Ruby közös jelenete. Bosszantóan sokszor kellett újrakezdeniük, persze Jared hibájából, mint mindig. Még a szokásosnál is többször felejtette el a szövegét, és óriási bakikat vétett, a végén pedig már ki sem bírta röhögés nélkül, Geni pedig igyekezett jó képet vágni a dologhoz, de kezdett már nagyon frusztált és fáradt lenni. A stábtagok is a fejüket fogták kínjukban, és látszott, nem sok hiányzik ahhoz, hogy teljes káoszba fulladjon az egész forgatás. Jensen legnagyobb megkönnyebbülésére nem kellett sokáig várnia, hamarosan felhangzott a boldogító vége, miután teljesen egyértelművé vált, hogy ebből ma már nem lesz használható anyag. Gen sóhajtozva vonult el, míg Jared még mindig nagyban vigyorogva indult az öltöző felé. Jensen sietősen utána eredt, és mellészegődvén leszólította.

- Hey, Jare! Nincs kedved inni velem valamit?

- Á, nincs – Legyintett Jared meg sem állva. – Tudod, Jerry vár.

Jensen nem igazán lepődött meg a válaszon, már egy hete minden nap ezt kapta a barátjától. Alapesetben nem is okvetlenül bánta volna, csakhogy most meg kellett csinálnia a „házi feladatát”, amit Mishától kapott, és bár fogalma sem volt, hogy pontosan mi lenne az, de bármi is, ahhoz biztosan szüksége van Jayre. De nem próbálta meg győzködni a férfit, sejtette, hogy felesleges lenne, csak önmagát hozná kellemetlen helyzetbe, így aztán szó nélkül sarkon fordult, és elsietett. Jarednek persze mindez fel sem tűnt, mint rendesen, most is csak magával volt elfoglalva, és hogy minél előbb visszaérjen a lakókocsijához, ahol remélhetőleg kis szeretője már széttárt lábakkal várja őt.

Azonban Jensen mégis korábban odaért Jared úti céljához, bár igencsak lihegve, egyrészt a futástól, másrészt a méregtől. A megérkezés mozdulatával esett neki az ajtónak, és bekopogtatott, bár viszonylag visszafogott mozdulatnak szánta, gyakorlatilag mégis arról volt szó, hogy ököllel verte a félfát. Szinte rögtön ki is nyílt előtte, és Jen egy igencsak meglepett Jerryt látott maga előtt, aki szemmel láthatóan nem az ő érkezésére számított. Ebben a kósza pillanatban tűnt csak fel Jensennek, hogy a srác milyen elképesztően vékony, ugyanis félmeztelenült állt előtte, egy nagyon szoros, szakadt farmerben. Egészen tisztán kirajzolódott az összes bordája, és úgy tűnt, hogy a csípőcsontja bármelyik pillanatban átszakíthatja áttetsző bőrét. Ezzel együtt vadítóan nézett ki, Jaredéhez hasonló félhosszú, de tökéletesen hátrasimított szőkés hajával, és finom arcvonalaival, plusz a tömény, fülledt illattal, amit a testére permetezett. Jen hirtelenjében el is felejtette, hogy miért jött, csak méregette a barbie-baba adottságokkal rendelkező férfiút, míg az fel nem verte őt ámulatából.

- Ahh, Jensen, te itt? – kérdezte buzisan affektálva. Elsőre az lenne az ember gondolata, hogy bár ne szólalt volna meg.

- Öhm, igen – felelte Jen magához térvén. – Igen, szeretnélek megkérni valamire.

- Hm, mi volna az? – vágta rá erre Jerry csábítónak szánt hangon, és végigmérte a férfit. Hát ugyebár, végülis miért ne, és lezserül az ajtófélfának támaszkodott.

- Nos, arra, hogy tűnj el innen. Csak ma estére – mondta lelkiállapotához mérten kifejezetten kedvesen.

- He? – nyilatkozott Jerry értetlenül.

- Szeretnék kommunikálni a spanommal, de amíg te a képben vagy, addig esélytelen.

- És azt akarod, hogy csak ezért lépjek le? – így a kissrác idegesen hadonászva.

- Hát... jah. De mondom, csak mára. Olyan nagy kérés lenne?

- Igazán nem értem, mi közöm van nekem ehhez! – mondta már kifejezetten dühösen. – Ha Jay velem akar lenni, akkor miért ne lehetne?

- Azért, mert beszélni akarok vele, vágod?

- Akkor beszélj vele, ne velem, baszod. Isten verje meg a szerencsétlen exeket! Miért nem bírtok engem sose békén hagyni?

- Tessék? Hehh – Jen ezen a ponton felvihogott. – Én nem vagyok az exe. De ha nem csinálod, amit mondok, te nemsokára az leszel.

- Mi bajod, ember? A legkisebb mértékben sem érdekelsz! Szerintem azt csinálok, amit csak akarok, és Jay is.

- Kirúgatlak – mondta fenyegetően Jen. – Tudod, hogy simán meg tudom tenni. – Valójában nem volt annyira biztos benne, hogy tudna annyit hisztizni Ericnél, hogy kipenderítsék a srácot, mert túl jó volt mindenkinek, hogy Jared vidám miatta, és még anyagilag is jobban kijöttek: kevesebb elrontott jelenet, kevesebb pocsékba ment szalag. De ez most mindegy.

- Asszed érdekel, ha kirúgatsz? – Jerry már egészen felháborodott.

- Nemkívánatos személy leszel a körzetben. Mit gondolsz, Jare majd járkál utánad, ha nem leszel mindig kéznél?

- Jól van na! – Jerry feltartotta kezeit, megadása jeleként. – De miért kell velem ilyen fasznak lenned? Azért egy pólót magamra kapnék, ha nem zavar. Hülye pöcs.

- Tőlem – legyintett Jen apatikusan, és megvárta, amíg a srác belibbent egy cseppnyi pólóért, ami feltűnően úgy festett, mintha női lenne, ami nem is meglepő, mert méretre biztos csak ezek jók rá, majd morcosan elvonult a színről. Jerry bosszankodásában úgy elrohant, hogy még az ajtót is Jensennek kellett becsuknia utána. Csak miután megtette jutott eszébe, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha bemegy, és ott várja be Jaredet, de már mindegy. Először arra gondolt, hogy hazaindul, úgyis meglehetősen biztos volt benne, hogy Jared őt hívja majd először, amikor sehol sem találja Jerryt, és talán úgy nem lenne annyira levágós, hogy ő küldte el a vérbe a csávót, de aztán vállat vont, és úgy döntött, inkább a közelben téblábol addig a rövid ideig, míg Jare oda nem talál. Ami azt illeti, nem is volt annyira rövid idő, talán mert üdvöskénknek elég hosszú időbe telt, míg Samből Jareddé cicomázza magát, vagy az is lehet, hogy műszak után még megkettyintette az egyik epizódszereplőt, akinek a nevét se tudta, ez is teljesen jellemző lenne rá.

Jensen unalmában majdnem állva bealudt az egyik közeli fának támaszkodva, amikor Jared megjelent a látószögében, és a lakókocsija ajtója felé igyekezett, a kulcsokat pörgetve az ujján.

- Hey! – kiáltott utána Jen, és felé intett.

- Hát te meg mi a faszt keresel itt? – kérdezte Jare csudálkozva.

Ahogy kicsit közelebb értek egymáshoz, Jensen megérezte, az ifjabb társából áradó tömény alkoholszagot. Pff, ezek szerint ez tartott annyira sokáig.

- Jerry nincs itt – mondta Jen karba tett kézzel. – Akkor most már kommunikálhatunk?

- Mi? Miért nincs itt, hol van? – kérdezte Jare bután, szemöldökemelgetve.

- Honnét tudjam, hogy hol a rákban van? – vágta rá Jen idegesen.

- Hát akkor... mindegy, esetleg gyere be – mondta az ifjabb J a fejét vakargatva.

- Én is így gondoltam – így Jen mosolyogva.

Le is fagyott az arcáról a mosoly, amikor rájött, hogy nagy baromság volt elfogadni a meghívást, mert amint becsukódott mögöttük az ajtó, Jared azonnal az ajkaira tapadt, és vadul csókolni kezdte. Döbbenetében hirtelen nem is tudott reagálni, de aztán végre ellökte magától Jaredet. Akkorát taszított rajta, hogy az enyhén részeg Jared egyensúlyát vesztve a földre csüccsent.

- Mi a picsa?! – üvöltötte Jensen. – Nem ezért jöttem!!

- Jah, persze! – kiabált vissza Jared, és meglepően gyorsan felpattant a földről, mielőtt még Jen elérte volna a kijáratot. Szorosan megragadta Jen karjait, maga felé fordította a srácot, és hozzádörgölte az altestét. Jen némileg ijedten vette észre, hogy Jared teljesen be van indulva.

- Ezt Jerrynek tartogattam – mondta vigyorogva Jay. – De mivel te vagy itt... Te talán még jobb leszel!

Ördögien vigyorgott az idősebb férfire, aki megpróbált kiszabadulni Jay karmai közül, de az még részegen is erőfölényben volt vele szemben. Már kezdte átkozni magát, amiért volt annyira őrült, hogy ezt az egész faszságot kiötölte, bár persze nem tudhatta, hogy Jared részeg lesz, és emiatt neki fog esni. Bár ki tudja, talán ha nem lett volna az, akkor is megteszi.

Jared újra lesmárolta Jensent, nagyon durván, és erőszakosan, annak meg fogalma sem volt, hogy mit csináljon, de aztán hirtelen kurvára ideges lett, eszébe jutott valami, és viszonozta. Jared ezt egyértelműen pozitív jelnek vette, teljesen elengedte magát, és azzal együtt Jensent is. Most mind azt hittétek, hogy Jen gyorsan elmenekül, mi? Hát nem. Már túl ideges volt, és elhúzódott, de éppen csak annyi ideig, hogy bemérje, pontosan milyen messze állnak az ágytól, és nekiállt Jaredet arrafelé lökdösni. Az engedelmesen hagyta magát, és azt is, hogy Jen hátradöntse az ágyon.

- Na, hát tudtam én, hogy te is akarod! – mondta Jay élveteg hangon.

- Hát persze, hogy akarom! – hazudta Jensen szemrebbenés nélkül. Igazából a farka meg sem mozdult, de nem is igazán a szexen járt az esze, hanem valami egészen máson.

Az édes bosszún!!

Jared után mászott ő is az ágyra, konkrétan a csípőjére terpeszkedett, ügyelve arra, hogy hozzáérjen az ágyékához, és csábítóan megmozgatta a csípőjét. Közben rohadtul mocskosnak érezte magát, mint valami másodrangú kurva, de azért végigfeküdt Jareden, és önszántából csókolni kezdte, hogy még jobban felizgassa.

Jarednek úgy tűnt, nagyon is tetszik ez a szexi bánásmód, mert hagyta magát, teljesen Jensen irányítása alá vetette a testét. S nem tudta, hogy ezt igen rosszul teszi.

Amikor Jen már úgy ítélte meg, hogy Jared eléggé magán kívül van, felült Jared derekán, és bontogatni kezdte a saját övét. De nem kapcsolta ki a nadrágját, csak kihúzta az övet a lyukakból, és nekiállt Jared csuklói köré tekerni. Jay szinte észre sem vette, a kezei jó szorosan össze egymáshoz voltak kötve, majd aztán Jensen még az ágy fém támlájához is rögzítette.

Jared még mindig nem ijedt meg, és nem nagyon ellenkezett, szegénykém azt hitte, hogy ez csak a játék része.

- Nocsak, Jenny... Nem is tudtam, hogy ilyen durván szereted! Te kis perverz!

- Hát igen, tőled tanultam – felelte Jen kegyetlen hangon. Jay ezt még betudta egyszerű perverzitásnak. Rendkívül tetszett neki az is, hogy Jen sietve, kapkodó mozdulatokkal lehúzta róla a nadrágját, és azzal együtt a gatyáját is. Egy kicsit aztán megtorpant, meg komolyan zavarba jött attól, hogy Jay mennyire ott fekszik előtte félpucéran, mégpedig nagyon-nagyon beindulva. Csak úgy ágaskodott a szerszáma, törődését kiáltozva. Persze esze ágában sem volt foglalkozni vele.

Aztán Jen végre összeszedte magát, felpattant róla, és nekiállt valamit nagyon keresgélni a lakókocsiban. Kinyitogatta a fiókokat, és alaposan beléjük túrt.

- Mit keresel? – kérdezte zavarodottan Jared. – Jah, van koton az éjjeliszekrényben. – mondta vigyorogva.

- Arra nem lesz szükség – vágta rá Jen szárazon, ugyanis közben megtalálta, amit annyira kutatott. A háta mögé rejtette, hogy Jared nehogy idő előtt megpillantsa, és rájöjjön, hogy mit forgat a fejében. Úgy ahogy volt, teljesen felöltözve Jared combjaira ült, és csak aztán mutatta meg neki, hogy mit hozott.

És az a valami egy nagy, csúnya kés volt.

- Mi van? – véleményezte Jared ijedten, amikor meglátta, hogy megcsillan a fény a fémen. – Azzal meg mit akarsz?

- Csak játszani – felelte gonoszul vigyorogva Jen.

- Nem hiszem, hogy az a játék tetszene nekem – közölte Jared, és nekiállt rángatni a kezeit, az ám, csakhogy Jensen nagyon jól megkötözte, hosszú évek Deankedése alatt ennek a fortélyait már sikerült elsajátítania. Arra sem volt esélye, hogy a lábait megmozdítsa, hiszen Jen teljes súlyával lenyomta őket.

Jen továbbra is vigyorogva, élvezettel tűrte fel Jared pólóját, és a kés hegyét finoman végighúzta néhányszor a srác hasán. Nem annyira, hogy sebet is ejtsen rajta, csak hogy ráijesszen.

- Hagyd már abba! – kiáltotta már komolyan megijedve a lekötözött férfi. – Még a végén nyoma marad!

- Szerinted mi a célom? – felelte lassan Jensen. – Tudom, hogy akármit csinálhatnék veled, úgyis élveznéd, kivéve, baszd meg, hogyha a csodás felsőtested szépségéről van szó.

- De miért??

- Hármat találhatsz! Talán nem kellett volna megerőszakolnod!

- Bocsánat! – vágta rá Jared reflexből. – De hát neked is jó volt!

- Szerinted – közölte erre szárazon. – A lényeg, hogy ezt beszoptad, barátom, de jó keményen.

Nem pazarolt több szót, inkább még feljebb hajtotta Jared pólóját, és már komolyan megvágta a kés élével. Jared felkiáltott, bár inkább kétségbeesésében, mint fájdalmában, amikor a vére kibuggyant a hosszú, de nem túl mély seben.

- Nah, neked is jó? – üvöltötte dühösen Jensen, és még egyet vágást ejtett, ami egy kicsivel mélyebbre sikeredett.

- Hát te megőrültél – mondta halkan, inkább csak csitítgatva Jared. – Ne csináld már ezt! Mi lesz Sam félmeztelen jeleneteivel?

Jensen gonoszul felkuncogott, és harmadszorra is végighúzta a kést Jareden, most egészen a hasán. – Mintha Samhez nem illenének a sebhelyek.

- Térj már magadhoz! – kiáltotta Jare, és teljes erejéből rángatta a kezeit, de előbb törte volna ketté az ágy fémét, semhogy kiszabadulhatott volna. Sőt, inkább csak még szorosabban a csuklójába vágott az öv, azzal fenyegetve, hogy komoly nyomot hagy az is.

- Én a helyedben lenyugodnék – folytatta Jen. – És addig örülj, amíg nem a farkadat vágom le! – tette hozzá fenyegetően. Erre aztán Jared kénytelen volt leállni, nagyon féltette a büszkeségét.

Persze Jensen akármennyire is elveszette a fejét, azért ilyesmit mégsem csinált volna.

Viszont érezte, hogy egyre jobban beindul attól, hogy a majdnem meztelen Jared tehetetlenül vergődik alatta. Nem tervezte ezt, de aztán adta magát, hogy még egy módon megkoronázza ezt a megtorlást. Addigra Jared már nem igazán állt, természetesen, hiszen túl rémült volt ahhoz, hogy a szexre gondoljon.

Jensen fenyegetően Jared farkához közelítette a kést, mire az még inkább megmerevedett, no nem a perverz értelemben, csak annyi, hogy meg sem mert mozdulni.

De aztán Jen a földre hajította a vértől szennyezett kést, és leszállt Jaredről, de csak annyi időre, míg lerángatta saját magáról a gatyát. Jared enyhén sokkosan ugyanabban a pozícióban maradt, nem is érzékelte, hogy a combjai felszabadultak, és nekiállhatna rugdosódni, vagy valami.

Az idősebb J biztos ami biztos, felszedte a kést a földről, bár már nem akarta többet bántani Jaredet, csak gondolta nagyobb hangsúlyt ad vele az akaratának, aztán visszamászott az ágyra, és erőszakosan szétfeszítette Jared combjait. Az először megpróbált védekezni, de aztán amikor meglátta a kést, inkább szó nélkül engedelmeskedett.

- Hehehe – Jen már teljesen be volt indulva, és húzott néhányat a farkán, hogy felkészítse magát. – Most pedig jól figyelj, mert meg foglak dugni, ahogy te is tetted velem.

Élvezettel ejtett ki minden egyes szót, aztán nem szarakodott tovább, betolta Jarednek. Nagyot nyögött, ahogy megérezte a szokatlanul szűk lyuk forróságát. Jared igyekezett csendben maradni, de ahogy Jen mozogni kezdett, fájdalmas kiáltás hagyta el a száját.

Ehhez nem volt ő hozzászokva. Ami azt illeti, x év meleg szexuális élete során mindig ő volt az aktív fél. Sosem engedte volna senkinek sem, hogy átvegye felette az irányítást, és a passzív szerepbe kényszerítse.

De hát most nem tudott mit tenni ellene. Ott volt az a kés, és Jensen már bebizonyította, hogy használni is fogja, ha úgy tetszik neki.

Az idősebb férfi egy kicsit sem finomkodott, vehemensen, erősen dugta a másikat, olyan mélyre kerülve benne, amennyire csak tudott, és iszonyú gyors tempót diktált. Rohadtul be volt indulva, és hihetetlenül felszabadultan érezte magát, érezte a hatalmat a kés nyelében, ami a markába simult. A másik kezével Jared bal combját ragadta meg, hogy még nagyobb erővel tudja magához rántani őt.

Nagyon gyorsan elérte az orgazmust, és mélyet nyögve Jared fenekébe élvezett. Egy pillanatra elfeledett mindent, az perverz körülményeket is, és átjárta a kellemes érzés. Kicsúszott az ifjabb J-ből, és hosszan pihegett még a combjai mellett térdelve.

Amikor kinyitotta a szemét, Jared még mindig ugyanabban a pozícióban feküdt, ja, persze, hogy máshogy? Viszont azt meglepődve vette észre, hogy megint teljesen merev lett.

- Úristen, de kibaszott beteg vagy! – közölte Jensen rekedt hangon, és Jared álló farkára csúsztatta a kezét, mintha csak meg akarna bizonyosodni arról, hogy tényleg igaz-e, amit lát. Hát bizony, hogy igaz volt, mert keményen simult a kezébe.

- Akarod, hogy kiverjem neked? – kérdezte Jen magas, perverz hangon.

Jared megadóan, de izgatottan aprókat bólintott a fejével.

- Nem hallom! – búgta éhesen Jensen. Igazából fogalma sem volt, hogy mi a fenét szórakozik itt, esze ágában sem volt olyasmit csinálni, ami jó Jarednek.

- Igen – mondta csendesen Jared.

- Mi igen? – folytatta Jen kérlelhetetlenül.

- IGEN! Azt akarom, hogy verd ki nekem! – kiáltotta erre hangosan, enyhén kétségbeesetten.

- Pff, élvezni akarsz, mi? – mondta Jen megvetően. – Na azt várhatod! Egyszer az életben álló fasszal kell maradnod. Úgyse szoktál soha, mi? Szoktasd magad a gondolathoz.

Újfent halálra akarta rémíteni, úgyhogy a farka tövéhez nyomta a kés lapos oldalát. Na igen, Jay ahogy megérezte, a fém hidegét legbecsesebb szervén könyörgőre fogta.

- Hagyj békén, kérlek! – nyögte halkan. – Jó leszek, komolyan mondom. Soha többé hozzád sem érek! Sőt, soha többé hozzá sem érek senkihez!

Akármit megígért volna csak hogy Jensen végre elvegye onnan a kést, de annak esze ágában sem volt. Helyette inkább egy kicsit feljebb csúsztatta, de óvatosan, hogy nehogy igazából is megsebezze. Már csak kegyetlenkedni akart, de nem állt szándékában bántani Jaredet.

Néha felpillantott, hogy a megkötözött férfi arcára kiülő rémületet nézte, de leginkább csak arra koncentrált, nehogy tényleg megsebezze őt. Fel-alá csúsztatta a farka teljes hosszán a hideg lapot, néha a vékonyabb oldalára billentve, de sosem az élére, csak az átellenes oldalra.

Egyszer csak azt vette észre, hogy nem csak ő élvezi annyira ezt kibaszott perverz játékot, hanem Jared is, mert már nem egyáltalán nem kérlelte őt, és nem ígérgetett mindent, ami csak eszébe jutott, hanem egészen csendesen nyögdösni kezdett. Jensennek még arra sem volt ideje, hogy komolyan elcsodálkozzon, hogy ezt a szarságot Jared komolyan élvezi, mert Jay nagyon hirtelen, teljes mozdulatlanságot erőltetve az altestére, elélvezett. A hasára folyt a forró geci, összekenve az egyik friss, még mindig szivárgó sebhelyét.

Jensen összevont szemöldökkel figyelte ezt a hihetetlen jelenetet, és alig bírta visszafojtani az undort, de azért nekiállt a kés hegyével belemaszatolni a produktumba. Nagy tehetséggel keverte össze a fehér anyagot a még csak félig megalvadt vérrel.

- Cseszd meg, te aztán tényleg nagyon komolyan beteg vagy! – közölte Jensen hitetlenkedve.

Jared persze nem felelt, és még nem tért magához annyira az orgazmusból, hogy képes legyen elszégyellni magát. Azért az átfutott az agyán, hogy valószínűleg Jen is meglehetősen beteg lehet, hogy ilyesmit csinált vele... Bár egyértelműen ő viszi a pálmát, hiszen rég élvezett már akkor, mint most, amikor egy késsel (!!) elégítették ki.

Egyszerűen hihetetlen.

Jensen felkelt Jared mellől, és komótosan felöltözködött, kivéve persze az övét. Nem igazán tudta, hogy most mit kezdjen, arra gondolt, hogyha most elengedné Jaredet, annak valószínűleg úgysem lenne arra ereje, hogy bármit is csináljon, de azért jobb nem kockáztatni. Jared is csak pislogott felé, nem mert megszólalni.

Végül Jensen döntött: Jared kezébe nyomta a kést, és gyorsan ellépett a közeléből.

- Na ebből vágd ki magad! – mondta hidegen.

- Ne már! – mondta Jared erőtlenül. – Meg sem tudok mozdulni! – mondta panaszosan.

- Menni fog! – szólt Jen megértően, aztán egyszerűen hátat fordított, és kimasírozott a lakókocsiból. Jó hangosan becsapta maga után az ajtót.

Beszívta az éjjeli friss, tiszta levegőt, és kurva boldognak érezte magát. Boldognak, és kielégültnek.

És nagyot vigyorgott a gondolatra, hogy szegény ott fekszik kikötözve, és azon szenved, hogyan szabadítsa ki magát.

<<előző rész