1. Mert a sör az rossz, a bor az rossz, a rövid az
rossz-rossz, nagyon rossz
- Utálom Vancouvert – közölte Jared teljes hangbedobással.
- Haver, szedd már össze magad! – csitítgatta Jensen –
Mindenki minket néz.
- Alapból is mindenki minket néz!
Jensen enyhén idegesen körbepillantott. Abban a lepukkant
lebujban, ahol ücsörögtek az egyik asztalnál, bizony a kutya se nézett rájuk.
Efféle körökben senki nem ismerte fel őket, nem voltak ők sztárok, csak két
emberke, aki beugrott egy sörért a melóból hazafelé menet.
- Áruld már el, mégis mi bajod van? – kérdezgette újra a
barátját Jensen.
- Az a bajom, hogy rohadt hideg van, elegem van ebből a geci
melóból, halálra dolgozom magam, ezek meg csak pattogtatnak mint egy kis
csicskát.
- Hát, a színészet erről szól, de ezt te is nagyon jól
tudod. Szóval bökd már ki végre mi a problémád igazából!
Jared erre csak legyintett egyet, aztán elzarándokolt a
bárpulthoz, és alaposan felszerelkezett alkoholból, főként az erősebb fajtákból.
- Az szép! – nézett elismerősen Jens – És azt mind egyedül
fogod meginni? A holnapi forgatáson te játszod majd a zombit.
- Ha-ha, nagyon mókás gyerek vagy. Na nesze. – lökött felé a
megszokottnál egy kicsit bővebbnek tűnő felest. Mondjuk úgy négyszeresét egy
normál adagnak.
- Ne kérjek hozzá egy söröskorsót?
De azért csak lehúzta egy slukkra, némi undorodó grimasszal
társítva. Jared se maradt rest, betolta a maga adagját. És így tovább. Imigyen
iszogattak egymást közt, míg lassacskán táncolni nem kezdtek a falak,
ringatózni az asztal, és fokozódni a beszélgetés hangereje. Míg nem az egyik
igen kedves biztonsági őr úgy nem döntött, hogy finoman kitessékeli a
randalírozókat, oly módon, hogy azoknak lehetősége legyen megcsókolni a szent
humuszt is.
Nagyon nehezen tápászkodtak fel a földről, ahova a masszív
úriember rugdosta őket.
- Szépen hagytad magad kiebrudalni, izomkolosszus. –
támogatta fel Jaredet a másik a J.
- Á, simán lenyomtam volna... de azért jobb a biztonság. Nem
mutatna jól ezen a csinos kis pofin a monokli – mutogatott enyhén
koordinálatlanul magára.
- Legalább egyszer megspórolnád a cégnek a reggeli
sminkelést.
Enyhén dülöngélve megindultak lakókocsijuk felé, disznó
viccekkel fárasztva egymást, meg ordenáré mód röhögcsélve.
- Otthon, édes otthon. – torpant meg Jared amint sikerült házhoz
szállítani magukat.
- Asszem mindjárt meghatódom – szólt Jens, aztán hátat
fordított, és bizonytalan léptekkel elindult jobbra. Aztán megállt, és elindult
balra. Aztán megállt, és állva maradt.
- Baszki, öcsisajt. Hol is lakom?
- Na ne szivass!
Egy perces néma csend, Jensen agykerekei pörögnek, mint a
propeller, de még gondolatban sem röpítik el őt a hőn áhított helyre.
- Nem szivatlak.
- Jenny, rohadjak meg, de ratyi vagy! Csak szólj, ha be
akarod hivatni magad, neked úgyse tudnék ellenállni. – éhes tekintettel
végigmérte az alacsonyabb férfit, majd vad röhögésben tört ki.
- Jenny? - kérdezett vissza amaz.
Úgy látszik csúcsmodern ventillátorként pörgő agya megakadt
a bejövő üzenet kezdő soránál. No sebaj, azért vállat vonva betessékelte magát
az ajtón, és lerogyott a gyér bútorzat egy tecnikálisan és vizuálisan lenyűgöző
darabjára, konkrétan szólva egy szétmállófélben lévő székre. Jared elfoglalta
magának a lakókocsiban egyetlen más elfoglalható helyet, az ágyat.
- Utálom ezt az ágyat! – füstölgött magában.
- Akarod a széket? – kérdezte segítőkészen Jensen.
- Kuss már! Én most itt épp lelkizni próbálok.
- Tényleg? Elég sivár lehet a lelked, ha ennyi telik tőle.
- Son of a bitch! Na, mit is akartam mondani? Szóval
érdekel, hogy mi bajom van?
- Abszolút mértékben.
Nyomatékosítván érdeklődésének mélységét Jensen előrehajolt
a székben, majd egyensúlyát vesztve végigvágódott a földön, megpróbált felállni,
mire még nagyobbat taknyolt. Végül valahogy nagy nehezen visszakúszott a
helyére, és erősen megkapaszkodott az ülésben, hogy az nehogy levesse magáról megint.
- Szóval igen – erősítette meg nemrég elhangzott mondatát.
- Kibaszottul szex-hiányom van! – nyílt meg végre valahára
Jared. Kilométerekre is hallani lehetett annak a kőnek a puffanását, ami
leesett Jé szívéről, mikor végre elmondhatta ezt valakinek.
Jens áthatóan nézte legjobb barátját, néhányszor megszívta
taknyosodó orrát, majd megértően vállba veregette Jaredet.
- Nekem is hiányzik Danneel.
Amaz mintha meg se hallotta volna, fokozta tovább.
- Mostanság nem látok egyetlen valamirevaló bigét sem! Hol
vannak az igazi fangirlök, akik a nyálukat verik utánam, és minden bizarr
dolgot megcsinálnak, amit csak mondok nekik? Meg a fiatal kis picsák, akik még
őszintén sikítanak? Meg a feszes seggű vékony fiúkák, akik buknak rám, mint a
parancsolat?
- Úristen, Jared, de alpári vagy!
- Csak őszinte.
Beállt némi csend, ami alatt csendesen szörcsögtek Jensen
nyálkás agytekervényei, ahogy kétségbeesetten próbálták asszimilálni az óriási
információhalmazt.
- Te buzi vagy? – szűrte le végül az elmés konklúziót.
- Csak nyitott.
- Most csak szopatsz, ugye?
- A lófaszt szopatlak! Úristen, ne légy már ilyen maradi!
Jensen egyébként sem csudás teljesítményt nyújtó koponyatartalma
lassanként felmondta azt a kicsiny szolgálatot, melyet eleddig képes volt
produkálni.
- Kajakra homi vagy?
- Csak mert dugtam már néhány sráccal? Nagy ügy! Te még
nem...?
- Feleségem van! – válaszolt felháborodva, enyhe undorral
hangjában.
- Mással is előfordult már. Ott van például Erik...
- Erik? Erik, a főnökünk Erik?
- Ja, ja. Anyám, hogy az hogy tud!
- Jesszus, Jared, te megdugtad Erik Kripkét? De perverz
vagy!
- Én, perverz? Láttad volna őt! Olyan dolgokat kért tőlem...
- Állj, stop, állj! Nem akarom tudni! Sok ez nekem egy
napra.
Jensen tenyerébe hajtotta homlokát, és erősen próbálta kipislogni
magából a szédülést, de nem ért el vele semmit, túl sok pia kavargott a
szervezetében. Próbált nem nagyon látványosan szörnyülködni barátja ilyen
irányultságú érdeklődésén, de részegen egyébként is nehezebben megy a tettetés.
- Mindig az akad ki a legjobban, aki maga is érintett az
ügyben – mondta egy idő után Jared kaján hangon.
- Ó, kérlek! – jött a válasz fenemód gunyorosan.
- Látom ám, hogy kívánsz engem!
- Pff, dehogy! – szörnyülködés – Mégis miből gondolod?
- Mert mindenki kíván engem.
- Csak szerényen.
Jared szexisen felemelte a szemöldökét.
- Ne mondd, hogy még soha nem jutott eszedbe semmi
ilyesmi...
Ezzel hirtelen mozdulattal Jensenhez hajolt, és a száját a
szájára tapasztotta. Finoman mozgatni kezdte ajkait, és szúrta Jens halvány
borostája, de mit sem törődött vele. Amaz pedig annyira ledöbbent, hogy eszébe
sem jutott védekezni, hagyta, hogy a srác nyelve utat törjön a szájába, és megkeresse
az övét. Na de akkor aztán besokallt, durván ellökte magától Jaredet, mire az
rögtön végigterült az ágyon, és a feje jó nagyot koccant a támlán.
- Rögtön a tárgya térünk? Heves kisfiú – mondta erre Jared,
és lopva megtapogatta fájós buksiját.
- Bassza meg, térj már észhez! - Jensen undorodva egy nagyot
köpött a padlóra, hogy megszabaduljon a férfi ízétől. Felháborodásában
felpattant a székből, hogy az ajtó felé vesse magát, de megfeledkezett arról,
hogy mennyire részeg, így aztán egyenest az ágyra bucskázott, Jared mellé, vagy
inkább rá.
- Erre mondják, hogy a sült galamb a számba repül.
Nem is tétlenkedett, kihasználta a helyzetet, és maga alá
gyűrte az alacsonyabb, és gyengébb férfit. Az erőteljesen rúgkapált, de az
ellen az izomzat ellen, ami az ágyhoz szegezte nem tudott mit tenni.
- Hé haver, ez már nem vicces! – mondta végül dühösen.
- Nem szántam viccnek – válaszolt az enyhe hideg éllel
hangjában.
- De barátok vagyunk...
- Épp ezért teszek róla, hogy te is élvezd.
Aztán, jelezvén, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést,
kezével letapasztotta Jensen száját. Az hiába rúgkapálózott, nem sokat ért el
vele a nála sokkal erősebb férfinál.
- Aztarohadt, de kanos vagyok – mondta Jared, és nadrágon
keresztül megérintette saját igencsak kemény férfiasságát.
Szerencsétlen Jensen rájött, hogy bármit is tervez ez a
vadállat, nem tud védekezni ellene, így aztán csak nézett barátjára
kétségbeesetten. Annak szemernyit sem esett meg rajta a szíve.
Egy kis időnyi néma fikszírozás után elengedte a száját,
egyetlen hatalmas kezével átfogta Jens csuklóit, és a feje fölé szegezte őket.
- Nem ajánlom, hogy megharapj – búgta neki fenyegető hangon
– Különben megerőszakollak, de úgy, hogy két hétig nem tudsz majd ülni a
seggeden.
Ezután újra megcsókolta a tehetetlen férfit, vagyis
fogalmazhatnánk inkább úgy, hogy lesmárolta, minden érzelmességtől mentesen, durván.
Ajkai kemények és tolakodóak voltak, a nyelve végigmatatott Jensen szájában,
aki már ennyitől is úgy érezte, hogy megerőszakolják. De végül mégis, önkéntelen
módon visszacsókolt, mert egyszerűen nem tudta hova dugni a nyelvét a másik
elől, ami mindig megtalálta, és válaszra próbálta ösztökélni. Eszébe jutott még
az is, hogyha megadónak mutatkozik, akkor talán Jared enged a szorításból, és
esetleg esélye lesz levetnie magáról, és elszaladni, de rohadt messzire.
Azonban a felül lévő férfinek ennél azért több esze volt (na igen, az évek, meg
a rutin..).
Mindegy is mi miatt, de Jensen visszacsókolt, és miután
elnyomta magában a gyomorforgató viszolygást, valami egészen furcsa történt. A
fene tudja, ez talán ilyen férfi-dolog, hogy a tárgyát feledett puszta
szexualitás magával marja a testet, de elkezdte élvezni a dolgot. Akkor már nem
is igazán próbált meg ellenállni, mikor az őt uraló férfi szabad kezével
felhajtotta pólóját, miközben nem engedte el a nyelvét a nyelvével, végigsimította
a mellkasát, olyan erővel, mintha nyúzni készülné a bőrt. Két ujjával
megkereste a mellbimbóját, és keményen belecsípett, mire Jensen fájdalmasat
szisszent a csókba. Jared ördögien vigyorgott rajta, lehajolt, és fogaival
belemart a másikba is, csak úgy, ruhán keresztül. Egy ideig el sem engedte,
tébolyult módon morzsolgatta őket, miközben ágyékát erőteljesen a másik férfi
ágyékához dörzsölte. Jensen már hangosan nyöszörgött, és könnyezett a
fájdalomtól, amikor végre befejezte a kínzást.
- Mazochista kis kurva – lihegte a fülébe, embertelenül mély
és rekedt hangon. Jensen néhány gyors, görcsös mozdulattal rázta a fejét.
- Méghogy nem.
Jared, még mindig fájdalmasan szorosan tartva az alatta
fekvő férfi csuklóit, másik kezével annak nadrágjához nyúlt, alig pár centit
hagyva maguk közt, bár nem hitte, hogy Jensennek lenne még kedve kiszabadulni.
A farmer anyagán keresztül belemarkolt a férfiasságába, ami bizony vitathatatlan
bizonyítékot őrzött arra nézvést, hogy cseppet sincs ellenére a dolog, majd
szétfeszítette már szűkös ketrecét. Jared nem is tétlenkedett, türelmetlenül
esett neki a nadrág gombjának, és tépkedte lefelé a cipzárt, szabadjára téve az
alsónadrág rabját. Meg sem próbálta lehúzni a férfiről a ruhaneműket, annyi
helye éppen volt, hogy elővegye az elővennivalókat. Minden tényt kizáróan Jensen
kibaszottul fel volt izgulva, és Jarednek esze ágában sem volt tovább
csipkelődni, rögtön a lényegre tért. Jó erősen megszorította a farkát, és
idegtépő lassúsággal verni kezdte.
- Perverz – büdös – kis – ringyó - vagy – minden kéjesen
elnyújtott szóra egy mozdulat.
Addigra a nevezett kis ribanc már minden kontrollját
elveszítette, és mindenki ősi állati ösztönével mozgatta csípőjét amennyire
tudta a nehezebb férfi súlya alatt, a szemeit öntudatlanul is lehunyta, és
enyhén hátravetette a fejét, egész testével követelte a gyorsítást, a
befejezést. De csalódnia kellett. Már szinte remegett a kapuban álló
orgazmustól, mikor Jared elengedte őt. Szánalmas kis vinnyogást hallatott, és
szinte rémülten tekintett az őt uraló férfire.
- Ne, ne, kérlek... - nyöszörögte rekedt hangon.
- Milyen kis jámbor lettél hirtelen - mosolygott Jared
gonoszul - Mégis mit hittél, hagyom, hogy előbb elélvezz, mint én?
Ezzel elengedte Jensen csuklóit, csupán csak annyi időre,
míg gyors mozdulattal letépte róla a nadrágot, és a vágytól koordinálatlanul
nehezen kigombolta a sajátját is. Jensen meg sem mert mozdulni, szeretett volna
magához nyúlni, hogy befejezze azt, aminek a határán van, de ehelyett csak tág
pupillákkal bámulta a magas, izmos, hatalmasnak tűnő férfit. Az végre befejezte
a vedlést, és immáron meztelenül simult hozzá újra. Mohón rövidke hajába túrt
mind a két kezével, már nem érezte szükségesnek, hogy újra az ágyhoz szorítsa a
férfit, ehelyett a térdével szétfeszítette a combjait. Hüvelykujját buján
végighúzta Jensen alsó ajkán, majd egy kicsit a szájába tolta, hogy az megkeresse
a nyelvével, és ugyanúgy megtáncoltassa, mintha csókolóznának. Jared is
igencsak ködös tekintettel figyelte barátját. Azután a szájába dugta a középső
és a mutató ujját is.
- Szopd le! – mondta parancsoló hangnemben, és Jensen
odaadóan engedelmeskedett – De alaposan – tette még hozzá ádázul.
Amikor elhúzta ujjait azok bőségesen úsztak a nyálban.
- Jó fiú – dicsérte meg lekezelően, aztán Jensenhez hajolt,
nagyon-nagyon közel, de mégsem csókolta meg. Kéjesen a szájába lihegett,
nyelvével meg-meg érintette az ajkait, de amikor az mozdult volna utána,
elhúzódott. Elégedetten figyelte a vágyat a szeplős férfi tekintetében. Aztán
egyszer csak engedett neki, és mély, vad smárolásba kezdtek. Jensen úgy érezte,
hogy menten elélvez ennyitől, anélkül, hogy odalent hozzá érne.
És Jensen csak akkor jött rá, hogy a másik J mit forgat a
fejében, amikor a nyálától nedves ujjai már benne voltak. Hozzáértéssel látott
hozzá, hogy felkészítse a terepet a maga számára. Jensen megrémült, egyáltalán
nem akarta ezt, de Jared, fejét a lepedőre nyomva, szüntelenül csókolta, és nem
tudott elhúzódni tőle, végül aztán, félig-meddig csak véletlenül Jared ajkába
harapott. Az félrerántotta a fejét, és dühös tekintette nyalta le kiserkenő
vérét.
- Szóval így akarsz játszani? – kérdezte idegesen – Hát
akkor legyen.
Kihúzta az ujjait Jensenből, és rögtön rátért a lényegre,
betolta neki, amilyen mélyen csak tudta. Jensen valami artikulálatlan hangot
adott ki magából. Őrülten fájt, égetett, feszített, nem akarta ezt az egészet,
megpróbált elhúzódni, de Jared kegyetlenül tartotta, magához szorította a
csípőjét, és láthatóan élvezte, ahogy a barátja szenved miatta. Azután lassan
mozogni kezdett, és akkor a fájdalom még elviselhetetlenebbé vált, Jens arcán
folyni kezdtek a könnyek, de amaz csak nem hagyta abba. És milyen jól is tette,
mert egy idő után, bár úgy tűnt, a fájdalom mit sem enyhül, mégis,
valamiféleképp átlábalt gyönyörbe. A vergődő férfi egyszer csak azon kapta
magát, hogy már nem a kín, hanem a kéj miatt dobálja a testét. Pontosabban a
kettő, a szenvedés és a boldogság, ez az egész, átformálódott valami mássá, ami
átkozottul, pokolian jó.
Jaredet teljesen átjárta a nyers szenvedély, hosszú tincsei
csatakosak voltak az izzadságtól, a nyakán kidagadtak az erek. Egyre fokozta a
tempót, és közben megragadta Jensen farkát, és a csípőjének mozdulataival
együtt dolgozott a kezével is. Az háton fekvő, kiszolgáltatott férfi
hátravetette a fejét, az öklét harapta, és ezt nem bírta sokáig. Hangos
nyögéssel, tulajdonképpen már üvöltéssel lőtt ki, eláztatva a mellkasát, az
ágyneműt, meg mindent. Még le sem nyugodott, amikor Jared is jött utána, ő egy
jóval halkabb hörgéssel élvezett bele Jensenbe, és ki sem akaródzott jönnie
belőle, amíg még az orgazmus szikrái remegtették a testét. Azután Jensen mellé ereszkedett
az ágyba, egyenesen bele a csutakba. Mintha elájult volna, szinte rögtön mély
álomba merült, kisimult vonásokkal, gyönyörűen.
Ellenben Jensen nem aludt el. Igyekezett megtartani a
gyönyör utáni kielégült boldogság érzését, elvonatkoztatva a részletektől, de
beledöbbent... mégis mit tett? Pontosítva, mit tettek vele? Undorító.
Ellökdöste a közeléből Jared öntudatlan testét, és
kikecmergett az ágyból, magával húzta a lepedőt, és görcsösen törölgette vele
magát. Szerette volna álmában agyonverni a férfit, körülnézett valami nehéz
tárgy után, hogy betörje vele a fejét, gyorsan, míg nem tér magához, és nem tud
védekezni... De végül aztán nem tett semmit. Nem éri meg a börtönben rohadni
egy ilyen geci miatt, akit mostanáig a barátjának nevezett. Éveken keresztül!
Hihetetlen, hogy ennyi idő alatt nem vette észre Jared igazi énjét!
Keserűen keresgélte széjjelhajított ruháit, és miután
megtalálta, villámgyorsan magára kapta őket, majd csendben kilépett a szabadba.
Megcsapta a kinti éjszaka sötétje, nagyokat slukkolt a hűvös levegőből. Az
összes alkoholt kiszállt már belőle, így biztos léptekkel indult el jelenlegi
otthona felé, nagyon reménykedve, hogy nem látja őt meg senki ilyen állapotban.
Egészen úgy festett, mint a mosott szar, és úgy is érezte magát. Mindene fájt,
tompán lüktetett a feneke és a mellkasa, a ruhái darabokban és lucskosan lógtak
le róla, nem tudott rendesen járni sem.
Miután becsukta maga után átmeneti lakása ajtaját azonnal a
fürdő felé vette az irányt. Nem mert belenézni a tükörbe, félt, hogy visszariad
attól, amit ott láthat. Istentelenül mocskosnak érezte magát, és mindhiába
folyatta magára a forró vizet hosszú percekig, cseppet sem érezte magát
tisztábbnak, annyit ért csak el vele, hogy ömleni kezdett a vér az orrából.
Idegesen hűvösebbre állította a csapot, és hagyta, hogy a vére ugyanúgy lecsurogjon
a lefolyón, mint a testére rászáradt dzsuva. Végül kiszállt a víz alól, és úgy
ahogy volt, nedvesen, az ágyába vetette magát. Körbetekerte testét a puha,
kellemes illatú takarójával, és próbálta megfejteni önmagát.
Tökéletesen értette a hányás-ízű dühét, és szégyenét azért,
mert meggyalázták, és mert nem volt elég erős ahhoz, hogy megakadályozza.
Utóbbi különösen mód frusztrálta, kellemetlen dolog az éreznie egy férfinek,
hogy úgy lenyomták, mint egy pöttöm kislányt. De volt még más is ezen kívül. A
szégyen amiatt, hogy ezt az egészet rohadtul élvezte, sőt, tulajdonképpen
ekkorát még talán soha életében nem élvezett. Próbálta még azzal a nevetséges mondással
is meggyőzni magát, miszerint „az ember egyetlen módon védekezhet a
megerőszakolás ellen, ha élvezi”. Szánalmas. De különben is, ő most itt a
szenvedő fél, és nem volt más választása... Jó, tényleg nem volt, de az igazság
az, nem volt képes nagyon bánni, hogy mindez megtörtént.
Úgy érezte, csalódott önmagában, sőt, ezeknek a fényében már
nem is tudja, hogy egyáltalán kicsoda is ő. „Talán tényleg egy kis mazochista
ribanc vagyok” – gondolta köpködő megvetéssel. Lassan az egész gondolatmenete sivár
öngyűlöletbe csapott át, de aztán a kifáradt teste-lelke nem bírta tovább, és
mély, álomtalan alvásba zuhant.
következő rész>>
következő rész>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése