2. Amelyben mindenki össze-vissza szenved, viszont megjelenik Misha! Abszolút szex-mentes rész
- Hahó, hahó, jó reggelt!
Jared arra ébredt, hogy egy édeskésen behízelgő, de mégis
sürgető női hang süvít át a helyiségen. Különösebben nem törődött vele, tudta,
hogy csak Kira az, az új lány, akit megbíztak azzal a roppant hálátlan
feladattal, hogy pesztrálkodjon a Supernatural bunkóbbik főszereplője mellett.
Minden kívánságát úgy leste, mint egy kiskutya, és Jared már rég meg is dugta
volna, hogyha nem lenne történetesen meglehetősen ronda leányzó. Így aztán csak
ugráltatta hűséges szolgáját ha szüksége volt valamire, és olykor akkor is, ha
nem, pusztán szívatásból.
Ráérősen végignyújtózkodott az ágyon, mégis hova kéne
rohannia, úgysem kezdik el nélküle a forgatást. Ám ahogy félálomban mozgatni
kezdte elgémberedett porcikáit hirtelen velőtrázó fájdalom hasított a fejébe. Összeráncolta
szemöldökét, és fájdalmasan kapott a halántékához, hogy megelőzze koponyájának
széjjelhasadását. Először azt gondolta, valaki gyilkosságot kísérel meg rajta,
de aztán rájött, hogy valószínűleg csak túl sokat ivott előző este. Apropó, az
alkohol íze a szájában, és valami más is... Meg amúgy.. mi ez a kurva büdös?
Ezen a ponton döntött úgy, hogy mégiscsak érdemes lenne
kinyitnia a szemét. Azután persze megbánta, de hát amúgy sem lehetett volna
kikerülni a dolgot. A lakókocsiban a szokásos katasztrófikus állapotok
uralkodtak, az a néhány cucc, ami elfért, kaotikus összevisszaságban hevert a
földön, de volt még ennél rosszabb is, éspediglen a dzsuva, amiben Jared teljes
lelki nyugalommal aludta végig az éjszakát, vagy legalábbis a hajnalt. Nevezzük
nevén, tiszta geci volt az ágy, mégpedig néhány órás száradási stádiumban. Azt
már első pillantásra meg tudta állapítani, hogy ezt bizony nem szülhette
egyedül, így hát minden bizonnyal jó éjszakája volt valakivel. Csak ne fájna
olyan rohadtul a feje, hogy gondolkodni se tud tőle!
Kira idegtépő sikítozása még mindig átjárta a légteret, de
Jared megkönnyebbülésére az ajtó másik felén leledzett a forrása.
- Kuss már! – üvöltött ki mielőbb. Nem hitte ugyan, hogy a
kiscsaj az engedélye nélkül bemerészkedne az oroszlánbarlangba, de azért nem
volna éppen imidzs-növelő ha meglátná így valaki – Mindjárt megyek, az
istenért! Szólj a csöviknek, hogy tíz perc!
A lány erre ijedten elsietett, hogy átadja az üzenetet a
főnökségnek, persze némiképp átfogalmazottan. Szegény, új dolgozó lévén, nem
tudta, hogy felesleges energiát fektetnie bele, úgyis mindenki tökéletesen
tisztában van Jared tirpák modorával.
Említett tirpák személy első körben is legurított egy extra
adag kávét egy doboz fájdalomcsillapítóval egyetemben, úgy számolva, így talán
képes túlélni a napot. Sok alapozó kell majd mára, de sebaj, volt már rosszabb
is. Az ágyneműket egy gombócba sodorta, és a legrejtettebb sarokba dobta a
későbbiekre, majd zuhany alá állt. Alaposan ráfért már, azt meg kell hagyni, nem
volt sokkal jobb állapotban, hogy Jensen tegnap este.
Apropó, tegnap este... Zuhany közben Jared barátunk ráérősen
törte a fejét, hogy ugyan mégis kivel érezhette magát ilyen jól az éjjel...
Ennyire nem lehetett részeg! Vagy mégis?
Valahogy aztán derengeni kezdett neki egy ágyhoz szorított
férfiúi test, kackiás mellbimbók, hű, szép méretes szerszám, meg mi is? Halvány
szeplős arc.
Aztakurva.
Jared iziben leejtette a zuhanyrózsát, mire az mindenfelé
szétspriccelte a vizet.
Aztakurvageciisten.
Minden jel arra mutat, hogy előző nap megdugta a legjobb
barátját. Szívás!
Ahogy erőltette buksifejét lassacskán előkúsztak emlékei
közül a piszkos kis részletek is. Lassan erőteljes döbbenete bűntudatba csapott
át. Aztán perverz vigyorgásba. „Rendben, hogy először nem akarta, de aztán
muzsikált szépen a kezeim között!”
Aztán csak szőtte tovább gondolatait: Tehát Jensen mégsem
annyira heteró, bármennyire is hangoztatja. Ennek ellenére talán mégsem pont
ővele kellett volna kikezdeni... Vagyis, a frászt nem! Jó volt vele a szex, és
egészen tuti, hogy ő is így érzi.
De bármennyire is győzködte magát, valami miatt mégsem
tudott megnyugodni. Mert hát lehet akármennyire is faszarcú legény, azért attól
tényleg beparázott egy kissé, hogy netán elveszíti a legjobb spanját, akivel ráadásul
még jó ideig tutira együtt kell dolgoznia, ha csak meg nem bukik az sorozat, és
értelmét nem veszti a szerződésük, már pedig nem fog, a népek imádják azt a
szart.
Persze még az is előfordulhat, hogy Jensen ezért cserébe
fejbelövi, vagy ráküldi a zsarukat, bár ha meg akarta volna tenni, akkor ő már
ilyenkor bőven nem álldogálna itt olyan töketlenül a zuhany alatt. Talán
annyira ő sem bánja, hogy megtörtént, sőt, jobb esetben még repetáért is
kuncsorogni fog. Na, ez az ötlet már egészen tetszett Jarednek.
Végül a beígért tíz perc késésből fél óra lett.
...
- Ki van zárva – közölte Jensen ellentmondást nem tűrően.
- Nem vágom mi a gáz. Mikor lettél ilyen szégyellős? –
hüledezett Erik atyánk.
- Azt mondtam, nem.
- De az alsógatya marad...
- Hagyd már – szólt közbe Jared, majd gyorsan hozzátette –
Elhízott a múlt hét óta.
Volt egy olyan sejtése, hogy azért nem meztelenkedne
szívesen „bátyuskája” az epizódban, mert a tegnap este nyomokat hagyott rajta, bár
optimális esetben egy jót röhögne az egészen, de a helyzet jelenleg cseppet sem
volt optimális.
Jensen a súlyára vonatkozó
beszólásra megsemmisítő pillantást vetett rá. Nos, még mindig jobb, mint az a
hidegség, ahogy egész délelőtt kezelte barátját, vagy ex-barátját, vagy mi.
Kellemetlen egy nap volt, azt meg kell hagyni, ha a harmadik világháború nem is
tört ki, azért nem volt egy gag reel-hangulatú forgatás, és Jared egyre
biztosabban érezte, hogy bizony jó lett volna, ha tegnap inkább kihagyja a
kujonkodást. Jensen kiválóan vitte Deant, de Jared nem bírta beleélni magát Sam
szerepébe, és kínjában végigröhögte az egészet. Aztán valahogy eljött az este,
mindenki megkönnyebbülése, a stábtagokat is beleértve, akik teljesen átvették
J-ék közötti feszültséget.
És most akkor hogyan tovább? –
kérdezte magától Jared. Nem szívesen vallotta volna be, de tagadhatatlanul
ótvarul érezte magát egész álló nap, lehetősége sem volt, hogy négyszemközt
beszéljen Jensennel, és esze ágában sem volt másnap ugyanezt átélni. Így aztán a
srác után vetette magát, hogy elkapja, mielőtt a lakókocsijába zárkózik, vagy
ilyesmi.
- Hahó, haver! – sietett Jens
mellé, mikor az kikerült a többi ember látómezejéből, és a vállára tette a
kezét – Asszem beszélnünk kell.
- Oh fuck, ne most kezdj el
ennyire Sam lenni! Itt nincsenek kamerák.
- Ne, figyelj, ez komoly. – lopva körülnézett, hogy nem
hallgatózik-e valaki, és nem maga, hanem Jensen miatt – Szóval én csak részeg
voltam, és szeretném ha tudnád, hogy én... szóval, tudod, én...
- Mi a faszt akarsz mondani, hogy sajnálod?
- Nem akartam...
- Nekem nagyonis úgy tűnt, hogy akartad! Velem ellentétben...
De tudod mit? Kösd fel magad!
- Hát, ha minden kötél szakad... de csak akkor!
Erre a szánalmas poénra Jensen inkább nem is reagált, inkább
egyszerűen faképnél hagyta a másik férfit. Egészen komolyan elhatározta, hogy
az elkövetkezendő időkben szigorú munkakapcsolatot fog fenntartani vele, és
semmi személyest, bár az ilyesmit igen nehéz kivitelezni, mikor igen szoros
kapcsolatban lévő testvéreket játszanak. De azért nem Annyira szorost! Bár a
rajongók odalennének érte.
- Szedd össze magad, Jenny! – kiabált utána Jared - Nem
érdemes ennyit duzzognod! Jó sokáig össze leszünk még zárva!
Valószínűleg ott követte el a hibát, hogy véletlenül pont
ezt a lányos becenevet használta Jensenre, aki egyáltalán nem tudta túltenni
magát azon, hogy az éjjel „lánnyá avatták”, így aztán pár ugrással áthidalta a
kettejük közti távolságot, és lendületből gyomorszájon öklözte a nálánál jóval
jobb kondiban leledző férfit, aki döbbenten és levegőért kapkodva görnyedt
össze. Na erre nem számított a mindig békés, jóakaratú Jensen Acklestől. Bassza
meg, talán nagyobb hibát követett el múlt éjjel, mint gondolta volna.
- Ne simogasd a hasamat! – mondta ál-gunyoros hangon, még
mindig enyhén fulladozva. Eszébe jutott, hogy talán ha hagyja, hogy Jensen
kitombolja magát, végre megint béke lesz és nyugalom. Még akár működhetett is
volna a terv, ha az alacsonyabb férfi úgy nem dönt, hogy jó ötlet volna orrba vágni
Jaredet. Mert az sok mindent el tudott viselni a szent cél érdekében, na de
hogy a csinos kis pofija?? Azt nem!
Másodperceken belül őrült verekedésbe kezdtek, eszüket
vesztve ütötték-verték egymást, és ki tudja mi lett volna a vége, ha a mintegy
véletlen arra járó Misha közéjük nem áll, hogy szétválassza a rosszalkodó
gyerekeket. Azok iziben fejükhöz kaptak, hogy mégis mi a fenét művelnek, de
ettől még nem lett minden szép és jó: Jensen zaklatottan a kivonult a
látóhatárból, és Jared nagyot sóhajtva az útpadkára csücsült. Misha meg csak
nézett, mint rozi a moziban.
- Na mizu? – kommentálta a dolgot együtt érzően, és
egyszersmint kíváncsian, majd Jared mellé ereszkedett.
- Ne is mondd – sóhajtotta bánatosan Jared – Eléggé
összekaptunk.
- Ha nem mondod, rá se jövök. – Egy ujjával óvatosan
hozzáért Jared képén épp kékülni kezdülő foltra. Az idegesen vette tudomásul a
tompa fájdalmat.
- Szóval mi van? Én azt hittem ti ilyen öribarik vagytok.
- Így is volna, ha nem lennék ekkora kikúrt nagy faszfej...
- Ja, tényleg az vagy.
- Kösz a megértést.
Misha gyorsan előkaparta agya elrejtett zugából amiket
pszichológia szakon tanult (mivel természetesen pszichológusi diplomája is van
neki).
- Akarsz beszélni róla? – kérdezte mindent megértő szép kék
szemeivel, aminek nincs teremtett lény, aki ellen bírna állni. Úgy fest, hogy
Jaredet beleértve.
- Az van, hogy szexeltünk – vallotta be bűntudatosan.
- Anyám, ti dugtatok?? – kiáltotta erre szívből, feledvén
pszichológiai törekvéseit.
- Na most még egyszer, északi irányba, még arra talán akad a
föld lakosságából egy-kettő, aki nem hallotta.
- Nem hiszem el, hogy ilyen kicseszett nagy mákos vagy! –
folytatta pár decibellel halkabban – Tudod mióta meresztgetem már rá a
szemeimet? És semmi hatása.
(Úgy látszik mégis van teremtett lény, aki ellen bír állni,
a fene se gondolta volna.)
- Mi, te ráindultál Jensenre? – kérdezte hüledezve Jared.
- Pff, már mikor! És még azt hittem, hogy ő az a fajta
nyomorult recskagép, aki ha beledöglik is hűséges a feleségéhez. Áruld már el,
hogy a picsába vetted rá?
- Khm, nos, sehogy... – vallott tovább Jared.
- Baszkikám, te megerőszakoltad??
- Dehogy! Nem... nem igazán. Úgy értve, a vége felé már ő is
benne volt...
- De inkább te voltál őbenne, ha jól tippelek.
- Technikai részlet.
- Bocs, még mindig nem tudtam túltenni magam azon, hogy
megkúrtad Jensent.
- Jó-jó, elismerem, nem volt túl jó ötlet.
- De mi másra lehet számítani egy te fajta kis baszaréktól?
Már ne vedd sértésnek.
- Ugyan miért is venném annak?
...
Jensen világvége-hangulatban rótta az utcákat. Előtte-utána
kétségbeejtően terjengett a semmi, és a közepén ő nyomorultnak és magányosnak
érezte magát. Szeretett volna megszabadulni a lelkét birizgáló buzulásos
gondolatoktól, meg összességében valakinek kibeszélni búval baszott kis szívét,
de nem tudta kihez fordulhatna. Úgy amúgy Danneel az ilyesmikre fenntartott
személy, hisz egy férfi mégse beszélhet hímtársaival érzelmes faszságairól,
főként nem ennyire megalázó dologról, de jelen helyzetben képtelenségnek tűnt
pont neki elmondani. Nyilvánvaló, hogy a lány mennyire kiakadna azon, ami
történt, és ki tudja milyen őrültséget fondorkodna ki Jared ellen, arról nem is
beszélve, hogy attól mennyire kiakadna, hogyha rá kéne jönnie, tényleg oka is van
féltékenynek lenni. Ugyanis Jensen nem igazán tudta kiverni... mármint a
gondolatai közül azt a stricit, aki nemrég undok mód seggberakta. Gáz, mi?
Szóval éjnek évadján járt-kelt a városban, nem is gondolva
arra, hogy másnap hogyan fog így normálisan teljesíteni, inkább Jareden
agyalva, amikor is, mintegy véletlenül, épp arra járt Misha (ő már csak ilyen
srác, mindenhol véletlenül arra jár [nálam is járhatna mintegy véletlenül –
csendes írói megjegyzés]).
- Szia! – köszönt a lehető legtermészetesebb hangján.
Túlontúl is természetes hangon.
- Beszélgettél Jareddel? – kérdezte egykedvűen Jensen, aki
eléggé biztos volt abban, hogy Misha már minden piszkos kis részletet tud
arról, ami a két J között történt. Nem is hitte egy pillanatra sem, hogy Jared
eltitkolná bárki elől a legújabb striguláját, sőt, az lesz a csoda, ha néhány
nap múlva az újságokban nem olvassa.
- És te akarsz róla beszélni? – kérdezte amolyan Castielesen
Misha, beizzítva hipnotikus szemeit.
- Agyász-duma. – legyintett lenézően Jé.
- Olyasféle – vont erre vállat a másik, kissé irritáltan,
amiért a szemmel-édesgetés újfent csődöt mondott.
- Á, hagyj békén. Tulajdonképp most minek jöttél, kiröhögni?
– kérdezte amolyan gyermeteg sértődött hangon Jensen.
- Csak azt akarom, hogy tudd, veled vagyok, számíthatsz rám
– mondotta erre Misha lélekrezegtetően. Volt némi (na jó, eléggé sok) hátsó
szándék kibaszottul nyálas, szép szavai mögött, ugyanis arra gondolt, hogy ő
most majd szépen megvigasztalja a már úgyis rossz útra terelt sértett fiúkát.
Ámbátor mégis volt közte és Jared közt egy igencsak lényegi különbség,
mégpedig, hogy Misha tényleg nem
akarta bántani Jensent.
Jensen kicsit meg is hatódott, úgy látszik száz százalékosan
még ő sem tudta hárítani az idősebb férfiből áradó kisugárzást, vagy mifenét.
Eszébe jutott, hogy talán tényleg kiönthetné a szívét ennek a srácnak, aki jelen
pillanatban úgy tűnt, mindenkinél megbízhatóbb, és talán még meg is értené.
Aztán mégsem tett semmit. Illetve csak...
- Sétálunk együtt? – kérdezte.
Misha készségesen rábólintott, majd mikor Jensen hátat
fordított neki, kópé kis vigyor jelent meg a szája sarkában. Meglesz neki a
csávó, ebben egészen bizonyos volt, de nem árt előtte még puhítani rajta egy
kicsit. Jareddel ellentétben Misha finom lelkű ember volt (az időnkénti
trágárságaival, és durvaságaival együtt), és azt akarta, hogy Jensen is
ugyanúgy akarja, mint Misha őt. És már egyáltalán nem hitte, hogy ez lehetetlen
lenne – figyelembe véve, hogy jelen pillanatban ő az egyetlen, aki tud arról,
ami történt, és ez, ha minden jól megy, így is marad egy ideig. Ugyanis
Jarednek igazából esze ágában sincs közölni senkivel, hogy mit tett, ahhoz
túlságosan kedveli a barátját. Másrészről pedig, akárhogy is, Jensen
elveszítette a buzi-szüzességét, és ezzel tutira felszakadt benne egy gát, és,
bár most még nem tud róla, de valami bizony véglegesen megváltozott benne. Mert
ez mindig így van.
<<előző rész következő rész>>
<<előző rész következő rész>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése