Everybody loves Jensen 2. Amelyben mindenki össze-vissza szenved, viszont megjelenik Misha! Abszolút szex-mentes rész

Csak úgy, ahogyan a cím is mondja. =)





2. Amelyben mindenki össze-vissza szenved, viszont megjelenik Misha! Abszolút szex-mentes rész

- Hahó, hahó, jó reggelt!
Jared arra ébredt, hogy egy édeskésen behízelgő, de mégis sürgető női hang süvít át a helyiségen. Különösebben nem törődött vele, tudta, hogy csak Kira az, az új lány, akit megbíztak azzal a roppant hálátlan feladattal, hogy pesztrálkodjon a Supernatural bunkóbbik főszereplője mellett. Minden kívánságát úgy leste, mint egy kiskutya, és Jared már rég meg is dugta volna, hogyha nem lenne történetesen meglehetősen ronda leányzó. Így aztán csak ugráltatta hűséges szolgáját ha szüksége volt valamire, és olykor akkor is, ha nem, pusztán szívatásból.
Ráérősen végignyújtózkodott az ágyon, mégis hova kéne rohannia, úgysem kezdik el nélküle a forgatást. Ám ahogy félálomban mozgatni kezdte elgémberedett porcikáit hirtelen velőtrázó fájdalom hasított a fejébe. Összeráncolta szemöldökét, és fájdalmasan kapott a halántékához, hogy megelőzze koponyájának széjjelhasadását. Először azt gondolta, valaki gyilkosságot kísérel meg rajta, de aztán rájött, hogy valószínűleg csak túl sokat ivott előző este. Apropó, az alkohol íze a szájában, és valami más is... Meg amúgy.. mi ez a kurva büdös?
Ezen a ponton döntött úgy, hogy mégiscsak érdemes lenne kinyitnia a szemét. Azután persze megbánta, de hát amúgy sem lehetett volna kikerülni a dolgot. A lakókocsiban a szokásos katasztrófikus állapotok uralkodtak, az a néhány cucc, ami elfért, kaotikus összevisszaságban hevert a földön, de volt még ennél rosszabb is, éspediglen a dzsuva, amiben Jared teljes lelki nyugalommal aludta végig az éjszakát, vagy legalábbis a hajnalt. Nevezzük nevén, tiszta geci volt az ágy, mégpedig néhány órás száradási stádiumban. Azt már első pillantásra meg tudta állapítani, hogy ezt bizony nem szülhette egyedül, így hát minden bizonnyal jó éjszakája volt valakivel. Csak ne fájna olyan rohadtul a feje, hogy gondolkodni se tud tőle!
Kira idegtépő sikítozása még mindig átjárta a légteret, de Jared megkönnyebbülésére az ajtó másik felén leledzett a forrása.
- Kuss már! – üvöltött ki mielőbb. Nem hitte ugyan, hogy a kiscsaj az engedélye nélkül bemerészkedne az oroszlánbarlangba, de azért nem volna éppen imidzs-növelő ha meglátná így valaki – Mindjárt megyek, az istenért! Szólj a csöviknek, hogy tíz perc!
A lány erre ijedten elsietett, hogy átadja az üzenetet a főnökségnek, persze némiképp átfogalmazottan. Szegény, új dolgozó lévén, nem tudta, hogy felesleges energiát fektetnie bele, úgyis mindenki tökéletesen tisztában van Jared tirpák modorával.
Említett tirpák személy első körben is legurított egy extra adag kávét egy doboz fájdalomcsillapítóval egyetemben, úgy számolva, így talán képes túlélni a napot. Sok alapozó kell majd mára, de sebaj, volt már rosszabb is. Az ágyneműket egy gombócba sodorta, és a legrejtettebb sarokba dobta a későbbiekre, majd zuhany alá állt. Alaposan ráfért már, azt meg kell hagyni, nem volt sokkal jobb állapotban, hogy Jensen tegnap este.
Apropó, tegnap este... Zuhany közben Jared barátunk ráérősen törte a fejét, hogy ugyan mégis kivel érezhette magát ilyen jól az éjjel... Ennyire nem lehetett részeg! Vagy mégis?
Valahogy aztán derengeni kezdett neki egy ágyhoz szorított férfiúi test, kackiás mellbimbók, hű, szép méretes szerszám, meg mi is? Halvány szeplős arc.
Aztakurva.
Jared iziben leejtette a zuhanyrózsát, mire az mindenfelé szétspriccelte a vizet.
Aztakurvageciisten.
Minden jel arra mutat, hogy előző nap megdugta a legjobb barátját. Szívás!
Ahogy erőltette buksifejét lassacskán előkúsztak emlékei közül a piszkos kis részletek is. Lassan erőteljes döbbenete bűntudatba csapott át. Aztán perverz vigyorgásba. „Rendben, hogy először nem akarta, de aztán muzsikált szépen a kezeim között!”
Aztán csak szőtte tovább gondolatait: Tehát Jensen mégsem annyira heteró, bármennyire is hangoztatja. Ennek ellenére talán mégsem pont ővele kellett volna kikezdeni... Vagyis, a frászt nem! Jó volt vele a szex, és egészen tuti, hogy ő is így érzi.
De bármennyire is győzködte magát, valami miatt mégsem tudott megnyugodni. Mert hát lehet akármennyire is faszarcú legény, azért attól tényleg beparázott egy kissé, hogy netán elveszíti a legjobb spanját, akivel ráadásul még jó ideig tutira együtt kell dolgoznia, ha csak meg nem bukik az sorozat, és értelmét nem veszti a szerződésük, már pedig nem fog, a népek imádják azt a szart.
Persze még az is előfordulhat, hogy Jensen ezért cserébe fejbelövi, vagy ráküldi a zsarukat, bár ha meg akarta volna tenni, akkor ő már ilyenkor bőven nem álldogálna itt olyan töketlenül a zuhany alatt. Talán annyira ő sem bánja, hogy megtörtént, sőt, jobb esetben még repetáért is kuncsorogni fog. Na, ez az ötlet már egészen tetszett Jarednek.
Végül a beígért tíz perc késésből fél óra lett.

...

- Ki van zárva – közölte Jensen ellentmondást nem tűrően.
- Nem vágom mi a gáz. Mikor lettél ilyen szégyellős? – hüledezett Erik atyánk.
- Azt mondtam, nem.
- De az alsógatya marad...
- Hagyd már – szólt közbe Jared, majd gyorsan hozzátette – Elhízott a múlt hét óta.
Volt egy olyan sejtése, hogy azért nem meztelenkedne szívesen „bátyuskája” az epizódban, mert a tegnap este nyomokat hagyott rajta, bár optimális esetben egy jót röhögne az egészen, de a helyzet jelenleg cseppet sem volt optimális.
Jensen a súlyára vonatkozó beszólásra megsemmisítő pillantást vetett rá. Nos, még mindig jobb, mint az a hidegség, ahogy egész délelőtt kezelte barátját, vagy ex-barátját, vagy mi. Kellemetlen egy nap volt, azt meg kell hagyni, ha a harmadik világháború nem is tört ki, azért nem volt egy gag reel-hangulatú forgatás, és Jared egyre biztosabban érezte, hogy bizony jó lett volna, ha tegnap inkább kihagyja a kujonkodást. Jensen kiválóan vitte Deant, de Jared nem bírta beleélni magát Sam szerepébe, és kínjában végigröhögte az egészet. Aztán valahogy eljött az este, mindenki megkönnyebbülése, a stábtagokat is beleértve, akik teljesen átvették J-ék közötti feszültséget.
És most akkor hogyan tovább? – kérdezte magától Jared. Nem szívesen vallotta volna be, de tagadhatatlanul ótvarul érezte magát egész álló nap, lehetősége sem volt, hogy négyszemközt beszéljen Jensennel, és esze ágában sem volt másnap ugyanezt átélni. Így aztán a srác után vetette magát, hogy elkapja, mielőtt a lakókocsijába zárkózik, vagy ilyesmi.
- Hahó, haver! – sietett Jens mellé, mikor az kikerült a többi ember látómezejéből, és a vállára tette a kezét – Asszem beszélnünk kell.
- Oh fuck, ne most kezdj el ennyire Sam lenni! Itt nincsenek kamerák.
- Ne, figyelj, ez komoly. – lopva körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki, és nem maga, hanem Jensen miatt – Szóval én csak részeg voltam, és szeretném ha tudnád, hogy én... szóval, tudod, én...
- Mi a faszt akarsz mondani, hogy sajnálod?
- Nem akartam...
- Nekem nagyonis úgy tűnt, hogy akartad! Velem ellentétben... De tudod mit? Kösd fel magad!
- Hát, ha minden kötél szakad... de csak akkor!
Erre a szánalmas poénra Jensen inkább nem is reagált, inkább egyszerűen faképnél hagyta a másik férfit. Egészen komolyan elhatározta, hogy az elkövetkezendő időkben szigorú munkakapcsolatot fog fenntartani vele, és semmi személyest, bár az ilyesmit igen nehéz kivitelezni, mikor igen szoros kapcsolatban lévő testvéreket játszanak. De azért nem Annyira szorost! Bár a rajongók odalennének érte.
- Szedd össze magad, Jenny! – kiabált utána Jared - Nem érdemes ennyit duzzognod! Jó sokáig össze leszünk még zárva!
Valószínűleg ott követte el a hibát, hogy véletlenül pont ezt a lányos becenevet használta Jensenre, aki egyáltalán nem tudta túltenni magát azon, hogy az éjjel „lánnyá avatták”, így aztán pár ugrással áthidalta a kettejük közti távolságot, és lendületből gyomorszájon öklözte a nálánál jóval jobb kondiban leledző férfit, aki döbbenten és levegőért kapkodva görnyedt össze. Na erre nem számított a mindig békés, jóakaratú Jensen Acklestől. Bassza meg, talán nagyobb hibát követett el múlt éjjel, mint gondolta volna.
- Ne simogasd a hasamat! – mondta ál-gunyoros hangon, még mindig enyhén fulladozva. Eszébe jutott, hogy talán ha hagyja, hogy Jensen kitombolja magát, végre megint béke lesz és nyugalom. Még akár működhetett is volna a terv, ha az alacsonyabb férfi úgy nem dönt, hogy jó ötlet volna orrba vágni Jaredet. Mert az sok mindent el tudott viselni a szent cél érdekében, na de hogy a csinos kis pofija?? Azt nem!
Másodperceken belül őrült verekedésbe kezdtek, eszüket vesztve ütötték-verték egymást, és ki tudja mi lett volna a vége, ha a mintegy véletlen arra járó Misha közéjük nem áll, hogy szétválassza a rosszalkodó gyerekeket. Azok iziben fejükhöz kaptak, hogy mégis mi a fenét művelnek, de ettől még nem lett minden szép és jó: Jensen zaklatottan a kivonult a látóhatárból, és Jared nagyot sóhajtva az útpadkára csücsült. Misha meg csak nézett, mint rozi a moziban.
- Na mizu? – kommentálta a dolgot együtt érzően, és egyszersmint kíváncsian, majd Jared mellé ereszkedett.
- Ne is mondd – sóhajtotta bánatosan Jared – Eléggé összekaptunk.
- Ha nem mondod, rá se jövök. – Egy ujjával óvatosan hozzáért Jared képén épp kékülni kezdülő foltra. Az idegesen vette tudomásul a tompa fájdalmat.
- Szóval mi van? Én azt hittem ti ilyen öribarik vagytok.
- Így is volna, ha nem lennék ekkora kikúrt nagy faszfej...
- Ja, tényleg az vagy.
- Kösz a megértést.
Misha gyorsan előkaparta agya elrejtett zugából amiket pszichológia szakon tanult (mivel természetesen pszichológusi diplomája is van neki).
- Akarsz beszélni róla? – kérdezte mindent megértő szép kék szemeivel, aminek nincs teremtett lény, aki ellen bírna állni. Úgy fest, hogy Jaredet beleértve.
- Az van, hogy szexeltünk – vallotta be bűntudatosan.
- Anyám, ti dugtatok?? – kiáltotta erre szívből, feledvén pszichológiai törekvéseit.
- Na most még egyszer, északi irányba, még arra talán akad a föld lakosságából egy-kettő, aki nem hallotta.
- Nem hiszem el, hogy ilyen kicseszett nagy mákos vagy! – folytatta pár decibellel halkabban – Tudod mióta meresztgetem már rá a szemeimet? És semmi hatása.
(Úgy látszik mégis van teremtett lény, aki ellen bír állni, a fene se gondolta volna.)
- Mi, te ráindultál Jensenre? – kérdezte hüledezve Jared.
- Pff, már mikor! És még azt hittem, hogy ő az a fajta nyomorult recskagép, aki ha beledöglik is hűséges a feleségéhez. Áruld már el, hogy a picsába vetted rá?
- Khm, nos, sehogy... – vallott tovább Jared.
- Baszkikám, te megerőszakoltad??
- Dehogy! Nem... nem igazán. Úgy értve, a vége felé már ő is benne volt...
- De inkább te voltál őbenne, ha jól tippelek.
- Technikai részlet.
- Bocs, még mindig nem tudtam túltenni magam azon, hogy megkúrtad Jensent.
- Jó-jó, elismerem, nem volt túl jó ötlet.
- De mi másra lehet számítani egy te fajta kis baszaréktól? Már ne vedd sértésnek.
- Ugyan miért is venném annak?

...

Jensen világvége-hangulatban rótta az utcákat. Előtte-utána kétségbeejtően terjengett a semmi, és a közepén ő nyomorultnak és magányosnak érezte magát. Szeretett volna megszabadulni a lelkét birizgáló buzulásos gondolatoktól, meg összességében valakinek kibeszélni búval baszott kis szívét, de nem tudta kihez fordulhatna. Úgy amúgy Danneel az ilyesmikre fenntartott személy, hisz egy férfi mégse beszélhet hímtársaival érzelmes faszságairól, főként nem ennyire megalázó dologról, de jelen helyzetben képtelenségnek tűnt pont neki elmondani. Nyilvánvaló, hogy a lány mennyire kiakadna azon, ami történt, és ki tudja milyen őrültséget fondorkodna ki Jared ellen, arról nem is beszélve, hogy attól mennyire kiakadna, hogyha rá kéne jönnie, tényleg oka is van féltékenynek lenni. Ugyanis Jensen nem igazán tudta kiverni... mármint a gondolatai közül azt a stricit, aki nemrég undok mód seggberakta. Gáz, mi?
Szóval éjnek évadján járt-kelt a városban, nem is gondolva arra, hogy másnap hogyan fog így normálisan teljesíteni, inkább Jareden agyalva, amikor is, mintegy véletlenül, épp arra járt Misha (ő már csak ilyen srác, mindenhol véletlenül arra jár [nálam is járhatna mintegy véletlenül – csendes írói megjegyzés]).
- Szia! – köszönt a lehető legtermészetesebb hangján. Túlontúl is természetes hangon.
- Beszélgettél Jareddel? – kérdezte egykedvűen Jensen, aki eléggé biztos volt abban, hogy Misha már minden piszkos kis részletet tud arról, ami a két J között történt. Nem is hitte egy pillanatra sem, hogy Jared eltitkolná bárki elől a legújabb striguláját, sőt, az lesz a csoda, ha néhány nap múlva az újságokban nem olvassa.
- És te akarsz róla beszélni? – kérdezte amolyan Castielesen Misha, beizzítva hipnotikus szemeit.
- Agyász-duma. – legyintett lenézően Jé.
- Olyasféle – vont erre vállat a másik, kissé irritáltan, amiért a szemmel-édesgetés újfent csődöt mondott.
- Á, hagyj békén. Tulajdonképp most minek jöttél, kiröhögni? – kérdezte amolyan gyermeteg sértődött hangon Jensen.
- Csak azt akarom, hogy tudd, veled vagyok, számíthatsz rám – mondotta erre Misha lélekrezegtetően. Volt némi (na jó, eléggé sok) hátsó szándék kibaszottul nyálas, szép szavai mögött, ugyanis arra gondolt, hogy ő most majd szépen megvigasztalja a már úgyis rossz útra terelt sértett fiúkát. Ámbátor mégis volt közte és Jared közt egy igencsak lényegi különbség, mégpedig, hogy Misha tényleg nem akarta bántani Jensent.
Jensen kicsit meg is hatódott, úgy látszik száz százalékosan még ő sem tudta hárítani az idősebb férfiből áradó kisugárzást, vagy mifenét. Eszébe jutott, hogy talán tényleg kiönthetné a szívét ennek a srácnak, aki jelen pillanatban úgy tűnt, mindenkinél megbízhatóbb, és talán még meg is értené. Aztán mégsem tett semmit. Illetve csak...
- Sétálunk együtt? – kérdezte.
Misha készségesen rábólintott, majd mikor Jensen hátat fordított neki, kópé kis vigyor jelent meg a szája sarkában. Meglesz neki a csávó, ebben egészen bizonyos volt, de nem árt előtte még puhítani rajta egy kicsit. Jareddel ellentétben Misha finom lelkű ember volt (az időnkénti trágárságaival, és durvaságaival együtt), és azt akarta, hogy Jensen is ugyanúgy akarja, mint Misha őt. És már egyáltalán nem hitte, hogy ez lehetetlen lenne – figyelembe véve, hogy jelen pillanatban ő az egyetlen, aki tud arról, ami történt, és ez, ha minden jól megy, így is marad egy ideig. Ugyanis Jarednek igazából esze ágában sincs közölni senkivel, hogy mit tett, ahhoz túlságosan kedveli a barátját. Másrészről pedig, akárhogy is, Jensen elveszítette a buzi-szüzességét, és ezzel tutira felszakadt benne egy gát, és, bár most még nem tud róla, de valami bizony véglegesen megváltozott benne. Mert ez mindig így van.

<<előző rész   következő rész>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése