Everybody loves Jensen 1. Mert a sör az rossz, a bor az rossz, a rövid az rossz-rossz, nagyon rossz

Nekem ezzel állt szándékomban betörni a Supernatural fanfic-írók világába, de túl sokan megharagudtak rám miatta, mondván, hogy túl perverz, és nagyon-nagyon mocskos a nyelvezete. Ez persze így is van, de én azért azt gondoltam, hogy akadnak még mások is rajtam kívül, akik viccesnek találják, ezért aztán kitettem ide. Olvassátok!





1. Mert a sör az rossz, a bor az rossz, a rövid az rossz-rossz, nagyon rossz

- Utálom Vancouvert – közölte Jared teljes hangbedobással.
- Haver, szedd már össze magad! – csitítgatta Jensen – Mindenki minket néz.
- Alapból is mindenki minket néz!
Jensen enyhén idegesen körbepillantott. Abban a lepukkant lebujban, ahol ücsörögtek az egyik asztalnál, bizony a kutya se nézett rájuk. Efféle körökben senki nem ismerte fel őket, nem voltak ők sztárok, csak két emberke, aki beugrott egy sörért a melóból hazafelé menet.
- Áruld már el, mégis mi bajod van? – kérdezgette újra a barátját Jensen.
- Az a bajom, hogy rohadt hideg van, elegem van ebből a geci melóból, halálra dolgozom magam, ezek meg csak pattogtatnak mint egy kis csicskát.
- Hát, a színészet erről szól, de ezt te is nagyon jól tudod. Szóval bökd már ki végre mi a problémád igazából!
Jared erre csak legyintett egyet, aztán elzarándokolt a bárpulthoz, és alaposan felszerelkezett alkoholból, főként az erősebb fajtákból.
- Az szép! – nézett elismerősen Jens – És azt mind egyedül fogod meginni? A holnapi forgatáson te játszod majd a zombit.
- Ha-ha, nagyon mókás gyerek vagy. Na nesze. – lökött felé a megszokottnál egy kicsit bővebbnek tűnő felest. Mondjuk úgy négyszeresét egy normál adagnak.
- Ne kérjek hozzá egy söröskorsót?
De azért csak lehúzta egy slukkra, némi undorodó grimasszal társítva. Jared se maradt rest, betolta a maga adagját. És így tovább. Imigyen iszogattak egymást közt, míg lassacskán táncolni nem kezdtek a falak, ringatózni az asztal, és fokozódni a beszélgetés hangereje. Míg nem az egyik igen kedves biztonsági őr úgy nem döntött, hogy finoman kitessékeli a randalírozókat, oly módon, hogy azoknak lehetősége legyen megcsókolni a szent humuszt is.
Nagyon nehezen tápászkodtak fel a földről, ahova a masszív úriember rugdosta őket.
- Szépen hagytad magad kiebrudalni, izomkolosszus. – támogatta fel Jaredet a másik a J.
- Á, simán lenyomtam volna... de azért jobb a biztonság. Nem mutatna jól ezen a csinos kis pofin a monokli – mutogatott enyhén koordinálatlanul magára.
- Legalább egyszer megspórolnád a cégnek a reggeli sminkelést.
Enyhén dülöngélve megindultak lakókocsijuk felé, disznó viccekkel fárasztva egymást, meg ordenáré mód röhögcsélve.
- Otthon, édes otthon. – torpant meg Jared amint sikerült házhoz szállítani magukat.
- Asszem mindjárt meghatódom – szólt Jens, aztán hátat fordított, és bizonytalan léptekkel elindult jobbra. Aztán megállt, és elindult balra. Aztán megállt, és állva maradt.
- Baszki, öcsisajt. Hol is lakom?
- Na ne szivass!
Egy perces néma csend, Jensen agykerekei pörögnek, mint a propeller, de még gondolatban sem röpítik el őt a hőn áhított helyre.
- Nem szivatlak.
- Jenny, rohadjak meg, de ratyi vagy! Csak szólj, ha be akarod hivatni magad, neked úgyse tudnék ellenállni. – éhes tekintettel végigmérte az alacsonyabb férfit, majd vad röhögésben tört ki.
- Jenny? - kérdezett vissza amaz.
Úgy látszik csúcsmodern ventillátorként pörgő agya megakadt a bejövő üzenet kezdő soránál. No sebaj, azért vállat vonva betessékelte magát az ajtón, és lerogyott a gyér bútorzat egy tecnikálisan és vizuálisan lenyűgöző darabjára, konkrétan szólva egy szétmállófélben lévő székre. Jared elfoglalta magának a lakókocsiban egyetlen más elfoglalható helyet, az ágyat.
- Utálom ezt az ágyat! – füstölgött magában.
- Akarod a széket? – kérdezte segítőkészen Jensen.
- Kuss már! Én most itt épp lelkizni próbálok.
- Tényleg? Elég sivár lehet a lelked, ha ennyi telik tőle.
- Son of a bitch! Na, mit is akartam mondani? Szóval érdekel, hogy mi bajom van?
- Abszolút mértékben.
Nyomatékosítván érdeklődésének mélységét Jensen előrehajolt a székben, majd egyensúlyát vesztve végigvágódott a földön, megpróbált felállni, mire még nagyobbat taknyolt. Végül valahogy nagy nehezen visszakúszott a helyére, és erősen megkapaszkodott az ülésben, hogy az nehogy levesse magáról megint.
- Szóval igen – erősítette meg nemrég elhangzott mondatát.
- Kibaszottul szex-hiányom van! – nyílt meg végre valahára Jared. Kilométerekre is hallani lehetett annak a kőnek a puffanását, ami leesett Jé szívéről, mikor végre elmondhatta ezt valakinek. 
Jens áthatóan nézte legjobb barátját, néhányszor megszívta taknyosodó orrát, majd megértően vállba veregette Jaredet.
- Nekem is hiányzik Danneel.
Amaz mintha meg se hallotta volna, fokozta tovább.
- Mostanság nem látok egyetlen valamirevaló bigét sem! Hol vannak az igazi fangirlök, akik a nyálukat verik utánam, és minden bizarr dolgot megcsinálnak, amit csak mondok nekik? Meg a fiatal kis picsák, akik még őszintén sikítanak? Meg a feszes seggű vékony fiúkák, akik buknak rám, mint a parancsolat?
- Úristen, Jared, de alpári vagy!
- Csak őszinte.
Beállt némi csend, ami alatt csendesen szörcsögtek Jensen nyálkás agytekervényei, ahogy kétségbeesetten próbálták asszimilálni az óriási információhalmazt.
- Te buzi vagy? – szűrte le végül az elmés konklúziót.
- Csak nyitott.
- Most csak szopatsz, ugye?
- A lófaszt szopatlak! Úristen, ne légy már ilyen maradi!
Jensen egyébként sem csudás teljesítményt nyújtó koponyatartalma lassanként felmondta azt a kicsiny szolgálatot, melyet eleddig képes volt produkálni.
- Kajakra homi vagy?
- Csak mert dugtam már néhány sráccal? Nagy ügy! Te még nem...?
- Feleségem van! – válaszolt felháborodva, enyhe undorral hangjában.
- Mással is előfordult már. Ott van például Erik...
- Erik? Erik, a főnökünk Erik?
- Ja, ja. Anyám, hogy az hogy tud!
- Jesszus, Jared, te megdugtad Erik Kripkét? De perverz vagy!
- Én, perverz? Láttad volna őt! Olyan dolgokat kért tőlem...
- Állj, stop, állj! Nem akarom tudni! Sok ez nekem egy napra.
Jensen tenyerébe hajtotta homlokát, és erősen próbálta kipislogni magából a szédülést, de nem ért el vele semmit, túl sok pia kavargott a szervezetében. Próbált nem nagyon látványosan szörnyülködni barátja ilyen irányultságú érdeklődésén, de részegen egyébként is nehezebben megy a tettetés.
- Mindig az akad ki a legjobban, aki maga is érintett az ügyben – mondta egy idő után Jared kaján hangon.
- Ó, kérlek! – jött a válasz fenemód gunyorosan.
- Látom ám, hogy kívánsz engem!
- Pff, dehogy! – szörnyülködés – Mégis miből gondolod?
- Mert mindenki kíván engem.
- Csak szerényen.
Jared szexisen felemelte a szemöldökét.
- Ne mondd, hogy még soha nem jutott eszedbe semmi ilyesmi...
Ezzel hirtelen mozdulattal Jensenhez hajolt, és a száját a szájára tapasztotta. Finoman mozgatni kezdte ajkait, és szúrta Jens halvány borostája, de mit sem törődött vele. Amaz pedig annyira ledöbbent, hogy eszébe sem jutott védekezni, hagyta, hogy a srác nyelve utat törjön a szájába, és megkeresse az övét. Na de akkor aztán besokallt, durván ellökte magától Jaredet, mire az rögtön végigterült az ágyon, és a feje jó nagyot koccant a támlán.
- Rögtön a tárgya térünk? Heves kisfiú – mondta erre Jared, és lopva megtapogatta fájós buksiját.
- Bassza meg, térj már észhez! - Jensen undorodva egy nagyot köpött a padlóra, hogy megszabaduljon a férfi ízétől. Felháborodásában felpattant a székből, hogy az ajtó felé vesse magát, de megfeledkezett arról, hogy mennyire részeg, így aztán egyenest az ágyra bucskázott, Jared mellé, vagy inkább rá.
- Erre mondják, hogy a sült galamb a számba repül.
Nem is tétlenkedett, kihasználta a helyzetet, és maga alá gyűrte az alacsonyabb, és gyengébb férfit. Az erőteljesen rúgkapált, de az ellen az izomzat ellen, ami az ágyhoz szegezte nem tudott mit tenni.
- Hé haver, ez már nem vicces! – mondta végül dühösen.
- Nem szántam viccnek – válaszolt az enyhe hideg éllel hangjában.
- De barátok vagyunk...
- Épp ezért teszek róla, hogy te is élvezd.
Aztán, jelezvén, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést, kezével letapasztotta Jensen száját. Az hiába rúgkapálózott, nem sokat ért el vele a nála sokkal erősebb férfinál.
- Aztarohadt, de kanos vagyok – mondta Jared, és nadrágon keresztül megérintette saját igencsak kemény férfiasságát.
Szerencsétlen Jensen rájött, hogy bármit is tervez ez a vadállat, nem tud védekezni ellene, így aztán csak nézett barátjára kétségbeesetten. Annak szemernyit sem esett meg rajta a szíve.
Egy kis időnyi néma fikszírozás után elengedte a száját, egyetlen hatalmas kezével átfogta Jens csuklóit, és a feje fölé szegezte őket.
- Nem ajánlom, hogy megharapj – búgta neki fenyegető hangon – Különben megerőszakollak, de úgy, hogy két hétig nem tudsz majd ülni a seggeden.
Ezután újra megcsókolta a tehetetlen férfit, vagyis fogalmazhatnánk inkább úgy, hogy lesmárolta, minden érzelmességtől mentesen, durván. Ajkai kemények és tolakodóak voltak, a nyelve végigmatatott Jensen szájában, aki már ennyitől is úgy érezte, hogy megerőszakolják. De végül mégis, önkéntelen módon visszacsókolt, mert egyszerűen nem tudta hova dugni a nyelvét a másik elől, ami mindig megtalálta, és válaszra próbálta ösztökélni. Eszébe jutott még az is, hogyha megadónak mutatkozik, akkor talán Jared enged a szorításból, és esetleg esélye lesz levetnie magáról, és elszaladni, de rohadt messzire. Azonban a felül lévő férfinek ennél azért több esze volt (na igen, az évek, meg a rutin..).
Mindegy is mi miatt, de Jensen visszacsókolt, és miután elnyomta magában a gyomorforgató viszolygást, valami egészen furcsa történt. A fene tudja, ez talán ilyen férfi-dolog, hogy a tárgyát feledett puszta szexualitás magával marja a testet, de elkezdte élvezni a dolgot. Akkor már nem is igazán próbált meg ellenállni, mikor az őt uraló férfi szabad kezével felhajtotta pólóját, miközben nem engedte el a nyelvét a nyelvével, végigsimította a mellkasát, olyan erővel, mintha nyúzni készülné a bőrt. Két ujjával megkereste a mellbimbóját, és keményen belecsípett, mire Jensen fájdalmasat szisszent a csókba. Jared ördögien vigyorgott rajta, lehajolt, és fogaival belemart a másikba is, csak úgy, ruhán keresztül. Egy ideig el sem engedte, tébolyult módon morzsolgatta őket, miközben ágyékát erőteljesen a másik férfi ágyékához dörzsölte. Jensen már hangosan nyöszörgött, és könnyezett a fájdalomtól, amikor végre befejezte a kínzást.
- Mazochista kis kurva – lihegte a fülébe, embertelenül mély és rekedt hangon. Jensen néhány gyors, görcsös mozdulattal rázta a fejét.
- Méghogy nem.
Jared, még mindig fájdalmasan szorosan tartva az alatta fekvő férfi csuklóit, másik kezével annak nadrágjához nyúlt, alig pár centit hagyva maguk közt, bár nem hitte, hogy Jensennek lenne még kedve kiszabadulni. A farmer anyagán keresztül belemarkolt a férfiasságába, ami bizony vitathatatlan bizonyítékot őrzött arra nézvést, hogy cseppet sincs ellenére a dolog, majd szétfeszítette már szűkös ketrecét. Jared nem is tétlenkedett, türelmetlenül esett neki a nadrág gombjának, és tépkedte lefelé a cipzárt, szabadjára téve az alsónadrág rabját. Meg sem próbálta lehúzni a férfiről a ruhaneműket, annyi helye éppen volt, hogy elővegye az elővennivalókat. Minden tényt kizáróan Jensen kibaszottul fel volt izgulva, és Jarednek esze ágában sem volt tovább csipkelődni, rögtön a lényegre tért. Jó erősen megszorította a farkát, és idegtépő lassúsággal verni kezdte.
- Perverz – büdös – kis – ringyó - vagy – minden kéjesen elnyújtott szóra egy mozdulat.
Addigra a nevezett kis ribanc már minden kontrollját elveszítette, és mindenki ősi állati ösztönével mozgatta csípőjét amennyire tudta a nehezebb férfi súlya alatt, a szemeit öntudatlanul is lehunyta, és enyhén hátravetette a fejét, egész testével követelte a gyorsítást, a befejezést. De csalódnia kellett. Már szinte remegett a kapuban álló orgazmustól, mikor Jared elengedte őt. Szánalmas kis vinnyogást hallatott, és szinte rémülten tekintett az őt uraló férfire.
- Ne, ne, kérlek... - nyöszörögte rekedt hangon.
- Milyen kis jámbor lettél hirtelen - mosolygott Jared gonoszul - Mégis mit hittél, hagyom, hogy előbb elélvezz, mint én?
Ezzel elengedte Jensen csuklóit, csupán csak annyi időre, míg gyors mozdulattal letépte róla a nadrágot, és a vágytól koordinálatlanul nehezen kigombolta a sajátját is. Jensen meg sem mert mozdulni, szeretett volna magához nyúlni, hogy befejezze azt, aminek a határán van, de ehelyett csak tág pupillákkal bámulta a magas, izmos, hatalmasnak tűnő férfit. Az végre befejezte a vedlést, és immáron meztelenül simult hozzá újra. Mohón rövidke hajába túrt mind a két kezével, már nem érezte szükségesnek, hogy újra az ágyhoz szorítsa a férfit, ehelyett a térdével szétfeszítette a combjait. Hüvelykujját buján végighúzta Jensen alsó ajkán, majd egy kicsit a szájába tolta, hogy az megkeresse a nyelvével, és ugyanúgy megtáncoltassa, mintha csókolóznának. Jared is igencsak ködös tekintettel figyelte barátját. Azután a szájába dugta a középső és a mutató ujját is.
- Szopd le! – mondta parancsoló hangnemben, és Jensen odaadóan engedelmeskedett – De alaposan – tette még hozzá ádázul.
Amikor elhúzta ujjait azok bőségesen úsztak a nyálban.
- Jó fiú – dicsérte meg lekezelően, aztán Jensenhez hajolt, nagyon-nagyon közel, de mégsem csókolta meg. Kéjesen a szájába lihegett, nyelvével meg-meg érintette az ajkait, de amikor az mozdult volna utána, elhúzódott. Elégedetten figyelte a vágyat a szeplős férfi tekintetében. Aztán egyszer csak engedett neki, és mély, vad smárolásba kezdtek. Jensen úgy érezte, hogy menten elélvez ennyitől, anélkül, hogy odalent hozzá érne.
És Jensen csak akkor jött rá, hogy a másik J mit forgat a fejében, amikor a nyálától nedves ujjai már benne voltak. Hozzáértéssel látott hozzá, hogy felkészítse a terepet a maga számára. Jensen megrémült, egyáltalán nem akarta ezt, de Jared, fejét a lepedőre nyomva, szüntelenül csókolta, és nem tudott elhúzódni tőle, végül aztán, félig-meddig csak véletlenül Jared ajkába harapott. Az félrerántotta a fejét, és dühös tekintette nyalta le kiserkenő vérét.
- Szóval így akarsz játszani? – kérdezte idegesen – Hát akkor legyen.
Kihúzta az ujjait Jensenből, és rögtön rátért a lényegre, betolta neki, amilyen mélyen csak tudta. Jensen valami artikulálatlan hangot adott ki magából. Őrülten fájt, égetett, feszített, nem akarta ezt az egészet, megpróbált elhúzódni, de Jared kegyetlenül tartotta, magához szorította a csípőjét, és láthatóan élvezte, ahogy a barátja szenved miatta. Azután lassan mozogni kezdett, és akkor a fájdalom még elviselhetetlenebbé vált, Jens arcán folyni kezdtek a könnyek, de amaz csak nem hagyta abba. És milyen jól is tette, mert egy idő után, bár úgy tűnt, a fájdalom mit sem enyhül, mégis, valamiféleképp átlábalt gyönyörbe. A vergődő férfi egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem a kín, hanem a kéj miatt dobálja a testét. Pontosabban a kettő, a szenvedés és a boldogság, ez az egész, átformálódott valami mássá, ami átkozottul, pokolian jó.
Jaredet teljesen átjárta a nyers szenvedély, hosszú tincsei csatakosak voltak az izzadságtól, a nyakán kidagadtak az erek. Egyre fokozta a tempót, és közben megragadta Jensen farkát, és a csípőjének mozdulataival együtt dolgozott a kezével is. Az háton fekvő, kiszolgáltatott férfi hátravetette a fejét, az öklét harapta, és ezt nem bírta sokáig. Hangos nyögéssel, tulajdonképpen már üvöltéssel lőtt ki, eláztatva a mellkasát, az ágyneműt, meg mindent. Még le sem nyugodott, amikor Jared is jött utána, ő egy jóval halkabb hörgéssel élvezett bele Jensenbe, és ki sem akaródzott jönnie belőle, amíg még az orgazmus szikrái remegtették a testét. Azután Jensen mellé ereszkedett az ágyba, egyenesen bele a csutakba. Mintha elájult volna, szinte rögtön mély álomba merült, kisimult vonásokkal, gyönyörűen.

Ellenben Jensen nem aludt el. Igyekezett megtartani a gyönyör utáni kielégült boldogság érzését, elvonatkoztatva a részletektől, de beledöbbent... mégis mit tett? Pontosítva, mit tettek vele? Undorító.
Ellökdöste a közeléből Jared öntudatlan testét, és kikecmergett az ágyból, magával húzta a lepedőt, és görcsösen törölgette vele magát. Szerette volna álmában agyonverni a férfit, körülnézett valami nehéz tárgy után, hogy betörje vele a fejét, gyorsan, míg nem tér magához, és nem tud védekezni... De végül aztán nem tett semmit. Nem éri meg a börtönben rohadni egy ilyen geci miatt, akit mostanáig a barátjának nevezett. Éveken keresztül! Hihetetlen, hogy ennyi idő alatt nem vette észre Jared igazi énjét!
Keserűen keresgélte széjjelhajított ruháit, és miután megtalálta, villámgyorsan magára kapta őket, majd csendben kilépett a szabadba. Megcsapta a kinti éjszaka sötétje, nagyokat slukkolt a hűvös levegőből. Az összes alkoholt kiszállt már belőle, így biztos léptekkel indult el jelenlegi otthona felé, nagyon reménykedve, hogy nem látja őt meg senki ilyen állapotban. Egészen úgy festett, mint a mosott szar, és úgy is érezte magát. Mindene fájt, tompán lüktetett a feneke és a mellkasa, a ruhái darabokban és lucskosan lógtak le róla, nem tudott rendesen járni sem.
Miután becsukta maga után átmeneti lakása ajtaját azonnal a fürdő felé vette az irányt. Nem mert belenézni a tükörbe, félt, hogy visszariad attól, amit ott láthat. Istentelenül mocskosnak érezte magát, és mindhiába folyatta magára a forró vizet hosszú percekig, cseppet sem érezte magát tisztábbnak, annyit ért csak el vele, hogy ömleni kezdett a vér az orrából. Idegesen hűvösebbre állította a csapot, és hagyta, hogy a vére ugyanúgy lecsurogjon a lefolyón, mint a testére rászáradt dzsuva. Végül kiszállt a víz alól, és úgy ahogy volt, nedvesen, az ágyába vetette magát. Körbetekerte testét a puha, kellemes illatú takarójával, és próbálta megfejteni önmagát.
Tökéletesen értette a hányás-ízű dühét, és szégyenét azért, mert meggyalázták, és mert nem volt elég erős ahhoz, hogy megakadályozza. Utóbbi különösen mód frusztrálta, kellemetlen dolog az éreznie egy férfinek, hogy úgy lenyomták, mint egy pöttöm kislányt. De volt még más is ezen kívül. A szégyen amiatt, hogy ezt az egészet rohadtul élvezte, sőt, tulajdonképpen ekkorát még talán soha életében nem élvezett. Próbálta még azzal a nevetséges mondással is meggyőzni magát, miszerint „az ember egyetlen módon védekezhet a megerőszakolás ellen, ha élvezi”. Szánalmas. De különben is, ő most itt a szenvedő fél, és nem volt más választása... Jó, tényleg nem volt, de az igazság az, nem volt képes nagyon bánni, hogy mindez megtörtént.
Úgy érezte, csalódott önmagában, sőt, ezeknek a fényében már nem is tudja, hogy egyáltalán kicsoda is ő. „Talán tényleg egy kis mazochista ribanc vagyok” – gondolta köpködő megvetéssel. Lassan az egész gondolatmenete sivár öngyűlöletbe csapott át, de aztán a kifáradt teste-lelke nem bírta tovább, és mély, álomtalan alvásba zuhant.

következő rész>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése